Sushi uzsicsomag jöhet?

A pályák remekül festenek, és kifejezetten jól fut és néz is ki a játék. Nincsenek akadások, minden nagyon fluid, reszponzív és kezelhető, és nagyon jó élmény szaladgálni ezeken az elhagyatott, lepusztult helyeken, legyen szó trópusi szigeti hangulatról, lávás-sziklás vidékről vagy jeges-fagyos területekről. Én nagyon szerettem a nagyobb, nyitott részeket, ahol egyfajta kockázati játékot űzhetünk: minél több ellenfelet győzünk le, annál nagyobb szorzóval távozhatunk, viszont nyilván el is bukhatjuk a nagy jutalmat, ha túlságosan bátorrá válunk. Egyébként fair a program, és a megkaparintott dolgainkat megtarthatjuk, így, ha veszítünk is, ugyanúgy fejlődhetünk. Tény azonban, hogy nem túl változatos a pályadizájn, még ha bele is pakoltak azért mindenféle extra akadályt. Idővel azon kapjuk magunkat, hogy igazából csak megyünk és lövünk, hajhászva az egyre nagyobb és nagyobb számokat, de nézelődésre, extra teendőkre, neadj’isten fifikázásra sehol sincs szükség.

[+]

A Splatoon Raiders ugyanis egy looter shooter, ahol a játékélmény szerves része az, hogy ugyanazokat a pályákat teljesítjük ismételten. Ahogy haladunk, elérhetővé válik egy – majd aztán még egy – nehézségi szint, amik időnként már abszurd mértékű haláradatokat zúdítanak ránk, aránytalanul strapabíró formában. Fontos, hogy maximalizáljuk felszerelésünket, így hatalmas a fókusz a program metáján: hogy mindenből a legjobb legyen, és azt még tovább tudjuk csiszolni, plusz egy kicsi százalékkal vagy bónusszal. Ez, ha elkap, igen erős függőséget tud okozni, ami nyilván a játék élvezhetőségéről árulkodik. Ha viszont nem ezt várnánk egy Splatoontól, akkor unalmassá válhat az önismétlés.

[+]

Ahogy más looter shooterek, itt is az alapsztori teljesítése után jön a java. Elérhetjük a maximum szintet, és belevethetjük magunkat egy kezdetben százszintes, egyre fokozódó kihívássorozatba, ahol hármasával kell venni a pályarészeket, ráadásul időre. Ennek a végén még egy szuperfőgonosz vár, majd gyakorlatilag a végtelenségig haladhatunk egyre mélyebbre, hogy bezsebeljünk még mindent, amit csak lehet. A játék különlegessége, hogy ilyen maximalista, „mindentmegakarokcsinálni” szinten is működik. Tény, hogy itt a színkavalkádból inkább egy ingertúlterhelés keletkezik, ahol recsegnek-ropognak a Switch 2 gombjai, miközben próbáljuk aktiválni támadásainkat, kihasználni az azzal járó sebezhetetlenséget, és valahogy életben maradni a képernyőt teljesen beborító számok és ellenfelek végeláthatatlan orgiájában.

[+]

Az ismétlődés ellenére is azonban egy nagyon szórakoztató játékról van szó, ami egyáltalán nem követeli meg, hogy megcsináljunk mindent. Bőven kiélvezhető mérsékelt szinten is, ráadásul ezt is lehet játszani másokkal, akár helyben, akár online. Sőt, be is segíthetünk, és kérhetünk is asszisztenciát, ami ad egy új dimenziót az egésznek. A fejlesztőcsapat sikeresen tudott erős alapokra felhúzni egy impozáns élményt, ami gyakorlatilag elejétől a végéig élvezetes tud maradni azok számára, akik szeretik az ilyesmit: ha bírod a Destinyt, a Borderlandset vagy mondjuk a The Divisiont (és nem zavar a razjfilmes körítés), akkor ezt is élvezni fogod.

[+]

A Splatoon Raiders tehát egy erős „igen“ arra a kérdésre, hogy a Splatoon mechanikái megállják-e a helyüket önállóan, egy nem a versus csapatháborúkra épített játékban is. A príma ábrázolásmód, a jópofa karakterek és hangulat, a kiváló fegyvertervezés, a jól felépített mechanikák és a remek teljesítmény elképesztően addiktívvá és pörgőssé teszik az egészet, a festékes fókusz pedig továbbra is kreatív taktikai csavar a millió egykaptafás lövölde között. Önismétlővé válhat persze, de ez műfaji sajátosság. Ha viszont elkap, akkor szinte letehetetlen, főleg, mert állandóan jutalmaz valamivel. Ráadásul kompakt, és nem több száz órát kell belerakni ahhoz, hogy a rendes vagy a titkos befejezést elérjük. A Switch 2 így egy újabb minőségi címmel gazdagodott, és kíváncsi leszek, hogy milyen elemei köszönnek majd vissza az elkerülhetetlen Splatoon 4-ben – vagy épp egy újabb spin-off-ban.

A Splatoon Raiders kizárólag Switch 2-re jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó Nintendo biztosította.

Georgiadisz Leonidas

Összefoglalás

A Splatoon Raiders ízig-vérig looter shooter. Baromi addiktív és élvezetes, és bár a pályák és feladatok önismétlők, az előadásmód príma, ahogy a teljesítmény is. Ha bírod a Destinyt, a Borderlandset és társaikat, akkor ezt hiba lenne kihagyni.

A Splatoon Raiders pozitívumai:

• Remekül vált egyjátékos-fókuszúvá a sorozat;
• addiktív játékmenet;
• remek teljesítmény és képi világ.

A Splatoon Raiders hiányosságai:

• Önismétlő lehet;
• magasabb szinteken gyakorlatilag lebegő számokat nézünk;
• nem túl változatosak a pályák.