Tam-ta-tamm, már-megint-el....
Az extra tartalmak egy része a már említett, egyszerű kis képregényekben vagy vicces történetekben merül ki, azonban vannak plusz játékmódok is. Például részt vehetünk egy tapsolós vetélkedőn, ahol a műsorvezetőt kell leutánoznunk; gördeszkázhatunk kockacukrokon, tojásokon és keksztornyokon átugrálva; hintázva elrúghatjuk minél távolabbra a cipőnket vagy baglyokkal huhoghatunk. Van egy elképesztően komplex dobiskola, ahol mindenféle ütős hangszert tanulhatunk meg kezelni, illetve egy soundboardon magunk is összeállíthatunk dallamokat az elérhető hangeffektek segítségével. A legösszetettebb pedig a Beatspell, egy gyakorlatilag különálló, RPG-elemekkel fűszerezett alkotás.
[+]
A Beatspellben démonokkal kell megküzdenünk, ritmusra hajtva végre a varázslatokat. A különféle ellenfelek más-más tempót diktálnak, nekünk pedig egyensúlyoznunk kell a támadás és a gyógyítás között. Idővel még több és még komplexebb bűbájok nyílnak meg előttünk, amik építenek az elementális gyengeségekre vagy épp erősítenek minket. A tűz ellen a víz, a víz ellen az elektromosság hatékony, de tudunk majd méregfelhőt kibocsátani vagy épp támadóerőnket vagy védelmünket ideiglenesen növelni. Bizonyos varázslatokhoz az ütemek közé is be kell ékelni gombnyomásokat, ami meg tudja bolondítani a folyamatot. Plusz, időnként vannak furcsa szörnyek, akik szokatlan tempót diktálnak, és itt már akár negyedütemekben is gondolkodnunk kell.
[+]
A Beatspell ráadásul meglepően mély és komplex, miközben időnként kíméletlen kihívásokat kínál. Az egyre összetettebb mágiák feloldása mellett elveszítjük vizuális ritmussegítőnket, így itt is csak a hangzásra kell összpontosítanunk. Ez elképesztően nehéz tud lenni a nagyon gyors ütemű főgonoszoknál, gyakran frusztrálóvá téve egy egyébként nagyon innovatív és élvezetes élményt. A fő sztori mód teljesítésével pedig még egy roguelike mód is megnyílik még több lehetőséggel és extrával; szerintem bámulatos, hogy még ezt is sikerült beleszuszakolni a programba. (A Beatspell fejezeteihez egyébként szintén érmékre van szükség.)
[+]
Persze mindennek a lelke maga a muzsika, ami tökéletesen illeszkedik a játékmenethez. Ismét Tsunku♂ a producer, aki a kezdetek óta felelős a szériáért. A művész igen meghatározó alak a japán zene világában, 2014-ben viszont torokrákkal diagnosztizálták, rá egy évre pedig kiműtötték a hangszálait a kezelés részeként, így talán nem meglepő sajnos, hogy azóta kevésbé aktív, és hogy ennyi idő kellett egy új Rhythm Paradise epizódhoz. Őszinte leszek: kész csoda, hogy ezek után motivált volt egy új fejezetre, mert talán nem kell magyarázni, hogy egy ilyen jellegű, önmagában is nyomasztó diagnózis milyen hatással lehet valakire, aki a hangjával (is) keresi a kenyerét. A zene iránti szenvedélye azonban nem hagyott alá, a tragikus háttér ellenére pedig kiválóan átadják a dallamok ezt a bohókás, bolondos, dinka hangulatot, amit árasztanak magukból a minigame-ek is. Nem mondom, hogy külön hallgatnám őket, de remekül illeszkednek az élményhez, és jellegükből fakadóan ideálisak arra, hogy el tudjuk kapni a ritmusukat.
Hirdetés
[+]
Szóval a Rhythm Paradise Groove egy kiváló alkotás, tele tartalommal, feloldható extrákkal és rengeteg humorral. Szépsége egyszerűségében rejlik, és abban, ahogy rávilágít arra: hiába hitted, hogy nincs, könnyen lehet, hogy neked is van ritmusérzéked. Arra persze fontos felkészülni, hogy az alap végigjátszás rövid, viszont a széria és még inkább ezen epizód szerves része, hogy újra és újra nekiveselkedjünk a próbatételeknek, hajhászva azt az elsőre elérhetetlennek tűnő kiváló fokozatot. Néha úgy éreztem magam, mint egy emberi metronóm, stabilan tartva az ütemet például a stockfotók előtt folyamatosan pacsizó brigád esetében; máskor pedig mint valami megszállott kántáltam azokat a szavakat, amiket ki véltem hallani a dalokból. Hiába tud elképesztően frusztráló is lenni, óriási élmény, és nagyon örülök, hogy a Nintendo befektetett újra egy ilyen a legjobb értelemben bizarr alkotásba. Rengeteg órányi nyomkodás után pedig tényleg úgy érzem, hogy fejlődött a ritmusérzékem, amit kamatoztathattam a PS-en elérhető, szintén egyedi, szintén gyilkos Gitaroo Manben... no de az egy másik történet.
A Rhythm Paradise Groove kizárólag Switch-re jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Nintendo biztosította.
Georgiadisz Leonidas
Összefoglalás
A Rhythm Paradise Groove újra az a minijátékokból összeállított, ritmusalapú gyűjtemény, amit a széria már 20 éve képvisel. Tele van szeleburdi, dilis élményekkel, de a jópofa látszat ne tévesszen meg: gyakran megy vérre az egész, ugyanis a program nagyon szigorú.
A Rhythm Paradise Groove pozitívumai:
- Kiváló játékélmény;
- rengeteg extra tartalom;
- imádnivaló humor.
A Rhythm Paradise Groove hiányosságai:
- Elképesztően szigorú;
- számos feloldható elem sokaknak elérhetetlen lehet;
- egy-két irritáló szegmens.
