Használatban

A soundbar egyik legnagyobb előnye, hogy pillanatok alatt üzembe helyezhető, feltéve ha korábban megtaláltuk a helyét. Az ember csak kikapja a dobozból, bedugja a hagfalat és a mélysugárzót, betolja a Motörheadet, feltekeri a hangerőt, kinyit egy sört, és várja a szomszédot.

Kábelezéssel nem kell bajlódni, hiszen a különálló aktív, azaz saját erősítővel bíró mélnyomó vezeték nélkül kommunikál a főmodullal. Az LG HLB54S egy 4.1-es hangrendszernek felel meg, a center, azaz az ötödik csatorna hangja az első két csatornán szólal meg.

Elhelyezés

Majd egy méter széles és húsz centi mély eszközről van szó, úgyhogy helyet találni neki, főleg egy kisebb lakásban nem is olyan könnyű feladat. Egyrészt szekrénybe nem pakolható be, hiszen ekkor az oldalán található hangszórók nem tudnának érvényesülni, tehát nyílt térre van szüksége. Tehetjük a tévé elé, viszont ekkor előfordulhat, hogy az ember annak távirányítójával nem "lát rá" az érzékelőre. Talán az a legjobb, ha sikerül keríteni neki egy megfelelő konzolt, és a falra applikáljuk. Mindenképpen törekedni kell arra, hogy középre pakoljuk, pont a már említett oldalsó hangfalak miatt, így lehet kihozni belőle a legtöbbet.

Szintén emiatt kell odafigyelni arra is, hogy az oldalsó falakra merőleges legyen, ha nincs mód arra, hogy felküldjük a falra. A mélynyomónak sem árt olyan helyet keresni, ahol hallunk belőle valamit. A fotel mögé vagy az asztal alá eldugni biztos nem a legjobb ötlet.

Az rendben van, hogy egy méter széles, tehát viszonylag nagydarab eszözről van szó, de még mindig könyebb dolog egy ilyet kezelni, mintha külön lenne a hangfal, az erősítő és a Blu-ray lejátszó, azaz praktikusnak elviekben kimondottan praktikus.

Médialejátszó

A HLB54S esetében egy audiorendszerrel egybeépített médialejátszóval van dolgunk. A Blu-ray lemezek (BD-ROM, BD-R, BD-RE) kezelésén túl támogatja gyakorlatilag az összes gyári, írt, újraírt DVD (DVD-R/-RW, DVD+R/+RW) és CD lejátszását. Az USB portba nem csak pendrive-okat dughatunk, hanem külső merevlemezt is. A beépített optikai meghajtó az erre a célra tervezett lejátszókhoz hasonlóan halk és gyors. Bár a készülék hátulján ott pihen egy ventillátor, ez gyakorlatilag tökéletes csendben kavargatta a levegőt, hangja egyáltalán nem volt zavaró.

Léteznek előre megkonfigurált equalizer beállítások, amelyek vonatkozhatnak zenehallgatásra és a filmnézésre is. Ez utóbbinál hatféle lehetőségünk van: Hírek, Dráma, Sport, Játék, Zene, Mozi sorrendben. Ezek között komoly különbségek fedezhetőek fel, bár nyilván a látványbeli eltérések sokkal inkább beégnek az agyba.

Zene

Nyilván a médiajátszó funkciónak akkor van értelme, ha sokféle formátumot támogat. Sokan nem zenehallgatásra használják elsősorban a házimozirendszerüket, de az tény, hogy az MP3 és a WMA mellett még elfért volna egy-két támogatott formátum, így ennek a soundbarnak, mint zenelejátszónak a távol-keleti garázscégek tenyérnyi PMP-i is odavernek. Ha vesz valaki egy bármilyen hangrendszert, azt valószínűleg azért teszi, mert nem elégedett a meglévő eszközeinek megszólalásával, tehát feltételezhető, hogy zenehallgatásban is törekszik arra, hogy már a forrás is jó minőségű legyen, mondjuk valamilyen veszteségmentes formátum, például FLAC. De hát azt, és a többi hasonlót ez az eszköz képtelen kezelni... Bár ez nem szerencsés, végülis a hangot más eszközről is ráküldhetjük.

A kimondottan kulturált grafikus felületen keresgélhetünk a könyvtárak és a számok között, de saját számsorrendet nem sikerült létrehozni. Természetesen az alapfunkciók működnek, tehát beletekerhetünk a nótákba, egy gombnyomással léptethetjük azokat stb. Az viszont érthetetlen, hogy az equalizer miért nem érhető el innen. Sokkal logikusabb lett volna, ha az is módosítható a tévé képernyőjén keresztül. A távvezérlőn helyet kapott Music ID gomb megnyomása után a soundbar saját LCD kijelzőjén jelennek meg az ID3 tagként eltárolt információk.

Az LG készített saját dokkolót az Apple termékekhez, így az az iPad és iPhone tulajok egyszerűen és gyorsan lejátszhatják a készülékeiken található zenéket. Ez gyakorlatilag ma már alapelvárás egy ilyen szintű terméktől, ahogyan az is, hogy támogassa a különféle térhatású szabványokat. Ezek közül a Dolby Digital, Dolby Digital Plus, Dolby TrueHD, DTS, DTS HD (High Resolution Audio & Master Audio Essential) jöhet szóba, tehát ez azt jelenti, hogy a Dolby ProLogic II például kimaradt a repertoárból.

Fotók és videok

A HLB54S-t egy tv segítségével digitális képnézegetőként is funkcionálhat. Teljesen úgy működik, mint amit a újkori tévéknél már megszokhattunk, azaz a menüből kiválaszthatjuk, hogy melyik mappát vagy melyik képet szeretnénk nézegetni. A bemutató kisképek elég csúnyán festenek, de a kijelölés és aktiválás után már nincs velük gond. A képarányt megtartja, és a képernyőn folyamatosan láthatjuk, hogy melyik gombbal lehet előre-hátra lépkedni az albumban. Aktiválható a "Slideshow" funkció is, amikor a képek egymás után suhannak végig a képernyőn, sőt még zenét is tehetünk alájuk, ha az is ugyanazon a külső adattárolón található, mint a fotók. Az alábbi illusztráción pont az látható, ahogy a The Smiths zenekar Meat is Murder című klasszikusára andalgunk, miközben a soundbarról készült fotókban gyönyörködünk.

A képnézegetésnél valószínűleg sokkal többen használnák arra, hogy ilyen-olyan forrásból megszerzett audiovizuális anyagaikat nézzék meg rajta. Első pillantásra nem is tűnik rossz ötletnek ez, hiszen támogatja többek között egyes MKV és M2TS anyagok lejátszását is, ami a HD, Full HD tévével rendelkezők számára remek hír. A puding próbája az evés, ezért megnéztük, hogy a valóságban hogy teljesít, ehhez pedig a médialejátszó-tesztjeinknél már megszokott, stevve segítségével összeállított tesztcsomagot használtuk. A filmrészletekhez egy szoftvercsomagot mellékeltünk, amiben lejátszók, kodekek és információs program található.

A QuickTime anyagokat és a WMV HD-t még csak nem is látta, a H.264 (TS)-t, pedig nem tudta elindítani. A más eszközöknek is rémálommal felérő "Killa_sample"-t két másodperc után lelőtte, miután közölte velünk, hogy nem lesz tökéletes a lejátszás, és a 9,7 Mbps bitrátájú MKV-re is ez a sors várt. Az alacsony felbontású DivX amellett, hogy jó ronda volt, még akadozott is, így a végeredmény tragikus lett. Az Xvid videóval nem volt igazán semmi gond, csak néha úgy tűnt, hogy közel sem HD az, amit nézünk, főleg a sötét részeknél találtuk problémásnak. A 3,8 Mbps bitrátájú MKV képe szép volt, viszont, mint annyi más eszköznél, itt is akadozott, csak egy kicsit jobban, mint általában. Valószínűleg mire egy film végére érne az ember, begolyózna ettől. (Bár egyszer végignéztem a Zsoldoskatona című Bud Spencer filmet visszafelé gyorsítva, és nem lett komolyabb bajom, attól eltekintve, hogy egy darabig furán mozgott a világ.) A HD TV (BDAV_1080p@8Mbps.m2ts) fájllal viszont semmi gond nem akadt. Szép volt, gyors volt, folyamatos. Sajnos ez volt az egyedüli, amit szinte tökéletesnek találtunk. A külső feliratokat korrektül kezeli, bár a méretükön és a színükön nem tudtunk változtatni. Mindent összevetve, a médialejátszó funkciótól nem estünk hanyatt, úgy tánik, inkább gyári lemezek lejászására szánták.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!