Merre halad a PC?
Igen, megint az Ultrabookokkal foglalkozunk. Idézőjelben, mert erre a kategóriára vannak az Intelnek kvázi hivatalos kritériumai, melyek szerintünk olyanok, hogy az egyszeri felhasználót, aki nagyon könnyű és nagyon vékony úti számítógépet szeretne, teljesen hidegen hagynak. Mégis, miért kellhet az Intelnek ez a szegmens, és miért akar ebbe a látszólag értelmetlen luxuskategóriába a következő években beleölni 300 millió dollárt?
Átlagfelhasználóknak még ma is elég
Hogy megértsük a helyzetet – vagy legalábbis a gondolatmenetünket, amivel boncolgatjuk – előbb egy(-két) lépést hátrébb kell mennünk. Valahol a Core processzorok megjelenésekor, 2006 környékén eljutott arra a szintre a számítástechnika, hogy az átlagfelhasználók minden teljesítményre vonatkozó igényét kielégítették; ez a vásárlóközönség 90-95%-át jelenti. Azóta ugyan befutott a még jobb teljesítményt nyújtó Core i processzorok első és második sorozata is, de notebookoknál sokszor azt éreztük, hogy az extra lóerő helyett inkább jobb lenne, ha még tovább csökkenne a fogyasztás. 2009-ben az addigra már két éve futó, nagyon drága, alacsony fogyasztású Core 2 ULV processzorok leárazásával létrejött a CULV platform, mely átlagos terhelés mellett ugyanúgy tíz watt környékén fogyasztott, mint mai alternatíváik.
A 2008-ban debütált Macbook Air csak idén kapott friss platformot
Ugyanerre az időszakra tehető az ARM processzorok reneszánsza. Gondoljunk csak bele, hogy mondjuk az iPad/iPhone és az Android előtt mennyit emlegettük az angol processzorfejlesztőket, és mennyiszer kerülnek szóba mostanság. Éppen a napokban futott be az NVIDIA új ARM megoldása, amire azt mondják, éppen a „mindenre elég” Intel Core platform teljesítményét hozza. Még ha ez nem is feltétlenül igaz minden tekintetben, akkor is jól érezhető, hogy az ARM nagyon jön. Ráadásul merőben másként, mint amit az x86-os architektúráknál megszokhattunk. Az ARM ugyanis licenszeli a megoldásait, kicsit sarkosan fogalmazva, azt mondhatnánk, hogy akár a PROHARDVER! is nekiállhatna ilyen lapkákat készíteni, nincs az a licenszes gáncsolás, fékezés, mint amit az Intel és az AMD csinál a saját birodalmában.
Kiváló példája a hardveres világ átrendeződésének az NVIDIA, mely desktop VGA-s cégből pár év leforgása alatt meghatározó ARM-os lett. Lényegében egy halódó piacról átálltak egy olyanra, ami még csak most bontogatja a szárnyait. Alapvetően sokan és sokszor temették már a PC-piacot, ami szinte biztos, hogy nem hal ki, de nyomon követhető az átalakulása. Nézze meg a kedves olvasó, hogy mondjuk 4-5 éve hány notebook volt a környezetében és hány van most! Világviszonylatban nő a laptopok aránya az asztali gépek rovására, ma már több mobil gépet adnak el, mint röghöz kötöttet.
Notebook
Jelenleg a notebookvilág nagyjából évi 200 millió eladást regisztrál, aminek jelentős részét az Acer, Asus, Apple, Dell, HP és Samsung teszi ki. A hatosban ott lapít a báránybőrbe bújtatott farkas, ami a táblagépek irányából komoly veszélyt jelenthet az egész ágazatra. Nyilván a többség sejti már, hogy az Apple-ről van szó. Egyre több felhasználó internetezik tabletről vagy okostelefonról, és minden jövőre vonatkozó prognózis, elemzés egyetért abban, hogy közeleg az idő, amikor már nem a PC lesz az elsődleges internetező platform, vagyis az átlagfelhasználó nem notebookot, hanem tabletet vagy okostelefont használ majd.
Apple iPad: másfél év alatt 40 millió fogyott belőle
Egy érdekes grafikont közölt még augusztusban az All Things D, amiben a tableteladásokat hozzácsapták a notebookoshoz, mondván, a két masina lényegében ugyanarra való – vagy lesz való éveken belül. Így az Apple már egyből az első helyre ugrik 20% körüli részesedéssel, hiszen az első generációs iPadból eddig (nagyjából másfél év alatt) több mint 40 milliót adtak el, és a második generáció töretlenül halad tovább a siker útján.
Notebookgyártók piaci részesedése, ha az iPadet is beleszámoljuk (forrás: All Things D)
Mije is van az Apple-nek? ARM processzorfejlesztő részlege! Bizony, felmerült már, hogy a jelenleg még Intel processzorra építő MacBook Airt átteszik ARM-ra, hiszen a platform egyre erősebb, a mezei felhasználónak meg semmi szüksége a sokadik Core i generáció extra teljesítményére, lényegesebb a kis fogyasztás, valamint az abból következő kisebb súly és/vagy hosszabb üzemidő. Elintézhetnénk egy vállrándítással, hogy az Apple átmegy ARM-ra, hiszen csak kb. 5%-át birtokolják a notebookpiacnak, ekkora veszteséget elbír az x86 szféra.
Az ARM 2015-re a notebookpiac 40%-át szeretné megkaparintani
Csakhogy mi van akkor, ha az Apple követőkre talál? A Samsungnak már most van saját ARM fejlesztése, a Qualcomm, NVIDIA, Texas Instruments és még sokan mások egyre erősebb, az x86-osnál jobb teljesítmény/fogyasztás mutatójú kész rendszereket kínálnak. Ráadásul a Microsoft is jelezte, hogy a következő Windowsnak lesz ARM processzorokon futó változata. Így talán már jobban érthető, miért eszelt ki az Intel egy olyan kategóriát, ami burkoltan a Macbook Air paramétereit írja le, és miért akar ebbe az ágazatba 300 milliót ölni a következő években. Ha megmutatják a partnereknek, hogy x86 alapon is lehet kvázi Airt, vagyis nagyon vékony és könnyű notebookot csinálni, akkor kisebb az esélye, hogy az ARM felé mozdulnak, ami az emlegetett beruházási összegnél lényegesen nagyobb bevételkiesést jelenthet az Intelnek. Nem légből kapott gondolatmenet ez, ugyanis az ARM vezetője a DigiTimesnak azt nyilatkozta, hogy 2015-re a notebookpiac 40%-át szeretnék birtokolni, továbbá az Acer és az Asus is jelezte, terveznek ARM-os notebookot.
Ultrabook
Tehát akkor az Intelt (és vele az x86 világát) egy drága, villantós, forrósodó, zajos, csatlakozóban korlátozott, de jó vékony laptop menti meg az ARM nyomása alól? Nem valószínű, de ez az egyik irányvonal, amivel el lehet indulni, ráadásul az új fejlesztéseket rendszerint a prémium szegmensen keresztül lehet a legjobb bevétellel eladni. Ha kicsit gonoszak lennénk, mondhatnánk, hogy ez a probléma mára megoldódott volna, ha anno az Intel együttműködik az Apple-lel az iPad hardverének fejlesztésében.
Az Asus ZENBOOK nem csak kívül, hanem belül is... (forrás: AnandTech)
Az első generációs Ultrabookokat, az Asus ZENBOOKot, az Acer Aspire S3-at vagy a hivatalosan nem ultra, de nagyon hasonló Samsung Series 9-et és a többi gépet is sokan kritizálják, hogy az erőltetett vékonyság a funkcionalitás rovására megy, és még drágák is. Azonban észben kell tartani, hogy a vékony és minden igénynek megfelelő notebook nem ma és nem is holnap fog megszületni, de minden jel arra mutat, hogy az Intelnél és partnereinél erősen rajta vannak a dolgon. Most éppen ennyit lehet megcsinálni, a nagy Macbook Air is pontosan az Ultrabookokkal szemben felhozott problémáktól szenved – meg egy kicsit drágább is.
... eléggé hasonlít a Macbok Airre (forrás: iFixit)
A probléma ott van, hogy az Ultrabookot sokan rosszul értelmezik. Látják az Intel ígéreteit, hogy pár éven belül ez lesz a domináns notebookfajta, hogy rengeteg pénzt ölnek bele, hogy jó drága, a másik oldalon meg azt, hogy az eddigi megoldások nem valami fényesek, egyik-másik igen erőltetett Air-koppintásnak tűnik. Világos, hogy így a vártnál gyengébben fogynak, bár a legutóbbi információk szerint azért az Acernek és az Asusnak sincs oka panaszra. Mindenesetre jelenleg ennyi van az Intel alacsony fogyasztású x86 architektúrájában, de ezt az állapotot nem eredményként, hanem kiindulási alapként kell felfogni.
Egy átlátszó kijelző vagy újfajta akkumulátor sokat lendíthet az Ultrabookokon (forrás: OLED Display)
Jelezte az Intel, hogy a befektetés és fejlesztés nemcsak processzorarchitektúrára irányul (mondjuk egy 10 wattos csúcsfogyasztású vas rengeteg problémát megoldana), hanem megvizsgálnak minden komponenst, hogy miként fejleszthetőek az Ultrabooknak megfelelő irányba. Ha belegondolunk, ez az irány eléggé erősen a tablet felé halad, hiszen az is lapos, vékony, kevés a csatlakozója, csak éppen billentyűzete nincs. Jöhet például egy olyan átlátszó kijelzőtechnológia, ami lehet kívülről tablet, kinyitva pedig notebook, de az akkumulátortechnológia fejlesztése is elképzelhető. Aztán, ha kész az optimális Ultrabook, akkor lefelezik a processzormagjait, és mehet x86-os tabletbe. Egy szó mint száz, kibontakozóban vagy egy elég komoly, x86 kontra ARM versengés, aminek az egyik jelentős területe az Ultrabook lehet. Mi felhasználók az egészből csak profitálhatunk. Margóra megjegyeznénk még annyit, hogy szerintünk jelenleg az AMD-nek van a legérdekesebb, potenciálisan Ultrabookba beérő platformja, csak szokásukhoz híven le ne maradjanak.
rudi
