Sony Alpha A7 – vegyes érzelmeket kelt

Hirdetés

Működés

A Sony A7 már jellegénél fogva sem egy sietős masina. Ez működésén is meglátszik, hiszen sem általános, sem sorozatfelvételi sebessége nem nevezhető igazán gyorsnak. Csigalassú a bekapcsolás utáni feléledés: 1-3 mp telhet el, mire az első fotót elkészíthetjük. Ugyanez vonatkozik az automatikus élességállításra is, ami bár megfelelő természetes fénynél és statikus témáknál kellően gyors, azonban a valós világban – mondjuk gyerkőcök fotózásakor – gyakran lassúnak és pontatlannak bizonyult. Az AF mezőt szinte a teljes képernyő felületén tetszőleges ponton elhelyezhetjük, s méretét is meghatározhatjuk kicsi, közepes és nagy négyzetben. Ehhez be kell lépnünk a gyorsmenübe (Fn gomb), majd kiválasztani a megfelelő piktogramot (legalsó a bal oldalt megjelenő sávban). A fókuszmező amúgy lehet „széles”, „terület”, „közép” és „pontszerű” (itt választhatunk háromféle méret közül). Rövidfilmünk az AF sebességéről ideális körülmények közt:

Az automatikus élességállítás mellett használhatunk kézi fókuszálást is, amihez kétféle segédeszközt hívhatunk segítségül. Az egyik a képnagyítás (a kinagyított kép megjelenítésének intervallumát beállíthatjuk a menüben), a másik pedig a focus peaking, aminek az intenzitását (magas, közepes, alacsony), és a színét (piros, sárga, fehér) állíthatjuk be igényeinknek megfelelően. A lenti videóban a focus peaking működése mellett a „Zebra” mintázat működése is bemutatásra kerül. Utóbbi szolgáltatás az élőképen animált zebracsíkos mintázattal jelöli a kiégett részeket, határértéke menüből változtatható.

Lazán kapcsolódik az automatikus élességállításhoz, hogy maga a kioldógomb nagyon szokatlan, elsőre rettenetesnek tűnik: félállás klasszikus értelemben véve nincs, akkor áll élesre a rendszer, ha lazán ráhelyezzük ujjunkat a kioldóra. Az óvatlan, más fényképezőgépekhez szokott kéz a félállás kattanását keresve el is süti a zárat, így az első órákban érdekes képek készülhetnek, az egyszer biztos!

És akkor egy nagy ugrás: a képhatások (effektusok) élvezetesek, esetenként valóban képesek meglendíteni a lanyhuló kreativitást, ráadásul zömüket többféle módon lehet paraméterezni. Azonban ezeket csak akkor élesíthetjük, ha kizárólag JPEG-ben fotózunk – kár.

A Sony DRO-nak hívja a HDR, avagy nagy dinamikaátfogású képkészítést. Ezt a szolgáltatást nem csak JPEG, hanem JPEG+RAW vagy RAW használatakor is lehet engedélyezni. Összesen hat fokozata van: DRO level 1-5 és automatikus. Bár utólag is építkezhetünk a nyers fájlokból, azért van, amikor kényelmesebb ezt a műveletet a gépre bízni. A fotómasina egyetlen egy képet készít, bármire is állítjuk a DRO-t, majd ebből építi fel a HDR képet.

Régi kedvencünk a Sony MILC masinákban a pásztázó panoráma funkció, ami természetesen az A7-ből sem maradhatott ki. Panorámánk lehet „normál” (8192x1856 pixel) vagy „széles” (12416x1856 pixel), iránya pedig fel, le, jobbra és balra mutathat. Aki ügyes és ráér fotózás után, valószínűleg szebb panorámaképeket rakhat össze az utómunka során speciális szoftverek segítségével, azonban a kezdőknek és a kevésbé ráérőseknek a készülék automatikája is kielégítő eredményt nyújthat. Próbáink során minden egyes fotónál nagyon jók, észrevétlenek voltak az illesztések; az automatika az expozíciós értékeket és a fehéregyensúlyt is jól kézben tartja, hogy ne legyen eltérés az egyes kockák közt. Sajnos csak a végeredményt menti el a gép, az egyes fotókat nem, és értelemszerűen csakis JPEG-ben dolgozik.

A készülék bejelentésekor elégedetten olvastuk, hogy az elektronikus kereső majdnem 2,4 millió képpontos felbontással rendelkezik. A 0,71-szeres nagyítású keresőnek élőben – azaz nem csak paraméterei szerint – is jó képe van, de valahogy mégis többre, jobbra, szebbre számítottunk. Gyors szemmozgatáskor nincs szivárványosodás és csak esti sötétben (szobában, kis asztali lámpával világítva) kezd el szaggatni a képfrissítés. A zsizsikesedés elkerülhetetlen, de mértéke nem zavaró. A képváltás sebessége kijelző és EVF között viszont zavaróan lassú:

A Sony A7-ben bekapcsolható, hogy kioldáskor a fizikai helyett elektronikus első redőnyt használjon a gép, ezáltal halkabb lesz az exponálás, hiszen csak egyszer kell a redőnyzárnak mozognia. (Az élőkép biztosítása érdekében a redőny folyamatosan nyitva van komponáláskor, majd a kioldó lenyomásával lezár, a gép megkezdi az expozíciót. Ezután kinyit, majd ismét lezár, amikor vége az expozíciónak.). Az A7 zárszerkezete kimondottan hangos, így ez egy hasznos funkció. Kisfilmjeink a történésről (az első videó lassítva mutatja be az egyszeri zármozgást, míg a második filmben a kikapcsolt elektronikus első redőnnyel látható a kettős mozgás):

Egy manapság divatos szolgáltatás is belekerült a Sony A7-be: ez pedig nem más, mint a vezeték nélküli vezérelhetőség és fájlmegosztás. Mint szinte minden esetben, úgy itt is gyakran hasznát lehet venni a Wi-Fi/NFC párosnak, hiszen egyrészt így pillanatok alatt megoszthatunk fotókat barátainkkal (pl. a közösségi hálózatokon keresztül), másrészt kényelmesen vezérelhetjük távolról a fényképezőt okostelefonunkról/táblagépünkről. Ehhez csupán a megfelelő operációs rendszer alá tartozó „PlayMemories Mobile” alkalmazást kell telepítenünk, ami ingyenesen szerezhető be Android és iOS alá. Bemutató videónk a témához:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:
  • Sony

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés