Tényleg forradalmi változást hoz a tévébe épített mesterséges intelligencia?

  • (f)
  • (p)
Vélemény – Írta: | 2018-02-12 10:25

2018-ban ez lesz az egyik "nagy durranás" tévéfronton.

A mesterséges intelligencia a sláger idén

Azt már megszokhattuk, hogy a tévégyártók minden évben próbálnak valami újdonsággal előállni, valami olyan, nagy durranásnak nevezett új technológiával vagy szolgáltatással, amire aztán lehet mutogatni, hogy mennyire innovatív is az adott vállalat, és persze üzenni vele a felhasználók felé, hogy miért is kell megvenni az új modelleket.


[+]

Ilyen volt a maga idejében a 3D, a 4K, az OLED panel, a hajlított készülékház, a nagy teljesítményű integrált hangrendszer, a beépített médialejátszó, a net TV, vagy akár az okostévé funkciók megjelenése. Ebbe a sorba illeszkedik 2018-ban a nagy dérrel-dúrral beharangozott MI (mesterséges intelligencia) forradalom, vagyis hogy az idei televíziók egy részébe mesterséges intelligenciával felvértezett okos asszisztensnek nevezett technológiákat építenek, amelyek a piaci résztvevők állítása szerint teljesen új szintre emelik az otthoni szórakoztatást, és sosem látott élményekkel kényeztetnek.


[+]

Nem mindenki alkalmazza ugyanazt a megoldást, hiszen a Sony és a Philips, illetve az egész Android TV tábor a Google Assistant mellett tette le a voksát, a Samsung a saját fejlesztésű Bixbyt részesíti előnyben, az LG szintén a saját útját járja a Google Assistanttel kompatibilis ThinQ-val, a Sharp pedig az AIoT nevű rendszerrel, a Hisense az Amazon Alexát választotta, mások készülékei pedig egyszerre több eljárást is támogatnak. Viszont az eddigi tapasztalatok alapján nagyjából ugyanazon elven, hasonlóképpen működnek, tehát olyan ordítóan nagy különbség nincs közöttük, azaz mindenki többé-kevésbé egy irányba halad.

Az elmúlt időszakban sikerült kipróbálni, illetve működés közben megnézni néhány ilyen megoldást, és ennek alapján kialakítani egy többé-kevésbé szilárd véleményt arról, hogy mindebből mi igaz, illetve hogy egyáltalán van-e értelme "mesterséges intelligenciával" rendelkező asszisztenssel felruházni a televíziókat.

Mit csinálnak az asszisztensek a tévében?

Az ilyen jellegű megoldások korábban felbukkantak az okostelefonokban vagy okoshangszórókban már, vagyis óriási technológiai forradalomról szó sincs, a valósághoz sokkal közelebb áll az, hogy ezek az eljárások most kezdték meghódítani a televíziós iparágat. Tekintsük át gyorsan, hogy miről is van szó ez esetben, hogyan is dolgoznak az asszisztensek a tévében, mi a feladatuk, milyen hozzáadott értéket jelenthetnek, és hogyan változtathatják meg a televíziós szokásokat.

Tévés és IoT funkciók

Az intelligens személyi asszisztenseket arra találták ki, hogy a felhasználók szóban kommunikáljanak velük, és ez a tévéknél sincs másként. Az interakció a távirányítóba épített mikrofon segítéségével történik, azaz semmilyen más külső eszközre, például telefonra nincs szükség. Ilyesmivel, egészen pontosan a hangalapú vezérléssel próbálkoztak korábban a tévégyártók saját fejlesztésű szoftvereikben, ám az akkori kísérletek nem hoztak átütő sikert. Ennek egyik oka az volt, hogy rendszereik sokszor nem értették meg a kiadott parancsot, másrészt pedig viszonylag kevés funkciót támogattak az ilyen jellegű szolgáltatások.

Mindkét téren szembeötlő az előrelépés most, hiszen az asszisztensek a fejlett beszédfelismerő technológiáiknak köszönhetően "sokkal jobban" értik a felhasználót, mint korábban. Szabadabban lehet velük kommunikálni, és a működésük is szélesebb körre terjed ki. Valamennyire alkalmasak a távirányító kiváltására, hiszen a tévés paraméterek, így például a hangerő, kontrasztarány stb. módosíthatóak a parancsszavak kiadásával, emellett mód nyílik például a csatorna- vagy bemenetváltásra egyszerűen.

Emellett segítségükkel lehet az interneten keresni, mégpedig olyan konkrét információkat kérhetünk, hogy például keresse ki nekünk a tévétitkárnő, hogy hol vannak a közelben nyitott éttermek, azoknak mi a kínálata, milyen filmeket játszanak éppen a mozikban, és ha már ott van, indítsa el az egyik előzetesét, illetve akár az is megparancsolható neki, hogy a YouTube-on mutassa meg a tegnapi focimeccs összefoglalóját.

Együttműködés más eszközökkel

A tévébe épített intelligens asszisztens képes kapcsolatba lépni más, az adott technológiát támogató IoT eszközzel, tehát például egy "okos" villanykörtével, azaz a televízió távirányítóján keresztül kiadott parancsszavak révén csökkenthetjük a fényerőt, vagy adott esetben változtathatunk a színhőmérsékleten, vagy az fény színén. Akár arra is lehetőség nyílik, hogy ellenőrizzük az otthonfigyelő rendszert, így a képernyőn csekkolhatjuk le a gyerekszoba hőmérsékletét és páratartalmát, vagy akár bele is nézhetünk a biztonsági kamerák képébe.

Hol van a mesterséges intelligencia?

Azért joggal merülhet fel bárkiben a kérdés, hogy hol is van ebben a sztoriban a mesterséges intelligencia, hiszen ez idáig nem több, mint egy szimpla netes keresés párosítva az IoT funkciókkal. Ez tény, viszont maga a beszédfelismerés óriási feladat, és hogy ez minél hatékonyabban működjön, folyamatosan tanulnia kell a technológiáknak. Elemezniük a beérkezett kéréseket, kérdéseket, az ezekkel kapcsolatos esetleges módosításokat, kihámozni belőlük a lényeget, és persze a tapasztalatokat hasznosítani a későbbiekben. Ennek következtében pedig elméletileg minél többen és többször használják e technológiákat, azok egyre okosabbak, gyorsabbak és pontosabbak lesznek, ez pedig a fejlesztők szerint az MI nélkül nem működne. Ezen kívül azt is ígérik, hogy az okos asszisztensek képesek megtanulni, megjegyezni a felhasználók szokásait, és ennek alapján ajánlanak nekik tartalmakat, applikációkat, programokat.

Jó ez nekünk? A mérleg két serpenyője

Negatívumok

Bár a koncepció első hallásra szimpatikusnak tűnik, működés közben azt tapasztaltuk, hogy a dolog még számos sebből vérzik. Az egyik legfontosabb, hogy a sebességgel bizony gondok vannak. Több gyártó demonstrációját is megtekintettük, értelemszerűen mindenki a top tévéjén mutatta be, hogy mit is tud az asszisztens, ám gyakran belefutottunk több másodperces kínos várakozásba. És nem ám csak akkor feltétlenül, amikor a neten kellett kikeresni valamit, hanem ez még előfordult szimpla hangerő-módosításnál is, ez pedig azért nem nagyon fér bele.

A Google Calendar kitakarja a fél képet...
A Google Calendar kitakarja a fél képet... [+]

Emellett jó pár esetben kicsit izzadságszagúnak tűnt az MI funkciók használata a tévén, ma már ugyanis szinte mindenkinél ott van az okostelefon, az pedig kialakításánál, méreténél és feladatánál fogva – az esetek túlnyomó többségében – sokkal alkalmasabb az információk lekérésére. Képzeljük csak el: körülüli a család a tévét, éppen nézik az Én pici pónimat, mikor apának eszébe jut, hogy megy a Liverpool meccs. Ő pedig nem zavartatja magát, és megparancsolja a tévének, hogy mutassa meg az aktuális eredményt. Az fel is bukkan, kitakarja a fél képernyőt, lefejezve szegény Almástappancs pónit. Látom magam előtt a jelenetet: a gyermekek nem értik, mit történt, sivalkodni kezdenek, a feleség pedig őrjöng. Fuccs a hangulatnak, az már végérvényesen elromlott, úgyhogy apu jobban teszi, ha a telefonján követi nyomon a mérkőzés alakulását.

Az is totálisan irreálisnak tűnik, hogy miközben valaki xboxozik a haverjaival, hirtelen a tévét kérje meg arra, hogy találja meg neki az éjszakai busz menetrendjét, vagy mondja meg, éppen hány fok van kinn és kell-e sapkát felvenni. Amennyiben ezt valaki megcsinálja fifázás közben, ott helyben felkoncolják. De ha valaki csak egyedül néz filmet, híradót vagy meccset, akkor sem fogja magát azzal idegesíteni, hogy a képernyőn totálisan oda nem illő dolgokat jelenítsen meg. A tévé nem (zseb)számítógép, sosem volt az, és nem is lesz az. El sem tudom képzelni, hogy például mi szükségem lenne arra, hogy a televízión böngésszem át a Google Calendart, és miért ne a mobilon, amikor az sokkal kézenfekvőbbnek tűnik.


[+]

Ugyanez a helyzet a csatlakoztatott kompatibilis eszközök vezérlésével is. Kinek jutna eszébe, hogy a tévén ellenőrizze, hogy hány fok van a szobában, vagy hogy nyitva van-e a garázsajtó, mikor erre ott a telefon is, amin úgy lehet megnézni mindent, hogy közben nem kell megszakítani a filmet, híradót vagy a játékot? Vagy említhetnénk a lámpákat is: a philipsesek azt mutatták be az egyik kiállításon, hogy milyen jó, hogy most már a televízió távirányítójával is meg lehet változtatni okos izzójuk színét. Tény és való, hogy mikor a muki kimondta a "Red" szót, vörösbe borult a szoba. De ha mindezt mobilon keresztül hajtja végre, akkor az érintőképernyőn még azt is belőhette volna, hogy a pirosnak pontosan melyik árnyalatára vágyik és hogy mekkora legyen a fényerő.

Aztán ott van ez a dolog, hogy a tévé, azaz az MI fog majd nekünk tartalmakat ajánlgatni a kiismert személyiségünk alapján. Az az igazság, hogy ez, vagy ehhez nagyon hasonló funkció már ezer éve megtalálható mondjuk a YouTube-ban, sőt a Facebookban is. És ott is vannak vele problémák. Egyszerűen sokszor túlzásnak érezni azt, ahogy ezek a szoftverek az arcunkba nyomják a szerintük nekünk releváns tartalmakat. Azzal, hogy megnézek egy Madonna klipet, nem feltétlenül szeretnék mindig női énekeseket bámulni, és ugyanez igaz az amerikai focira, a földönkívüli idegenekre vagy mondjuk a pogácsasütésre. Persze ez a funkció olykor tényleg hasznos lehet, de azért olyan nagy jelentősége nincs. Sőt azt is nyugodtan ki merném jelenteni, hogy sokszor kifejezetten idegesítő, hogy helyettem akar gondolkodni egy gép.

Pozitív példák

Persze ezzel nem állítjuk azt, hogy az egész asszisztens dolog úgy, ahogy van, felesleges lenne. Vannak olyan élethelyzetek, amikor ez a szolgáltatás igenis jól jöhet – értelemszerűen leginkább akkor, amikor konkrétan a televízió használathoz nyújt segítséget. Például már most is vannak kezdeményezések a sportadások interaktívvá tételére, azaz hogy a néző mondjuk saját maga döntse el, hogy melyik kameraállásból kívánja nézni a közvetítést. Ilyenkor igen hasznos lehet egy fejlett hangvezérlésen alapuló rendszer, hiszen azonnal válthat, vagy bármikor előhívhatja a visszajátszást, úgy, hogy ehhez nem kell a menürendszerben a távirányító gombjaival vacakolnia. Azt is el tudom képzelni, hogy a család vagy baráti társaság leül a tévé elé, és együtt böngészik át a moziműsort, nézik meg az előzeteseket, vagy a különféle étlapok, kajafotók közös megtekintése során közösen döntik el, hogy hova menjenek falatozni.

Csalódás?

Nem gondoljuk, hogy totálisan értelmetlen dolog lenne MI asszisztenseket ültetni a tévékbe, de ahhoz képest, hogy mekkora feneket kerítenek neki, nem érezzük az átütő erőt. Azért ez a funkció a jelentőségét tekintve a fasorban nincs mondjuk a 4K-hoz, a QLED LCD, OLED panelek, vagy akár a médialejátszó alkalmazás felbukkanásához képest. Persze világos a dolog, nem lehet minden évben valami kimagaslót gurítani, úgyhogy azért valahol a gyártók álláspontja is érthető. Mindent összevetve nagyon remélem, hogy nem kezdik el gőzerővel sulykolni még inkább, hogy a mesterséges intelligenciára épülő asszisztensek hozzák el az otthoni szórakozás végső forradalmát, mert akkor garantált lesz a csalódás.

elefant