Külvilág, ergonómia

Mikor felröppent a hír, hogy a koreai gyártó egy olyan fényképezőn ügyködik, amely az NX család új csúcsgépe lehet, egyből beindult a gépezet. Lassan megteltek a szakfórumok újabbnál újabb „bennfentes” információkkal, melyek szerint a Samsung most nagyon odatette magát és vége, annyi a konkurenciának. Aztán jöttek az első, erősen elmosott termékfotók, ahol egyesek még a beépített elektronikus keresőt is látni vélték...

Be kell vallani, a rengeteg (mint utólag kiderült hamis) információ és a látottak alapján cikkünk írója is kezdett belehabarodni a gépbe. Aztán végül elérkezett a nagy találkozás napja, mikor a Samsung magyarországi képviselete jelezte, vihető a gép az új, spéci tudású kitobival együtt!

A fényképező csomagolása igényes, ízléses – sokatmondó. Azonban a masinával való első kontaktus hidegzuhanyként ért mindenkit: „ez műanyagból van?” – igen, a vélt fém borítás most elmaradt; a könnyebb felépítés oltárán beáldozták a megszokott, s már annyira megszeretett fémburkolatot, amit a gyártó kompaktjainál megismerhettünk. Persze így sem lehet kifogásolni a minőséget, minden illesztés tökéletes, a gyártó sokadszorra ismétli meg önmagát, de mégis, hogyan lehet valami egy sorozat csúcsgépe, ha plasztikból van – ráadásul kopogós, kemény műanyagból.

Az NX100 előlapja teljesen letisztult vonalvezetésű, csak az AF segédfénye és az optikát kioldó nyomógomb zavarja meg a síkokat. Beépített EVF-nek persze nyoma sincs - amit a „kollégák” annak véltek látni az akkoriban még nagyon elmosott képeken, az maga az NX100 embléma a gép bal felső sarkában.

A markolati rész felső része egy előrehúzott ívet tartalmaz, amely a kioldónak ad otthont. A váz annak ellenére, hogy teljesen sima felületű és nincs kimondott markolata, elsőre igen kényelmesen fogható. Az azonban megzavarja a tökélyt, hogy a váz túl magas ahhoz, hogy tenyerünkkel támaszt adhassunk neki alulról. Így viszont lelóg kisujjunk, s támaszték nélkül görcsösen próbáljuk vele fogni a gép alsó részét, ami hosszabb használat után fárasztó.

Új gép, új gombkiosztás - már megszokhattuk volna, hogy a koreaiak szeretnek tréfálkozni. Az NX100 esetében is új kép fogadott minket. Az AMOLED kijelző mellett található kezelőszervek kiosztásának beidegződése időt vett igénybe, amely néha elvonta a figyelmet a fotózástól. Magukkal a nyomógombokkal semmi baj nem volt, mind példaszerűen kezelhető, nagyon jól érezhető nyomásponttal rendelkezik.

A többi m4/3 gépen látotthoz hasonló megoldást választott a Samsung is: a vaku aljzata alá helyezte el azt a csatlakozót, amelyen keresztül többféle kiegészítő kommunikálhat a géppel, tehát nem csak EVF, hanem GPS modul is belekattintható. Azonban mindkét esetben itt is le kell mondanunk a vaku használatáról, hiszen magába a vakusaruba kell becsúsztatni az eszközöket.

Az összes csatlakozó a váz bal oldalában található egy elég filigrán kis műanyag ajtócska mögött.

A váz alján a fémből készült állványmenet pontosan az optikai középvonal alatt helyezkedik el; az akku és a memóriakártya egy helyen osztoznak. Ajtajukat elég nehézkes elcsúsztatni, használat közben attól féltünk, nehogy eltörjük a kis műanyag lemezt.

A Samsung NX100 nem sokkal nagyobb, mint az Olympus E-P1/2 gépe, sőt szigorúan nézve nem is nagyobb, csak kissé más a tetőlemezének kialakítása, és ezért tűnhet valamivel testesebbnek egyes szögekből. Súlyát tekintve azonban könnyebb az EVIL gépek ősatyánál: 285 gramm az E-P1 335 grammjával szemben.

A váz tetején a vakusaru mellett a módválasztó tárcsa, a kioldó, a mikrofon, a hangszóró és egy paraméterező tárcsa található a kissé igénytelen ki-/bekapcsoló mellett. A bekapcsolónak egy előnye van: ezt véletlenül biztosan nem fogjuk működésbe hozni.

A Samsung NX100, annak ellenére, hogy kopogós műanyagból készült a külső borítása, igényesen megmunkált, minőségébe nem lehet belekötni. A kezelőszervek ismét új kiosztásúak lettek, így aki más Samsung gépről tér át majd erre, lesz egy kis átszokási ideje. Ergonómiailag sincs sok panaszunk, csupán a kisujjunkat érezhetjük fölöslegesnek a gépet tartó kézen.

Adatlap

Samsung NX100
Érzékelő típusa, mérete	CMOS 23,4 x 15,6 mm (APS-C)
Effektív felbontás	14,6 MP
Bajonett típusa	Samsung NX rendszer
Vázba épített képstabilizátor	nincs
Záridő	1/4000 - 30 mp
Kereső	nincs
LCD	3"-os AMOLED 614 000 képpontos felbontással
Belső memória	nincs
Támogatott memóriakártyák	SD, SDHC
AF típusa	kontrasztérzékelős
AF módok	egyszeri AF, folyamatos AF, MF (választható AF mező, többmezős AF, arcérzékeléses AF, önarckép AF)
AF élességállítási tartománya	optikafüggő
ISO érzékenység-tartomány	auto, 100- 3200 1/3 vagy 1 EV léptékben
Fénymérés módja	középre súlyozott, többmezős, szpot
Fehéregyensúly	auto, napfény, felhős, fehér fluoreszcens, NW fluoreszcens, napfény és fluoreszcens, izzó, vaku-fény, egyedi, Kelvin
Vaku	nincs beépített
Vaku üzemmódok	nem elérhető külső vaku nélkül
Exponálás	egy kép, sorozat, időzítő (2 - 30 mp között másodpercenként állítható), burst (10, 15 vagy 30 képkocka másodpercenként 30 kép erejéig 1,4 MP felbontással)
Üzemmódok	P, A, S, M, smart, videó, sémák, "i"
Scene üzemmódok	Beauty Shot, gyerekek, közeli, szöveg, napkelte, napnyugta, ellenfény, tűzijáték, strand & hó, éjjeli, portré, tájkép, sport, hangos kép
Felbontás	4592x3056, 3872x2592, 3008x2000, 1920x1280, 1472x976, 4592x2584, 3872x2176, 3008x1688, 1920x1080
Nyers (RAW) fájl	van, SRW
Effektek	fotóstílus kiválasztás, átméretezés, arcretus, ellenfény-kompenzáció, diavetítés
Videofelvétel	van, MP4 (H.264)
Videó minősége	1280x720@30 fps, 640x480@30 fps, 320x240@30 fps
Videó maximális hossza	n.a.
Extrák	nincs
I/O interfész	USB 2.0, video ki, vezetékes távvezérlés, HDMI, külső áramellátás
Áramellátás	Li-ion akku (BP1310, 7,4 V, 9,6 Wh, 1300 mAh)
Méret	120 x 71 x 34,5 mm
Tömeg	kb. 282 gramm üresen
Bruttó fogyasztói ár	149 990 Ft kitben a 20-50 mm objektívvel
Garancia	1 év

Menürendszer

Érdekes módon az NX100 menüje nem tud magyarul, és vélhetően - hasonlóan az NX5/10-hez - nem is lesz nyelvünkön elérhető. Hogy miért, az rejtély, hiszen a gyártó legolcsóbb kompaktja is tud csilliónyi nyelv mellett magyarul is. Mindegy, a világ nem dől össze, hiszen elég egyszerű a rendszer nyelvezete, így aki már ügyködött valamilyen fényképezővel, az itt sem fog elveszni.

A látottakkal ellenben a rendszer három fő részre oszlik: fényképezéssel kapcsolatos beállításokra (ez három aloldalra nyílik), egy értelmezhetetlen piktogramosra (emberke, sakkfigura?), ami tulajdonképpen szintén fotós beállításokat rejt, végül az ötoldalas általános beállítások pontra. A fotós paramétereknél megtaláljuk mindazokat, amelyek a képalkotást közvetlenül befolyásolják, így például a képméretet, a minőséget, az ISO értéket, a fehéregyensúlyt, a színteret, az AF rendszer működését, a fénymérést és hasonlókat. A „sakkfigurás” menüben az ISO érték léptékét adhatjuk meg (1/3 vagy 1 lépésközökben), bevihetjük az automata ISO felső határát, a zajcsökkentést ki- és bekapcsolhatjuk, ahogy az AF lámpát is. Végül az általános beállításoknál formázhatjuk a memóriakártyát, megejthetjük a könyvtárakra vonatkozó beállításainkat, beállíthatjuk az időt és a dátumot és persze az energiatakarékosságot is. Itt engedélyezhetők (vagy tilthatók) a gép hangjelzései, bekapcsolható a szenzortisztítás, innen indítható a firmware-frissítés is. Ha van GPS modul csatlakoztatva, akkor az azzal kapcsolatos beállításokat is elvégezhetjük.

A kijelzőre kitetethetünk számos információt, amelyek hasznosak lehetnek a gép használata közben. Többek között megjeleníthető a képméret, a minőség, a választott fókuszmező, a vaku állapota, a használt színtér, a működési mód, az idő és a dátum, a fénymérés módja, a fehéregyensúly beállításai, az ISO érték, a záridő, a rekeszérték és hasonlók.

Az „Fn” gombra előbukkan a gyorsmenü, amely külalakra a Samsung kompaktjainak felsőbb kategóriájából már ismerős lehet. Közvetlenül elérhetővé válik így a felbontás, a minőség, a fókuszmód, a fénymérés, a színséma, ha megfelelően felszerelt optikával rendelkezünk, akkor az OIS stabilizátor és a „Smart Range”.

Képeink visszanézésekor rengeteg funkció válik elérhetővé. Utólagosan lehetőségünk van a vörös szemek eltüntetésére, a „Smart Range” alkalmazására (dinamikatartományt növeli, így a világosabb/sötétebb képterületek részletei is előtűnnek), a fotóstílusok kiválasztására (élénk, klasszikus stb.), de az arcretusálásra is. Érdekesség, hogy az intelligens szűrők is előbukkannak, tehát a halszem, a miniatűr, a szkeccs és társaik.

Az aktuálisan megtekintett képnek szinte az összes paraméterét lekérhetjük: megjelenik, hogy milyen módban készült, milyen fényméréssel, volt-e a vaku használva, milyen gyújtótávolságot alkalmaztunk, milyen fehéregyensúlyt választottunk stb.

Kár, hogy (igen nagy valószínűséggel) az NX100 menüje sem lesz magyarul elérhető. Szerencsére felépítése egyszerűen átlátható, jól érthető, még ha helyenként nem is a leglogikusabb.

Működés 1.

Három dolog tűnt fel az NX100 bekapcsolását követően szinte azonnal: az egyik, hogy az AMOLED kijelző képfrissítése rettentő gyors. A másik, hogy meglepően fakó a képe. Tüzetesebb vizsgálódás után kiderült a turpisság: a kijelzőre olyan védőréteg került, amely sajnálatos módon valamelyest lerontja annak színtelítettségét. Kár, így nem lehetünk részesei annak a színorgiának, amit már annyi Samsung fényképezőben megszerettünk.

A harmadik azonnali észrevétel a képrögzítés utáni másodperceket illeti. Ha ugyanis úgy állítjuk be a masinát, hogy egyszerre RAW és JPEG képeket is mentsen, akkor minden egyes kioldás után addig nem tudunk mit kezdeni a géppel, amíg az el nem menti az adatfolyamot. Ezt úgy kell elképzelni, hogy megnyomjuk a kioldót, majd várunk 3-4 másodpercet, mert addig hiába szeretnénk mondjuk ISO-t, vagy fehéregyensúlyt állítani, a kijelzőn csak a figyelmeztetés fog megjelenni, hogy a gép épp dolgozik. Ez tuti, hogy firmware-hiba, mert a gép jelfeldolgozó rendszere és memóriakártya-kezelési sebessége is kellően gyors. Erre egyik bizonyíték, hogy sorozatkép-felvételi módban szépen elkattog a puffer megteltéig mindenféle figyelmeztetés nélkül. A másik bizonyíték a gyártó egyik szenzációs találmányához fűződik, mégpedig az i-Funkctionhöz.

Szóval, az i-Function használatával figyelmeztetések nélkül, egyből hozzáférhetünk az ISO értékhez, a fehéregyensúlyhoz, az expozíciós korrekcióhoz, miközben épp ment a fényképező. De mi is ez az új, zseniális funkció? Ahhoz, hogy működjön, két dolog kell: a használt fényképezőnek támogatnia kell az „iFn” gombbal ellátott új, NX rendszerű optikákat (a gyártó ígérete szerint a későbbiekben az NX5 és az NX10 is kap majd egy firmware-frissítést, amelybe implementálják majd az „iFn” támogatást), a másik pedig maga az objektív, amely ilyen szolgáltatással rendelkezik.

De hogyan is működik a dolog pontosan? Nos, a fényképezőt jobb kézben fogjuk, bal kezünkkel pedig az optikát támasztjuk alulról. Az iFn gomb az objektívnek pont arra a pontjára került, amit a támasztó kéz hüvelykujja kényelmesen elér. Ha megnyomjuk a gombot, a kijelzőn megjelenik az első funkció (pl. az ISO értéke), ha ismételten megnyomjuk, akkor előjön egy másik funkció (pl. az expozíció-korrekció) és így tovább. Maga a paraméterezés pedig az objektív fókuszáló gyűrűjével történik. Teljes egészében akkor élvezhetjük ki a dolog lényegét, ha a géphez csatlakoztatva van az EVF és az épp szemünkhöz van emelve. Ilyenkor ugyanis az elektronikus keresőben jelennek meg a paraméterek, s úgy tudunk ISO-t vagy mást állítani, hogy a gépet nem kell leeresztenünk!

Ez a szolgáltatás önmagában talán többet ér, mint a masina összes többi tudása, funkciója együttvéve. Szerkesztőink szerint ez a zseniális újítás kötelező jelleggel benne kellene hogy legyen az összes fényképezőben. Felgyorsítja és kényelmessé teszi a fotózást, főleg akkor, ha elektronikus keresőt használunk. A gyártó kisfilmje az iFn funkcióról megtekinthető itt.

Nos, valóban fontos kényelmi szolgáltatás az iFn, de azért ne zárjuk le ilyen hamar a gép tudástárát, hiszen kínál még jócskán hasznosat! Itt van egyből a hétféle intelligens szűrő, melyekkel érdekes hatásokat érhetünk el utómunkálatok nélkül. Az egyik legérdekesebb és az NX100 tesztje alatt általunk is leggyakrabban használt szűrő a miniatűr, amely a tilt/shift optikák képi hatását utánozza. A lágy fókusszal érdekes hangulatú portrék készülhetnek, de a szkeccs, a vinyettálás vagy a halszemeffektus is a hasznosabb funkciók közt van.

A „hangos kép” (Sound Picture) segítségével az emlékezetes pillanatoknak nem csak a képét, de a hangját is megörökíthetjük. Amint kiválasztottuk és aktiváltuk a szolgáltatást, összesen 20 másodpercnyi hanganyag rögzül a képhez. Tíz mp a kioldó félig lenyomásakor, tíz pedig exponálás után.

Működés 2.

Sajnos nem tudtuk kipróbálni az opcionálisan megvásárolható GPS modult, amelynek segítségével megjelölhetjük képeinket, így később is pontosan tudni fogjuk, melyik fotó hol és mikor készült. A képek szortírozásában és visszakeresésében is szerepet játszik a GPS-koordinátás jelölés, mert az NX100 képes lokáció szerint csoportokba rendezni fotóinkat.

A menüben keresgélve segítséget is kérhetünk. Ha egy menüpontot kiválasztunk, megnyomva és lenyomva tartva a „display” gombot egy pár soros rövid leírást kapunk az aktuális funkcióról. Az egyszerűen fogalmazott szöveg kezdőknek is könnyen érthető módon magyarázza el a kívánt szolgáltatást, paramétert.

A „Burst Shot” funkcióval gyakorlatilag hangtalanul készíthetünk 10, 15 vagy 30 képből álló, 1472x976 pixelnyi felbontású képsorozatot. Ilyenkor csak az elektronikus zár dolgozik, teljes a némaság. Ez a szolgáltatás csak JPEG képeknél aktiválható.

Luxust kínál az NX100 önkioldó rendszere is, hiszen a hátsó paraméterező tárcsa segítségével 2 és 30 mp között másodperces intervallumban állíthatjuk be a kívánt értéket.

Mindegyik gyártó kínál digitális retusmestert portréfotózáshoz, így az NX100-ból sem maradhatott ki a Beauty Shot, a portré séma, az arcretus, illetve a különféle arctónusok, melyeknek hála gazdag bőrjavító készlettel bővül repertoárunk. A Beauty Shot egész használható eredményt nyújt, pont csak annyit mos el portréalanyunk bőrén, amennyit kell. Az arcretus azonban kicsit hibázott, fenti képen is látható a függőleges csíkozódás, ami modellünk orrán figyelhető meg.

A Samsung NX100 általános működési sebessége kielégítő, s bár nem egy sportfotózásra kihegyezett masina, azért az AF rendszer sebessége lehetne valamivel gyorsabb. A 20-50-es objektívvel karöltve valahol az Olympus E- P1/2 és a Panasonic G1 közé esik az élességállítás sebessége. Az AF pontosságára nem volt panasz, közeli és távoli témákra egyaránt megbízhatóan ráállt. Manuális fókuszálás esetén a kép mérsékelt módon nagyítódik ki, de ennek mértéke esetenként nem elégséges.

Amennyiben aktiváljuk az indításkori pormentesítést, úgy 3,21 mp telik el a bekapcsolást követően, mire elkészülhet az első fotó. Pormentesítés nélkül ez az idő kb. 1 mp-re redukálódik. Ha szuperfinom JPEG és RAW állományok együttes mentését kérjük, úgy kb. 1,3 mp két kioldás közt az üres idő.

Számos érdekes funkció és szolgáltatás került az NX100-ba, de a leghasznosabb vitathatatlanul az iFn lett, ami az új NX rendszerű objektívekkel (és a remélhetőleg hamarosan érkező firmware-frissítésekkel) az összes NX fényképezőgépben elérhető lesz.

Képminőség 1.

Mivel az NX100-ban ugyanaz a szenzor található, mint az NX5-NX10 párosban, már volt egyfajta előérzetünk a képminőséggel kapcsolatban. Persze amikor a két testvérmodellt teszteltük, még nem volt kapható az a 20-50-es obi, amivel az NX100-t kaptuk. És persze ott van még a képalkotó algoritmus is, amit a gyártó mérnökei azóta kedvükre finomhangolhattak. Hogy ez valóban megtörtént-e, arra hamarosan fényt derítünk!

A 20-50 mm F3.5-5.6 ED optika geometriai torzításait az NX100 váz automatikusan korrigálja, a gépben nem lehet kikapcsolni ezt a funkciót, így nem csodálkoztunk, hogy a fenti két eredményt kaptuk az optika gyújtótávolsági tartományának két végén. A készülék mellé csomagolt RAW-konvertáló szoftver (Samsung RAW Converter - azaz a Silkypix Developer Studio egy egyedi változata) ugyanezt az eredményt adta, amikor a nyers fájlokat nyitottuk meg. Sajnos egyelőre nincs olyan független RAW-konvertáló program, amely automatikus korrekció nélkül nyitná meg az NX100 nyers fájljait, így nem tudtuk ellenőrizni, hogyan teljesít az objektív. Mivel azonban nem nevezhető túlzóan nagylátószögűnek (ekv. 35 mm) a 20-50-es obi, ezért megkockáztathatjuk, hogy valóban nem torzít, illetve csak olyan csekély mértékben, hogy az nem lesz látható képeinken.

Nem tapasztaltunk sem becsillanásokat (flare), sem kromatikus színi hibákat. Erős fényben használva néha „álomszerűek” lettek a képek, ami a lencsék bevonatának hiányosságára utaló jel (lásd pl. sample17).

Mielőtt tovább elemeznénk a Samsung NX100 képminőségét, íme szokásos képmintáink, amelyek a valóvilágban szerzett tapasztalatainkat mutatják.

Már ISO 400-től fölfelé a Samsung gépeire tipikus foltos zajosodást tapasztaltuk, amely főleg a sötétebb képrészleteken mutatkozik. A finom részletek elmaszatolódnak, homályos jelleget kapnak (lásd pl. sample14, sample21).

Képminőség 2.

Érdekes, hogy zajos képeinken csak ISO 3200-tól fölfelé válik jól láthatóvá a jelenség, holott képmintáink is alátámasztják véleményünket. A finomabb részletek valahol ISO 800 és ISO 1600 között kezdenek elmaszatolódni. Az NX100 a divatnak megfelelően ISO 6400 érzékenységi szintet is tud, pedig nem sok értelme van:

Mint már jeleztük, egyelőre csak a géphez adott szoftver állt rendelkezésünkre a nyers képfájlok feldolgozására, így messzemenő következtetéseket nem tudtunk levonni, de részletes összehasonlítást sem tudtunk elvégezni. A Samsung RAW Converter bosszantóan lassú és nyögvenyelős mivolta sem könnyítette meg dolgunkat.

Fenti mintákkal csak a zajcsökkentésre szerettünk volna rávilágítani, a képek egyéb paramétereit nem változtattuk meg. Akinek sok türelme van, az bizonyára szebben is kinyírhatja a zajt, de több tucat kép esetén, ahol ráadásul más-más jellegű szűrésre lenne szükség, egyszerűen túl időigényes a művelet. Már várjuk más konvertáló programok frissítéseit!

A Samsung NX100 JPEG képei kissé túlszaturáltak az európai ízlésnek, de ezen szerencsére könnyen (és gyorsan) lehet segíteni. Érdekes, hogy mesterséges fény mellett (izzó és neon egyaránt) ISO 1600 és ISO 3200 értékeken volt a fehéregyensúly a legélethűbb, ezen értékek alatt kissé a vörös felé hajlott a színvilág. A fénymérés pontosságával meg voltunk elégedve: általános témák fotózásakor, ha nem akarunk sokat vacakolni a beállításokkal, válasszuk bátran a többmezős mérést, az expozíciós korrekciót sem kellett igénybe vennünk.

Vegyes benyomást hagyott maga után az NX100 képminőségével. Gyakorlatilag ugyanazt mondhatjuk el itt is, amit a koreai gyártó NX5 és NX10 fényképezőinél leírtunk: a JPEG motoron még van mit csiszolni, RAW fájlokból jobb, de nem sokkal jobb képeket nyerhetünk. A mellékelt szoftvert NX10 tesztünkben már bemutattuk, igazából nincs mit hozzáfűzni.

Előértékelés

Mivel a hazai forgalmazó egyelőre nem tudott adni sem elektronikus keresőt, sem GPS modult (azonban megígérte, hogy hamarosan pótolja ezeket), így egyelőre nem zárnánk le az NX100-ról szóló tesztünket. Ezenkívül a videofelvétellel is akadtak gondok, ugyanis furcsa búgó hangot rögzített a fényképező filmfelvétel közben. Remélhetőleg a végleges masina nem okoz majd ilyen gondot.

Vélhetően új firmware is érkezik majd az NX100 legközelebbi látogatásáig, így látunk arra is némi esélyt, hogy a cikkben említett hibák és hiányosságok orvosolva legyenek addigra. Ami azonban biztos, hogy nem fog változni, az a készülék ergonómiája, a kezelőszervek kiosztása és azok minősége. A képminőségen már több típus óta nem tudott javítani, változtatni a gyártó, ami nem is csoda, hiszen szinte 100%, hogy ugyanaz a szenzor van az összes NX modellben. Érthetetlen viszont, hogy a láthatóan hibázó JPEG motoron miért nem módosítottak még eddig.

Nagyon tetszett nekünk az i-Function szolgáltatás, amely az új „iFn” jelölésű objektívekkel és a régebbi NX modellek frissített alapszoftverével az egész NX családban elérhető lesz. A valóban innovatív ötletet a többi gyártónak is érdemes lenne átvennie, illetve hasonló módon beépítenie saját gépeikbe. Főleg az elektronikus keresővel történő használatot gyorsíthatja nagymértékben az újítás.

A Samsung NX100 fényképezőgépet a Samsung magyarországi képviseletétől kaptuk kölcsön.