Eunuch leszel s katona
A ranglétra csúcsán természetesen az uralkodók állnak, és bár nyilván itt kell az ügyek legszélesebb skálájával foglalkozni, mégis ez talán a legkönnyebben megmagyarázható pozíció – hiszen uralkodóként azzal kell az időnket tölteni, ami minden más nagyívű stratégiai játékban is a feladatkörünk része. Minden évszakot a parlament összehívásával indítunk: a teljes birodalom látványos (és cseppet sem történelemhű) makettjét körülálló udvartartásunk előtt kell meghozni a stratégiai döntéseket – hadtestek mozgatása, kémek és szabotőrök megbízása, tisztségviselők kinevezése, diplomáciai küldetések elindítása és hasonló lehetőségek szerepelnek repertoráunkban. Fontos tudni, hogy a diplomácia, illetve a kémakciók kivételével mindent delegálhatunk megbízható tisztjeinknek – ha nem akarunk a részletekkel foglalkozni, elég csak kiadni az utasítást, hogy foglaljuk el ezt a várost, avagy varázsoljunk mezőgazdasági központot abból a településből, és ezt beosztottjaink a képességeiknek megfelelően megpróbálják végrehajtani. A parlament második fázisát a civil ügyek intézése jelenti, ahol öt témakörben tűzhetünk ki feladatokat – a határt a kincstár tömöttsége mellett a rendelkezésre álló tisztségviselők száma jelenti, hiszen minden ilyen küldetéshez legalább egy hozzáértő alakot társítani kell.
[+]
E felső szintű döntések meghozatalát követően a fővárosunk magasból ábrázolt másánál találjuk magunkat: az évi 12 „rendes” fordulót e nézetben fogjuk lezavarni. Sajnos minden város pontosan ugyanúgy néz ki, és ugyanazokat a lehetőségeket kínálja arra, hogy ne államunkat, hanem személyesen a karakterünket irányítsuk és fejlesszük. Háromhavonta legfeljebb 200 akciópontból gazdálkodva kell beosztani időnket – és itt megintcsak teljesen szabadon dönthetjük el, hogy mit tartunk fontosnak. Otthonunkban edzve például saját, százalékban megadott értékeinket fejleszthetjük, egy-egy szimpatikus hadurat beszélgetésre hívva pedig új barátságokat, és azon keresztül akár szövetségeket építhetünk ki – de mondjuk a kocsmában időzve afféle miniküldetéseket teljesíthetünk, a nép ránk vonatkozó megítélését alakítva. Dolgozhatunk közvetlenül a rizsfarmokon, rendfenntartóként, vagy akár a hadsereg-fejlesztéseket végző műhelyben is, de foglalkozhatunk ezen üzemek fejlesztésével is. A legérdekesebb talán a Tales, azaz mesék névre hallgató menüben található furcsa narratív rendszer, ahol millió változótól függően apró – fiktív és történelmi – sztorik százaival találkozhatunk. Az első néhány még afféle extra tutorialként működik, de aztán ezek átalakulnak a játék fő történetmesélő eszközévé. Attól függően, hogy kit irányítunk, melyik városok tartoznak hozzánk, ki szerepel vazallusaink vagy ellenfeleink listáján, hogy milyen állapotban van a kincstár, vagy mekkora a haderőnk, ezeken az általában két-három fejezetből álló történeteken keresztül mélyíthetjük el ismereteinket ezekről az ókori hadvezérekről.
[+]
Hirdetés
Ha az uralkodói feladatokat, a legmagasabb szintű parlamenti parancsokat túl soknak éreznénk, váltsunk nyugodtan a ranglétra egy alsóbb szintjére. A helytartóhoz egy legfeljebb három várost felölelő „megye” tartozik, a kormányzó pedig egyetlen település kinevezett ura. E beosztásokban természetesen egyrészt vannak kötelezettségeink az uralkodó felé – az adózás, vagy például a sorkatonák besorozása és etetése –, a városvezérléssel kapcsolatban viszont kapunk néhány további lehetőséget. Fontosabb parancsainkat az udvarnak is jóvá kell hagynia, így háború idején például mi sem kezdhetünk mondjuk óriási tudományos kutatásokba. A taktikusi pozíció is meglehetősen hasonlít ezekhez: itt uralkodónk parlamenti szakaszának néhány opcióját tudjuk befolyásolni – a kémkedést és a seregek vezérlését igen, a civil politikát és a diplomáciát pedig nem. A legnagyobb cselekvési szabadságot azonban szabad harcos jelenti, aki ugyan eleinte egyáltalán nem szólhat bele nemhogy a nagypolitikába, de még lakhelyének irányításába sem, viszont kapcsolatokat építve, küldetéseket és narratív meséket teljesítve szépen erősödhet, és gyakorlatilag bárhová eljuthat a játékban. Karizmatikus vezetőként saját bandát, sereget állíthat fel maga köré, azzal egy nagyvárost meghódítva pedig máris extra felelősségre tesz szert. Egy kis diplomáciai érzék, megfelelően kalibrált kapzsiság, és nemsokára csatlakozhatunk is a nyerőnek tűnő félhez – csak azért persze, hogy a megfelelő pillanatban hátbaszúrjuk, és immár uralkodóként, egyszer pedig talán egész Kína egyesítőjeként dicsérjen minket a történelem.
[+]
Bár helyenként igen szórakoztató, ahogy e zsúfolt, kis túlzással havonta változó erőviszonyokkal rendelkező birodalom szilánkjai között manőverezünk a hatalomért, sajnos a Romance of the Three Kingdoms nyolcadik részének remake-je nem minden téren lett tökéletes. Ami a civil életet illeti, hiába nem túl mély sem a gazdasági, sem pedig a diplomáciai rész, tulajdonképpen még minden rendben van – a „mesék”, valamint a random narratív jelenetek (itt-ott még néhány apró döntési lehetőségünk is van!) hozzáadásával sokkal gazdagabb lett a játék e része. Azonban nem véletlenül nem beszéltem eddig a csatákról – azokról a hexatérképes, körökre osztott, minden képzeletet alulmúlóan randa csatákról. Bár a tábornokok tudásától függően minden egység rendelkezik néhány extra képességgel, ezen felül a lassú ütközetek nem sok extra taktikai lehetőséget kínálnak. Rengeteg alapvető funkció hiányzik a játék e részéből, ráadásul egységfajtából is olyan kevés van, hogy még a harcviselő felek változatossága sem vigasztalhat. Eddig kibírtam, hogy ne hozzam fel a Total War-széria Three Kingdoms-epizódját, de hogy az ütközetek által nyújtott taktikai mélység, változatosság és látványvilág terén szakadéknyi különbség van a kort feldolgozó stratégiai játékok között, az még egy visszafogott összehasonlítás.
[+]
Kész szerencse, hogy a legtöbb szerepkörben elkerülhetők az ütközetek – és ezúttal különben is ajánlom azok szimulációját, mert a gép még az elképesztő túlerőt is képes valahogy kijátszani, néha ezer feletti veszteséget okozva seregeinknek, amikor a látszólag kottára ugyanolyan egységünknek még a százas sebzés elérése is alig megy. Csalnának az ellenfelek? Valami sehol nem részletezett bónuszt használnak ki? Vagy szimplán szuperképességű tábornokuk láthatatlan képessége erősíti őket? Nem tudom, de az biztos, hogy egy idő után mindent megtettem azért, hogy a játék – a háborúkról szóló játék! – e részét kihagyjam vagy átugorjam. Van tehát egy egész jól sikerült országvezérlő és karakterszimuláló stratégiai részünk, amit egy borzasztó csatarendszer húz le. A karakterközi kapcsolatokat remekül modellezi a játék, a kis narratív jelenetek sokat tesznek hozzá a változatossághoz, és bár az eredeti nyolchoz képest csak hat „rang” van a játékban, azok így is sokat tesznek hozzá az újrajátszhatósághoz. Az eredeti RotTK 8 pozitív részeit egész igényesen újították fel – ami viszont már ott is gyenge volt, azt is szinte átalakítás nélkül hozták át 2024-be.
A Romance of the Three Kingdoms 8 Remake PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, valamint Switch-re jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Koei Tecmo biztosította.
Összefoglalás
A Koei klasszikus, az ókori Kína leginkább vérzivataros időszakát bemutató szériájának nyolcadik része a játékosi szabadságról szólt, és ezt kiválóan hozta vissza a Remake is. A hatféle rang a döntési lehetőségek és felelősségi körök változatos kombinációit kínálja a játékosnak, és saját történetünk megírását most egy csomó extra sztorielem gazdagítja. A 8 Remake ezen túl azonban maradt a régi: körökre osztott csatái minden tekintetben primitívek, és az elvárt stratégiai mélység a többi területen sem mindig kielégítő.
A Romance of the Three Kingdoms 8 Remake legfőbb pozitívumai:
- A 80 év, a hat rang és az ezer karakter kombinációja sokszerűséget kínál;
- a narratív jelenetek bevezetése remek ötlet volt;
- lehetséges senkiből uralkodóvá válni – és viszont.
A Romance of the Three Kingdoms 8 Remake legnagyobb hiányosságai:
- A csaták gyalázatosan csúnyák és sekélyesek;
- a jelenetek 99%-a nem szinkronizált;
- kifejezetten gyenge oktatómód.
Bényi László
