A zsivány herceg krónikája
Bár a herceg igen sokat pihent az elmúlt évtizedben, az utóbbi időkben a Ubisoft látványosan újra életre akarja kelteni a Prince of Persia-sorozatot. Tavaly érkezett a The Lost Crown, amely a metroidvaniák irányába nyitott, sajnálatos ritkasággal, de azért néha érkeznek hírek a Sands of Time remake-jéről is, és persze ott volt egy különleges projekt is, mégpedig a zseniális Dead Cell fejlesztőitől. Az Evil Empire óriási sikert aratott roguelite játéka millió bővítést és DLC-t kapott, és eközben arra is jutott ideje a fejlesztőknek, hogy az itt tanultakat egy Prince of Persia-kalandban is kamatoztassák – a játék eddig korai hozzáférés állapotában volt nyúzható, de most megjelent az 1.0-ás, teljes verzió. (Persze cseppet sem lenne meglepő, ha ezt is évekig tartó terméktámogatás segítene még jobbá tenni.) A Rogue Prince of Persia ennek megfelelően egy roguelite akció-platformer, amely a sorozat akrobatikus mozgására épít, miközben a modern újrajátszhatóság receptjét is belekavarja a dologba. A kérdés persze adja magát: vajon hiánypótló tud lenni ez a játék, vagy csupán egy mellékág a perzsa herceg hosszú történetében?
A Rogue Prince 2024 májusában jelent meg korai hozzáférésben, és már akkor is érezhető volt, hogy annak megannyi fogását, nüánszát a Dead Cells ihlette. Már akkor remekül működött a folyékony, kiválóan animált és leprogramozott mozgás, öröm volt minden falon futás és lendületes ugrások, és még a környezettel interakcióba lépő harc is élvezetes volt – de a tartalom akkor még karcsúnak hatott. Hat bióm, alig néhány fegyver és kevéske ellenségtípus várta a játékosokat – a játékmenet ugyan friss élmény volt, de hamar kiürült, és sokan úgy érezték, a játék túl korán került a boltokba. Az Evil Empire viszont bizonyította, hogy valóban odafigyel a közösségre: hónapról hónapra érkeztek az új tartalmak, az úgynevezett „Second Act” frissítés például teljesen új területeket, főellenségeket és vizuális átalakításokat hozott, miközben a dialógusokat és a fejlődési rendszert is finomították. Mire 2025 augusztusában megérkezett a 1.0-s változat – ami immáron konzolokra is befutott – a játék már egy sokkal gazdagabb, összetettebb élménnyé nőtte ki magát.
[+]
A játékmenet lelke a parkour stílusú mozgás és persze az újabb és újabb nekifutásokban rejlő remény és kiszámíthatatlanság. A Herceg az Oázisból indul el minden nekifutásra, ez a központi hub, ahol a fejlesztések, fegyverek és felszerelések kezelhetők. Kapunk egy elmetérképet is, ahol visszakövethetjük a történet cselekményeit és láthatjuk az aktuális feladatokat – amelyek teljesítése fontos is, hiszen ezek viszik előre a roguelite-átlaghoz képest jóval inkább fókuszban levő történetet. A pontos pályarajz mindig procedurálisan generált, mégis felismerhető tematikus területeken zajlik: színes bazárok, hatalmas csatornák és romos városrészek biztosítják a stílusos hátteret, amelyekben falról falra ugrálva, lendületből rúgva és akrobatikus mozdulatokat használva kell átvágni magunkat a különféle ellenfeleken és csapdákon. A harc nem pusztán a fegyverekről szól: a környezet is szerves része a túlélésnek, hiszen az ellenségeket falnak taszíthatjuk, szakadékba lökhetjük, vagy épp a mozgásunk lendületét használhatjuk ki az ide-oda suhanáshoz. Az egész rendszer gyors és dinamikus; néha kaotikus, de mindig látványos, és ha a Dead Cells mozgása volt a viszonyítási alap és az elérendő cél, akkor a Rogue Prince képes volt felérni ahhoz.
[+]
Grafikailag a Rogue Prince még csak meg sem próbál fotorealisztikus lenni, sokkal inkább egy kézzel rajzolt, élénk színekkel operáló világot kapunk, amely egyszerre idézi a keleti mesék illusztrációit és a modern indie platformerek esztétikáját. Ehhez társulnak perzsa és arab hangszerekkel készített dinamikus, sodró erejű dallamok, amelyek képesek felpörgetni a már amúgy is gyors parkour-harc kombó menetét. A zenék kiemelkedően jók lettek, hosszú ideje ez a legemlékezetesebb Prince of Persia-dallamvilág. Technikai fronton a játék szerencsére jól vizsgázott: PC-n és konzolokon is stabilan fut, és a Steam Decknek sem okozott különösebb megpróbáltatást – majdnem fix 60 FPS-sel játszható végig, így a hordozható élményt keresők is elégedettek lehetnek. A PlayStation 5-változatnál előfordulnak picit hosszabb töltési idők, de összességében nincsenek komoly teljesítményproblémák.
[+]
A játékidő nagymértékben azon múlik, mennyire vagyunk kitartóak, illetve mennyire törekszünk minden részlet felfedezésére. A fő tartalom teljesítése nagyjából 12–15 órát vesz igénybe, ám a roguelite jellegnek köszönhetően ez korántsem a teljes kép: a különféle fegyverek, medálok, kihívások és a karakter fejlődése miatt a futások újra és újra további izgalmakat hozhatnak, így könnyedén 20–30 órára is kitolható az összjátékidő. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ez nem a klasszikus, lineáris Prince of Persia-élmény, és nem is feltétlenül ösztönöz minden játékost a teljes tartalom feloldására, hiszen néhány óra után a játékmenet hajlamos repetitívvé válni.
[+]
Egyáltalán nem hibátlan a Rogue Prince of Persia. A főellenfelek száma még most is kevesebb az optimálisnál, bizonyos területek is ismétlődőnek hatnak, és akadnak apróbb balanszproblémák a fegyverek között. A karakterek dialógusai sem váltják meg a világot, inkább alibiként szolgálnak a körítéshez. Ezek mellett találkoztam egy kifejezetten idegesítő hibával is: néha sokkal közelebb ugrott a kamerakép, így rengeteg dolog lemaradt a képernyőről – ami egy veszélyesebb terület esetén akár halálos is lehet. Ezeket leszámítva azonban a pörgős mozgás, a harc dinamikája, a látvány és a zene el tudja feledtetni a felsorolt problémákat, s bár egy közel sem kiemelkedő játékról van szó, egy hétvégi kikapcsolódásra tökéletes élményként szolgálhat. Ráadásul az árazása is barátságos, valamint első naptól játszható Game Pass vagy PlayStation Plus Extra előfizetéssel – így akik azok közül valamelyikkel rendelkeznek, azok mindenképp tegyenek egy próbát.
A The Rogue Prince of Persia PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg. A Switch-premier dátuma még ismeretlen. A játék első naptól része a PlayStation Plus Extra és Premium katalógusnak, illetve a Game Pass előfizetésnek.
A tesztjátékot a kiadó Ubisoft biztosította.
Összefoglalás:
A The Rogue Prince of Persia a sorozat történetének egy különös, de izgalmas fejezete. Nem igyekszik újraírni a múltat, nem remake és nem is klasszikus folytatás, sokkal inkább egy modern kísérlet, amely megmutatja, miként ültethető át a herceg öröksége egy másik műfajba. Bár a roguelite jelleg nem feltétlenül nyeri el minden játékos tetszését, és maga a játék sem emelkedik ki a zsáner legjobbjai közül, azok számára, akik nyitottak erre a világra, egy stílusos, lendületes és zeneileg is emlékezetes élményt kínál. És bár nem pótolja a Sands of Time remake iránti várakozást, képes lehet betölteni az űrt, amíg az végre megérkezik.
A The Rogue Prince of Persia legfőbb pozitívumai:
- Pörgős harc és kellemes parkour;
- lendületes, a stílushoz passzoló zenék;
- stílusos látványvilág.
A The Rogue Prince of Persia legfőbb negatívumai:
- Hamar repetitívvé válhat;
- kevés főellenfél;
- egy rendkívül zavaró kamera bug.
Balga Bence
