Samsung Series 9

Amikor a Samsung hordozható gépeivel belépett a magyar piacra, sokan feltették a kérdést, hogy mi keresnivalója van egy új gyártónak az olyan nevek között, mint a Dell, Lenovo, HP, vagy az akkor éppen igen sikeres Acer, akik helyére megannyian pályáznak (például a Toshiba). A koreai cégről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy amibe belekezd, azt nem próbálja meg sikerre vinni. Gondoljunk csak az okostelefonok piacára, amiben nagyon előkelő helyen állnak, letaszítva a trónról a korábban legyőzhetetlennek hitt Nokiát. Negatív példa lehet a merevlemezek gyártása, ezt az üzletágat ugyanis el kellett adniuk, de talán pont jókor, mielőtt még nagyobb baj történt volna; az egyre fontosabb SSD-k gyártása pedig megmaradt nekik. Jobban belegondolva a HDD üzletág eladása nem is olyan nagy érvágás, hiszen cserébe a Samsung a Seagate részvényesévé vált, és mellé még pénzt is kapott, tehát valószínűleg nem csináltak rossz vásárt.

Ráadásul a koreai gyártó sem akkor látott először notebookot, más piacra szánt, saját márkanév alatt gyártott laptopjai mellett számos vállalatnak készített hordozható gépet, többek között a Dellnek is, tehát volt ideje elsajátítani a szakmát. További előny a vállalat oldalán, hogy gyakorlatilag minden fontos alkatrészt képes házon belül elkészíteni, így történjen bármi, a beszállítópartnerektől való függetlenség kulcsfontosságú szerepet játszhat, és segít a költségek alacsonyan tartásában is. Ez persze nem jelenti azt, hogy sohasem találhatunk más gyártmányú merevlemezt vagy ODD-t Samsung notebookban, hiszen gyakran külső forrásból, nagy tételben olcsóbban lehet hozzájutni pár alkatrészhez, mint a házon belüli gyártással – pláne akkor, ha körbetartozások vannak a gyártók közt.

Mindezek ellenére hírnevet szerezni egyről a kettőre nem olyan egyszerű, ezért egy-egy brand felépítése évekig, évtizedekig eltarthat. Valahogy így van ez a Samsung notebookokkal is, hiszen a piac annyira telített, hogy nehéz olyan újdonsággal előrukkolni, amivel pikk-pakk hatással lehet lenni a vásárlóközönségre. Ezen felül a gyártónak nincs könnyű dolga, hiszen ki kell tapasztalnia az európai és amerikai vásárlóközönség igényeit, mely gyökeresen eltér az ázsiaiétól és távol-keletiétől.

A kulcs a sikerhez tehát megvan, a kérdés most már csak az, hogy mennyire hatékonyan és milyen gyorsan tudják hasznosítani az elmúlt másfél év alatt gyűjtött tapasztalataikat. Az imént felsorolt pozitív dolgokat párosítva a gyártó tőkéjével, gyártókapacitásával és emberi erőforrásaival, minden esélyük megvan rá, hogy záros határidőn belül például a sorból kidőlt HP helyére lépjenek. Persze erről még korai beszélni, de ahogyan képesek voltak felkapaszkodni a mobilok és tabletek piacán, úgy megtehetik ugyanezt a notebookok esetében is.

Mindenesetre jól látható változásnak lehetünk szemtanúi az elkövetkező időszakban, amikor a teljes notebook portfólió lecserélésre kerül. Erről írtunk már blogunkban az IFA 2011 kapcsán, és az első ilyen masina, az NP900X3A már bemutatásra is került egy hazai sajtóeseményen. Az első tesztmodellek befutottak, így lehetőség szerint azonnal lecsaptunk egyre.

No, de miben más a Series 9? Blogunkban leírtuk, hogy az új hordozható gépek egy teljesen új, racionális számozási sémával kerülnek bevezetésre, melyről korábban egy másik blogbejegyzés keretén belül már részletesen beszámoltunk. Az új számozás lényegében és gyakorlatilag a Samsung tévéknél megszokott sémát követi, tehát a gyártó külön szériákra, családokra osztotta a notebookokat, melyeket számokkal jelölnek meg (2, 3, 4, 5, 7 és 9), így könnyebben beazonosítható, hogy mely kategória képviselőivel is van dolgunk pontosan. Ennek csúcsán van a most bemutatásra kerülő 9-es, mely méretét (328,5 x 227 x 15,9~16,3 mm), tömegét (1,31 kg) és felszereltségét (Intel Core i5, 4 GB RAM, 128 GB SSD) tekintve a 13,3"-es MacBook Airhez (325 x 227 x 0,3~17 mm, 1,35 kg) hasonlítható leginkább.

Dizájnos külső

A Series 9 kapcsán sokat hallhattuk már korábbi sajtótájékoztatók és bemutatók alkalmával, hogy a külső pár dolgot leszámítva úgynevezett dúralumíniumból készül, ami rendkívül vékony, könnyű és ellenálló. Úgy tűnik, hogy mindez igaz, de ezt annyival még kiegészítenénk ki, hogy a matt fekete szálcsiszolt fedél nagyon jól is néz ki, az NP900X3A kifejezetten elegáns. Az anyaghasználat pedig telitalálat volt a tervezők részéről, persze alaposabban is érdemes megvizsgálni a notebookot.

Nem csak a hűvös elegancia tűnik fel, amikor kézbe vesszük a 13,3"-es masinát, hanem az is, hogy roppant könnyű. Bizony, érzékszerveink nem csalnak, a nálunk járt SSD-s változat csupán 1,32 kilogramm, tehát cipelése nem fog gondot okozni, szinte meg sem érezzük, hogy táskánkban van.

Mielőtt felnyitjuk a fedelet, nézzük meg alaposabban is a külsőt. Alul nem sok érdekességet találunk: négy gumitalpon és pár szellőzőrostélyon kívül láthatjuk az oldalról hozzáférhető csatlakozók ajtaján a fehér szitázott feliratokat. Ugyanis az NP900X3A annyira vékony oldalról nézve, hogy a csatlakozókat nem tudták másképpen elhelyezni, csak úgy, hogy egy-egy lenyitható panelre helyezték el őket.

A bal oldalon a töltő csatlakozóját láthatjuk szabadon, a teljes méretű USB, a micro HDMI és egy különleges, eddig még nem látott port a lenyitható fedél mögé került. A furcsa port valójában az Ethernet csatlakozósora, speciális kivitelben. Ennek felbukkanása is a vékony kivitel hozadéka, mivel a teljes méretű LAN port nem fért volna el, ezért egy speciális kábelt kapott, aminek egyik végén ez a csatlakozó fityeg, a másikon pedig a szabványos RJ-45.

A ház jobb oldalán található ajtó mögött szintén egy normál méretű USB, a fülhallgató és a mikrofon 3,5 mm-es jack csatlakozója, valamint egy microSD kártyaolvasó található. Tulajdonképpen a felsoroltakon kívül nincs több ki- vagy bemenet a gépen, csak a hangszórók rácsát fedezhetjük még fel, tehát be kell érnünk ennyivel. Természetesen optikai meghajtó sincs a gépben, nem is fért volna el.

A lenyitható ajtós megoldás tekinthető egyfajta kényszermegoldásnak is, de használhatóságába könnyű belekötni, ha gigantikus fizikai méretekkel rendelkező pendrive-ot akarunk csatlakoztatni. Tulajdonképpen az USB portok száma sem túl sok, legalább három darabra lenne szükség az egyszerű használathoz, főleg, hogy normális méretű SD kártyaolvasó sincs; a microSD-nek maximum az okostelefonok-tabletek tulajdonosai örülnek, a fotósok inkább szomorúak lesznek. Azt persze be kell látni, hogy a vékonyka méretek miatt kompromisszumokat kellett kötni.

A fedelet felnyitva nem csalódunk a csuklótámaszt látva, mely szintén fémből készült. A szigetes billentyűzet szépen beleolvad az összképbe, de a körülötte lévő fényes műanyag kicsit böki az ember szépérzékét, noha kétségkívül jó minőségű anyagból van. A billentyűzet felett találhatók a visszajelző LED-ek, valamint a bekapcsológomb, ám ezekből semmit sem látunk a gép becsukott állapotában.

Ha a kijelző körüli részre fókuszálunk, akkor ott is felfedezhetjük ugyanazt a fényes műanyagot, amit a billentyűzet körül is láthattunk. Mivel a kijelző matt, tetszetősebbnek találtuk volna, ha a keret is matt fényezést kap, de sajnos nem így történt. Mivel viszonylag vékony kávával van dolgunk, nem akkora probléma ez, de mindenképpen említést érdemelt. Sokkal inkább okoz az problémát, hogy a kijelző csak nagyjából 130 fokban nyitható, ami roppant kevés.

Az illesztésekkel nem voltak problémáink, a vékony felépítés ellenére sem recsegett-ropogott a ház, pedig a sarkánál megfogva látható volt, hogy egy picit hajlik a váz – de nem jobban, mint az eddig gyártott és általunk próbált vékony gépek háza, tehát ez ebben a szegmensben ez jelenleg elfogadottnak tekinthető, de meglátjuk majd, hogy teljesít a konkurencia ezen a téren.

Belső értékek

A teljesítmény és a belső kivesézése előtt a beviteli részlegről is kell egy pár szót ejteni. A billentyűzet könnyebben hajlik, mint azt a nagy és robusztus notebookoknál megszokhattuk, de ennek ellenére nagyon jól sikerült, és remek érzés rajta gépelni, plusz van fehér LED-es háttérvilágítása is, mely több fokozatban állítható, vagy ki is kapcsolható.

Ezt az akadályt tehát könnyen vette a Samsung, de mi a helyzet a sokszor és sokat szidott touchpaddal? Első ránézésre kicsit megijedtünk az "egybegombos" felépítéstől, pontosabban attól, hogy a gombokat a touchpaddal egybeépítették, mert korábbi tapasztalataink az ilyen megoldásokkal többnyire nem voltak túl jók. Ösztöneink nem csaltak, sajnos az NP900X3A "tapipadja" még mindig nem tökéletes, hajlamos néha meg-megakadni. Arról viszont mindenképpen le kell szokni, hogy "egerészés" közben az ujjunkat a gombokon pihentessük. Amíg ezt nem szoktuk meg, addig kicsit úgy éreztük magunkat, mint a Samsung QX510 touchpadjének tesztelésénél (ami ezt leszámítva egy tip-top notebook), azzal a különbséggel, hogy azon semmilyen trükk vagy szokás megváltoztatása sem segített volna.

Ne tévesszen meg bennünket a szélsőséges szögekből készített fénykép! Ölben tartva,
normál használat közben a kijelző sokkal jobb, mint legtöbb vetélytársáé.

A sort folytassuk a kijelzővel, amiről már megemlítettük, hogy matt felületű, ami nagyon nagy pozitívum, akárcsak a külső fényérzékelő, ami a fényviszonyok alapján automatikusan állítja be az optimális fényerőt. A panel TN+film technológiával és LED háttérvilágítással készül, felbontása pedig 1366x768 pixel. A 400 cd/m²-es fényerő eszméletlen, nappal, kültéren rendkívül jó hasznát lehet venni. Ami a látószöget illeti, a horizontális betekintési szögek rendben vannak, de a vertikális csak erős közepes. Ez nem lenne akkora baj, ha a kijelző is nagyobb szögben lenne nyitható, nem csak 130 fokban, viszont a nagyobb fényerővel ezt valamennyire kompenzálhatjuk, de cserébe rövidebb lesz az akkumulátoros üzemidő. Azért hozzátennénk, hogy a fotók nagyon szélsőséges helyzetben készültek, notebook kijelzőjét nem szokás ilyen nagy szögből nézni. Valójában Series 9 kijelzője a TN-esek között a legjobbak közt van.

A Series 9-be természetesen második generációs Intel Core i5 processzor került az Intel HM65 lapkakészletével karöltve. Memóriából egyetlen 4 GB-os 1333 MHz-es DDR3 modult kapott, míg tárolóból egy 128 GB-os SSD-t. A grafikai számításokért az Intel HD Graphics 3000 felel; dedikált kártya nem igazán fért volna el a házban, de a hőelvezetést sem lett volna könnyű feladat megoldani. Hálózati csatolókból viszont nincs hiány, a Gigabit Ethernet mellé IEEE 802.11a/b/g/n szabványú kétsávos, maximum 450 Mbps átviteli sebességre képes Wi-Fi vezérlő került, mely WiDi kompatibilis és 3x3 MiMo antenna elrendezést kapott. Alapfelszereltség természetesen a 3.0-s Bluetooth vezérlő is.

Próba, teljesítmény

A gép lelke az ULV (Ultra Low Voltage), azaz ultraalacsony feszültségű Core i5-2467M Sandy Bridge processzor.

Az alacsony fogyasztás alacsonyabb teljesítménnyel párosul, éppen ezért a szokásos teszteket segítségül hívva megvizsgáltuk, hogy mekkora a különbség az eddig tesztelt normál feszültségű Core i5 egységekhez képest.

Mivel már az alapórajel is alacsonyabb, mint az összehasonlítási alapul szolgáló 2410M jelzésű Core i5 (de turbóval legalább az alapórajelet utoléri), ezért nem ért meglepetésként minket, hogy kisebb teljesítmény volt a jutalmunk. A memóriaátvitel értékei nem voltak sokkal alacsonyabbak, és egyes szintetikus mérésekben sem volt jelentős különbség, de több alkalmazásban is sikerült alapos hátrányba kerülnie. Szerencsére ezek csak számok, ami viszont a valós felhasználást illeti, teljesítménye bőven elegendő lesz az átlagfelhasználók számára, persze komolyabb feladatokban (Photoshop, konvertálás) azért majd érezni lehet a csökkentett órajelet, viszont az SSD nagyon jól ellensúlyozza ezt a hátrányt (gondolunk itt az alkalmazások betöltésére és a tárhelyigényes műveletekre).

A Samsung MZMPA128HMFU SSD-vel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy valójában ez egy 128 GB-os, 1,8"-es mSATA tároló, nem egy hagyományos, tokozott 2,5"-es SSD. Ennek köszönhetően a rendszer indítása is rendkívül gyors, nem kell hosszú perceket várni arra, hogy használatba vehessük.

Az energiaellátásért egy 6 cellás, 46 Wh teljesítményű lítiumpolimer akkumulátor a felelős, mely nem cserélhető olyan egyszerűen, ahogy azt a notebookok esetében már megszokhattuk, hiszen itt kívülről nem látszik semmi, az akku a fedél alatt kapott helyet. Teljesítményére viszont nem lehet panasz, a 7 órás üzemidőt bekapcsolt Wi-Fi mellett minimum fényerővel olvasgatós üzemmódban hozza (pörgősebb webezésnél: sok Flash, YouTube stb. ez inkább 5 és fél óra körül van), de videólejátszásnál is 4 óra áll rendelkezésre.

Tapasztalatok és értékelés

Adósak vagyunk a hőmérséklet adatokkal. Első körben az Aidával terheltük a gépet fél órán keresztül, aminek a végén 78 °C-os processzorhőmérsékletet olvastunk le. Ez persze önmagában nem mond semmit, sokkal fontosabb, hogy mit mértünk a burkolaton. Először nézzük meg, hogy alapjáraton (24 °C-os szobahőmérséklet mellett) milyen eredményeket kaptunk!

A 9-est két félre oszthatjuk: alsó részen stabilan 30 °C alatt maradt a hőmérséklet, ez pedig a használat szempontjából nagyon jó hír, hiszen nem fog a csuklónk odaégni. Felül ennél többet mértünk, főleg középtájon, ahol a 39 °C-os hőmérséklet azzal magyarázható, hogy itt van a processzor és a hűtés szellőzőnyílása is. Alul hasonló értékeket kaptunk, csak pár fokos eltérést tapasztaltunk.

Teljes terhelésen fél óra után a touchpad és csuklótámasz nem mutatott hajlandóságot a melegedésre, alig mértünk 1 °C-os eltéréseket. A billentyűzet már más képet mutatott: középen 9 fokkal volt melegebb, mint terheletlen állapotban, de még így is sikerült a bűvös 50-es alatt maradni. Alul, a csuklótámasz és touchpad alatti részen újfent csak alig-alig változtak az értékek, míg a felső részen a processzor környékén csak 45 °C volt a maximum 49 °C helyett. Persze már ez is elég ahhoz, hogy ölbe véve a gépet ne legyen kellemes a használata, de ez természetesen csak a teljesen terhelt állapotra vonatkozik, normál használat mellett elviselhető a burkolat hőfoka.

Ami a ventilátor zaját illeti, alapállapotban a Series 9 semmivel sem hangosabb, mint a többi 13"-es gép, de a ventilátor folyamatosan pörög, ugyanakkor hangszíne nem elviselhetetlen. Terhelésre hamar magasabb fokozatba kapcsol a légkavaró, ami nagyjából 35 dB-es értéket jelent. Ez persze hangosabb, mint a nagyobb gépek, de 13,3"-es méretnél normális, és az irodában egyáltalán nem volt zavaró hosszú távon sem (nyilvánvalóan otthon, teljesen csendes környezetben más a helyzet).

Értékelés:

A 9-es széria nagyon jó gép, de korántsem hibátlan. Az NP900X3A az ellentétek notebookja, így az értékelés jó pár mondatát úgy lehetne kezdeni, hogy "Nagyon jó a ..., de...". Például a külső és az anyaghasználat lenyűgöző, de a fényes műanyag nem illik az összképbe. A billentyűzet remek, de a touchpad fejlesztésre szorul. A kijelző képminősége és fényereje eszméletlen, de a TN panel hátránya az alacsony betekintési szögek. Azt viszont megemlítenénk, hogy ennél sokkal rosszabb panelek is kerülnek még egyes drága notebookokba is.

Érdemes egy kicsit a cikk címét is elemezni, mielőtt ítéletet mondjunk. A Samsung idehaza az Ultrabook kategóriában árulja a gépet; valójában az NP900X3A egy ultrahordozható notebook, ami megfelel az uUltrabookok követelményeinek, de az Intel mégsem sorolja ebbe a kategóriába, és az IDF-en sem volt kiállítva. Az egyelőre hivatalosan nem tisztázott, hogy ennek mi az oka (gyanítjuk, hogy a pénz áll a háttérben), de úgy gondoljuk, hogy a kategória elnevezése nem annyira lényeges. Sokkal inkább érdemes a 370 000 forintos magyarországi vételárra fókuszálni. Ez bizony nem kevés pénz, érdemes alaposan átgondolni, mire költjük el, de ne feledjük, hogy ez a notebook egy felsőkategóriás presztízstermék, amit nem az akciós polcra szoktak kitenni a bevásárlóközpontokban.

Nyilvánvaló módon, aki nem Mac fanatikus és egyáltalán nem is akar Macet, de egy vékony, stílusos notebookra vágyik, azt nem tántorítanánk el a vásárlástól. A Series 9 nagyon jó notebook, de vannak hibái, mint minden terméknek, és nem hagyhatjuk, hogy a külső ajnározása mellett ezek elsikkadjanak. Ezek közül a legfontosabb a touchpad, a másik pedig a kevés csatlakozó, aminek hiányát dokkolóval sem enyhíthetjük. Vannak pozitívumok is, amit a kis fizikai méret ellenére sikerült elérni. Ilyen például, hogy a nagy hőtermelés ellenére a csuklótámasz nem melegszik fel. A Series 9 sebessége pedig bőven kielégítő, SSD-vel párosítva pedig egyenesen fantasztikus.

Nincs könnyű dolgunk, hiszen az egyik oldalon ott van a Series 9 borsos ára, míg a másik oldalon a külseje, aminek láttán könnyen beindul a pavlovi reflex. Tulajdonképpen a hardver is rendben van, nincs olyan nagy hibája, amivel ne lehetne együtt élni vagy megszokni, ezért pedig megérdemli az ajánlott díjat.

Samsung Series 9 NP900X3A notebook

Daywalker

A Samsung Series 9 NP900X3A notebookot a Samsung magyar képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.