Újabb két tucat pendrive tesztje

Hirdetés

A-Data

Tavaszi pendrive-tesztünk sikerén felbuzdulva újra nekiláttunk az USB-s flash tárolók vizsgálgatásának, hiszen több gyártó és egy érdekes technológia, a Windows Vistához kapcsolódó ReadyBoost is kimaradt a múltkor. Mai írásukkal, amely az A-Data, Integral és Kingston termékeivel foglalkozik, sem lesz teljes a hazai pendrive-körkép, de a megannyi termék és gyártó miatt szinte lehetetlen feladatnak tűnik a teljeskörű áttekintés. Azért egy harmadik résztől nem zárkózunk el.

Nem kevesebb, mint kilencféle A-Data USB flash tároló került hozzánk, ami még így is csak a gyártó kínálatának töredékét jelenti. Vannak a klasszikusok, a sportosak, az elegánsak és a különböző tematikus ábrácskákkal díszítettek. Sejthető, hogy több modellben is azonos vagy nagyon hasonló belső rejtőzik.

Mi sem jelzi ezt jobban, mint a közel azonos árak. Holott külsőre egyáltalán nem hasonlítanak, az A-Data PD4, PD10 és PD14 ára egyforma, a RB19 pedig csak pár százassal olcsóbb náluk. A PD4 az átlagnál kisebb, de ma már nem sorolható a legapróbbak közé. Műanyag vázán vékony fémborítás van. Kupakját csinos fémlánc fogja a testéhez, így nehezebb elveszíteni.

A PD10-nek is rögzítve van a kupakja, de trükkösebb módszerrel. A házát kell némileg kihúzni, majd ebben a belső részt elforgatva kerül elő az USB csatlakozó. Kissé kellemetlen, hogy a kifordított konnektoros állásban is visszacsúszik a pendrive belső része a külső tokba, és ilyenkor nem lehet bedugni az USB aljzatba.

Az olcsó modellek közül talán a legcsinosabb a fényes feliratos, tükrös felületű PD14. Ez egy klasszikus méretű és formájú pendrive, a végén kis karikával kulcstartónak vagy nyakpántnak.

Igazi masszív, ütésálló jószág az RB19. Borítása gumiból van, ami ellenáll a külső behatásoknak, és nem karcolódik. Vaskos bőre miatt némileg nagyobb, mint az átlagos USB-s flashtárolók.

A-Data, Integral

Érdekes, hogy a legkisebb A-Data pendrive, a PD15 a legolcsóbb. Igaz, nem az abszolút legkisebb a piacon, de alig vastagabb, mint egy kétforintos, és nagyjából kétszer olyan hosszú a teste, mint a pici USB csatlakozója. Így is nagyon könnyű elveszteni, és elég sérülékeny. Jó pont, hogy adnak hozzá egy vékony borítót.

Nem sokkal nagyobb a PD17, de szerintünk ügyesebb kivitelű. Valamivel vastagabb a PD15-nél, de be tudja húzni a csatlakozóját, így kevésbé sérülékeny, és akár rövidebb is lehet, mint a másik apróság.

Szintén pici a PD18. Az előző két modellel ellentétben neki normál, külső fémburkolatos USB csatlakozója van, de nagyjából ez teszi ki a kis tár felét. A másik végén lévő fülre gumidugót tehetünk, amely éppen beleillik a használaton kívüli alumíniumhéjú kupakba. Ezzel a felépítéssel a PD18 tűnik a legmasszívabbnak a kis A-Daták közül.

Igazi reprezentatív csúcsmodell a PD7. Nem elveszíthetően kicsi, nem hivalkodóan csicsás, csak egyszerűen matt ezüstszürke. Külső borítása kellemes tapintású szálcsiszolt alumínium, melyet itt-ott fekete műanyag egészít ki. Mi a kissé gyermeteg „my flash” logót is lehagytuk volna. Természetesen az exkluzív külső mögött nagy teljesítményű belső lakozik.

Mai tesztünk legkülönösebb résztvevője az ujjlenyomat-olvasós A-Data FP1 volt. Az átlagosnál nagyobb testet egy műanyag burok takarja, ez alatt van az USB csatlakozó és az ujjak mintázatát érzékelő felület is. A mellékelt programmal könnyedén és hibamentesen tudtuk azonosítani magunkat, nem voltak olyan gondjaink, mint az előző tesztben a Transcend hasonló termékével. Az ujjlenyomat egy hagyományos kóddal itt is megkerülhető volt.

Kakukktojás az A-Data és Kingston termékei között az Integral Ag 47, melynek nevez az ezüstre utal. Ez a pendrive az Integral exkluzív modellje, ennek megfelelően egy valódi bőrből készült, igényesen megvarrott tokkal együtt érkezett.

Teljes külső borítása fémből van, nem csak a műanyag vázra húztak egy vékony réteget. Felülete fényes, már-már tükrös, melyen szépen mutat a diszkrét Integral felirat. Valamivel kisebb az átlagos pendrive-oknál, és a végén rögzítéshez való karika van.

Kingston

Öt delikvens érkezett hozzánk a Kingston USB flash tárolói közül, ami nagyjából az aktuális termékpaletta felét jelenti. Itt két kategóriát különböztetnek meg; vannak a konzumer modellek, melyeket mi is vizsgáltunk, és az extra titkosítással ellátott „Enterprise” család.

A legegyszerűbb, mostanában gyakran akcióban, kedvező áron kapható Kingston pendrive a DataTraveler. A kis fehér jószágon az oldalsó betét színe utal a tárkapacitásra. A mi zöldünk – akárcsak a teszt szereplőinek többsége – 2 GB-os volt. Kupakját használaton kívül a hátsó részére tehetjük, de ilyenkor eltakarja a rögzítéshez való karimát.

Előző pendrive-os tesztünkben is szerepelt a Kingston DataTraveler II Plus Migo, és korábban már alaposabban bemutattuk a rajta található érdekes szoftvereket. Most azért vettük elő újra, hogy segítségével képezzünk átmenetet a mostani és a múltkori teszthez használt konfiguráció között.

A DataTraveler 100 érdekessége, hogy be tudja húzni USB csatlakozóját. Igaz, nem olyan kicsi, mint az A-Daták, melyeket korábban bemutattunk, de zsebben így is tökéletesen elfér, és nem kell aggódni amiatt, hogy elveszítjük a kupakját. Jó pont, hogy nem drágább mint az alap DataTraveler.

Kedves kis jószág a Kingston DataTraveler Mini. Ez sem kisebb az A-Data vetélytársaknál, de mókásabb náluk, két okból is. Egyfelől, mert LEGO-szerűen több darabot egymáshoz lehet illeszteni, másfelől pedig azért, mert két érdekes logikai játékot találtunk rajta.

A DataTraveler Reader különlegessége, hogy a szokásos flash tároló mellett kártyaolvasóként is üzemel. Befogadja az SD vagy MMC kártyákat, és megfelelő átalakítóval – mely nem része a csomagnak – kisebb variánsaikat is. Az olvasóval együtt sem túl nagy a Reader, a kártyát zárható felél alá kell tenni, így biztonságban van.

Tesztelés – írás

Ahogyan korábbi tesztünknél, most is kétféle clustermérettel vizsgáltuk a pendrive-ok írási és olvasási képességeit, mert korábban azt tapasztaltuk, hogy ez a paraméter gyakran jelentősen befolyásolja a sebességet. Ha már vásároltunk USB-s flash tárolót, érdemes kipróbálni, milyen clustermérettel a leggyorsabb. Módosításához formázni kell a tárat, amihez megfelelő szoftvert a Windows adminisztrációs eszközei között is találunk. Érdekes, hogy a múltkori tesztben, ahol még egy Core 2 Duo-alapú rendszert használtunk, gyakran jelentősen eltérő eredmények jöttek ki a Kingston DataTraveler II Plus Migo esetében a mostani AMD Athlon 64 X2-alapúhoz képest. Valószínűleg a pendrive felépítése változhatott, mert előzőleg az AMD-s és inteles gép között csak 3–8% volt az eltérés. Mai tesztünknek is van néhány olyan résztvevője, melyből három példányt próbáltunk ki, így nőtt a versenyzők száma nagyjából két tucatra.

Furcsa a DataTraveler II Plus Migo 6 MB/s fölötti írási sebessége 32 kB-os clustermérettel. Egyrészt a múltkori teszt sebességbajnoka, a Corsair Flash Voyager GT is messze lemaradt mögötte, másrészt 4 kB-os eredmény alig több mint a hatoda lett. A második helyet egyenletes teljesítménnyel foglalta el a három A-Data PD7, majd a három DataTraveler 100 következett, szintén egyformának mondható tempót diktálva. Egyforma gyors volt a három kis A-Data PD15 is, de a PD14-esek közül az egyik valamivel gyorsabbnak bizonyult társainál. Hozzájuk hasonlót produkált a többi A-Data is, csak az ujjlenyomat-olvasós FP1 és a PD10 maradt le jelentősebben. Nem remekeltek a fennmaradó Kingstonok, az egyetlen Integral pedig a középmezőnyben végzett.

Két megabájtos állományok írásában már az A-Data PD7-es trió lépett az élre, sebességben megközelítve a múltkori Corsaireket. Jelentősen lemaradt a korábbi első Migo, és feljöttek az előbb még gyengélkedő Kingstonok. Az egyforma tárak közül most az egyik Kingston DataTraveler maradt le ikertestvérei mögött.

Bár a sebességek nőttek egy kicsit, amikor 64 MB-os állományokra váltottunk, de a sorrend nem sokat változott. Továbbra is az A-Data PD7-esek vitték a prímet, őket a Migo, néhány beékelődött A-Data, majd a maradék Kingstonok követték. A mezőny végén az A-Data termékei gyülekeztek, csak az egyik gyengélkedő DataTraveler szorult közéjük. A három egyforma A-Data PD14 közül is lustálkodott az egyik.

Tesztelés – olvasás

Ugye nem meglepő, hogy olvasásban is az A-Data PD7 remekelt? Annál érdekesebb, hogy a második helyre, most szinte azonos teljesítménnyel, a három PD14-es érkezett. Őket követte a Migo, mely ismét a leggyorsabb lett a kipróbált Kingstonok közül, majd a három darab 100-as. Az Integral a középmezőny végére szorult, a hátsó helyeket pedig néhány A-Data pendrive bérelte ki.

Az volt az érdekes a 2 MB-os olvasási körben, hogy megtáltosodott az A-Data PD17 és a PD18 is, az alap DataTravelerek pedig a mezőny végére estek vissza. Egyikük most is lassabb volt a másik kettőnél.

Az utolsó, 64 MB-os menetben a Migo még visszahozott valamit a Kingston becsületéből, csak az A-Data PD7-eseket engedte maga elé, de azokat is megszorongatta. Egyébként a sorrend és a sebességek sem sokat változtak az előbbihez képest.

ReadyBoost elméletben

Hátrányaik mellett a flashalapú USB-s tárolóknak van egy nagy előnyük a klasszikus merevlemezekkel szemben. Véletlenszerű írási és olvasási sebességük sok esetben lekörözi a winchestereket, késleltetési idejük pedig alacsonyabb. Ezeket a tulajdonságokat használja ki a Windows Vista ReadyBoost technológiája, melyet legjobban talán merevlemez-gyorsítótárként lehet felfogni. Az operációs rendszer Superfetch naplójára támaszkodva figyeli, melyek azok az alkalmazások, amiket gyakran használunk, és az ezekhez szükséges állományokat a gyors elérésű flash tárolóra is rámásolja. Az adatok minden esetben teljes mértékben jelen vannak a merevlemezen is, a pendrive-os változat pedig 128 bites AES titkosítást kap. Felmerül a kérdés: mi van a flash tárolók véges írhatóságával? A ReadyBoost elsősorban olvasásra használja a pendrive-ot, nem pedig írásra, így nagyjából 10 évig használható marad ReadyBoosttal is. Még egy hasznos dolgot meg kell említeni. A legtöbb mai notebook beépített kártyaolvasójára is alapozhatunk memóriakártyás ReadyBoostot.

Van két sebességre vonatkozó kritériuma a vistás gyorsítónak. 4 kB-os blokkok véletlenszerű olvasásánál legalább 2,5 MB/s-os, 512 kB-os blokkok véletlenszerű írásánál pedig 1,75 MB/s-os sebességet kell tudnia a pendrive-nak. Ezeket a teszteket az operációs rendszer végrehajtja az USB flash tároló csatlakoztatásakor, és ha elég gyors az eszköz, akkor felajánlja a ReadyBoostot, egyébként nem. Azoknál a táraknál, melyek megbuktak a teszten, ez később is megismételhető. Lehet, hogy a clusterméret módosításával már átugorják a lécet.

Mi is kipróbáltuk versenyzőinket a két sebességtesztben. Ehhez az Everest mérőjét használtuk, melyről azt kell tudni, hogy a két kérdéses esetben meglehetősen ingadozó teljesítményt mér, ezért az átlagos tempó mellett a minimumot is megadtuk.


ReadyBoost olvasási és írási követelménye Everesttel mérve A-Data PD7 és PD15 pendrive-on

Versenyzőink közül az A-Data PD10 és FP1, valamint a Kingston DataTraveler és DataTraveler Reader bukott meg a Vista beépített tesztjén, a többi meghajtónál az operációs rendszer engedélyezte a ReadyBoostot.

Véletlenszerű írásban is az A-Data PD7 remekelt, amelynek sebessége csak néhány pillanatra esett 10 MB/s környékére, egyébként 32 MB/s közelében volt. A többi meghajtó közül csak a Kingston DataTraveler II Plus Migo tudta megközelíteni. Valószínűleg a Vista is valamiféle átlagot számol, mert a Sandra minimumát figyelembe véve az A-Data PD15 sem kapott volna zöld jelzést a ReadyBoostra.

Ugyan csak hajszálnyival, de a ReadyBoost-os olvasásban az A-Data PD7 lecsúszott az első helyről. Márkatársa, a PD14 előzte meg, de több tároló is nagyon közel volt hozzá. Érdekes, hogy elvileg itt is csak az A-Data FP1 maradt a ReadyBoost kritériumai alatt. Valószínűleg a késleltetési időnek vagy egyéb paraméternek is van valami feltétele, ami miatt más pendrive-ok is kiestek.

ReadyBoost gyakorlatban

Az elvi fejtegetés után lássuk a ReadyBoostot gyakorlatban! Nagyon nehéz feladat bemutatni ezt, ugyanis elsősorban programindításnál érezni az előnyét, azoknál az alkalmazásoknál, amelyeket rendszeresen használunk, ezért a Vista a pendrive-ra előkészíti őket. Az operációs rendszer elindulási és leállási ideje a felére is csökkenhet, gyorsul a kedvelt böngésző, levelezőkliens és egyéb gyakran használatos eszközök indulása. Hatása legjobban olyan komolyabb alkalmazásoknál vehető észre, melyek rengeteg plugint és egyéb apróságot töltenek be, mint például az Adobe Photoshop, Premier vagy összetettebb fejlesztőkörnyezetek, 3D modellezők.

Kíváncsiak voltunk, hogy hétköznapi alkalmazásban milyen kimutatható hatása van a ReadyBoostnak. Ehhez néhány jól mérhető tesztet használtunk fel. Minden esetben két egymást követő mérést végeztünk. Kipróbáltuk Athlon 64 X2-es konfigurációnkat 512 MB majd 1024 MB rendszermemóriával, 512 MB-os, 1024 MB-os és 1960 MB-os ReadyBoost egységgel, illetve a gyorsító nélkül. Megnéztük a tesztekben leggyorsabb A-Data PD7-et és a nem túl jól teljesítő PD15-öt is.

Először a Photoshop galériaszerkesztőjét próbáltuk ki, amely 6 megapixeles képekből készített kisebbeket és hozzájuk való thumbnaileket, majd elindította a galériát a webböngészőben.

Túl sok használható információval nem szolgált a képátméretezős teszt. Annyi azért látszott, hogy bizonyos esetekben sokat lassított a merevlemez-gyorsító, de a második menetekben már jobban kiegyenlítődtek az eredmények.

Kipróbáltunk egy WinRAR tömörítést is körülbelül 2400 állományon, amelyek 220 MB-ot emésztettek fel a merevlemezen.

Ezúttal sem lettünk sokkal okosabbak – nem csoda, hiszen nem is sok programindítással járt ez a teszt. A ReadyBoost okozta lassulás itt nem volt túl jelentős, az sem igazolható teljes biztonsággal, hogy az egyes esetekben látható visszaesést ez a technológia okozza, bár kétségtelen, hogy a lassulás akkor lépett fel, amikor bekapcsoltuk, nélküle nem tapasztaltunk hasonlót a tesztek többszöri megismétlésekor sem.

A harmadik tesztben egy 720p felbontású, rövidke, de mintegy 1,2 GB-ot foglaló tömörítetlen videót konvertáltunk XviD-be, aminek eredménye egy 14 MB-os állomány lett. A művelethez Auto Gordian Knotot használtunk, amely a Virtual DUB-ra támaszkodik, munka közben többször is elindítja.

Itt már egyértelmű volt a ReadyBoost pozitív hatása. Nem sokat számított viszont, hogy milyen gyors a pendrive, ugyanis a PD7 és PD15 eredményei között sem az első, sem a második menetben nem volt túl jelentős eltérés.

Végezetül a F.E.A.R. nevű játékkal is tettünk egy próbát. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a számára nagyon szűkös 512 MB rendszermemória mellett milyen hatása lesz a merevlemez gyorsításának, hiszen az operatív tárból kinnrekedt textúrákat innen kell betölteni.

Láss csodát, a ReadyBoost kiválóan gyorsított! Jó nagy tárterület esetén az átlagos és a minimális FPS érték is jelentősen megugrott, ReadyBoost nélkül a merevlemez folyamatosan reszelt. Itt már a gyorsabb pendrive előnyét is nyomon lehetett követni a minimális FPS-eken. Megduplázott rendszermemóriával már nem volt olyan látványos a ReadyBoost hatása. Itt a felhasznált GeForce 6800 GT húzta a rövidebbet, hiába vettük közepesre a grafikai részletességet.

Értékelés

Értékelés előtt összefoglaló táblázatban mutatjuk meg versenyzőink vételárát, nem csak a kipróbált 2 GB-os kapacitással. Tavaszi nagy pendrive-os tesztünk hasonló táblázatával összevetve látszik, hogy pár hónap alatt nem sokat változtak az árak, de lassan kihalóban van az 512 MB-os méret. Fajlagosan az egyre nagyobb kapacitású modellek érik meg jobban az árukat. Kérdés, hogy szükség van-e 2 GB, 4 GB vagy akár 8 GB helyre, ha napi szinten csak pár dokumentumot hurcolászunk. Másodsoron a nagyobb, 4, 8 vagy akár 16 GB-os pendrive-ok akár a sokkal nagyobb és sérülékenyebb 2,5 colos külső merevlemezeket is kiválthatják, feltéve, hogy elegendő a tárkapacitásuk.

 

512 MB 1 GB 2 GB 4 GB 8 GB 16 GB
A-Data PD4 - 3 450 Ft 5 900 Ft 10 400 Ft 19 400 Ft -
A-Data PD7 - - 11 100 Ft 18 300 Ft 35 500 Ft -
A-Data PD10 - 3 450 Ft 5 900 Ft 10 400 Ft - -
A-Data PD14 1 700 Ft 3 450 Ft 5 900 Ft 10 400 Ft 19 400 Ft -
A-Data PD15 - 2 650 Ft 4 650 Ft 8 200 Ft 18 300 Ft 35 800 Ft
A-Data PD17 - 3 850 Ft 6 550 Ft - - -
A-Data PD18 - 3 850 Ft 6 550 Ft - - -
A-Data PD19 - 3 300 Ft 5 800 Ft 10 200 Ft 19 300 Ft -
A-Data FP1 - 5 900 Ft 8 000 Ft 13 000 Ft - -
Kingston DataTraveler - 2 900 Ft 5 000 Ft 9 200 Ft - -
Kingston DataTraveler II Plus Migo - - 10 000 Ft 18 400 Ft - -
Kingston DataTraveler Reader - 4 400 Ft 9 400 Ft - - -
Kingston DataTraveler 100 - 3 000 Ft 4 000 Ft 9 200 Ft 21 500 Ft -
Kingston DataTraveler Mini - 3 200 Ft 5 500 Ft - - -
Integral Ag 47 - 4 300 Ft 6 000 Ft 10 800 Ft 21 500 -

Mai tesztünk egyértelmű sebességbajnoka az A-Data PD7 lett. Szinte minden körben diadalmaskodott, formája és anyagminősége is kiváló. Nagyon jól tudják ezt az A-Datánál is, ezért mernek sokkal több pénzt elkérni érte, mint lassabb társaiért. A nálunk járt 2 GB-os modell ára jelenleg 11 000 forint környékén mozog, ami majdnem duplája a többi versenyzőjének. Ez az ár csak hozzájuk képest tűnik magasnak, mert a hasonlóan gyors Corsair Flash Voyager GT jóval drágább, igaz, az ütés- és cseppálló is. Az általunk próbált gyors pendrive-ok közül meg kell még említeni a GT nélküli Flash Voyagert, ami azért hullik ki a legjobbak csatározásából, mert tavaszi tesztünk után feltűntek a mi méréseinknél sokkal lassabb darabok. Ez valószínűleg a GT szériának tulajdonítható, mely akkoriban debütált, és átvette a leggyorsabbnak járó helyet. Nem akartak házon belül konkurenciát állítani neki, ezért a sima Voyagert minden bizonnyal visszaminősítették és lassították. Így hát vetélytársként marad a Voyager GT-nél egy hajszálnyival lassabb, de jóval olcsóbb A-Data PD7, hogy elvigye a különösen ajánlott címet.

Az A-Data PD7 fényében nagyon nehéz bármelyiket is kiemelni a többi versenyző közül. Olvasásban nagyon jó volt az A-Data PD14, de ehhez többnyire gyengébb írási tempó társult. A DataTraveler II Plus Migo volt a leggyorsabb a kipróbált Kingstonok közül, ráadásul extra szoftverek is járnak hozzá, ezért viszonylagosan magas ára ellenére továbbra is ajánlott.

Arra számítottunk, hogy a többi Kingston is drága lesz, de nem így történt. A DataTraveler 100 szinte mindig a mezőny első felében volt, emellett 2 GB-os változata a legolcsóbb a mai versenyzők között, sőt a csatlakozóját is behúzza; mindezért ajánlott.

A kicsik közül az ajánlott címkét a Kingston DataTraveler Minire lehet kitűzni. Többnyire gyorsabb volt az A-Data PD15, PD17, PD18 triónál. Igaz, valamivel nagyobb náluk, de kapunk hozzá két egyszerű, de teljes játékot.

Azért tetszett az Integral Ag 47, mert nagyon elegáns, és valamivel kisebb az átlagos pendrive-oknál. Kár, hogy nem gyorsabb. Szintén tetszett az A-Data PD17 és PD18. Annak ellenére, hogy nagyon kicsik, adatcsatlakozójuk biztonságban van, így kulcscsomóra vagy pénztárcába, aprópénz közé is be mernénk tenni őket.

Kipróbáltuk, és meg voltunk elégedve a Vista ReadyBoost képességeivel. Az alkalmazások indításának gyorsítása nagyon hasznos és kényelmes lehet, különösen lassabb merevlemezzel felszerelt notebookoknál. Vészes memóriahiány esetében sokat segített a játékon a pendrive beiktatása, valószínűleg más memóriaigényes, merevlemezt tekerő alkalmazásoknál is jól jöhet. Ez ismét az olcsóbb vagy régebbi notebookokra tereli a szót, melyek tulajdonosai gyakran csak nagy nehézségek és költségek árán tudják 512 MB RAM-jukat bővíteni. Ilyenkor sokkal egyszerűbb és olcsóbb megoldás egy 4–5000 forintos USB-s flash tárolót bedugaszolni, de a beépített kártyaolvasó is igénybe vehető.

 

A-Data PD7 Kingston DataTraveler II Plus Migo
Kingston DataTraveler 100
Kingston DataTraveler Mini
A-Data PD17
A-Data PD18
Integral Ag 47

rudi

A tesztben szereplő pendrive-okat a Major Plus Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.

Azóta történt

  • Hajrá előtt

    Mint a versenyzők a startvonalnál, úgy készülnek a hardvergyártók a karácsonyi vásárlási szezonra.

  • Mindjárt itt az év vége!

    Pendrive-ok, memóriakártyák, Microsoft hardverek, notebookok és -táskák garmadáról szól az év utolsó Hazai pályája.

  • Túlélőpendrive-ok

    Nálunk járt az OCZ és a Corsair két-két különösen ellenálló burokba rejtett adathordozója.

  • Kingston pendrive-ok tesztje

    Nagyméretű, biztonságos és sokoldalú példányok is kerültek boncasztalunkra.

Előzmények

Hirdetés