Van képe hozzá: LG UltraGear 52G930B monitor tesztje

Panel, képminőség

Az LG UltraGear 52G930B legfontosabb jellemzője mi más is lehetne, mint a gigantikus, 52 hüvelykes, azaz körülbelül 122x51 cm-es felületű panel. Fontos különbség a korábban tesztelt UltraGear 45GX950A-hoz képest, hogy ez nem OLED, hanem VA – amivel persze veszítünk a fényerőből, kontrasztból, viszont nem kell tartanunk például a beégéstől.

Ahogy a bevezetőben már említettük, tesztalanyunk ultrawide, tehát képaránya 21:9. A képmagasság – 51 cm – így nagyjából megfelel annak, amit egy 42”-es, 16:9-es kijelző ad, csak éppen jóval szélesebb, érezhetően többet tölt ki perifériás látásunkból. Ez a két oldali plusz pedig a hajlítással kombinálva nagyon hatásosan növeli a „benne vagyok a játékban” élményt, ám ahhoz, hogy tényleg a legjobbat kapjuk, bizony elég nagyméretű (mély) asztallal kell rendelkeznünk, hogy ideális távolságban ülhessünk tőle a képtől. A pixelsűrűség önmagában nem rossz, bár nem kiemelkedő: a 108 ppi a gyakorlatban annyi, amennyit egy 27”-es, 1440p-s képernyőtől várhatunk, de ahhoz, hogy a gigantikus képet tényleg „átlássuk”, és ne kelljen állandóan a fejünket forgatnunk, érdemes a megszokottnál kicsit távolabb, tehát 60-80 cm-re ülnünk a kijelzőtől. Innen nézve a pixelek is teljesen eltűnnek, egy teljesen éles, „sima” képet kapunk, ami játékok alatt tényleg szinte VR-szemüvegszerű élményt nyújt.

A gigantikus képméret persze filmezésnél és más jellegű tartalomfogyasztásnál vagy munkánál is jól jön, de az ívelt kialakítással ilyenkor is számolni kell – például filmnézésnél igényel némi megszokást ez, ahogy első ránézésre az Excel is „furcsán” fest. Ugyanakkor a rendelkezésre álló terület annyira hatalmas, hogy semmit sem kell maximális ablakméretre nyitni, így a görbület kevésbé feltűnő, és marad bőven hely a többi programnak, a kezelőpaneleknek vagy éppen egy másik forrásnak, ha PIP vagy PBP üzemmódokat használunk.

UltraGear eszközről lévén szó, nem hiányoznak a játékosokat célzó szolgáltatások sem. Ezek közül panel szinten a 240 Hz-es maximális frissítési frekvencia lesz az egyik legfontosabb (csak győzzünk videokártyát találni, ami képes ennyi FPS-sel meghajtani az 5120x2160 pixelt), a másik pedig a VRR támogatása, melyen belül az AMD FreeSync Premium áll rendelkezésre.

Képminőség

A monitor tudását egy Calibrite Display Plus HL kalibrátorral, illetve a DisplayCAL névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre (bemutatónk a kalibrátorról itt olvasható). A kijelző „maximális” tudása SDR módban a műszerek szerint fénysűrűség tekintetében eléri 380 cd/m²-t, melyhez 3784:1 kontrasztarány párosul. Ezek egy VA paneltől egész jó értékek, viszont a fénysűrűségi értékből már látszik, hogy kijelzőnk hiába HDR-kompatibilis és rendelkezik VESA DisplayHDR 600 tanúsítvánnyal, azért a teljes HDR élményt nem várhatjuk tőle. Persze a 4000:1 közeli kontraszttal és a VA panelekre jellemző telt színekkel azért a kép szép, és a színtérlefedettség is nagy: méréseink szerint például a DCI-P3 színteret 90%-ban képes fedni a képernyő.

Az LG szokás szerint nem fukarkodik a gyári beállítási profilokkal, több, mint 10 ilyen áll rendelkezésre, bár ezek egy része redundáns. A sorozatból például az első, a Personalized Picture névre hallgató példány egy mintaképekkel saját ízlésünkre szabható profil, mely használatához az LG Switch alkalmazást kell használjuk. A Reader nevű elsősorban online szövegek olvasására való, így kissé halvány és mosott színeket ad, míg a Color Weakness a színtévesztőket segíti. A Calibration 1 és 2 két általunk kalibrálható profil, melyeket egy koloriméterrel és az LG Calibration Studio szoftver használatával „tölthetünk fel”. Az általános célokra szánt profilok adatai a következők:

Mint látható, az sRGB és DCI-P3 beállítások már eleve elég jó színhűséget adnak, így bár az UltraGear 32G930B nem egy professzionális, grafikai célokra szánt monitor, külön kalibráció nélkül is használható videóvágásra és képszerkesztésre. Mi azért kipróbáltuk, mit lehet kihozni belőle egy koloriméterrel, és ehhez a Gamer 1 profilt vettük alapul. Ahhoz, hogy minél közelebb kerüljünk a 120 cd/m² fénysűrűséghez és a 6500 K-es fehéregyensúlyhoz, a fényerőt ennél a profilnál 18-ra állítottuk, a színhőmérsékletnél pedig a gyárilag kínált Medium szintet választottuk. A kalibráció végén az alábbi adatokat kaptuk, melyekhez az innen letölthető kalibrációs profil készült.

Két fontos adatot jegyeznénk még meg, ezek egyike a Brightness csúszka 0-ra állításakor kapott fénysűrűség, ami 53 cd/m², illetve a bemeneti késleltetést, amit 17,2 ezredmásodpercnek mértünk, ami teljesen jó érték. Szintén elégedettek voltunk a háttérvilágítás egyenletességével:

[+]

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!