Hirdetés

Talp nélküli Cooler Masterek

Hirdetés

Tesztelés

Ismét jól bejáratott, enyhén tuningolt négymagos Core 2 Extreme QX6700 processzorunkat tettük a hűtők alá.

  • Intel Core 2 Extreme QX6700@ 3,00 GHz, 1,45 V
  • Asus P5E3 Deluxe Wi-Fi AP alaplap
  • 2 x 1024 Mb Samsung DDR3-8500 RAM
  • Radeon HD 3850 grafikus kártya
  • 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
  • Cooler Master Real Power 550 W tápegység
  • Casetek CK-1020 ház elöl 80 mm-es, hátul 92 mm-es ventilátorral

Húsz perces terhelés után felírtuk a processzormagok hőmérsékletét. Ez rendszerint jó tíz fokkal magasabb érték, mint a CPU hőmérséklete. Az eredményt táblázatba foglaltuk, melyben áttetszővel láthatók korábbi tesztjeink mérései. Ugyanezzel a rendszerrel végeztük őket, tehát közvetlenül összevethetők mai versenyzőink értékeivel. Fontos kiemelni, hogy a hűtőknél 1-2 fokos eltérés lényegében elhanyagolható, és a különböző alaplapok ugyanazzal a hardverrel akár BIOS verziónként is más-más eredményeket hozhatnak. Első körben a processzorhűtők csúcsteljesítményére voltunk kíváncsiak. Ehhez vagy saját ventilátoraikat tekertük maximumra, vagy percenként 1500-at forgó Coolink lapátkerekünket használtuk, valamint minden esetben bekapcsoltuk a ház első és hátsó ventilátorát.

Meg kell hagyni, maximális fordulaton mindkét Cooler Master processzorhűtő alapos zajt keltett. Ennek meg is lett az eredménye. A Hyper 212 Plus olyan óriásokat közelített meg, mint a Scythe Ninja, de az abszolút élmezőnytől sem nagyon – 5-7 fokkal – maradt le. Méretéhez képest jól szerepelt a Hyper TX3 is. Sikerült négy fokkal megelőznie elődjét, a Hyper TX2-t, igaz, ehhez percenként ezerrel magasabb fordulatszám kellett.

Második tesztkörünk azt mutatja meg, hogy nagyjából azonos légszállításnál mire képesek az egyes bordák. Itt a 120 millimétereseket percenként 1500-as, a 92 millimétereseket percenként 1800-as fordulatra állítjuk. Most még előbbre kapaszkodott a Hyper 212 Plus. Feljutott a ranglétra hetedik helyére, olyan vetélytársak közé, amelyek lényegesen drágábbak nála. Ráadásul hasonló fordulatra állított ventilátora sem volt zajosabb a többinél. Azért bőven hallottunk egészséges szélzajt tőle.

A szerényebb méretű Hyper TX3 a hátsó harmad élén végzett. Ismét sikerült megelőznie a TX2-t, de előnye azonos sebességű ventilátornál két fokosra olvadt. Hangban úgy éreztük, hogy a TX2 valamivel jobb volt nála.

A harmadik körben tovább csökkentettük a processzorhűtők ventilátorának fordulatszámát. A 120 milliméteresek már csak percenként 1200-at, a 92 milliméteresek percenként 1500-at pörögtek, így szinte minden esetben kellemesen halk hűtést kaptunk. A Hyper 212 Plus maradt a hetedik helyen, igaz, körülötte alaposan átrendeződött a mezőny.

Bámulatosan előre ugrott a Hyper TX3. Ezt minden bizonnyal a lapos lapátszögű ventilátorának köszönheti, mely vetélytársainál nagyobb légszállítást produkált. Ezúttal előnye 3 fokra nőtt a TX2-höz képest, de szerintünk ismét valamivel hangosabb volt nála.

Végezetül pokoli körülményeket teremtettünk a házban azzal, hogy a lassan járó processzorhűtő mellől kilőttük a ház ventilátorait. Ekkor még előbbre jutott a Hyper 212 Plus. Már csak három olyan csúcsmodell tudta megelőzni, amelyek súlyban és árban is jóval fölötte állnak. Azért hangban nem tartozott az abszolút elitbe a Cooler Master versenyzője. A halk környezetben már határozott morgást hallottunk ventilátora felől.

Mondhatni szokásos helyén végzett a Hyper TX3, ismét három fokkal verte elődjét, amelynél újfent hangosabbnak hallottuk. Ahogyan a Hyper 212 Plusnál, ennél is morgó tónus vegyült a ventilátor hangjába.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés