3D 2010-ben
Az idei év a szórakoztatóelektronikában elsősorban a 3D-ről, illetve egészen pontosan a Full HD felbontású háromdimenziós tartalmak megjelenítéséről szól. Gyakorlatilag az összes megmaradt nagy tévégyártó beállt a sorba, és gőzerővel ráfeküdt a témára. Azonban ettől még dőreség lenne bedőlni azoknak az állításoknak, hogy most egy teljesen új világ nyílt meg a felhasználók előtt. A Mitsubishi például már 2007 óta aktívan foglalkozik a térhatású audiovizuális tartalmak megjelenítésével, és az idei évben már negyedik generációs 3D tévéiket mutatták be Amerikában.
Az viszont kétségtelen tény, hogy az áttörés éve 2010. Ehhez azonban az kellett, hogy ne csak a gyártók mozgassanak meg elképesztő energiákat az otthoni háromdimenziós mozizás, tévézés meghonosítása érdekében, hanem a tartalomszolgáltatók is. Korábban a legtöbb gondot az okozta, hogy egészen egyszerűen nem volt igazán miért 3D tévét venni. Nem léteztek filmek nagyon, se tévéműsorok, se játékok. Mostanra azonban fordult a kocka. A jelek szerint Hollywood is a technológia mellé állt, és idén már korábban sosem látott bőségben dobják piacra a különféle háromdimenziós filmeket (bár még mindig igen keveset), sőt néhány tévétársaság, így például az ESPN elkezdett 3D-ben is sugározni. Nekik köszönhetően 2010-ben már összesen 85 eseményt, focit, amerikai focit, hokit, kosárlabdát követhetnek térhatásúan azok a szerencsések, akik egyrészt rendelkeznek megfelelő megjelenítőeszközzel, másrészt van lehetőségük az említett adó vételére.
Az aktív shutteres megoldás
Az évek során számtalan eljárást fejlesztettek ki, amely a 3D megjelenítését szolgálta, ám 2010-re úgy tűnik, hogy az aktív shutteres szemüvegeket használó technológia lett az egyeduralkodó. Alapvetően viszonylag egyszerű megoldásról van szó, hiszen a megjelenítő eszköz felváltva juttatja el az emberi agyba a bal és a jobb szem számára a tévén keresztül küldött képet, amelyből az agyban összeáll a háromdimenziós tartalom.
Az ilyen típusú aktív szemüvegben a shutter egy-egy apró méretű, fekete-fehér folyadékkristályos kijelző, amely igen rövid időszakokra elzárja a fény útját. Így éri el a szemüveg, hogy a jobb szemünknek szánt információ valóban csak a jobb szemünkbe jusson el, hiszen ilyenkor a bal szemünk előtt a szemüvegbe szerelt képernyő elzárja a kilátást.
E megoldásnak egyik sarokpontja a gyors képfrissítésre képes megjelenítőeszköz. Ha reprodukálni szeretnék a megszokott, elfogadott másodpercenkénti 60 Hz-et, akkor ennek a duplájára van szükség, azaz minimum egy 120 Hz-es képfrissítésssel operáló készülékre, hiszen a szemek nem egyszerre kapják és nem ugyanazt az információt. Ez elméletileg elegendő ahhoz, hogy az emberi agy ne érzékelje, ha éppen le van takarva az egyik szem, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy jó néhányan panaszkodnak vibrálásra, és nem is alaptalanul.
Emellett sokan nem nagyon vannak kibékülve a szemüvegekkel, egyrészt akadnak, akik kényelmetlennek tartják. Másrészt akik egyébként is szemüvegesek, azok sok esetben panaszkodnak arra, hogy nem lehetett a két okulárét összepasszintani, azaz vagy homályosan látja a 3D tartalmat, vagy elmosódott képet kellett néznie, mert nem tudta felvenni az aktív shutteres szemüveget a másik miatt.
Viszont úgy néz ki, hogy jelenleg ez a megoldás működik csak, úgyhogy bizonyos kompromisszumokat e téren meg kell kötni egyelőre.
A Full HD 3D tartalmak otthoni megjelenítésének egyik élharcosa a dél-koreai Samsung, amely a világon elsőként dobta piacra ilyen jellegű televízióját tavasszal. A vállalat hazai képviseletének köszönhetően pedig nekünk is módunk nyílt arra, hogy kipróbáljuk a technológiát, és eldöntsük, vajon valóban ez fogja-e meghatározni az elkövetkező éveket, vagy csupán múló divatról van szó.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
