HDTune, IOMeter, AS SSD
A méréseket a korábbi tesztekben már megismert módon végeztük el. A meghajtókat az alaplapi déli híd natív SATA vezérlőjéről működtettük, AHCI mód mellett.
A szekvenciális műveletek vizsgálatához merevlemezekhez HDTune-t használtunk. Ez kifejezetten a HDD-k tesztelésére jó (és nem az SSD-kre), mert képes grafikonon ábrázolni az adott merevlemez szekvenciális, azaz folyamatos olvasási és írási tempóját a külső peremtől a belső körig. Mint tudjuk, a HDD-k kívülről befelé lassulnak, ezért ez egy fontos infó lehet. Alapvetően az átlagsebesség itt irreleváns, csak mint a grafikon sorbarendezési elvét van értelme ábrázolni. Sokkal fontosabb a maximális és a minimális olvasási/írási tempó.
A szekvenciális olvasás/írás nagyobb fájlok másolásánál kap szerepet, esetleg még videószerkesztésnél, éppen ezért a rendszerlemez kiválasztásánál ez csak egy másodlagos szempont. A Momentus XT ezekben a tesztekben csak az igen lassúcska Toshiba meghajtót, valamint a második tesztben emellett a nem igazán nagy szekvenciális írási sebességéről híres X25-M SSD-t volt képes megelőzni. Igaz, ez utóbbi meghajtó a teljes területén képes a durván 76 MB/s írási sebességre, míg a HDD a lemez(ek) belseje felé haladva lassul.
A véletlenszerű elérési sebesség mérésére az IOMetert használtuk. A programmal létrehoztunk egy 10 GB-os tesztfájlt a merevlemez "legelején" (külső peremén), és rászabadítottunk egy 2 perces, véletlenszerű 4 kB-os olvasásokból, majd írásokból álló löketet először 4, majd 64 konkurens lekéréssel. Hogy pontosan mit is jelent ez? Az operációs rendszert használva alapvetően a kis fájlok olvasási sebessége határozza meg, hogy milyen gyorsnak érezzük majd a rendszert.
A Windows/Linux által eltárolt információk és a különböző feltelepített programok fájljai általában jóval kisebbek, mint 1 MB, átlagban mondhatjuk, hogy 4 kB-osak, vagy ha nem is a fájlok, akkor a szükséges információk (regisztrációs bejegyzések, plug-inek, dll-ek, scriptek stb.) ekkora csomagokban érkeznek. És ezek mindenfelé "szétszórva" találhatóak meg a fájlrendszerben. Éppen ezért, ha az oprendszer sebességéről van szó, akkor az a mérvadó, hogy a HDD/SSD milyen sebességgel képes beolvasni ezeket a picike kis adatcsomagocskákat, és ennek lemérésére hivatott a véletlenszerű 4 kB-os olvasási/írási teszt. Az, hogy 4 vagy 64 konkurens lekérésről van szó, csak annyit jelent, hogy egyidejűleg mennyi lekérés érkezik a HDD/SSD felé.
Elmondható, hogy egy otthoni PC-n az esetek túlnyomó többségében maximum négy, tehát egyszerre négyfelé kell adatot továbbítania a HDD-nek vagy az SSD-nek (leegyszerűsítve vegyük azt, hogy pl. a Windows olvas a lapozófájlból, közben olvas két másik helyről, miközben a böngésző cache-ből is olvasás folyik). A 64 egyidejű lekérés már egy kirívó eset egy asztali számítógép esetében, általában azért szokták lemérni, hogy lássák, mire képes az adott HDD/SSD akkor, ha pl. adatbázist tárolnak rajta (ott könnyen elképzelhető, hogy 64 felhasználó egyszerre szeretne megszerezni valamilyen adatot).
Mindkét szintetikus, véletlenszerű műveleteket végrehajtó tesztben a mezőny végére szorult a főszereplő. Furcsa, hogy még a Toshiba meghajtója is könnyen a Seagate elé tudott keveredni. A meghajtó mentségére legyen mondva, hogy ebben az esetben az IOMeter által létrehozott 10 GB-os tesztfájl teljes egésze a lemezeken lehetett.
A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét használtuk, mert ezt otthon is le tudja mérni magának bárki. Amit erről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol, az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Itt kisebb meglepetésre a 2,5 hüvelykes Momentus pariban volt asztali Barracuda rokonával.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
