Sony KD-55X9005A

A Sony és az UHD

A Sony vezetői jó érzékkel és időben ismerték fel, hogy a 4K, vagyis az Ultra High Definition lesz a szórakoztatóelektronikai univerzum következő nagy durranása. Így elsők között léptek színre ilyen felbontást kínáló projektorukkal 2011-ben, és televíziójukkal 2012-ben. A januári CES-en pedig – igazolva a várakozásokat – bejelentették: amellett, hogy idén már kisebb tévéflottával lépnek színre, elindítják saját UHD videotékájukat, valamint piacra dobják első asztali lejátszójukat is.

Az említett, X9 sorozatba tartozó tévék ráadásul a különleges dizájn miatt egyébként is kiemelkednek a terméktengerből. Kíváncsiak voltunk, hogy élőben hogy fest egy ilyen modell, és persze arra is, hogy hogyan jeleníti meg az UHD anyagokat, működik-e a felskálázás, mi a helyzet a 3D videókkal és az egyéb kapcsolódó szolgáltatásokkal.

Formabontó dizájn

Barokkos túlzás volna azt állítani, hogy a tévék formatervezése során egy helyben toporognának a gyártók. Minden évben kijön néhány olyan újítás, amely megváltoztatja a modellek külsejét – elég, ha csak a borderless irányzatra, az ultravékony kávákra vagy a fura talpakra gondolunk. Ennek ellenére, és erre ez a modell a tökéletes példa, még mindig vannak olyan darabok, amelyek képesek meghökkenteni az egész iparágat.

A terméket markáns karakterrel ruházzák fel az oldalsó keretbe épített hangsugárzók. Ezek amellett, hogy kétségkívül figyelemfelkeltőek, már önmagukban marketingértékkel bírnak, ám nem váltottak ki egyöntetű éljenzést. Azért olvasóink kommentjei és személyes ismerőseink véleménye alapján azt szűrtük le, hogy a többségnek tetszik ez a megoldás. A hangrendszer egyedi elhelyezése miatt a különösen vékony kávákból nem látszik semmi, viszont a talpnál volt lehetőségük elengedni a hagyományos megoldásokat. Itt a cég kör alakú, nyakkal egybeépített kialakítás mellett tört lándzsát, ami nem néz ki rosszul, viszont nagy hibája, hogy emiatt nem lehet egyszerűen elforgatni a tévét. Az alsó panelen, a céglogó alá elhelyeztek egy lámpát, amely az épp alkalmazott funkció függvényében világít halványan. Rendben, ez figyelemfelkeltőnek valóban figyelemfelkeltő, de a legjobb benne mégis az, hogy ki lehet kapcsolni.

A tévé legvastagabb pontján 5,8 centiméter mély, amivel a slim versenyben esélye sem lenne, de igazából azért ez nem számít semmit. Az viszont igen, hogy a tesztelt, 55 hüvelykes modell súlya 34,5 kilogramm, azaz egy kevésbé strapabíró szekrényke vagy állvány simán összerogyhat alatta. A négy darab HDMI 1.4 (2013 decemberétől támogatja majd a 2.0 szabványt) és a 3 darab USB 2.0 mellett építettek rá egy-egy digitális audió, SCART, komponens, kompozit, 3,5 mm jack, valamint két darab analóg audiócsatlakozót is.  Ezenkívül természetesen a fizetős műsorok dekódolásához szükséges kártyák fogadására képes CI slot sem hiányzik róla.

4K, UHD tartalmak

Egyelőre Magyarországon hagyományos formátumban nem egyszerű hozzájutni az Ultra High Definition felbontású tartalmakhoz, annak ellenére, hogy már vannak olyan filmek, amelyeket 4K kamerákkal rögzítettek. Ráadásul még lejátszóból sincs sok, amely képes lenne kezelni a 4K videókat, és bár a műsorszórással kapcsolatos kísérletek már elindultak, egyelőre még hiányoznak a tévéadások is. Ugyan a Sony rendelkezik egy saját videótékával, ahonnan kikölcsönözhetőek, letölthetőek az UHD filmek, azonban ez a szolgáltatás hazánkban egyelőre még nem elérhető. Úgyhogy nincs könnyű dolga az embernek, ha a tartalmakról van szó, és ez egy darabig még biztosan gátat szab a 4K-kompatibilis megjelenítőeszközök elterjedésének.

Szerencsére a Sony biztosított számunkra egy, a kereskedelmi forgalomba egyébként nem kerülő, a tv képességeinek demonstrálására szolgáló lejátszót a POP-FMPA1 típusjelzésű termék személyében. Ennek segítségével mód nyílt arra, hogy 3840x2160 képpont felbontású videókat küldjünk a tévére, így ki tudtuk próbálni, hogy hogyan teljesít, ha adottak a feltételek ahhoz, hogy a legjobbat hozza ki magából. Ha csak pusztán azt nézzük, hogy ennyi képpont egyszerre a képernyőn mit jelent, akkor nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy ez lesz a televíziózás jövője. Az UHD televíziókkal foglalkozó cikkek, hírek hozzászólásaiból az tűnik ki, hogy sokan feleslegesnek tartják ezt a felbontást, de nincs igazuk. Az UItra High Definition vagy 4K, nevezzük bárhogy, valóban egy új szintet képvisel az otthoni szórakoztatás területén, tényleg teljesen más élményt nyújt, mint amit eddig megszokhattunk.

A készülék még nem támogatja a HDMI 2.0 szabvány használatát, ami azt jelenti, hogy egyelőre csak másodpercenként 30 képkockányi audiovizuális tartalom fogadására képes a legfejlettebb interfészen keresztül is. Ennek ellenére a demóanyagból nem spórolták ki a mozgásokat, és bár igaz, hogy nem elsősorban a villámgyorsan mozgó objektumok domináltak, azért már sikerült továbblépni a lassan egymásba csúszó állóképek világából. A látottak alapján egyébként a mozgókép megjelenítésével nincs semmi gond, semmilyen képhibával nem találkoztunk, bár igaz, hogy egy demonstrációs célból készült videó esetén azért ez valahol alapelvárás.

Felskálázás

A gyártók, és így a Sony is azt állítja, hogy UHD televízióik, így ez a modell is képes a kisebb felbontású tartalmak felskálázására. Azaz elméletben nem jelent gondot, hogy hiányoznak a tartalmak, ennek a technológiának köszönhetően így is ki lehet használni a 3840x2160 képpont megjelenítését biztosító panelben rejlő lehetőségeket. Ez jól hangzik, de a valóságban azért más a helyzet. Az tény, hogy a különféle képmódosító eljárások láthatóan képesek feljavítani a videókat, de az is igaz, hogy a végeredmény távol áll az eredetileg is 4K kamerákkal rögzített anyagoktól.

Ráadásul ezekkel a technológiákkal érdemes óvatosan bánni, mert túlságosan magas fokozatra állítva a Felbontás funkciót előfordulhat, hogy a kijelzőn felbukkanó vonalak túlságosan élesek lesznek, emiatt pedig az egyes objektumok nagyon elütnek egymástól vagy a háttértől. A cég egyébként nem árulta el, hogy pontosan hogy is működik a felskálázás, ami nyilván érthető, ha már beleölnek egy rakás pénzt ebbe, akkor nem biztos, hogy pont a kedvünkért rántják majd le a titokról a leplet.

Képminőség

A modellbe a cég dédelgetett kincse, a kvantumpontos Triluminos panel került, amely elméletben a megszokottnál színgazdagabb képek megjelenítését teszi lehetővé. A használat során ismét kiderült, hogy a Triluminos nem pusztán egy hangzatos marketinglózung. A tónusok normális beállítások mellett szépek, természetesek, ha szükséges, akkor visszafogottak vagy épp élénkek. Ha valaki nem elégedett ezzel, akkor a Fekete korrekció és a Részletes kontraszt kiemelő alkalmazásával kontrasztosabbá teheti a képet. A Tiszta fehér elméletben a világos árnyalatokat teszi jobbá, ám a gyakorlatban a használata olyan eredménnyel járt, mintha a színhőmérsékleten változtattunk volna.

Az Élénk szín opciót magas fokozatra állítva az eredetitől jelentősen eltérő színvilágú képet teremthetünk. Ez nem jelenti azt, hogy a végeredmény rossz vagy jó lenne, egyszerűen csak más. Tehát a nézőnek itt egy újabb lehetősége nyílik, hogy még jobban saját ízléséhez igazítsa a képet. Gyatra minőségű források esetén még mindig számolni kell némi zajosodással, amin viszont a Zajcsökkentés és a Pontzaj csökkentése névre hallgató szolgáltatásokkal könnyedén lehet segíteni. Viszont ha nincs erre szükség, jobb kilőni, mert egyes képrészleteket összemoshat az elektronika ilyenkor.

Akadozásba is belefutottunk néha, szintén néhány gyalázatos tévéadásnál bukkant fel ez az effektus. amit úgy-ahogy lehet orvosolni a Motionflow névre hallgató interpolációs technológia bevetésével. Ez olykor jól jöhet, viszont az is igaz, hogy bizonyos tartalmaknál teljesen természetellenessé, szappanopera-hatásúvá teszi a végeredményt. Ezen kívül persze vannak olyan funkciók is, amelyek használatát jobb kerülni. Ilyen a Dinamikus LED-vezérlés, amely optimalizálja a kontrasztot az egyes képrészletek fényerejének folyamatos váltogatásával, azonban ez olykor enyhe villódzást okoz. Az Automatikus fényerő korlátozás pedig csökkenti a ragyogást azokban a jelenetekben, ahol a teljes képernyő fehér színű, de erre nincs semmi szükség. Egy UHD tv nem az a kategória, ahol az emberek ilyesmivel próbálnának áramot spórolni.

Az LCD modelleknél mind a mai napig előforduló hibák gyakorlatilag nem jelentkeztek. Tehát az utánhúzástól nem kell tartani, azaz a képernyőn átszáguldó kisméretű tárgyak sem cibálnak maguk után zavaró uszályt. A glow effektus enyhén jelentkezett, aminek következtében a sarkoknál a fényerő eloszlása nem tökéletesen egyenletes, viszont felhősödéstől nem kell tartani. A betekintési szög 150-155 fokig teljesen rendben van, de utána azért már kezdenek fakulni a tónusok. A 16:9 és a 4:3 képarány mellett három olyan profil is bekerült a kínálatba, amelyeknél egyes képrészletek lelógnak a képről. Mivel ilyenkor nem beszélhetünk teljes értékű képről, így ezeket jobb elfelejteni. Az automatikus kitöltés egyébként egészen jól működik, az elektronika minden látványosabb torzítás nélkül húzza szét a képet és tölti ki teljesen a kijelzőt.

Kezelés

Menürendszerek

A modellbe az idei Sony televízióknál megszokott menürendszer került, amely a már évek óta használt szisztéma némiképp módosított változata. Gyökeres, az alapokat átíró változtatásra azért nem kell számítani, maradt a jól bevált koordináta-rendszeres kialakítás, amelyen függőlegesen és vízszintesen helyezkednek el az egyes menüpontok, paraméterek. Ez ugyan teljesen eltér az összes többi konszern által használt megoldástól, azonban emiatt nem kell aggódnia senkinek, egészen hamar bele lehet jönni a használatába.

Főleg, hogy a készülék magyar nyelven is kommunikál, illetve, hogy az eligazodást látványos ábrák, illetve rövid magyarázó feliratok is segítik. A rendszer felépítése logikus, minden ott van, ahol lennie kell, ráadásul kellően sekély is, így nem kell attól tartani, hogy egy idő után elvesztjük a fonalat. Maga a grafikus kezelőfelület jelenleg az egyik legszebb, ebben a versenyszámban a Sony legtöbb konkurensét felülmúlja. A főmenü mellett előhívható egy mindenféle csicsától, díszítéstől mentes, egyszerű gyorsmenü is, ahonnan a fontosabb kép- és hangbeállítások érhetőek el.

Vezérlőeszközök

Bár manapság egyre több cég emeli be repertoárjába a hanggal és mozgással történő vezérlést, a Sony egyelőre ellenáll. Így tehát maradtak a hagyományos kialakítású perifériák, de azért ez nem jelenti azt, hogy a távirányítónál megáll az élet. A modell ugyanis vezérelhető egy ingyenesen letölthető alkalmazás segítségével iOS- vagy Android-alapú tablettel, illetve okostelefonnal is. Ez olykor jól jöhet, hiszen például az érintőképernyőnek köszönhetően nem kell a tévé virtuális klaviatúráján pötyögni, amely határozottan jót tesz a felhasználó idegrendszerének. Viszont az is igaz, hogy a hagyományos funkciók kezelésére nem annyira alkalmasak a gombok hiánya miatt, mint a "rendes" távvezérlő.

Utóbbi a mostani trendeknek megfelelően egy teljesen átlagos darab. Szó sincs csilivili dizájnparádéról, maradtak az egyszerű vonalvezetésnél és szerencsére a matt szálcsiszolt felületnél, amelyen a szennyeződések jóval kevésbé látszanak meg, mint a fényes feketén. Bár a háttérvilágítást némiképp érthetetlen okból lehagyták róla, cserébe funkciógombokkal dúsan meghintették, így számos szolgáltatás, menüpont, opció, paraméter elérhető közvetlenül innen is. Ugyanezt nem lehet elmondani a második számú távirányítóról.

A Sony ugyanis igazodva a divathoz egy ilyen kiegészítő perifériát is csomagolt a dobozba. Ennek egyik fő funkciója, hogy támogatja az NFC technológiát, azaz a tévéhez párosítani kívánt eszközt csak ennek közelébe kell helyezni, és elméletileg ezek után nincs akadálya a vezeték nélküli adatátvitelnek (persze ez csak kisebb állományokhoz használható jól). Kár viszont, hogy ez egyéb pluszt nem kínál, azon kívül, hogy egy fokkal jobban néz ki, és kisebb (azaz magyarul könnyebb elveszteni, eldugni valahova), mint a hagyományos társa. Legalább egy tapipadot applikálhattak volna rá, ami jelentősen megkönnyítette volna egyes internetes alkalmazások, illetve a böngésző használatát.

Médialejátszó

Aki ki tud és ki is akar köhögni ennyi pénzt egy televízióra, annak valószínűleg nem okozhat komolyabb problémát egy épkézláb külső médialejátszó beszerzése. Ez már egyszerűen az a szint, amikor az integrált médialejátszó alkalmazás teljesítménye, sőt megléte vagy hiánya nem befolyásolja, nem befolyásolhatja érdemben egy vásárlási döntés meghozatalát. De azért, ha már bekerült a készülékbe ez a szolgáltatás, akkor megnéztük, hogy mit tud.

A rendszer a már számtalanszor bizonyított metódust követi, vagyis a tipográfiai elemek a számítógépeknél megszokott különféle fájlkezelő szoftvereket idézik, a mappák és a fájlok pedig a hagyományos, ikonokra épülő nézet mellett akár ki is listázhatóak, ami azért jó, mert ilyenkor kifér a teljes nevük. Az ábécésorrend mellett rendszerezhetőek keletkezésük dátuma alapján is, ellenben lejátszási lista nem hozható létre.

Film

A formátumtámogatást a szokásos tesztcsomag segítségével vizsgáltuk meg. Ennek alapján megállapítható, hogy probléma egyedül a WMV fájl hangjával akadt, ez néma csöndben futott végig. A többi viszont prímán működött, még a Killa is, annak ellenére, hogy a kijelzőn megjelent egy felirat, miszerint a tartalmat a szoftver nem támogatja. A képminőségre egy rossz szót se lehet szólni, akadozás egyáltalán nem jelentkezett, zajosodástól sem kell félni, és a csapnivaló minőségű anyagok felskálázása is egész jól működik.

A videók kezelése viszont nem az igazi, hiszen a képernyőn előcsalható kezelőfelület elég kényelmetlenül használható. Az elektronika nem képes virtuális fejezetek létrehozására, pedig az sokat segítene. És arra sincs mód, hogy másodpercre, századmásodpercre pontosan megadjuk, hogy honnan szeretnénk folytatni a filmezgetést, tehát maradnak a távirányítóra applikált funkciógombok. Filmnézés közben előcsalhatóak a kép- és hangbeállítások, valamint a külső feliratok kezelése is megoldott. Ugyanakkor a karakterek színe és mérete nem módosítható, így a szöveg világos háttér előtt nem mindig olvasható jól.

Kép és zene

A formátumtámogatásba a zeneszámok esetén már bele lehet kötni, mert az MP3 és a WMA fájlok kezelése megy a tévének, azonban a veszteségmentesen tömörített FLAC számok már meghátrálásra késztetik. Pedig ha már megkapta a modell a különleges hangrendszert, akkor erre azért igazán odafigyelhettek volna. Az ID3 tagek feldolgozására és megjelenítésére képes, viszont az a funkció hiányzik, amelynek segítségével közvetlenül különféle extra információkat (dalszöveg, borító, biográfia, diszkográfia stb.) lehetne szerezni a dalokról webes alkalmazás segítségével.

A képek forgathatóak  és nagyíthatóak, és a diavetítés elindításának nincs semmi akadálya, ráadásul itt amellett, hogy mód nyílik a képváltás sebességének megváltoztatására, még aláfestő zene is elindítható. Azért ellenben fekete pont jár, hogy csak a JPG kiterjesztésű állományok megjelenítése lehetséges, a TIFF, PNG, GIF vagy animgif képeket el lehet felejteni.

Beállítások, hangrendszer

A Sony által évekkel ezelőtt bevezetett rendszeren e tévénél sem módosítottak, így tehát az előzetesen beprogramozott képprofilok a Jelenetválasztás menüpont alatt kaptak helyet. A cég valószínűleg ezzel is azt akarja tudatosítani a felhasználóban, hogy nem mindegy, milyen beállításokat használ, így ezek a képmódok már nevükben is jelzik, hogy milyen típusú tartalmak mellé szánják őket. Nem spórolt egyébként velük a gyártó, hiszen összesen 10 profil került be a kínálatba.

Közöttük az elvárásoknak megfelelően megtalálhatóak azok, amelyek a hideg színvilágot preferálóknak szólnak (Sport, Játék), azok, amelyeknél a meleg tónusok dominálnak (Mozi, Grafika, Fotó), és persze azok is, amelyek az arany középutat képviselik (Általános, Zenei, Animáció). Ezen felül még két olyan fióknak is jutott hely (Automata, Automata 24p), amelyek használatakor az elektronika a képbeállításokat automatikusan a forrásanyag típusához igazítja. A profilok közül gyakorlatilag mindegyik használható, akár úgy is, hogy az ember nem változtat semmit a paramétereken vagy az aktív/inaktív funkciókon, tehát biztos, hogy mindenki találhat közülük olyat, amelyik megfelel az ízlésének.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: Animáció, Automatikus, Általános, Fotó, Grafika, Játék, Mozi, Sport, Zenei. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Itt pedig következzenek a kalibrátor segítségével megtalált ideális képbeállítások:

Hangzás

Bár egyáltalán nem számít egyedinek, ha egy cég televíziójába a szokásosnál komolyabb hangrendszert épít, de ez eddig elsősorban az olyan, alapvetően prémium kategóriás modellekre fókuszáló vállalatokra volt jellemző, mint a Loewe vagy a Bang & Olufsen. A Sony épp emiatt keltett feltűnést ezzel a televízióval, hiszen itt is ezt a koncepciót követték, ami a termék külsején is azonnal látszik.

Egészen pontosan két darab 12,5 wattos hangsugárzó és két 20 wattos mélynyomó került a televízió két oldalára. Ráadásul – legalábbis a gyártótól kapott információk szerint – olyan, Magnetic Fluid típusú hangszórókat alkalmaztak, amelyek különféle, NASA által vezetett kísérletek eredményeként jöttek létre, és a hagyományos megoldásoknál erőteljesebb, tisztább hangzás megteremtésére képesek. Egy kicsit azért szkeptikusak voltunk, de a végeredmény tényleg nem rossz. Olyan, mintha egy közepes teljesítményű soundbart csatlakoztattunk volna a televízióhoz. Tehát aki valódi házimoziélményre vágyik, annak ez kevés lesz, de a megszokottnál jóval nagyobb a dinamika, erőteljesebb a megszólalás, és a basszusok is észrevehetőek.

Az előzetesen programozott profilok nem hiányoznak, és ezek is nevükkel (Normál, Mozi, Sport, Zenei, Játék, Tömörített) már jelzik, hogy alapvetően milyen jellegű tartalmakhoz szánja őket a gyártó. Amennyiben valaki nem lenne elégedett velük, akkor módja nyílik saját ízléséhez szabni a magas és mély hangok arányát. Emellett bekapcsolható az Automatikus hangerő szabályozás, tehát megakadályozható, hogy csatorna- vagy bemenetváltáskor a képünkbe robbanjon a hangerő, illetve működik a beszédhangok kiemelése is. A dinamika mértéke is szabályozható a Hangerő eltolás funkciónak köszönhetően, valamint lehet változtatni a balanszon is.

Digitális tévé, 3D tartalmak

Passzivitás

A Sony is azon cégek sorát gyarapítja, amelyek bár kezdetben az aktív shutteres képalkotási technológia mellett tették le voksukat, látva a fogyasztói reakciókat, idővel részben átpártoltak a konkurens passzív polarizációs eljárás mellé. Utóbbi vonalat erősíti ez a televízió is, ennek következtében a termék dobozába került négy darab TDG-500P típusjelzésű szemüveg, amelyek kisebbek, könnyebbek és kényelmesebbekk, mint aktív shutteres rokonaik. Ráadásul nem is vibrálnak, és ha még továbbiakra lenne szükség, akkor azok olcsón beszerezhetőek. Viszont tény és való, hogy a háromdimenziós tartalmak épp az eljárás sajátosságai miatt nem élvezhetőek maximális felbontásban.

A televízió kezeli az összes jelenleg használatos 3D szabványt, és automatikusan 3D módba állítja magát, ha ilyen típusú tartalmat érzékel, de ez a funkció természetesen manuálisan is aktiválható. A térhatás mélysége egy háromfokozatú skálán szabályozható, amire szükség is van, néha ugyanis semmi sem látszik a 3D-ből, máskor pedig azonnal elkezd zsibongani az ember agya, ahogy ránéz a képernyőre.

Megfelelő minőségű és típusú tartalmak esetén egész jól működik ez a funkció, és tényleg a megszokottól eltérő élményt jelent a használata, amely így tovább tágítja az otthoni szórakozással kapcsolatban kialakult korlátokat. Működik a 2D->3D konverzió is, azaz képes a kétdimenziós anyagokból háromdimenziósat fabrikálni. Ez egyes esetekben, tehát például animációs alkotásoknál, lassan hömpölygő dokumentumfilmeknél vagy magazinműsoroknál egész jól beválhat, viszont ahol gyorsan mozog a háttér, ott jobb nem erőltetni.

Digitális tévézés

A beépített DVB-T típusú tunernek köszönhetően a modell képes egyetlen antenna segítségével a földfelszíni digitális adások vételére, azaz a digitális átállással kapcsolatos esetleges problémák ezt a készüléket nem érintik. A jelfeldolgozásban a Sony tévéi hagyományosan jól teljesítenek, és e készülék sem okozott csalódást. Egy szimpla, félig lógó fülü szobaantennát kötöttünk rá első körben, és minden gond nélkül képes volt vele együttműködni. A kép egyszer sem tűnt el, nem pixelesedett be, a hanggal sem volt semmi komolyabb probléma.

Tévézés közben bármikor lekérhető az éppen futó műsor rövid leírása, illetve ebben elmélyedhetünk a digitális tévéújság kinyitása után is. Ez, tehát az EPG, bár nem túl szép, viszont ennél sokkal fontosabb, hogy remekül használható. Egy időben, amellett, hogy egy kis ablakban folyamatosan látható az adás, egyszerre nyolc csatorna kétórányi programja fér ki a kijelzőre. Itt lehet beprogramozni az időzített felvételt is, illetve arra is megkérhető a televízió, hogy figyelmeztessen, ha kezdődik valami, amit korábban kinéztünk magunknak. Arra viszont nem sikerült rávenni, hogy a műsorokat típusuk szerint  (hír, sport, film stb. ) listázza, pedig ez azért ma már nem lenne teljesíthetetlen elvárás.

Extrák

Netes tartalmak

A Sony úttörő szerepet játszott a netezés és a televíziózás összeházasításában, így nem meglepő, hogy e televízión keresztül is jó néhány, azaz körülbelül 150 alkalmazás érhető el. Ráadásul ezek között számos olyan gyűjtőoldal található, amelyekből további ösvények vezetnek a web mélyére. Természetesen a programok között a különféle, audiovizuális tartalmakat kínáló programok viszik a prímet, erre a cég mindig is nagy hangsúlyt fektetett.

Tehát például megnézetőek különféle sportesemények összefoglalói, lehet válogatni koncertfelvételek, videoklipek, barkácsolással, főzéssel, divatvilággal, életmóddal, egészségmegőrzéssel kapcsolatos videók közül. Aki akar, elmélyedhet a fitnesz rejtelmeiben, tanulhat németül, angolul, rajz- és táncórákat is vehet, még teljes filmeket, sorozatokat is megnézhet, sőt néhány esetben még arra is mód nyílik, hogy élő közvetítésbe kapcsolódjon be. Emellett nem hiányoznak, nem hiányozhatnak az egyszerűbb logikai játékok, a hagyományos kivitelű receptek és oktatóanyagok sem, a legfontosabb videó- és képmegosztó szolgáltatások, valamint a legnépszerűbb közösségi médiumok kliensei is bekerültek a szórásba.

Ez eddig szép és jó, csak az a baj, hogy ezeket mindenféle különösebb szortírozás nélkül zúdítják rá a felhasználóra. Így ember legyen a talpán, aki átlátja a káoszt, és hamar megtalálja a kívánt alkalmazást. A rendszerből a Flash-támogatású böngésző sem hiányzik, azonban mivel a kétmagos processzor ellenére sebessége nem veheti fel a versenyt egy hagyományos számítógéppel, így a szörfözgetés nem okoz igazán nagy élvezetet.

Kislexikon

A Sony évek óta fejlesztgeti saját, i-manual névre hallgató kislexikonját, amely jelenleg az egyik leginkább felhasználóbarát ilyen jellegű szolgáltatás. A televízió összes funkcióját, tulajdonságát, paraméterét akkurátusan beosztották különféle témakörökbe, sőt ezek ábécésorrendben is megtalálhatóak egy szószedetben, aminek következtében a szükséges tudnivaló igen gyorsan fellelhető. A magyarázó szövegeknél mellőzték a nehezen emészthető szakzsargont, amiért dicséret jár, épp úgy, mint a bőségesen adagolt színes illusztrációkért.

Tükrözés

A Miracast-támogatásnak köszönhetően egyszerűen tükrözhetőek a kompatibilis mobil eszközök, azaz ilyenkor a tv úgy funkcionál, mint egy tablet vagy egy okostelefon kijelzője. Értelemszerűen azzal a kiegészítéssel, hogy továbbra is azok képernyőjét kell tapogatni. Teljesen jól működő szolgáltatás ez, ugyan érezhető egy pillanatnyi késlekedés, de ez az alatt a rövid idő alatt, amíg a tv nálunk tartózkodott, nem vált zavaróvá.

Előzmények

Ez a funkció lehetővé teszi, hogy visszanézzük, hogy az elmúlt időszakban pontosan mire is használtuk a televíziót. Nem csak a felkeresett internetes oldalakat, futtatott alkalmazásokat jeleníti meg, hanem arról is tájékoztatást nyújt, hogy milyen médiafájlokat játszottunk le, sőt arról is, hogy milyen paramétereket módosítottunk. (Így azt is ellenőrizhetjük, távollétünkben családtagjaink mit mókoltak a tévével.)

3D téka

A vállalat a nagy koreai cégekhez hasonlóan megelégelte, hogy a tévécsatornák és a filmgyártók nem igazán törik magukat annak érdekében, hogy megfelelő mennyiségű térhatású tartalommal lássák el az arra áhítozó nézőket. Úgy döntöttek, nincs értelme tovább várni rájuk, és létrehozták saját, 3D Exprience névre hallgató tartalomszolgáltatásukat, amelyen keresztül rövidebb-hosszabb filmek, klipek, ajánlók, magazinműsorok garmadája (összesen körülbelül száz darab) érhető el háromdimenzióban.

Értékelés

Mivel a hétköznapi kategóriákba nehezen beilleszthető modellről van szó a KD-55X9005A esetében, ezért az értékelésnél sincs sok értelme a hagyományos szempontok szerint vizsgálni az ár/érték arányt. Tény, hogy első hallásra egy 1 100 000 forintba kerülő 55 hüvelykes televízió nem tűnik versenyképesnek. Csakhogy egy ilyen modell esetében ezt a megközelítést el kell felejteni. Épp úgy, mint ahogy az ember nem kezd el fintorogni egy Breitling óra láttán, hogy bezzeg a Swatch csak egy ezresbe kerül, vagy nem hozza fel kobei marhát falatozó barátjának, hogy vehetett volna parizert is olcsóbban. Az új technológiát és az ezzel járó státuszszimbólum jelleget nem adják ingyen, de ez így volt a 3D tévéknél, a Blu-ray lejátszóknál vagy épp a házimoziszetteknél is.

Bár egyelőre sokan ódzkodnak az Ultra High Definitiontől, csak egy újabb parasztvakításnak tartva azt, elnézve ezen a modellen az UHD tartalmakat, nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a fejlesztésnek volt értelme. Sőt még a felskálázott anyagok is jobban néznek ki, mint egy átlagos Full HD televízión, úgyhogy van létjogosultsága az ilyen termékeknek. A képminőség tehát teljesen rendben van, a Triluminos panel jól teljesített, de azért apróbb hibák még akadnak, elég csak az enyhe glow-ra gondolni. A tévé kifejezetten felhasználóbarát, a menürendszer kezelésébe hamar bele lehet jönni, és a távirányítón is csak a háttérvilágítást hiányoltuk.

A digitális tévézés és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások jól működnek, és a 3D tartalmakkal is egész jól boldogult, bár azért a 2D->3D konverzión még van mit csiszolni. A szokásosnál nagyobb teljesítményű, hangsúlyos szerepet kapó hangrendszer jól muzsikált, egy átlagos vetélytársát simán lemosná, de azért egy több komponensből álló, direkt e célra szánt audioeszközzel nem veheti fel a versenyt.

A médialejátszó ugyan nem tökéletes, de a legtöbb ember nem találna komoly kivetnivalót benne, hiszen a formátumtámogatás rendben van, a kezelés hiányosságain pedig túl lehet lépni. Az alkalmazások és az ezek segítségével elérhető döbbenetes mennyiségű tartalom évek óta a Sony tévék erősségei közé tartozik, és ez most sincs másként. Viszont az is tény, hogy a böngésző kicsit lassú, ugyanakkor egy 4K tévét nem szörfölgetésre találtak ki. Mindent összevetve egy bombajó tévét sikerült közelebbről megismernünk, ami nagyon tetszett nekünk.

Sony KD-55X9005A UHD LCD televízió

elefant

A Sony UHD tévét a Sony magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.