Külső

Tavasszal hivatalosan is megérkezett a Samsung a hazai notebookpiacra. Amelyik piacra csak betette a lábát a koreai gyártó, ott rövid időn belül sikereket ért el, így a notebookok szegmensét újabb leigázási területnek véljük. Az első fecske a tetszetős Samsung R580 volt, egy elég erős, közép-felsőkategóriás, 15,6 hüvelykes gép; utána a 13,3 hüvelykes Samsunk Q330 nekünk nem jött be annyira, az N sorozatos netbookok viszont nagyon népszerűek. Most fölfelé, a prémium osztályba bővült a Samsung hazai notebookkínálata.

A QX510 egy 15,6 hüvelykes, meglehetősen vékony, fémfedeles, szigetes billentyűzetes masina, tehát magán hordozza a felsőkategóriában megkívánt külső jegyek mindegyikét. Érzésre is egy egészen kellemes „vasnak” tűnt, jó volt tapintani a finoman szálcsiszolt tetejét, ami középen sem horpad túlzottan. Illesztéseit feszesre szabták, korrekt kézműves munkának hatott, a maga 2,37 kilogrammos súlya pedig átlagos, se nem túl nehéz, se nem kelt anyaghiányos érzetet.

Felszereltségére nem lehet egy rossz szavunk sem. Ahogy a prémium szegmensben illik, Intel platformmal (Arrandale) látták el, amihez egy erős középkategóriás grafikus rendszer, a Fermi-alapú GeForce GT 420M társult, aminek természetesen van HDMI kimenete. Csatlakozók terén viszont egy lépéssel az elit mögött marad a Samsung, ugyanis nincs eSATA és USB 3.0 sem, de legalább a Bluetooth 3.0-s. Visszatérve a HDMI-re: két USB társaságában egy ügyes kis fedél alá rejtették a bal oldalon, a jobbra lévő USB viszont szabad. Okos húzás, hogy a szellőzőnyílást hátra tették, így a laptop zaja és melege is a felhasználótól távol szabadul ki a gépházból.

Belső

Belül sajnos a fekete billentyűzet köré rittyentett, világos, csuklótámasznál ívelő felület nem fémből, hanem műanyagból készült, így tapintásra nem olyan kellemes és igényes, mint látványra. Fölötte a tükörrel kávátlanított kijelzőn már nem is szomorkodtunk, ez a trend, csak annyit jegyeznénk meg, hogy a prémium kategóriában azért legalább 1600x900 képpont illene a kommersz 1366x768 helyett. Alatta a billentyűzet körüli résznél valamivel sötétebb árnyalatú sávban találjuk a hangszórókat, jobbra a kéken világító bekapcsolót, balra pedig a hangerő szabályzóit és a vezeték nélküli hálózati eszközök kapcsolóját. Magát a billentyűzetet közepesen igényesnek neveznénk. Az R580 klaviatúrájánál jobbnak tűnt, de a Sony vagy az Apple prémium gépeinél tapasztalt szintet nem éri el. Ahhoz kicsit kemények a gombjai, nem olyan elegáns a visszajelzésük.

Problémásnak találtuk a tapipadot. A kijelző oldalarányához igazodó eszköz kellően méretes darab ugyan, de felülete nagyon nem jött be se nekünk, se ismerőseinknek, akik kipróbálták. Lehetne jóval érdesebb, mert rövid használat után síkossá, pontatlanná vált, a minimalista dizájn jegyében születetett, ám nem túl szerencsésen sikerült gombkialakítás, pedig csak rontott a helyzeten. Nem igazán különülnek el a billentyűk az érintőfelülettől, hanem annak alsó felét le lehet nyomni. Kattan is, mintha gomb lenne, ám nem történik semmi.

Alul azzal a furcsasággal találkoztunk, hogy a hatcellás, 61 wattórás akkumulátort nem lehet kiszerelni. Ez eleinte nem jelent majd problémát, de mi lesz akkor, ha már veszt teljesítményéből, és cserélni szereténk? Csak a cserélhető, bővíthető alkatrészekhez, vagyis a memóriához és a merevlemezhez fértünk hozzá, melyből az utóbbi volt a kivétel a Samsung „minden komponenst házilag gyártunk” stratégiában: a Samsung kijelzőpanel, memória, optikai meghajtó és akkumulátor mellett a merevlemez Western Digital gyártmányú volt. Dicséretesen kipárnázták.

Próba

A Samsung QX510-ben érkező, Arrandale platformhoz tartozó Core i5-560M processzort ugyan még nem próbáltuk ki, de alapból 2,66, turbóval 3,20 GHz-es órajele majdnem teljesen azonos a Core i5-620M-ével, amit többek közt az Asus bambuszborítású U53Jc gépében próbáltunk ki. A CPU nagyjából félúton helyezkedik el a lassan népprocesszornak nevezhető Core i5-430M/450M és a legkisebb négymagos, az 1,60/2,80 GHz-es Core i7-720QM között, amit előszeretettel használnak a felsőkategóriában. A Core i5-560M kevesebbet fogyaszt nála még integrált grafikus maggal is, teljesítménye pedig kevés programszálas terhelésnél akár jobb is lehet.

Újdonság volt számunkra a Fermi-alapú GF108 chipre épülő GeForce GT 420M grafikus alrendszer. Ez a chip dolgozik asztali vonalon a GeForce GT 430-ban. Mindössze 96 számolóegysége van, ami a GeForce GTX 460 336 egységéhez képest nevetségesen kevésnek tűnhet. A kis GPU a mellé társított, 1 GB GDDR3 memóriával, ami 128 bites buszon csücsül, azért képes a legújabb játékokat is megmozdítani, ha nem állítunk be közepesnél magasabb grafikai részletességet. A Samsung QX510 elég kis felbontású kijelzőjén fél tucat játékot próbáltunk ki. Nem egy játékos csúcsvas a GeForce GT 420M, de azért a napi betevő játékadagot megkaphatjuk tőle.

Játék mellett multimédiás és általános feladatokban is számíthatunk rá. A notebook kijelzőjén nem, de egy jobb tévén már látszott, a GeForce lényegesen több képjavító trükköt tud, mint az Intel IGP, ami alapból a filmlejátszást végzi. Érdemes tehát az egyébként automatán működő OPTIMUS rendszerbe kicsit beleszólni, hogy amikor videózás van, akkor a GeForce-ot kapcsolja. Ezzel az automata kapcsolgatással pár játéknál is gondunk volt, azoknál, amelyek külön programocskában detektálják és állítják a grafikai részletességeket a számítógéphez. Az Oblivionnál ez az Intel IGP-t érzékelte, és sokkal gyengébb képminőséget lőtt be, mint amivel a GeForce elbír.

Technikai részletek

Kijelzőben amolyan közepes volt a Samsung QX510. A felhasznált TN+film panel nem elsőrangú, de a felbontást leszámítva a konkurens prémium gépek monitorai sem sokkal jobbak. Kalibrálás előtt nagyon gyengék voltak az árnyalatai, utána viszont átlagosan pontosak lettek. Az Intel IGP-vel készített színprofil innen tölthető le, a maximálisnál eggyel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat. Ami a fényerőt illeti, a monitor 188 cd/m²-es maximuma nem egy világbajnok érték, az 1 cd/m²-es minimummal elég gyér, 200:1 alatti kontrasztarányt adott, ami közepesen világos környezetben sem tudta legyőzni a monitor elé tett „tükröt”.

Hő- és hangtesztünkben arra jutottunk, hogy a Samsung QX510 nyugalomban és alacsony terhelésen kellemesen hűs, hátulra helyezett szellőzőnyílása révén pedig halknak hat. Amikor viszont alaposan meghajtottuk, felső része komolyan felmelegedett. Talán azért, mert a fedél felnyitva leárnyékolja a kimeneti nyílás jelentős részét. A notebook bal felső sarka bőven 40 °C fölé melegedett, ami a téli hidegben kellemes lehet, de nyáron – különösen a másik oldal relatív hidegsége mellett – elég kellemetlen tud lenni. Még ennél is rosszabb, hogy középen, ahol a hűtés van, a monitor alatt 51 °C-os felületet érinthetünk meg, ami már kissé égeti is az ujjbegyet.

Játék közben a Samsng QX510 időnként 35 dB-re hangosodott, ami már a komoly játékos notebookokra jellemző, halk környezetben eléggé zavaró szint. Szerencsére ezt legalább hátrafelé kiabálta ki, így nem a használóját fogja zavarni a hang, előtte ülve 7-8 decibellel kevesebbet, vagyis elfogadható zajszintet érzékeltünk csak. Ennél lényegesen halkabbra a konkurensek sem tudják megcsinálni hasonló teljesítményű modelljeiket.

Akkumulátorban a QX510 kicsivel jobb a versenytársaknál. Nem igazán értjük miért, de gyakran a méretes 15,6 hüvelykes, elég komoly hardverrel szerelt presztízsgépekbe is 50-55 Wh körüli akkut tesznek. Samsungunk 61 wattórája úgy tíz százalékkal jobb az átlagnál, így a nyugalomban lekapcsoló diszkrét VGA és a takarékos processzor mellett majdnem hat óráig elég volt a delej. Mondjuk ez még távol van a gyártó oldalán látható 7,2 órától, pedig tényleg mindent visszavettünk, csak egy szövegállományt és a merevlemezt pörgettük. Utóbbi kikapcsolásával talán tényleg el lehet érni a jelölt értéket, de az már minden lesz, csak nem notebookhasználat. Videózni az Intel IGP-vel kereken négy órát tudtunk, ami a nyugalmi eredményhez hasonlóan elég korrekt. A szebb képet biztosító – ezt inkább külső képmegjelenítőn látni, semmint a beépítetten – GeForce-szal a móka úgy háromnegyed órát rövidült. Teljes terhelésnél kinyitotta a torkát a CPU és a GPU, közösen kevesebb, mint másfél óra alatt felfalták az akkut.

Van itt még egy dolog, amit meg kell említeni az akku kapcsán: a QX510 BIOS-ában alapból be volt kapcsolva egy akkukímélő üzemmód, ami csak 80%-ig engedte tölteni a telepet. Ezzel lényegében elveszítjük az üzemidő ötödét, az akkus értékek 4,8, 3,2 és 1,1 órára csökkennek, de a telep – ami ne felejtsük el, be van építve a burkolat alá – várhatóan később öregszik majd el. Hogy mennyivel, nos, azt nem tudni. Az viszont tény, hogy töltéskor az első 80% úgy másfél óra alatt beleugrott az akkuba, az utolsó ötöddel viszont még több mint egy órát dolgozott.

Értékelés

A QX510 külsőre már egy olyan masina benyomását kelti, amit a neves gyártók is lazán bevállalhatnának. Igényes fémfedelet, tetszetős formatervet, korrektül kivitelezett billentyűzetet és erős hadvert kapunk, nagyszerű kidolgozásban. Az a fránya ördög viszont a részletekben lakik. A kijelző csak 1366x768 pixeles, az optikai meghajtó nem olvassa a Blu-ray lemezeket, nincs USB 3.0 és eSATA sem. Emellett a tapipad borzasztó, a notebook felső része pedig a kívánatosnál jobban melegszik.

Nem említettük még, hogy a nálunk járt konfig közel négyszázezer forintba kerül, ami iszonyatosan sok pénz. Ennyiért már Sony VAIO F-et vagy Dell XPS gépet kapni Full HD kijelzővel, eggyel nagyobb GeForce-szal, jobb merevlemezzel, Blu-ray olvasóval, USB 3.0 és eSATA csatlakozóval, továbbá a Samsunghoz képest kisebbnek tűnő, de notebookban erős tajvani konkurensek – Acer és Asus – is tudnak egészen érdekes alternatívákat mutatni. Úgyhogy nekünk tetszett a vas, látszik az akarás meg a fejlődés, de notebookos téren sokat kell még dolgozni a domináns pozíció eléréséhez.

Samsung QX510

rudi

A Samsung QX510 notebookot a Samsung hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.