Sonder
A Season jelene (vajon ez a Föld jövője lenne?) egy katasztrófák egész sorát követő időszakban kapott helyet – ezek oly gyakoriak, hogy még a világ időszámítása sem csak évszámokkal, de még inkább korszakokkal, a címbéli „season-ökkel” zajlik. E, néha kurta évtizedig sem, máskor meg végeláthatatlan évszázadokig tartó korszakok végül mind valami kataklizmikus folyamat során tűnnek le, elfeledésre ítélve igen sokat a korábbi időszak emlékeiből. Most megint úgy tűnik, hogy hamarosan újabb korszakvég és egyben persze korszaknyitány következik – és hogy ezúttal ne vesszen el minden tudás, kis hegyteteji falujából egy fiatal nő indul el, hogy dokumentálja világát és korszakát; hogy fényképei, hangfelvételei, naplóbejegyzései által maradandóvá tegye az elmúlót.
[+]
Estelle a barátja által rendbehozott bringán indul el az ismeretlenbe vezető útjára, és a szokásoknak megfelelően a búcsúbulit köszönhetően senki nem köszön el tőle még egyszer. A játék alaphangulatát kiválóan megalapozó felvezetés során csak a tervünket tisztelő, de távozásunkat nyilvánvalóan sajnáló anyánk egy régi rituálét felelevenítve, saját emlékei feláldozásával készít nekünk egy védőamulettet, majd a szülői ház ajtaján kilépve magunkra maradunk. Még egyszer, jó eséllyel utoljára felderíthetjük a fehérre meszelt házak közt lapuló titkokat és emlékeket, majd nem marad más hátra, mint átkelni azon a hídon, amelyen emberemlékezet óta senki nem kelt át. Estelle-t várja az ismeretlen – ugyanúgy a rég letűnt korok sokszor értelmezhetetlen maradványai, mint az ő korának legalább a felnőttek történeteiből ismert darabkái.
[+]
A Season egyik legjobban sikerült eleme a naplózás: Estelle minden új területnek saját oldalpárt dedikál eleinte üres könyvében, és ezeket mi tölthetjük fel tartalommal. Szabadon fényképezhetünk, és ha valami olyanról készítünk fotót, amit a fejlesztők is fontosnak véltek, arról meghallgathatjuk hősnőnk gondolatait, így extra idézeteket, díszítőelemeket megnyitva a naplóban. Szintén bármikor előkaphatjuk mikrofonos felvevőnket, amellyel a világ különféle hangjait rögzíthetjük – madarak vagy szélcsengők dalát, szélmalmok és ősi erdők ropogását, vagy akár egy lezárt kút mélyéről hallatszódó fenyegető gurgulázást. A hangok, rajzok, fotók és jegyzetek szinte végtelen sorából válogatva a játékos állíthatja össze az adott oldalpár kinézetét, és az ezzel való szöszölés, a méretek, pozíciók és dőlésszögek kiválasztása még az effélével a valóságban nem foglalkozó emberként is sok időt emésztett fel – valahogy azonnal fontossá vált, hogy a majdani olvasó stílusos keretben ismerje meg nem csak Estelle világát, de a bejegyzéseken keresztül magát a napló íróját is.
[+]
Noha nem ez jelenti a Season legfontosabb elemét, nagyritkán emberekkel is fogunk találkozni, és amikor alkalmunk nyílik egy kis időt eltölteni valakivel, hát történetükön és emlékeiken keresztül ismerjük meg még jobban ezt a furcsa világot. Bár utazásunk eleinte lineárisan, a megmaradt utakon tekerve történik, a játék közepét egy hatalmas, több zónára osztott, egybefüggő területen töltjük majd, amelynek megismerése, az egyes területek átnézése hatalmas élmény. Mivel a felfedezés jelenti a játék lényegét, nem is mondanék erről többet, hacsak azt nem, hogy a játék nagyszerűen jutalmazza a kíváncsiságot. A völgy szinte minden sarkában találhatunk szilánkokat valami régebbi világból, melyek mindegyike egy-egy aprócska ablak, amelyen keresztültekintve néhány érdekes válasz mellett csak még több kérdést találunk.
[+]
És ez a Season egészére is jellemző: Estelle javarészt magányos útja nem tudja és nem is akarja bemutatni az egész világot. Akármilyen figyelmesen kutatjuk végig a hegyeket és síkságokat, akármennyi időt töltünk régi levelek olvasásával és a romok átvizsgálásával, imával és rajzolással és beszélgetéssel, rengeteg kérdés marad bennünk a játék végére. A Seasonre is maradéktalanul igaz, hogy nem a cél a fontos, hanem az utazás – és ez egy nagyszerű, felejthetetlen utazás lesz azoknak, akiket elkap a sok nagyszerű zene, a mesés szépségű táj, no meg a fantasztikusan megírt párbeszédek és elmélkedések. Maradandó emlék, írhatnám, ha az egész játék nem arról szólna, hogy az emlékek a világ legmúlékonyabb dolgai; még akkor is, ha valaki órákat tölt azzal, hogy az elméjében őrzötteket kézzel fogható felvételekkel és leírtakkal váltsa fel. De az emlékek és érzések az egyén számára mindennél fontosabbak – és nálam nagyon sokáig ezek közt lesz ezentúl a Season is.
A Season: A Letter to the Future PC-re, illetve PlayStation 4 és 5 konzolokra jelent meg.
Összefoglalás
Road movie egy furcsa, éppen elmúlóban levő világban – küldetésünk pedig szinte minden más játékkal ellentétben a dokumentálás lesz. Színek és alakok, hangok és történetfoszlányok jelennek meg az általunk szerkeszthető naplóban, és mivel a tapasztaltak rögzítése ilyen fontosságot kap, nem csak a játék szereplői, de a játékos számára is fontos lesz minden, amit lát. Fantasztikus játék, amely nem csak szórakoztat, de el is gondolkodtat.
A Season: A Letter to the Future legjobb pontjai:
- Ha az ember nyitott rá, tényleg elgondolkodtat;
- remekül felépített, részben ismerős, részben teljesen idegen világ;
- a naplókészítés megdöbbentően erős kapcsolat Estelle és a játékos közt.
A Season: A Letter to the Future leggyengébb részei:
- A karikatúrás karakterdesign igen furcsán hat a teljesen más stílusú világban.
Bényi László
