Hirdetés
50 óra alatt alatt Pywel körül
Bár már jónéhány hete megjelent a Crimson Desert, és játékosok milliói vetették bele magukat Pywel világába, közel sem csengett le a játék körüli hype. A Crimson Desert körüli várakozás nem egyik napról a másikra épült fel, hanem szép lassan, évről évre nőtte ki magát valami egészen naggyá. Már az első bemutatók után érezni lehetett, hogy ez nem csupán egy új fantasy akciójáték akar lenni a sok közül, hanem egy olyan projekt, amely mögé a készítők látványosan odatették magukat. A játék újra és újra felbukkant a nagyobb nemzetközi bemutatókon, időről időre megvillantott magából valami látványosat, és mindig sikerült elérnie, hogy beszéljenek róla. Hol a grandiózus világával, hol a nyers erejű harcrendszerével, hol pedig a technikai megvalósításával keltette fel a figyelmet, így a hosszú fejlesztési idő alatt gyakorlatilag végig ott maradt a játékosok radarján.
Sokan azért várták ennyire, mert a Crimson Desert első pillantásra pontosan azt ígérte, amire a műfaj rajongói mindig felkapják a fejüket: egy nagy, veszélyes, bejárható fantasy világot, komor hangulatot, filmszerű jeleneteket és olyan akciót, amely egyszerre látványos és mélyen taktikus. Ráadásul a Pearl Abyss rendre azt sugallta a bemutatóival, hogy a játék nemcsak tartalmában, hanem technikai oldalról is komoly dobás lesz, így a Crimson Desertet sokan már jóval megjelenés előtt afféle grafikai erődemonstrációként kezdték el kezelni. Ehhez persze kellett maga a stúdió is. A dél-koreai Pearl Abyss neve elsősorban a Black Desert miatt lett ismert világszerte, és ez a múlt rengeteget számított abban, hogyan tekintettek a rajongók a Crimson Desertre. A Black Desert annak idején nemcsak azért lett emlékezetes, mert sikeres MMORPG volt, hanem azért is, mert már abban is jól látszott a csapat technológiai magabiztossága, a látvány iránti érzékenysége és az a törekvés, hogy valami a megszokottnál grandiózusabbat rakjanak le az asztalra.
[+]
A megjelenést megelőző időszakban folyamatosan érkeztek a játék technikai hátterét méltató beszámolók, amelyek többnyire biztató képet festettek a Crimson Desertről. Ezek mellett azonban meglehetősen kevés tesztpéldány került ki a sajtóhoz, és azok is jellemzően PC-s változatok voltak, így nem meglepő, hogy a játékosokban egyre erősebben fogalmazódtak meg aggodalmak a konzolos verziók kapcsán — különösen az alapmodellek esetében. A megjelenéskor végül a konzolos tesztpéldányok is befutottak, mi pedig természetesen azonnal belevetettük magunkat Pywel világába, hogy a lehető legalaposabban ismerjük meg a játékot. Bár elsőre soknak tűnhet az az ötven óra, amit eddig a Crimson Deserttel töltöttem, valójában ez is csupán ízelítőnek érződik abból, amit a játék kínál. Úgy érzem, e világnak egyelőre még csak egy szeletét sikerült igazán feltárnom, ugyanakkor az eddigi tapasztalataim már most is elég erősek ahhoz, hogy érdemben beszéljek róla. Mindezt úgy, hogy közben világos: egy minden részletre kiterjedő, maradéktalanul átfogó értékeléshez ennek az időnek akár a többszörösére is szükség lenne.
[+]
Ha a Crimson Desertet valamihez mindenképpen hasonlítani kellene, talán a Dragon’s Dogma vagy a legutóbbi Zelda-játékok jutnának először eszembe: olyan címek, amelyeknél a hangsúly jóval inkább a világon, annak felfedezésén és tartalmán van, mintsem magán a történeten. Ez persze nem jelenti azt, hogy a sztori ne lenne fontos része az élménynek, hiszen a Crimson Desert egy 12 fejezetre bontott kaland, amely elsősorban főhősünk, Kliff útját követi végig. Kliff a harcedzett Greymane klán egyik meghatározó alakja, akinek élete már a történet elején végzetesen kizökken a megszokott kerékvágásból. Egy ellenséges törzs, a Fekete Medvék váratlan támadása szinte teljesen szétzúzza csapatát: sokan odavesznek, a túlélők pedig vagy szétszóródnak vagy fogságba kerülnek. Kliff sajnos előbbi sorsra jut, de a történet itt vesz különös fordulatot, ugyanis egy titokzatos erő mégsem engedi, hogy főhősünknek ez legyen a végzete. Ezután az égben lebegő, ősi és különös szerkezetű Abyss birodalmában térünk magunkhoz, ahol váratlanul azzal bízzák meg főhősünket, hogy állítsa helyre a megbomlott egyensúlyt, és mentse meg a világot. E nagyívű küldetés mellett azonban végig ott lebeg előtte egy sokkal személyesebb cél is: felkutatni a szétszóródott Greymane társakat, újra összegyűjteni őket, és ha már ott van, akkor segítő kezet nyújt mindazoknak, akiket ez a kegyetlen világ a földre kényszerített.
[+]
Az alapkoncepcióban önmagában még lett volna potenciál, a Crimson Desert története azonban a gyakorlatban kifejezetten gyengére sikerült. Ez bizonyos értelemben nem is volt teljesen váratlan, hiszen a bemutatók során a készítők sem igazán a narratívát állították a középpontba, és őszintén szólva ebben a műfaji közegben nem is feltétlenül várna az ember egy korszakos fantasy eposzt. A Crimson Deserthez hasonló játékok ereje jellemzően nem a kimagasló történetmesélésben rejlik, itt azonban nem csupán arról van szó, hogy a sztori nem emlékezetes, hanem arról is, hogy sokszor kifejezetten széteső, zavaros és nehezen követhető. A narratíva gyenge, a karakterek pedig meglepően semmitmondóak, és ez alól nemcsak a Kliff köré épített szereplőgárda, hanem maga a főhős sem jelent kivételt. Kliff ugyanis többnyire kifejezetten passzív figuraként van jelen: az esetek többségében inkább rezzenéstelenül figyeli a körülötte zajló eseményeket, vagy legfeljebb néhány szűkszavú reakcióval vesz részt a jelenetekben. Emiatt nehéz valódi érzelmi kapcsolatot kialakítani vele, és ez az egész történetre rányomja a bélyegét. Mindezt tovább árnyalja, hogy a fejlesztők maguk is elismerték, hogy a történet nem sikerült jól, és elnézést kértek miatta, így aligha a játékos hibája, ha időnként nehéz volt megfejteni, hogy az adott narratív szál egyáltalán milyen célt szolgálna az összképben.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
