Az UHD élmény

Egyelőre még az UHD eszközöknek pont az a problémája, mint ami a 3D-kompatibilis modelleknek volt az első időszakban: kevés a tartalom. Hiányoznak a tévéadások és a filmek is a tékák polcairól. Nekünk szerencsére a Samsung kölcsönadott egy merevlemezt, amelyen található volt néhány 4K demófilm, úgyhogy azért ki tudtuk próbálni, hogy teljesít ilyen videók esetén a modell.

Az óriási felbontás tovább tágítja az otthoni szórakozás korlátait, teljesen másfajta élményt nyújtva annál, mint amit korábban megszokhattunk. Még az egyik kisfilm főszereplőjeként parádézó pandamackó egyes szőrszálai is teljesen jól látszódtak, épp úgy, mint a kis orrán megcsillanó nedvesség. A városi videónál pedig oda lehetett sétálni, és egy centiről lehetett böngészni a képet különféle apróságok után kutatva. Az összhatás már-már természetellenes, hisz kicsit úgy érzi magát az ember, mintha hirtelen egy sas szemét ültették volna be a fejébe. Viszont az is igaz, hogy a gyors mozgások esetén még mindig meg-meg döccent a kép, nyilván az integrált médialejátszónak ez egyelőre még túl nagy falat. Ezen segíthetnek majd valószínűleg a külső eszközök, főleg ha a megjelenítőkkel egyetemben támogatják majd a HDMI 2.0 csatolók használatát, és így lehetségessé válik a másodpercenkénti hatvan képkockás képfrissítési ráta elérése az Ultra High Definition anyagoknál is.

A modell képes a kisebb a Full HD tartalmak felskálázására, de értelemszerűen a végeredmény nem lesz, nem lehet olyan, mint ha eredetileg is 4K kamerákkal rögzítették volna. Az így kapott videó nagyjából középen helyezkedik el, ínycsiklandó kis ízelítőt adva, hogy mire is lehetne képes a kijelző normális minőségű forrás esetén. Fontos kiemelni azt is, hogy egy olyan kijelzőről van szó, amelynek segítségével jobban kihasználhatjuk a fényképezőgép megapixeleiben rejlő lehetőségeket. Pazar mulatság végignézni végre ekkora méretben, ilyen részletesség mellett a fotókat, nagyszerű érzés rendkívül közelről vizsgálgatni rajtuk a tűéles részleteket. Az ember ilyenkor jön rá, hogy mekkora művész is valójában.

Szubjektíven az UHD-ról

Ha bárkinek megmutatunk egy 4K tévét közelről, normális beállítások mellett, 3840x2160 képpontos tartalommal, akkor garantált az áll leesése. Eddig kivétel nélkül mindenki odáig volt az ilyen típusú megjelenítőkért, és nem is véletlenül. A óriási felbontás az első találkozás során mindenkit elvarázsol, aztán persze mikor meghallják az árat, akkor jön az újabb sokk, de ez már más tészta.

Biztos, hogy az UHD technológia nagy karriert fog befutni, hiszen a 3D-vel ellentétben nem okoz senkinek sem szédülést, nem kell hozzá külön kényelmetlen kiegészítőket használni, azaz különféle kompromisszumokat kötni, csak élvezni az előnyeit. Azért remélhetőleg a filmstúdiók és a tévétársaságok összekapják magukat, nélkülük az áttörés nem valósulhat meg, de az is igaz, hogy a labda már az ő térfelükön pattog.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!