Sharp LC-40LE630E

Nézzük a száraz tényeket: a Sharp az egyik utolsó, talpon maradt nagy japán vállalat, amely rendelkezik saját, LCD panelt gyártó üzemmel. A konszern magabiztosan uralja a japán piacot több mint ötven százalékos részesedéssel. Olyan exkluzív saját technológiákkal rendelkeznek, mint például a négy alapszínre épülő Quattron képalkotási eljárás, tehát elméletileg erősek és innovatívak, viszont az is igaz, hogy a kapcsolódó szolgáltatások terén tavaly bizony elmaradtak a vetélytársaktól. Kíváncsiak voltunk, hogy mennyit fejlődtek tévéik egy év alatt, ám a tesztkészülék bekapcsolás után komoly meglepetés ért minket. Számos eljárást, így például a menürendszert, a médialejátszót és az EPG-t egy az egyben átvettek a Philipstől. Az biztos, hogy ez egy érdekes, elég ritkán látható húzás; hogy ez mennyire bizonyult eredményesnek, a teszt végére kiderül!

Külső

Az utóbbi évek Sharp tévéi első pillantásra felismerhetőek. A hangsúlyosan lekerekített sarkok csak egyetlen más gyártónál, igen a Philipsnél, jelentek meg ilyen markánsan. Sehol egy kristályos hatást kölcsönző él, csakis a színtiszta puritanizmus. A csillogó fekete, lakkhatású kávákat mondjuk kicserélhették volna egy fokkal mattabb anyagra, de ettől eltekintve a külsejébe nem lehet belekötni. Az alsó keretet megtoldották egy szürke téglalappal; itt kaptak helyet az érintésérzékeny vezérlőgombok, amelyek akkor – de csakis akkor – jöhetnek jól, ha a távirányító köddé vált vagy nem működik.

A kezelőgombok elrendezésének köszönhetően a tévé első pillantásra kifejezetten hasonlít a nálunk is járt Philips 9705-re, ahol azért ezt jóval kifinomultabban oldották meg. A nyak remekül sikerült, jól illik a készülékhez, és ugyanez mondható el a talpról is, amely szín- és formavilágában is passzol a képernyőhöz. Az alkalmazott Edge-LED háttérvilágítási eljárásnak köszönhetően ez sem egy kövér darab. Legvastagabb pontján is csak négy centiméter vastag, tömege nagyjából tizenöt kilogramm állvánnyal együtt.

Három darab HDMI 1.4 csatoló mellett pakoltak még rá egy-egy komponens, kompozit, D-Sub, valamint Ethernet csatlakozót, digitális audio- és 3,5 mm jack kimenetet, egy USB portot, SD kártyaolvasót, illetve a fizetős adások dekódolásához szükséges kártyák fogadására képes CI slotot. Mindent összevetve a külsőre semmi panasz nem lehet. Ha nem hangozna különlegesen ostobán, még azt is lehetne mondani, hogy a modell harmonikusan fest. A lekerekített élek, a visszafogottság, a színvilág, a kijelző, a talp és a nyak összhangja kifejezetten ízléses, elegáns terméket eredményezett.

Philipstől örökölt kezelés

Menürendszer

A Menu gomb megnyomása után egy jól megszokott kép fogad bennünket – megszokott a Philipstől, de nem a Sharptól! A japán vállalat egy az egyben átvette a Philips tévékben alkalmazott menürendszert, teljesen lecserélve az eddig alkalmazottat. Érthetetlen, hogy miért volt erre szükség, hiszen valójában egy picit bonyolult, de könnyen megszokható és ezután igen jól használható szisztémát dobtak a kukába. Ráadásul az is elég furcsán néz ki, hogy a magát LCD tévé gyártóként aposztrofáló Sharp mások fejlesztésével ékeskedik. De legalább tudjuk, hogy mi lett a Philips tv üzletágával, amelynek eladását márciusban jelentették be. A mai világban, amikor az ugyanarra az oldalra kerülő bekapcsológomb miatt is pereket indítanak egymás ellen a vállalatok, egy ilyen lépés nem maradna megtorlás nélkül, kivéve akkor, ha a háttérben egy megállapodás van.

Maga a menürendszer egyébként teljesen rendben van, bár jobb lett volna, ha inkább a Samsung-LG által képviselt vonal mellett törnek lándzsát. A főmenü az egész képernyőt kitölti, az adás nem is látszik közben, amiért nem jár pirospont. Az egyes paraméterekhez vezető elérési út sem a szokásos: számos olyan menüpont, amely általában a főmenüben kap helyett, itt csak több szint végigjárása után érhető el, másokat viszont kiemeltek az első vonalba. Az előbbire jó például szolgálnak a kép- vagy hangbeállítások, illetve a csatornák kezelése, utóbbira pedig a különböző bemenetek, illetve a médialejátszó közvetlen elérése. Így tehát egyetlen gombnyomással átválthatunk a Blu-ray lejátszó, a HDMI-n keresztül csatlakoztatott egyéb eszköz vagy a számítógép által kínált tartalom megjelenítésére, vagy kotorászhatunk az USB eszközök tartalmában is. Sőt egyesével külön kijelölhetjük, hogy éppen milyen készüléket csatlakoztattunk a televízióhoz, az pedig megpróbálja kitalálni, hogy ezt pontosan melyik bemeneten keresztül is tettük.

Ez egy abszolút felhasználóbarát megoldás, sokan ugyanis nem tudnak mit kezdeni azokkal a fogalmakkal, hogy komponens, HDMI vagy USB csatlakozó. Hiába dugták rá eszközüket a tévére, nem értik, hogy miért nem azt látják a képernyőn, és sokszor fogalmuk sincs, hogyan varázsolhatnák rá a kívánt tartalmat. Alapvetően érthető, hogy miért ezt a megoldást választották, hiszen egy átlagos felhasználó jóval többször fog külső eszközt csatlakoztatni a készülékéhez, mint hogy a hang- vagy pláne a csatornabeállításokkal bajlódjon. Ez utóbbiak elérése, karöltve jó néhány kegyvesztett opcióval, egy kicsit bonyolultra sikerült, egy átlagos képi paraméter módosításához például öt-hat lépcsőt kell megtenni.

Távirányító

A távvezérlő sajnos egy vicc. Kicsi, kényelmetlen, és ráadásul gumiból vannak szokásosnál kisebb gombjai. Nincs rajta háttérvilágítás, és a gombok elrendezését a korábbi távirányítókhoz képest teljesen megváltoztatták. Igazából még ebben is a Philipset másolták, csakhogy amíg egy teljesen fémből készített, csiszolt, matt felületű kiegészítőre azt mondja az ember, hogy legalább jól néz ki, addig ez amellett, hogy nehézkesen használható, még rosszul is fest. A megszokott funkciógombok jó része is lemaradt...

Jó képminőség

TV

Az analóg tuner sajnos nem az igazi, a kép sokszor kicsit szétesik, zajossá, pixelessé válik. A logók, animált elemek megjelenítésével nincs gond. A színek szépek, természetesek, legalábbis, ha megfelelő beállításokat használunk. E tévé egyik legnagyobb előnye, hogy mindig akad olyan előzetes, "Smart" beállítás, amely illik az adott jelhez. Így, ha gond van a képpel (márpedig lesz), érdemes gyorsan végigpörgetni ezeket.

Maga a csatornakeresés rendszere is Philips örökség. Gyors, kulturált, egyértelmű. A beépített DVB-T/C tunereknek köszönhetően nincs szükség külső eszközre a digitális földi sugárzású adások vételéhez az antennán kívül. Ezek, főleg a nagyfelbontású műsorok nyilván sokkal jobban mutatnak. Képhiba gyakorlatilag nincs, néha ugyan szétcsúszott a kép, de csak igen rövid időre, ez azért megszokható. Főleg, hogy egy teljesen átlagos szobaantennát dugtunk rá, amelyet képes a készülék elektromos árammal ellátni.

Problémás részek

A Sharp panelekkel általában nem szokott sok baj lenni, most sem találkoztunk a más gyártók tévéinél azért gyakrabban előforduló hibákkal. Utánhúzás egyáltalán nincs, és bár a kép gyors mozgásoknál kicsit akadozott olykor, de ezen a 100 Hz technológia aktiválásával könnyen lehet segíteni. Az alkalmazott Edge-LED háttérvilágításnak köszönhetően a clouding itt is felbukkan. Ugyan a régebbi modellekkel összehasonlítva látványos az előrelépés (főleg a belépőszintűekhez képest), de az tény, hogy a felhők megvannak, főleg a sarkokban. Bár a gyári specifikáció ennél szebb számokat tartalmaz (176°/176°), a betekintési szög 155-160 fok körül alakult. E fölött már láthatóan kezdenek szétcsúszni a színek, elsősorban persze a sötét árnyalatok.

Ötféle képarány közül lehet választani. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a 4:3 kimaradt a szórásból, de a Kép Automata Nagyítása pont ezt jelenti. Hogy miért így nevezték el, abba bele se merünk gondolni. Természetesen van 16:9 és széles képernyő, sőt még nagyítás is kérhető. A legjobb azonban, ha az Automatikus Képkitöltésre bízzuk magunkat, ez a funkció hibátlanul muzsikál.

Képjavító eljárások

Bár ez nem egy felsőkategóriás tévé, azért a különféle képjavító eljárások innen sem hiányozhatnak. A Zavarelnyomás csuda hasznos. Négyfokozatú skálán állítható ennek agresszivitása, és még a maximum fokozat sem túlzás, ha valamilyen gyatra analóg adást kénytelen nézni az ember. A 100 Hz interpolációs eljárásról már volt szó, a Finom mozgással történő játék is hasonló célokat szolgál. A Javított élesség az alacsony felbontású tartalmak feljavítására szolgál, hiszen az elmosódott részeket teszi markánsabbá. Azt talán mondani se kell, hogy a Dinamikus kontrasztot, illetve a Dinamikus háttérvilágítást jobb az elején kikapcsolni. Sok vizet nem zavarnak ugyan, de a sötét és világos részletek gyors váltakozásánál olykor csúf villogás tapasztalható.

Kép- és hangbeállítások

Az ideális kép

Összesen hét darab, előre beprogramozott képi beállításból válogathatunk, ami az egyik legbőségesebb választékot jelenti ma a piacon. Ezek elnevezésükben már utalnak rá, hogy milyen típusú tartalmakhoz javasolja őket a gyártó. A kötelezőnek mondható Élénk és Szabványos mellett megtalálható itt az Energiatakarékos, Fénykép, Játék, Mozi és Természetes opció is. És persze nem feledkezhetünk meg a két egyéni fiókról sem, ahova a felhasználó saját elképzeléseinek megfelelően mentegetheti el a beállításokat.

Az nem meglepő, hogy az Élénk mód gyakorlatilag használhatatlan a túlságosan nagy fényerő, illetve a harsány színek miatt, legalábbis átlagos körülmények között. Egy bárban, irodában, tárgyalóban vagy boltban, tehát ahol a külső körülmények távol állnak az ideálistól, épp e tulajdonságai miatt lehet hasznos. Más tévéktől eltérően itt nem igazán lehet kiemelni egyik opciót sem. Nem mondhatjuk, hogy a Mozi vagy a Természetes általánosan használható lenne mindegyik fajta műsorhoz, sőt. Viszont az is igaz, hogy mindig akad jó megoldás, tehát ha valakinek nagyon szúrja a szemét a kép(minőség), akkor érdemes végigszaladni a lehetőségeken.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben: Élénk, Energiatakarékos, Fénykép, Játék, Mozi, Szabványos és Természetes. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Itt pedig következzenek az általunk, illetve a kalibrátor által ideálisnak vélt értékek. Sajnos a fehéregyensúlyon nem lehet változtatni, így a tökéletes eredmény megközelítése reménytelen volt.

Hangzás

Itt is a bőség zavarával küzdünk, hiszen hatféle előzetes beállítás közül lehet választani. Bár elméletileg a különféle tartalmakhoz igazították ezeket is (Hírek, Film, Játék, Sport, Színdarabok, Szabványos), a helyzet ugyanaz, mint a kép esetében. Egyáltalán nem szükséges ezekhez ragaszkodni, és ha valaki veszi a fáradtságot, külön módosíthat a magas és mély hangok arányán, és a balanszon is állíthat.

A készülékbe került a két, öt watt kimeneti teljesítményű rejtett hangszóró mellett egy különálló, tíz wattos mélynyomó is. Bár lehet, hogy ez csak a placebohatás, de mégis úgy tűnt, hogy az átlagosnál jobban dörren meg a tévé. Ez azonban a virtuális térhangzáson nem segít. Hiába található meg ebben a termékben is ez a plusz szolgáltatás, pont annyit ér, mint a konkurenciánál. 10+10 wattól, két hangszórótól és egy mélynyomótól felesleges csodát várni. Az Automata hangerőszabályzó funkció viszont egész jól működik, ha valaki azt szeretné, hogy a reklámok ne robbanjanak az agyába.

Extrák

Gyors beállítás

Bekapcsolás után egy többlépcsős, komplex rendszeren keresztül azonnal beállíthatjuk a fontosabb paramétereket. Megadható, hogy állványon vagy falra akasztva használjuk-e, esetleg hogy hallás- vagy látássérült-e a felhasználó. Egyszerűen, a felhasználó szemére és a fülére hagyatkozva lövi be a tévé elektronikája a kívánt értékeket, úgy, hogy csak meg kell mondani, hogy melyik kép/hangzás tetszik jobban. Nagyon kényelmes és felhasználóbarát megoldás, ami már korábban más Philips tévéknél is felbukkant, és egyáltalán nem baj, hogy ebből sem maradt ki.

Súgó

Örvendetes módon egyre több tévébe kerül bele kislexikon, ráadásul nem csak a prémium kategória sajátja, amit jól bizonyít ez a modell is. A Súgó, bár puritán és illusztrációk sem dobják fel, igen jól kezelhető. Logikusan, témakörökbe rendezve kaptak helyet az egyes fogalmak. Egyes funkciók használatához még tanácsot is kapunk, nem lehet rá panasz.

Háttérkép és demóvideó

A vállalat más modelljeihez hasonlóan itt is beállítható, hogy a memóriában található kép töltse ki a képernyőt. Ennek nyilván csak esztétikai funkciója van, de igazából nem rossz ötlet, és ha már meguntuk, USB-n keresztül tölthetünk rá újat. Az is hasznos, hogy rendelkezik saját HD demóvideóval. Ez érzékelteti, hogy mire képes a modell akkor, ha nagyfelbontású tartalmat küldünk rá. Ez egyrészt megkönnyíti az értékesítést, másrészt pedig remekül lehet vele menősködni az ismerősök előtt, ugyanis tényleg nagyon-nagyon jól néz ki ez a nyilván különböző trükkökkel feljavított rövid anyag. Emellett mód nyílik arra is egy kettéosztott képernyő segítségével, hogy megnézzük, milyen konkrét hatásokkal jár a különféle képjavító eljárások aktiválása.

EPG

Az elektronikus programmagazin felépítésében sajnos nem követték a jól bevált szisztémát. Így tehát nincs kiskép, amelyben folyamatosan fut az adás, és nincs infósáv sem. Az egész képernyőt a magazin tölti ki nyolc csatornával, és mindössze az aktuális, illetve a következő programmal. A Philips tévéknél alkalmaztak hasonló megoldást, és ott sem volt ez az igazi. Kezelése nehézkes, lassú, és sokszor eltévedtünk menet közben. Mivel a távirányítón nincs feltüntetve, hogy melyik gomb mire szolgál, ezért sokszor rosszat nyomkodtunk, ezután pedig kezdhettük a procedúrát elölről. Nincs mit tenni, ezt vagy megszokja az ember, vagy idegbajt kap.

Optikai Érzékelő

Ennek aktiválása után a modell automatikusan módosítja a fényerőt a külső fényviszonyoknak megfelelően. Igazából nagy változást nem generál, viszont tökéletesen passzol a divatos és a japán kultúrában amúgy is kiemelt szerepet kapó zöld gondolatokhoz.

Közepes médialejátszó

A Sharp sosem tartozott az éllovasok közé e tekintetben, a támogatott formátumok bőségével korábban is akadt probléma. Pedig sokak számára ez igen fontos szempont egy készülék megítélése során. A médialejátszót a szokásos tesztmódszerrel vizsgáltuk meg közelebbről.

A médialejétszó eléréséhez csak be kell dugni a külső meghajtót vagy pendrive-ot az USB portba, és azonnal oda kerülünk; az USB meghajtó menüpont aktiválása ugyanilyen eredménnyel jár. Egyszerre képes kezelni az összes médiaformátumot, tehát nem kell külön kiválasztanunk, hogy mire is szeretnénk használni adott esetben. Sajnos kivitelben itt is a Philips által megálmodott rendszer köszön vissza, mely egy egyszerű, többhasábos szisztémával dolgozik, ahol az egyes elemek az ideálisnál jóval több helyet foglalnak el. Így a fájlokból és könyvtárakból egyszerre csak nyolc(!) fér el a képernyőn, ami nevetségesen kevés. Ráadásul a sorrendjükön sem lehet változtatni, hiába szeretnénk ábécésorrendbe vagy létrehozás dátuma alapján rendezni őket.

Videók

Borzasztó nehézkes a videólejátszó kezelése. Találomra nyomogatja az ember a távvezérlőt az első perctől, sokszor minden eredmény nélkül. A távirányítón nincs jelzés, hogy melyik gomb mire szolgál, így beletekerés helyett eleinte a fájl végére ugrottunk. Az Info megnyomására semmi nem történik; információk az Options megnyomásával szerezhetőek, kár, hogy a címen kívül semmi nem jelenik meg. Míg más tévék automatikusan fejezetekre bontják az anyagot, addig ennek itt nyoma sincs. A külső feliratot nem sikerült a képernyőre varázsolni, viszont a kép- és hangbeállítások módosításához nem kell kilépni a főmenübe, amiért dicséret jár.

A szokásos tesztcsomagot használtuk a támogatott formátumok vizsgálatához. A Quicktime fájlokkal nem boldogul, fel sem ismeri őket, ami azért annyira nem húsbavágó hiba. Az viszont már igen, hogy a HD TV-vel (BDAV_1080p@8Mbps.m2ts) sem boldogul, azaz a rippelt Blu-ray anyagokat is el lehet felejteni. A H.264 (TS) is kuka, mert ugyan felismerni felismerte, de lejátszani már nem sikerült neki. A WMV HD-val, és a 9,7 Mbps bitrátájú MKV-val ugyanez a helyzet. A Killa_sample is kifektette, hiszen két másodperc után se kép, se hang nem volt. Az oké, hogy a többi, tehát az 3,8 Mbps MKV, a DivX és az XviD hibátlan volt, de ez 2011-ben már édeskevés.

Zene

A kötelező MP3 mellett a modell a WMA formátummal is elboldogul, de ezen kívül semmi több. Sajnos lejátszási lista nem állítható össze, így ha valaki csak bizonyos dalokat szeretne meghallgatni, annak azokat előtte egy külön könyvtárba kell bemásolnia. A véletlenszerű lejátszás lehetősége adott, az eszköz azonban nem képes az ID tagek kezelésére. Egy dal elindítása után egy viszonylag látványos, ám egy idő után unalmas képet kapunk, amelyet semmi effekt nem dob fel; szerencsére közben nyugodtan lehet fényképeket nézegetni, nem kapcsol ki tőle a zene.

Fényképek

A helyzet ugyanaz, mint a dalok esetén, tehát a lejátszási listát elfelejthetjük, és sajnos a képekről csak egyesével mutat be bemutató képet, ha külön ránavigálunk valamelyikre a kurzorral. Ez egy kiadósabb fotózgatás után gyilkos lehet, főleg ha az ember nem is nevezte el külön a fájlokat. A kis kép mellett kapunk némi információt az elkészítés időpontjáról és a méretről, aminek sok értelmét nem találtuk.

Azt a felhasználó kedvére eldöntheti, hogy diavetítés során milyen sebességgel kövessék egymást a fotók, illetve hogy milyen irányból támadják be a képernyőt. Ezt sajnos nem lehet mixelni, pedig feldobta volna ezt a szolgáltatás. Megint egy olyan kis apróság, amire nem figyeltek oda. Csak a JPG kiterjesztésű képek jöhetnek szóba egyébként, tehát aki PNG-t vagy animált GIF-eket szeretne nézegetni, az nagyot fog csalódni.

Netes szolgáltatások

Aquos Net+, azaz Net TV

A készülék támogatja a Philips által kidolgozott és üzemeltetett Net TV rendszer használatát, amennyiben sikerül a hálózati kapcsolatot megteremteni. Beépített Wi-Fivel nem rendelkezik, így ez csak akkor működik, ha az Ethernet csatolót használja az ember.

Böngésző

Megkapta a tavalyi Philips csúcsmodellek beépített, teljes értékű, Opera-alapú böngészőjét. Ezzel gyakorlatilag bármilyen internetes oldal elérhető, ami elég menőn hangzik. Az már kevésbé, hogy nem támogajta a Flasht, és hogy kezelése borzasztóan körülményes. Az egér-billentyűzet kombóval egy ilyen távvezérlő nem veheti fel a versenyt. Ráadásul a sebességgel is gondok vannak. Egy szimpla, mobilnettel felvértezett netbook is gyorsabban hozza be az oldalakat, mint ez a tévé. Az viszont dícséretes, hogy könyvjelzők elhelyezhetőek, és az előzményeket is megjegyzi.

Widgetek és játékok

Innen sem maradhattak ki az előre eltárolt, egy gombnyomással elérhető alkalmazások. A hangzatos App Galleryben kaptak helyet a különféle csoportokba osztott applikációk. Kár, hogy ezekből – legalábbis itthonról – édeskevés érhető el. A Szórakozás fiókba mindössze saját képeink kerültek, a Hírek üres, az Életstílusban a Volkswagen promóvideói bucskáztak csak, az eCommerce megnyomásával pedig az eBay áruházba látogathat el a felhasználó. Ez nem sok, és ebben a formában teljesen felesleges; pláne, ha megnézzük, hogy más gyártók mit és milyen mennyiséget kínálnak hasonló címszó alatt.

Természetesen a különböző videómegosztók, az időjárás-előrejelzés és a videoklipek elérését biztosító iConcerts innen sem maradhatott ki, sőt Twitter is van. Azt azért nehéz elképzelni, ahogy valaki megfogja a távirányítót és bepötyögi a 140 karakterét, de hát a divat nagy úr. Bekerült a szórásba még tucatnyi képernyőn játszható játék is, így a memória, sudoku, valamint az amőba, csak hogy néhát példát említsünk. Kár, hogy ma, amikor Flash-játékok garmadáját kínálja a net (hogy a shockwave-es csodákról ne is beszéljünk), egy ilyen szolgáltatás teljesen feleslegesnek tűnik.

Értékelés

A fő kérdés persze az, hogy ez a nagy Sharp-Philips együttműködés hogy sült el. Hát felemásan... Érthetetlen, hogy miért cserélték le a valóban egy csöppet bonyolult, de cserébe jól használható menürendszert erre a kicsit elavult, nehezen átlátható szisztémára. Az se világos, hogy miért vettek át átdolgozás nélkül olyan kevéssé jól sikerült dolgokat, mint az EPG, miért nem hoztak létre egy saját netes modult. Hiába van beépített, teljes értékű böngésző, ha a widgetek és az applikációk száma kevés. A médialejátszó megdöbbentően kevés formátum kezelését támogatja, és azért sem jár pirospont, hogy a külső feliratokat nem sikerült a képernyőre transzportálni. A konkurencia által kifejlesztett, különféle okostévés rendszerekkel összehasonlítva ez karcsú. Ha pedig megnézzük, hogy milyen volt a tavaly nálunk járt Sharp tévé távirányítója, és milyen ez a "philipsesített" darab, hát elsírjuk magunkat.

Viszont az is igaz, hogy a legfontosabb, tehát a képminőség teljesen rendben van. Bár a Quattron technológiát kihagyták, ez nem ment a végeredmény rovására. Az analóg tuner nem az igazi, viszont előzetes képbeállítások használhatóak, mindig lehet találni olyat, ami tökéletesen passzol egy adott műsorhoz. A hangzásra sem lehet panasz, ami elsősorban a beépített mélynyomónak köszönhető.

Abszolút felemás érzésekkel áll fel a készülék elől az ember. Ha valaki csak tévézéshez, illetve külső lejátszó segítségével (nagyfelbontású) filmek megnézéséhez keres jó megoldást, annak érdemes ezt a modellt is számításba vennie. Viszont aki trendeknek megfelelően kicsit tágítaná készüléke segítségével a tévézéssel kapcsolatos korlátokat, az nem biztos, hogy ezt a terméket keresi...

elefant

A Sharp LC-40LE630E LCD tévét a Sharp magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.