Képminőség II.
Mielőtt rátérnénk a zaj, zajszint vizsgálatára, nézzük meg képmintáinkat, ahol az A12 makró modul valós körülmények közepette mutathatja meg, mire is képes:
A fotók között akad olyan, ami életlen. Ezeket direkt hagytuk bent cikkünkben a szemléltetés végett - ennek okát a következő pontban fogjuk taglalni, addig is tereljük a szót a zajszintre, amit második lépésben (első lépés: lásd képminták) szokásos ábráink fotózásával szeretnénk bemutatni. A zajszűrést, amennyire a gép engedte, kikapcsoltuk a menüben.
Az A12 makró modullal legfeljebb ISO 3200-ig mehetünk, ami azért érdekes (azaz furcsa), mert a képminőség valószínűleg még az ISO 6400-as szinten is rendben lenne. A zajosodás minimális, ráadásul a csúcsot jelentő ISO 3200-ig nem is nagyon látni, hogy egyáltalán jelen lenne. Mindenesetre úgy tűnik, a Ricohnál a mérnökök győztek a marketingesek fölött.
Noha a fehéregyensúly nem mindig volt tökéletes (főleg műfény mellett trafált gyakran mellé az automatika), a színtelítettség és úgy általában a modul színvilága rendben volt. Az automatikus fénymérés jól tette a dolgát, konzekvensen és kiszámíthatóan kalkulált az elektronika. Egyedül a beépített vakut kellett néha korrigálni: nem volt ritka, hogy akár 1 FÉ-nyit le kellett venni az erejéből. Az optikára nem lehet panasz, képe éles, a torzítást gyakorlatilag nem ismeri, felbontóképessége is rendben van. Mindent egybevetve nem okozott csalódást a Ricoh A12 50 mm F2.5 MACRO modulja képminőségét nézve.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
