Rapid trigger a gyakorlatban: legális csalás a játékokban?

Újfajta billentyűzetek hódítják meg az e-sport világát; mi is kipróbáltunk négy, mágneses kapcsolókkal rendelkező modellt.

Bevezető

A billentyűzet az 1990-es és a 2000-es években az egyik legelhanyagoltabb perifériának számított a gamerek körében: az akkori játékokat versenyszerűen űzők gondosan válaszották ki, hogy milyen egérrel és egérpaddal indulnak csatába, illetve fejhallgatóból is egy igényeiknek megfelelőt vettek, de a klaviatúrára a quakerek kivételével szinte senki sem figyelt oda (ott viszont a játék mechanikája miatt próbáltak legalább 4-5 KRO-ra törekedni). Ennek oka, hogy az akkori kínálat meglehetősen szűkös volt, ráadásul az egyes modellek között leginkább színbeli eltérések voltak, az akkor divatos multimédiás gombokat pedig játék közben nem igazán lehetett kihasználni.

Ez azonban nagyon gyorsan megváltozott, 2008-ban ugyanis megjelent a lineáris karakterisztikájú Cherry MX Red kapcsoló, ami nem csak újra köztudatba hozta, de a nagy tömegek számára is népszerűvé is tette a mechanikus billentyűzeteket. Az 1953-ban alapított Cherry 1984 óta készít MX szériás switch-eket; akkoriban egyébként főleg buckling spring, Topre és mechanikus kapcsolós billentyűzetek uralták a piacot, melyek borsos áruk ellenére is viszonylag népszerűek voltak, de ebben az időben a számítógép azért még nem volt tömegtermék. A '90-es évekre változott a helyzet, hiszen exponenciális növekedésnek indult a géptulajok száma, ami ahhoz vezetett, hogy a gumidómos megoldások a költségcsökkentés jegyében letarolták a piacot, és örök életű, elpusztíthatatlan tárgyakból kidobható tucateszközök lettek.

Máig nem tudni teljesen, hogy az ezredforduló után végül mi hozta el a mechanikus konstrukciók sikerét; a SteelSeries 7G-nek és a játékosoknak valószínűleg volt részük a dologban, de az már önmagában is üdítő volt, hogy végre történt valami. Újdonságként hatott, hogy az említett MX Redek alacsony, 45 gF-es kezdeti erőkifejtést igényeltek (miközben a 4 mm-es billentyűút 2 mm-es pontján regisztrálták a leütést), de a rajongók számára inkább a javíthatóság, a moddolhatóság, és nem utolsósorban a hangélmény volt vonzó. A téma keményvonalas hívei kedvéért persze meg kell jegyeznünk, hogy az MX kapcsolók igazán korrektté varázslásához kell egy kis utómunka, mivel a kezeletlen switch-ek pengése és karcossága rugócsere, alapos bejáratás (ajánlott legalább félmillió aktuáció), majd ízlés szerinti lubrikáció után zenévé válik, és a leütési érzet szépen kisimul – ettől függetlenül még gyárilag is felüdülést jelentenek a membános/sztenderd gumidómos megoldásokhoz képest.

Cherry MX1A/MX2A Red mechanikus kapcsolók nylonházas, illetve felül polikarbonát (RGB-s) verziója manapság
Cherry MX1A/MX2A Red mechanikus kapcsolók nejlonházas, illetve felül polikarbonát (RGB-s) verziója manapság (forrás: Cherry) [+]

A mechanikus billentyűzetek azóta is virágkorukat élik, gyakorlatilag nincs olyan perifériagyártó, amelyik ne kínálna valamilyet, a felhasználók pedig a dizájn és a formátum mellett kiválaszthatják a számukra megfelelő lineáris, taktilis, vagy épp kattanó mechanikus kapcsolókat, vagy ezek halkított variánsait. Óriási innováció azonban gyakorlatilag 10 éven át nem történt, és ugyan megjelentek az optikai switch-ek is, amelyek még hosszabb élettartamot szavatoltak, de a felhasználói élményt nem befolyásolták számottevően. A kínálat viszont folyamatosan nőtt, az árak is mérséklődtek, ráadásul a Covid-járvány alatt sokan találtak izgalmas, új hobbira az igényesebb klaviatúrák világában, aminek egyenes következménye lett az addig eléggé rétegtermék épített billentyűzetek átszivárgása a hétköznapi felhasználók szélesebb körébe.

A pandémia előtt, még 2015-ben, három holland játékos megalkotta a Wooting nevű céget, akiket elsősorban a szubkultúrájukat sújtó sztereotípiák és a gaming perifériákkal foglalkozó vállalatok kommunikációja ösztökélt arra, hogy létrehozzák a Wooting One nevű, analóg mechanikus billentyűzetet, amelyhez Kickstarteren 135 786 eurót gyűjtöttek össze. 2022-ben pedig elindult hódító útjára 60HE nevezetű modelljük, amely azóta a profi játékosok körében az egyik legnépszerűbb típusnak mondható.

Wooting one
Wooting One (forrás: Wooting) [+]

A legnagyobb különbség magukban a kapcsolókban keresendő, ugyanis a Wootingban dolgozó mágneses switch-ek érzékelni tudják, hogy a felhasználó mennyire nyomja le őket. A hagyományos mechanikus kapcsolók erre nem képesek, a legtöbbnél általában 4 mm-es utat tud bejárni a billentyű, az aktuációs pont pedig 2 mm-nél van, tehát csak akkor regisztrálja a leütést, ha félig lenyomjuk a gombot, és ha teljesen lenyomott állapotból engedjük fel, félútig kell visszajönnie, hogy megszűnjön a jel.

Hirdetés

Az új típusú switch-ek működése az úgynevezett Hall-effektusra épül, amit Edwin Hall fedezett fel 1879-ben. Eszerint ha egy vezetőben vagy félvezetőben áram folyik, és azt mágneses térbe helyezzük, akkor az áramot hordozó részecskékre (fémeknél ez az elektron) Lorentz-erő (az elektromágneses térben egy elektromos töltésre ható erő) hat, ami azzal jár, hogy a vezető két oldalán potenciálkülönbség lesz. A Hall-jeladókat többek között a gépjárművek gyújtóberendezéseinek vezérléséhez használják, többnyire a fordulatszámmal összefüggő jelek előállítására, és most ebből profitálnak ezek a kapcsolók is. Ez sem egy új találmány, a történet egészen az 1960-as évekig nyúlik vissza, tehát kicsit hasonló a helyzet, mint a szimpla mechanikus switch-ek esetében: valaki jól nyúlt egy régi dologhoz, ami most népszerű lett.

A rapid trigger működésének szemléltetése
A rapid trigger működésének szemléltetése (forrás: Wooting)

A működési elvből adódóan itt nincs szükség fizikai kontaktusra az érzékelők és a kapcsolók között, hiszen ez utóbbin van egy mágnes, melynek a közelségét egy szenzor figyeli. Mindez nem azt jelenti, hogy a gépelési élmény más lenne, igaz, az ilyen switch-ek csak lineáris karakterisztikával készülnek. A mechanikus vagy membrános megoldásokhoz képest előny, hogy a mágnesek nem tudnak elhasználódni, és az élettartam elméletben akár egy milliárd leütés is lehet.

Az első modellek megjelenésekor még sok dolgot lehetett olvasni azzal kapcsolatban, hogy mire lehet majd használni ezt a régi-új technológiát. Mivel kvázi analóg gombokról van szó, szóba került, hogy egy-egy billentyűhöz több funkciót is hozzá lehet adni, például ha félig nyomjuk le, akkor csak kisbetűt ír, ha meg teljesen, akkor nagyot. Ez nem annyira jött be, ellenben a versenyjátékoknál érezhető előnyt jelent az analóg kivitel, viszont ezeket a címeket professzionális szinten nem billentyűzettel, hanem minimum kontrollerrel, de inkább kormánnyal játsszák.

És így jöttek képbe az FPS-ek (First Person Shooter), amiket magas szinten is egér-billentyűzet kombóval irányítanak: a mágneses kapcsolók itt azért jobbak, mert oldalazás (A-D-zás, strafe-elés, ki hogy hívja) közben gyorsabban megáll a karakterünk, hiszen a billentyűzetünk egyből érzékeli, ha elkezdjük felengedni a gombot, nem kell megvárnunk az aktuációs pont fizikai elérését, mint az egyszerű mechanikus daraboknál (ezt nevezik rapid triggernek). Ez a Counter-Strike-ban, Valorantban vagy épp Apex Legendsben óriási előny, hiszen ha a karakterünk hamarabb áll meg, akkor hamarabb tudunk pontosan lőni, a counter strafe-elésről vagy mikrododge-ról nem is beszélve.

A profi játékosok tekintélyes százaléka már át is állt, és többen úgy nyilatkoztak, hogy ez tulajdonképpen egy legális csalás a játékokban. Mi ennek megfelelően kipróbáltuk a technológiát, és a többség által favorizált Wooting 60HE+ mellett a konkurens versenyzők egy részét is bemutatjuk. A tesztelés során hivatásos játékosok véleményét is kikértük, a valorantos Soós "Szimpli" Bence a saját Wootingjával kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg velünk, Bozsó "TRuve" Péter pedig kipróbálta az összes klaviatúrát, így a cikkben leírtak az ő véleményüket is tükrözik; segítségüket ezúton is köszönjük!

Endgame Gear KB65HE

A KB65HE az egyébiránt kimondottan jól összerakott, reszponzív egereket, illetve minőségi egérpadokat kínáló Endgame Gear első billentyűzete, és a cég múltja mindenképp bizakodásra ad okot. Egy kicsit olcsóbb a Wootingnál, de azért így sem éppen visszafogott az árazása, ami egy felsőkategóriás modellt sejtet. A doboz pont akkora, mint szükséges, a fekete színt és a fehér feliratokat a vállalat sárga színű logói törik meg, míg bizonyos részek csillogó felületűek, az összhatás kimondottan kellemes.


[+]

Belül magát a perifériát találjuk, amely nem csak be van csomagolva, hanem a gombokat egy szintén fellogózott műanyag elem is védi, de a kiegészítőket meglátva senki sem fog elájulni izgalmában: az egyetlen extra kupak a javasoltan az Esc helyére illeszthető sárga, Endgame Gear logós darab, plusz van két szilikongumi kitámasztó, amelyek a helyükre felpattintva 5 helyett 7,5 fokos dőlésszöget kínálnak. A kupakszedő/kapcsolószedő csipesz hiánya ebben az árkategóriában szokatlan, még szerencse, hogy legalább a gyári, 1,8 méteres (harisnyázott) USB Type-C/Type-A kábel rendben van, és ránézésre igen tartósnak tűnik. Vezeték nélküli mód nincs, és a kábelből ajánlott a gyárit használni egy utólag megvásárolt, tekercselt/aviátor helyett, legalábbis ez a gyártó hivatalos ajánlása – hogy miért, azt nem tudjuk, hiszen itt még a vastagabb szigetelésre sem kell ügyelni a 8 kHz hiánya miatt.

A doboz nem titkolja el, hogy a terméket Németországban tervezték, és ez a szó legjobb értelmében tetten is érhető rajta. A 315 x 108,8 x 37,2 mm-es eszköz tömege 1050 gramm, ami abszolút egészségesnek mondható; ennek megfelelően kiváló az anyaghasználat és korrekt az összeszerelési minőség.


[+]

A kizárólag fekete színben elérhető burkolat CNC-zett alumíniumból készült és rendkívül masszív, a csillapító betét újfent szilikongumi, maguk a finoman textúrázott, Ducky-tól származó billentyűsapkák pedig kettős fröccsöntésű, fényáteresztő PBT-k, amely ugye az ABS-nél tartósabb, fényesedésre/kopásra nem hajlamos megoldás. A stabilizátorok gyárilag kentek ("pre-lubed” ), és ennek eredményeképp már a dobozból kivéve is kellemes a hangjuk, egy átlagos játékos billentyűzethez képest halkabbak, tónusuk egyáltalán nem bántó vagy zavaró.

65 százalékos billentyűzetről van szó, amelyen ISO kiosztás esetén 69 gomb van, és a 60 százalékos modellekkel ellentétben itt kurzornyilaink is vannak, ráadásul nem maradt le a del/page up/page down/end kvartett sem. Gépelés esetén hátrány, hogy hazai kiosztásnál nincs 0 gombunk az elsődleges rétegen, a helyén ugyanis az esc található, és mivel mindkettőt elég gyakran használjuk, a hiányt megérezhetjük, még úgy is, hogy az Fn-nel nyilván lehet 0-t írni. Magyar kupakok sajnos nincsenek az alternatívák mezőnyében, ISO elrendezés esetén angol vagy különféle nyugat-európai országok nyelvei közüt választhatunk, és amint az a képeken látható, a tesztpéldányunk DE ISO volt. Egy szó, mint száz, gyári állapotában az alumínium plate-tel érkező KB65HE nem feltétlenül ajánlott azoknak, akik nem tudnak vakon gépelni, vagy legalábbis keresgélik, hogy melyik ékezetes betű hol található.


[+]

A billentyűsapkák természetesen kompatibilisek a Cherry MX keresztszárakkal, így könnyedén lehet honosítani az apparátust, csak ebben az esetben az ember szíve belesajdulhat, hogy a jó minőségű gyári kupakok a fiókban végzik. Az RGB-s háttérvilágítás persze most sem hiányzik, ám ennek hiányában ránézésre nem is lehetne gamer klaviatúrának mondani az egyébként rendkívül letisztult külsővel rendelkező eszközt. A fények jól mutatnak az alumínium alapon, és javarészt homogén az összkép, azonban itt-ott akad pár kisebb, úgynevezett halott zóna a billentyűk feliratain, elsősorban a jobb szélen lévő kurzorpozicionálókon, de ez nem szembetűnő, és nem is zavaró. Effektekből rengeteg van, mindenki meg tudja találni a kedvére valót.


[+]

A Gateron KS-37B kapcsolók 4 mm-es úton járnak, rugójuk pedig 30 gF kezdeti erőkifejtést igényel, amely 50 gF-es bottom outba torkollik, és az érzékelés a teljes billentyűúton, 0,1 mm-es lépésekben állítható. Az élettartamra a brosúra 150 millió aktuációt ír, ami jobb a hagyományos darabok 50-100 milliós értékénél. Az USB Type-C csatlakozó szemből nézve a hátsó szekció bal oldalán van, és a mintavételezés gyakorisága 1000 Hz, mely érték az átlagos játékosoknak bőven elég, bár egyes konkurensek 8000 Hz-ével nem tud versenyezni (igaz, a különbség játék közben legfeljebb csak a legmagasabb szinteken jöhet ki, már ha egyáltalán kijön).


[+]

Specifikációk
Típus Endgame Gear KB65HE
Formátum 65 százalékos
Gombok száma 69
Készülékház alumínium
Mount top mount
Kapcsolók Gateron KS-37B (állítható aktuációs pontú, mágneses)
Kapcsolók élettartama 150 millió leütés
Rapid trigger 0,1 és 4,0 mm között állítható 0,1 mm-es lépésekben
Plate alumínium
Billentyűsapkák Ducky, kettős fröccsöntésű PBT, fényáteresztő
Érzékelés NKRO
Háttérvilágítás igen, gombonként címezhető RGB, északi tájolású LED-ek
Belső memória van
Kábel leválasztható, harisnyázott USB Type-C/Type-A, 1,8 méter hosszú
Mintavételezés 1000 Hz
Multimédia-vezérlők, egyéb funkciók Fn + [gomb]
Extrák gyárilag megkent stabilizátorok, 1 db extra billentyűsapka, PET porvédő
Méret (sz x mé x ma) 315 x 108,8 x 37,2 milliméter
Tömeg 1050 gramm
Gyártó honlapja www.endgamegear.com
Termék honlapja Endgame Gear KB65HE
Garancia 1 év
Ár kb. 70 000 forint

Endgame Gear KB65HE tapasztalatok

Egy ilyen billentyűzetnél elengedhetetlen a konfigurálás, a KB65HE esetében ezt a nemes egyszerűséggel Endgame Gear névre keresztelt szoftverrel tehetjük meg, amely a gyártó oldaláról tölthető le, és sajnos kizárólag Windows rendszeren fut, nincs belőle macOS változat. A böngészőn keresztüli állítgatás lehetősége hiányzik, de ennek nincs nagy jelentősége a gyakorlatban; az eszköz megjegyzi a beálllításokat, és a belső memóriának köszönhetően a kábel kihúzásával sem felejti el őket, úgyhogy nyugodtan el lehet vinni LAN-ra, amíg nem más használja, nem lesz gond. A firmware-frissítéseket természetesen a szoftveren keresztül lehet letölteni, de célszerű szem előtt tartani, hogy az applikáció verziójától függ, hogy milyen firmware-t telepíthetünk. A honlapról letöltve csak az 1.12-es verziót érjük el, de a gyártó Discord szerveréről leszedhetünk bétás szoftvereket, és ebből adódóan újabb firmware-eket is; mi a 2.26-ossal használtuk a teszt alatt.


[+]

Az alkalmazás sok szempontból egy mestermű, teljesen egyértelmű a működése, a billentyűzet könnyen testreszabható vele. Három fő menüpont közül lehet választani, az első a Key Settings, ahol megadhatjuk, hogy az egyes gombok mit csináljanak. Ennél a résznél hiányosság, hogy a program mindenképp az angol kiosztást mutatja, nem a Windows által használt nyelvet, tehát bár minden billentyűt szabadon át lehet konfigurálni, az érintetlen gombok valódi funkcióját nem látjuk, tehát például az é betű helyén pontosvessző lesz. Mondjuk az is igaz, nem nagyon találkoztunk még ennek az ellenkezőjével.

Extra hozzárendelhető képességek a multimédiás vezérlők (play/pause, számléptetés, hangerőszabályzás, illetve a médialejátszó elindítása), az egérgombok, bár ez a rész nem igazodik magához az egérhez, csak a bal- és jobboldali kattintást, továbbá a görgőkattintást választhatjuk. Persze a makrózás sem hiányzik, és a DKS szintén elérhető: ez a Dynamic Key Stroke rövidítése, ami gyakorlatilag egy automatizálás nélküli makró, melynek segítségével egy billentyűhöz több funkciót is hozzárendelhetünk. Az érzékenységi itt fixen 2 és 3,6 milliméter lehet, illetve összesen négy gombhoz tudunk ilyet kapcsolni.


[+]

A második menüpont a Light Effect, összesen tizenkétféle világítási móddal, amelyek közül az egyik a fix egyszínű, ahol a színre RGB-skálán bökhetünk rá, a fényerősséget pedig 10 fokozatból választhatjuk ki. A mozgó effektek is finomhangolhatóak, például a kígyó sebessége négyféle is lehet, de szerintünk a legmenőbb egyértelműen a Magnetic radiation fantázianevű megoldás, ahol a gomb (és környéke) annál erősebben világít, minél jobban lenyomjuk. Ez mutatja a legjobban, hogy Hall-effektusos klaviatúrát nyúzunk.

A lényeg viszont a harmadik, Advanced menüpontban van, itt lehet ugyanis a billentyűk lenyomásának és felengedésének érzékenységét módosítani. Az értékek 1 és 40 között mozognak, ami nyilván a 0,1 és a 4 mm-t jelenti, ám kicsit furcsa, hogy miért nem így írták ki, de szerencsére azért egyértelmű így is. Minden egyes gombnál külön-külön meg lehet adni az értékeket, és ez játékok közben jól jön, hiszen míg a WASD-t érdemes nagyon felengedési érzékenyre rakni, addig a bomba hatástalanítására bindoltnál nem érdemes ezt megtenni, mert lehet, hogy véletlenül abbahagyjuk miatta a folyamatot, ami akár egy meccsbe is kerülhet. A gyári firmware-nél még nem érhető el az alacsony késleltetési mód, a bétásoknál azonban már igen, viszont használatakor nem tapasztaltunk semmilyen különbséget, mindenképp gyors a periféria.


[+]

A játékélmény felemás: a switch-ek érzékenysége hibátlan, 0,1 mm-es lenyomási érzékenységnél tényleg a legkisebb gombnyomásra is elkezdtünk mozogni, ugyanekkora felengedésnél pedig megálltunk. Viszont itt fény derült egy hiányosságra, nevezetesen, hogy a lenyomási és felengedési érzékenység az előző aktuáció tükrében változik, tehát ha mondjuk 10-esre lőjük be a lenyomási érzékenységet (ami ugye 1 mm), a felengedési érzékenységet pedig 1-re (azaz 0,1 mm-re), akkor 1 mm-es lenyomásánál megtörténik az akció, a gombot 0,9 mm-re visszaengedve pedig megszakad. Eddig minden rendben, de a következő akcióhoz 1,9 mm-es mélységig kell lenyomnunk a gombot, ugyanis az 1 mm-es lenyomási érzékenység nem ténylegesen azt jelenti, hogy 1 mm mélyen érzékel, hanem hogy ekkora út után történik a jel regisztrálása.


[+]

Ez gyors strafe-elés közben kimondottan zavaró volt, konkrétan késésként élhetjük meg a jelenséget, és áthidalni kizárólag úgy lehet, hogy a lenyomási értéket 0,1 mm-re rakjuk, mivel ilyenkor teljesen mindegy, hogy épp milyen magasságban van a billentyű, a legkisebb engedésre is reagálni fog. A kívánatos az lenne, ha az elérhető beállítások mellett arra is lenne lehetőség, hogy konkrét értékeket adjunk meg a lenyomáshoz, tehát például azt, hogy konkrétan 1 mn-nél reagáljon a billentyű. Az általános válaszidőt, illetve input lagot kiválónak éreztük, és ebben segített, hogy a gombokat a konkurensekhez képest könnyű megnyomni – remélhetőleg a rugók nem fognak idővel elfáradni, mert az sokat rontana a működésen, bár nyilván ebben az esetben ki lehet cserélni őket, akár más karakterisztikájúra is. Mindenesetre érzésünk szerint nem ütötte meg a Wooting által meghatározott mércét a késleltetés terén, noha nyilván csak nüanszokról van szó.


Keyboard Inspector [+]

A gépelés kellemes, de mivel a gombok csekély ellenállást mutatnak, szövegírásra nem feltétlenül ez a billentyűzet a legjobb választás. Összességében azért megállja a helyét, és ez amúgy is egyéni preferencia kérdése, mindenki mást szeret. Hosszabb gépírás előtt természetesen – csakúgy, mint minden Hall-effektusos klaviatúránál – érdemes változtatni a beállításokon, mert ha 0,1 mm-es érzékenységgel kezdünk el fogalmazást írni, nagyon sok hibát fogunk véteni az angolul "fat finger" néven ismert jelenség miatt. Ez annyit tesz, hogy gépelés közben véletlenül minimálisan hozzáérhetünk a szomszédos gombokhoz is, amelyeket a billentyűzet regisztrálni fog. Szerencsére a szoftverben több profilt is el lehet menteni, az viszont némi kényelmetlenséget jelenthet, hogy a váltáshoz futnia kell az alkalmazásnak.

Keychron Q1 HE

A Keychron nem új versenyző a komoly billentyűzetek piacán: a 2017-ben alapított vállalatot sokan a Mac-ekhez gyártott kiegészítőikről ismerik, de a Q1 HE-vel az analóg versenybe is beszálltak. A teljes portfóliójukban jelenleg több tucat modell található, de ezek közül kizárólag cikkünk szereplője rendelhető mágneses kapcsolókkal; a normál Q/Q Pro/Q Max szériák egyébként prémium kategóriás modelleket tartalmaznak, és ez jól látszik ezen az eszközön is.


[+]

A Keychron Q1 HE írásunk egyetlen, magyar karakterekkel feliratozott résztvevője. A tesztelésre egy ISO kiosztású barebone-t küldött a gyártó, amihez Gateron Nebula Double-Rail mágneses kapcsolókat és fehér-szürke, Retro fantázianevű színvilággal rendelkező PBT billentyűsapka-készletet mellékeltek. Ebben az összeállításban a Q1 HE a mezőny egyik legdrágább tagja körülbelül 95 000 forintos árával, de igazságtalan lenne az angol kiosztású példányokkal összehasonlítani, azonban az egészen biztosan mellette szól, hogy itt magunk választhatjuk ki a kapcsolókat. Persze az ebben a cikkben szereplő tasztatúrák bármelyikéhez lehet más gyártótól kupakszetteket vásárolni (ajánlott márkák: Shenpo, JCS, XMI, Akko, Aifei, Cerakey, GMK, Signature Plastics), de aki nem szeretne ezzel bíbelődni, az mindenképp pozitívumként élheti meg, hogy a Keychronnál nem feltétlenül muszáj máshol nézelődni.

A csomagolás az árnak megfelelően gyönyörű és igényes, összesen három dobozt kaptunk. A legnagyobban a billentyűzet foglal helyet bőséges tartozékkínálattal, a szét- és összeszereléshez szükséges szerszámokon (csavarhúzó, imbuszkulcs) és a kombinált kupak-/kapcsolószedő csipeszen kívül jár hozzá egy 1,8 méter hosszú, színazonos, harisnyázott USB Type-C/Type-C kábel, egy USB Type-C/Type-A konverter, egy USB Type-A-s, 2,4 GHz-es vevőegység, valamint egy toldóadapter.


A magyar capek mutatósak, de mintha eredetileg nem erre a modellre tervezték volna őket: a fehér és szürke váltakozása nem mindenhol ideális [+]

A billentyűsapkák külön dobozban sorakoztak, nem össze-vissza, hanem szépen, sorrendben, Mac és Windows gombokkal, ezek elhelyezéséről pedig egy külön leírás tájékoztat. A switch-ek egy henger alakú dobozban érkeztek, és jelentősen nagyobb mennyiségben, mint amit maga a periféria igényelne, hiszen 110 darabot kaptunk a 82 gombhoz. Sajnos az extrák egy részére szükség is volt, mivel a futárszolgálat mostohán bánt a csomaggal, és a tároló szállítás közben kinyílt, így két kapcsoló törötten került elő belőle.

Az összeszerelés nyilván nem volt megterhelő feladat, ugyanakkor a kézikönyv nem említi, hogy milyen irányban kell berakni a kapcsolókat, ami bár a déli tájolású LED-ek miatt egyértelmű, a Gateron felirat ilyenkor fejjel lefelé van, ami félrevezető lehet. A gyárilag kent, csavaros stabilizátorok beköltöztetésével nem kellett foglalkoznunk, azok már ott voltak a helyükön, de természetesen ezek is cserélhetők (ajánlott márkák: TX, Durock, esetleg Everglide).


(forrás: Keychron) [+]

A klaviatúra 75 százalékos, tehát a numerikus pad és néhány kurzorpozicionáló hiányzik róla. A 327,5 x 145 x 38,5 mm-es ház anyaga CNC-zett 6063 alumínium, ám tömege talán még ehhez képest is meglepően nagy (1735 gramm), de ha alaposabban megvizsgáljuk, mindent érteni fogunk, plusz azt sem szabad elfelejteni, hogy egy 4000 mAh-s akkumulátor is van belül.

Dupla gasket mountos apparátusról van szó; ennek lényege, hogy a készülékház felső és alsó elemei között a (jelen esetben alumínium) plate-re erősített szilikongumi párnák csökkentik az akusztikus rezonanciát, fenntartják a gombok rugalmasságát, és finomítják a gépelési hangot az esetleges fémes csengés/üreges hatás száműzésével. A termék alján egy akusztikus párna is található, amely javítja a hangminőséget, és enyhén befolyásolja a rugalmasságot; ez el is távolítható, ezért is mellékelnek szerszámokat. Az viszont nem ideális, hogy a dőlésszög semmilyen módon nem állítható, de az 5,2 fok amúgy kimondottan kellemesnek bizonyult, és amúgy sem javasolt ennél nagyobb döntés, mert az csak megtöri a csuklót, és hosszabb távon ízületi problémékat okozhat (még így is érdemes lehet csuklótámasz után néznünk).


[+]

A switch-ek a Gateron kétsínes, gyárilag megkent, mágneses megoldásai, amelyeknek érzékelési pontossága 0,1 mm, és 4 mm-es úton járnak. Mi a 40/60 gf kezdeti/bottom out erőkifejtést kérő Nebula változatot kaptuk, de rendelhető 30/50, illetve 50/70 gf-es is, amelyek Dawn, valamint Aurora néven futnak. Van gombonként címezhető RGB világítás, ami a célnak megfelel, de a mezőnyben a leggyengébb: nem túl homogén, nem túl erős, plusz a gombokon sem jön át a fény (az összegző oldalon mindenki megcsodálhatja). A mintavételezés 1000 Hz-es, tehát itt nincs szó 8000 Hz-es extra magas értékről, amit mi őszintén szólva amúgy is egy keveseket érintő részletnek gondolunk: ennek kihasználásához sok egyéb dolognak is teljesülnie kell, nem árt egy legalább 360 Hz-es monitor, egy fejlett processzor, közvetlenül az alaplapon lévő USB 3.x port XHCI módban, illetve a játéknak is támogatnia kell a sub-frame inputot.


[+]

Extra a jobb felső sarokban lévő, benyomható fémtárcsa, ami alapértelmezésben a hangerőt állítja; jól néz ki és hasznos is, ráadásul kb. 2500 forintos összegért más színekben is rendelhető hozzá kupak. A fentiekből kiderült, hogy az eszköz vezeték nélküli működésre is képes, és kikapcsolt világítással nagyjából 100 órás üzemidő érhető el. A teszt során kábellel és 2,4 GHz-es kapcsolattal, vezeték nélkül is használtuk a billentyűzetet; mindkét módban tudja az 1000 Hz-es polling rate-et, ugyanakkor Bluetooth-szal csak 90 Hz-re képes, tehát érdemi, valós idejű játékra ezzel a kapcsolattal alkalmatlan. A módváltásra egyébként a hátoldalon lévő, háromállású tolókapcsolóval nyílik lehetőség, amely mellett van egy másik is, ami a macOS és Windows mód közt léptet.


[+]

Specifikációk
Típus Keychron Q1 HE
Formátum 75 százalékos
Gombok száma 82
Készülékház alumínium
Mount double-gasket mount
Kapcsolók Gateron Nebula kétsínes állítható érzékenységű mágneses kapcsolók
Kapcsolók élettartama 150 millió leütés
Rapid trigger 0,2 és 3,8 mm között állítható 0,1 mm-es lépésekben
Plate alumínium
Billentyűsapkák OSA profilú Doubleshot PBT, nem fényáteresztő
Érzékelés NKRO, vezetékes és vezeték nélküli módban is
Háttérvilágítás igen, gombonként címezhető RGB, déli tájolású LED-ek
Belső memória van, 256 kB
Kábel leválasztható, harisnyázott USB Type-A/Type-A, 1,8 méter hosszú
Mintavételezés 1000 Hz
Multimédia-vezérlők, egyéb funkciók Fn + [gomb]
hangerőállító tekerő
Extrák gyárilag megkent stabilizátorok, szerszámok, kombinált kupak-/kapcsolószedő csipesz, USB Type-C/Type-A konverter, 2,4 GHz-es vevőegység (USB Type-A), Bluetooth 5.1 kapcsolat
Méret (sz x mé x ma) 327,5 x 145 x 35,8 milliméter
Tömeg 1735 +/-10 gramm
Gyártó honlapja www.keychron.com
Termék honlapja Keychron Q1 HE
Garancia 1 év
Ár kb. 80 000 Ft (magyar kupakokkal kb. 95 000 Ft)

Keychron Q1 HE tapasztalatok

A Q1 HE-t a Keychron Launcher nevű webes alkalmazáson keresztül lehet személyre szabni, de csak vezeték használatával. Dedikált applikáció nincs, ám mivel a böngészős megoldás teljes platformfüggetlenséget jelent, egy ilyen univerzális billentyűzetnél ezt jó dolognak gondoljuk, bár akkor sem dőlnénk a kardunkba, ha lenne külön szoftver macOS-re és Windowsra. A legelső menüpont a HE mode, játékok szempontjából nyilván ez a legfontosabb; itt tudjuk az érzékenységet és a rapid triggert beállítani.

A lehetőségek minden igényt kielégítenek, gombonként lehet 0,2-3,8 mm között állítani az érzékelési pontot, a rapid triggert pedig külön be lehet kapcsolni, és itt haladó módban a lenyomási/felengedési érzékenységet külön-külön is meghatározhatjuk, a skála pedig annak függvényében változik, hogy mi az aktív aktuációs távolság (a teljes tartomány 0,1 és 3,8 mm közé esik). Jópofa, hogy van egy demó mód, ahol egy gombot kiválasztva láthatjuk, hogy milyen pontos az érzékelés, épp mennyire nyomjuk le az adott billentyűt. A jó hír, hogy a pontossággal nincs gond, már 0,1 mm nyomást is kiválóan érzékel a klaviatúra.


[+]

Egy menüponttal arrébb egy gombhoz legfeljebb négy funkciót rendelhetünk, más-más érhető el a lenyomás kezdetekor, a beállított lenyomáskor (ez a 0,5 és 3,1 mm közti tartományban lehet), a teljes lenyomáskor (fixen 3,2 mm), a 2,8 mm-es felengedéskor és a 0,1-2,7 mm közötti rész elérésekor – ez utóbbi szintúgy megváltoztatható. Említésre méltó az analóg gamepad képesség, továbbá hogy a görbeprofilokkal lineáris és finom (smooth) érzést is elérhetünk.

A Keymap menüpontnál a kiosztást szabhatjuk testre, és magától értetődően ez az eszköz sem veszi figyelembe, hogy amúgy a Windowsban mit állítottunk be, tehát hiába van magyar kiosztás kiválasztva rendszerszinten, az előnézeti képnél az angol fogad minket, viszont négy réteg van, úgyhogy a legextrább funkciógombokat is beállíthatjuk. A háttérvilágításnál 22 effekt közül választhatunk, a fényerő egy skálán állítható, viszont sajnos nincs igazán látványos Hall-effektus mód, a legközelebb hozzá a reaktív mód áll, ami annyira azért nem mutatós. Összességáben a háttérvilágítás nem a Q1 HE erőssége. Van makró mód és firmware-frissítés is, és mi az 1.0.0-s verzióval teszteltünk, mert az volt a legfrissebb a cikk írásakor.


[+]

Ugyebár ez volt az egyetlen billentyűzet, amit magunknak kellett összelegóznunk, és ebből adódóan a beállítás egy kicsit nehezebb volt, mint a konkurenciánál, szükség volt egy kalibrációra ahhoz, hogy minden rendesen működjön. A kezelőfelület viszont tényleg nagyon letiszult és egyértelmű, gondban csak azok lehetnek, akik semmilyen idegen nyelvet nem beszélnek, mivel magyar nyelvre nem fordították le. Szintén apró hiányosság, hogy a HE profilokhoz nem párosítható külön-külön világítás, pedig egyszerűbbé tenné a dolgokat, ha már a színekből látnánk, hogy hol vagyunk, és így gyakorlatilag mindig kénytelenek leszünk a Keychron Launcherben profilt váltani.


[+]

A játékélmény a szimpla mechanikus billentyűzetekhez képest varázslatos, viszont a mezőnyben nem kiemelkedő; ez egy gépelésre is kiváló billentyűzet, amelynek a gombjait ebből adódóan nem annyira könnyű megnyomni, mint mondjuk az Endgame Gear KB65HE-nél vagy a Wooting HE60+-nál, így bár a szövegírás sokkal jobb itt, a játék közbeni mozgás annyira azért nem érződik késedelemtől mentesnek. Hangsúlyoznánk, hogy továbbra is nüanszokról van szó, és csak cikkünk résztvevőihez viszonyítva mondható, hogy nem kiemelkedő a feldolgozási sebesség, egy átlagos mechanikus modellhez hasonlítva könnyen észrevehető a különbség.

Vezetékes eredmények
Keyboard Inspector, vezetékes eredmények [+]

Vezeték nélküli eredmények
Keyboard Inspector, vezeték nélküli eredmények [+]

A gépelési élmény messze ennél a modellnél a legjobb, amiből nagyjából össze is állt, hogy kik jelentik a célközönséget: azok, akiknek kell egy munkára is kiemelkedő képességű klaviatúra, ami játékra is sokkal jobb, mint a hagyományos megoldások.

Redragon FIZZ K617

A Redragon FIZZ K617 a mezőny messze legolcsóbb modellje, tekintve, hogy a gyártó weboldaláról szállítással együtt körülbelül 23 000 forintért be lehet szerezni, ami alkalomadtán kuponkódokkal még tovább csökkenthető, illetve itt-ott néha magyar boltokban is felbukkan, 20 000 forint alatti áron. Magyarán gyakorlatilag harmadannyiba kerül, mint bármelyik másik itt szereplő billentyűzet, így elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy egyáltalán működik-e. A honlap első pillantásra nem túl biztató, mert bár egyértelműen látszik, hogy mágneses kapcsolókat használ, azok pontos típusa nem ismert, és ebből adódóan például az élettartam sincs kommunikálva, arról nem beszélve, hogy a tömegadat is nagyvonalúan 0,6 kilogrammnak van feltüntetve, de a valóságban csupán 538 gramm.


[+]

Ennek ellenére a nyers adatok biztatók, és nem meglepő módon például a 8000 Hz-es mintavételezést egyértelműen feltütentik (persze felmerül a kérdés, hogy vajon ez is úgy van-e kezelve, mint a többi adat). A tisztesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy mind a rendelés, mind a szállítás teljesen rendben zajlott, a csomag gyorsan megérkezett, és bár számlát nem kaptunk, az ügyfélszolgálat a levelünkre pár percen belül válaszolt, és hamar pótolták.

A belépőszintű árazás kizárólag a doboz papírvastagságában érződik, mert egyébként teljesen korrektül és igényesen néz ki. A hátoldalon 16 másik nyelv mellett még magyarul is elolvashatók a főbb tulajdonságok, bár a gyártó nem a legjobb fordítószoftvert használta a feladatra. A billentyűzet mellett egy bő 1,5 méteres, teljesen átlagos minőségű, fehér színű USB Type-C/Type-A kábelt találunk a kupak- és kapcsolószedők társaságában, négy darab tartalék kapcsolót, illetve egy seregnyi Redragon matrica is jár mellé, ami kedves gesztus. A switch-ek pontos típusa szétszedés után sem derült ki, mindössze egy Redragon felirat van mindegyiken, és rózsaszínek a dobozszáraik.


[+]

A készülékház műanyagból készült, és egy átlagos irodai billentyűzethez képest tulajdonképp jó minőségű, de ebben a mezőnyben messze a leggyengébb. Használat közben nincs rossz érzése az embernek, nem akar szétesni, az összeszerelési minőség is korrektnek mondható, de alapvetően semmilyen prémium érzést nem hoz, bár ezért az árért az is csoda, hogy egyáltalán működik. Az USB Type-C kapu furcsa módon a bal oldali peremen kapott helyet, de mivel a gyári kábel feje L alakú, ez csak a balkezeseknek okozhat problémát.

A fehér színű vezeték meglehetősen erősen elüt az amúgy kimondottan pofás, 60 százalékos klaviatúrától, amelynek fekete a burkolata, a gombjai pedig soronként egyre sötétebb szürkék. Tisztán látszik, hogy itt nem csak egy kínai tucattermékről van szó, tettek energiát és munkaórát a tervezésébe, és egy minőségibb kábellel ránézésre akár drágább modellnek is lehetne hinni.


[+]

Az ISO kiosztás sajnos nem érhető el, úgyhogy tesztalanyunk értelemszerűen US ANSI volt, a dedikált í/Í betűről tehát le kell mondani. A dőlésszög a kihajtható lábaknak köszönhetően állítható, és bár a pontos szögek nem ismertek, mindkét pozícióban kényelmesen használható. Ha kihajtjuk az lábakat, a csúszásgátló gumitalpak felülete jelentősen csökken, és mivel itt sem a legjobb minőségű anyagról van szó, sima felületen a billentyűzet hajlamos lehet némi csúszkálásra. A háttérvilágítás homogenitása elmarad a felsőkategóriás modellekétől, vannak sötétebb zónák, viszont az árkategóriában rendben lévőnek gondoljuk azt, amit nyújt.


[+]

Mivel nincs információnk a belsejéről, nem tudni, hogy például előkent switch-ekről van-e szó – az ár alapján ez nem valószínűsíthető, ugyanakkor nem is zárható ki. A hangélmény mindenesetre éles és műanyagos, finoman szólva nem kiemelkedő. A stabilizátorok sem a prémium minőségűek, de azért összességében nem katasztrofális a helyzet. Egyedül a szóköz gombbal kapcsolatban nem tudtunk napirendre térni: furcsa a formája, abszolút kilóg a síkjából. Először azt hittük, hogy fordítva szerelték össze, de fejjel lefelé sem jobb a helyzet, csak máshogy nem jó: meg lehet szokni, de ha az egyedi formát fejlesztésnek szánták, akkor minimum véleményes a végeredmény.


[+]

Specifikációk
Típus Redragon K617 Fizz
Formátum 60 százalékos
Gombok száma 61
Készülékház műanyag
Mount bottom mount
Kapcsolók Redragon állítható aktuációs pontú, mágneses
Kapcsolók élettartama n. a.
Rapid trigger 0,3 és 4,0 mm között állítható 0,1 mm-es lépésekben
Plate műanyag
Billentyűsapkák n. a., fényáteresztők
Érzékelés NKRO
Háttérvilágítás igen, gombonként címezhető RGB, északi tájolású LED-ek
Belső memória van
Kábel leválasztható USB Type-C/Type-A, 1,5 méter hosszú
Mintavételezés 8000 Hz
Multimédia-vezérlők, egyéb funkciók Fn + [gomb]
Extrák 4 db extra switch, kombinált kupak-/kapcsolószedő csipesz
Méret (sz x mé x ma) 293 x 102 x 37 milliméter
Tömeg 538 gramm
Gyártó honlapja www.redragonshop.com
Termék honlapja Redragon FIZZ K617
Garancia 2 év
Ár kb. 23 000 forint

Redragon FIZZ K617 tapasztalatok

A konfigurálás a kizárólag Windowsra elérhető Redragon alkalmazáson keresztül lehetséges, de az mindenképp mellette szól, hogy rendkívül könnyű és gyors. A dizájn nincs túlcsicsázva, és bár a felépítés nem mindenhol logikus, azért meg lehet találni a funkciókat, és minden működik. Két réteg van, amelyek között az Fn gombbal válthatunk, úgyhogy hiába kevés a gomb, valójában minden elfér. Van makró mód, az egérgombokat is hozzá lehet rendelni az egyes billentyűkhöz, csakúgy, mint a médiavezérlőket. Akad DKS is, ennek a finomhangolása viszont nagyon macerás: először a Senior Key beállítást kell elvégeznünk, majd vissza kell mennünk a Key Custom menüpontba, ahol ki kell jelölnünk az adott gombot, majd a Type/Senior Key alatti legördülő listából kiválasztanunk a DKS profilt.


[+]

Az izgalmakat persze a Rapid Trigger menüpont tartogatja. A lenyomási érzékenység 0,1 és 4 mm között állítható, de a gyártó a dobozon 0,2, a weboldalon pedig 0,3 mm minimális érzékenységet ír, aminek az oka a kevésbé prémium felépítésből adódik: egyszerűen nincs olyan jól összerakva a billentyűzet, hogy a legkisebb távolság stabilan működjön, és a valóságban mi is inkább 0,3-0,4 mm-nél láttuk, hogy valóban megtörténik a jel regisztrálása. Játék szempontjából lényegtelen, de a switch-ek rendkívül pontatlanok a mélyebb érzékelési tartományokban, 2 és 4 mm között szinte nincs különbség, és ha az utóbbit állítjuk be, akkor is jóval hamarabb megtörténik az érzékelés.


[+]

A visszaengedési tartomány 0,1 és 2 mm közt mozoghat, itt nem találtunk hibát. A rapid trigger funkció tehát működik, szerencsére pont azokban a zónákban viszonylag pontos, ahol a játékosok használni fogják, de összességében azért érződik, hogy egy olcsó klaviatúráról van szó. A világításnál 16 effekt közül választhatunk, a fényerősség mindössze egy négyfokozatú skálán állítható, és nincs óriási különbség a léptékek között, minimálisra állítva is viszonylag markáns.


Keyboard Inspector [+]

A késleltetési idők kapcsán nem éreztünk semmilyen extrát, a Wootingnál és az Endgame Gear KB65HE-nél is jelentősen lassabb a Redragon modellje, és azt a szintet hozza, amit egy átlagos gamer billentyűzet tud, csak itt ugye van rapid trigger, ami összességében mégis sokkal jobbá teszi azoknál a célterületen. A gépelési élmény kapcsán sem lehet szuperlatívuszokban beszélni, viszont tény, hogy ez a legolcsóbb analóg modellek egyike a piacon; ebből adódóan kompetitív játékra abszolút jó lehet azoknak, akiknek az anyagi keretébe nem férnek bele a komolyabb és drágább modellek.

Wooting 60HE+

A 60HE+ nem az első billentyűzet Wootingtól, de mivel az előzőket nem próbáltuk, nem tudunk konklúziót levonni az esetleges fejlesztésekkel kapcsolatban, ám az biztos, hogy a csomagolás nagyon meggyőző: a tesztpéldányt fehér színű, kettős fröccsöntésű PBT kupakokkal kaptuk, amelyek egy külön dobozban érkeztek, tehát használat előtt össze kellett raknunk a szettet. A billentyűsapkák mennyiségre egyébként lefednek egy 100 százalékos formátumú klaviatúrát, tehát sokat nem is kellett felhasználni közülük ehhez a 60%-os, 61 gombos példányhoz. Fontos tudni, hogy az eszköz barebone kivitelben vagy ISO elrendezés esetén átvilágított ABS kupakokkal is rendelhető, ez utóbbi mintegy 8000 forintos spórolást jelent, viszont ezek csak fekete színben érhetők el.


[+]

Maga a billentyűzet egy másik dobozban jött, ennek színvilága úgyszintén a fekete-fehér-sárgára korlátozódik, amelyben a sárga a HE+ feliratban jelenik meg. A plusz jel a sima HE-hez képest egyébként annyit jelent, hogy ez már támogatja a becsavarozható stabilizátorokat is, de alapból plate mountos példányok járnak mellé. A dobozra visszatérve, a dizájn nagyon barátságos, kinyitás után nem csak az alapvető információk, hanem egy holland képeslap is fogad minket, további extraként pedig kapunk egy porvédőt, két tartalék kapcsolót és egy kupakszedőt, amelyek egy Wooting logós, visszazárható tasakban foglalnak helyet. Van egy fekete-sárga, "take control" szlogennel ellátott, varrott pánt is, amelynek a gyakorlati funkcióját nem látjuk, de egyedi külsőt kölcsönöz a terméknek. A másfél méter hosszú, kötegelővel megfejelt, harisnyázott USB Type-C/Type-A kábel az említett színekben pompázik és minőségi benyomást kelt, a billentyűzethez pedig a hátsó rész bal oldalán csatlakozik.


[+]

A tray mountos készülékház ABS műanyag és minősége messze átlag feletti, de kapható alumínium verzió is, ám annak az ára önmagában egy jobb fajta billentyűzetével vetekszik. Lényeges infó, hogy a "take control" mottó jegyében a HE60+ nyers hardvere elég sok más házba is beépíthető, ezért nem meglepő, hogy külön is megvásárolható. A Wootingtól rendelhető teljes billentyűzet egyébiránt abszolút táskabarát, ugyanis 302 x 116 x 38 mm-es méretéhez 605 grammos tömeg társul.


[+]

A sárga színű szilikon talpak fixek, ebből adódóan a 6 fokos dőlésszög nem állítató, ahhoz már az említett, Alumaze60 néven futó fémházra lenne szükség, mert annál 4 és 7,5 fokos állások vannak. A konstrukció kellő csillapítással bír; alul egy EPDM szivacsréteg található, amely felett a 4 mm vastag poron (nagy nyomásállósággal és energiaelnyeléssel rendelkező mikrocellás uretán) plate szivaccsal, valamint SGCC acél plate-tel megkoronázott, fröccsenésálló nyomtatott áramköri lap helyezkedik el.


[+]

A kapott, teljesen hangtalan Lekker Linear60 kapcsolók 40 gF-es kezdeti erőkifejtést igényelnek, mialatt bottom outjukhoz 60 gF nyomás szükséges, és a teljes billentyűút ezúttal is 4 mm, az érzékelés pedig 0,1 mm-es pontossággal történik. A várható élettartamuk 100 millió leütés.


[+]

Specifikációk
Típus Wooting HE60+
Formátum 60 százalékos
Gombok száma 61
Készülékház ABS
Mount tray mount
Kapcsolók Lekker Linear60 (Gateron x Lekker) állítható érzékenységű mágneses kapcsolók
Kapcsolók élettartama 100 millió leütés
Rapid trigger 0,1 és 4,0 mm között állítható 0,1 mm-es lépésekben
Plate acél
60HE+ modul: polikarbonát (+csavaros stabilizátorok)
Billentyűsapkák ABS vagy Wooting Doubleshot PBT, fényáteresztő
Érzékelés NKRO
Háttérvilágítás igen, gombonként címezhető RGB, északi tájolású LED-ek
Belső memória van, 8 MB
Kábel leválasztható, harisnyázott USB Type-C/Type-A, 1,5 méter hosszú
Mintavételezés 8000 Hz
Multimédia-vezérlők, egyéb funkciók Fn + [gomb]
Extrák fröccsenésálló kivitel, kombinált kupak-/kapcsolószedő csipesz, gyárilag megkent stabilizátorok, PET porvédő
Méret (sz x mé x ma) 302 x 116 x 38 milliméter
Tömeg 605 gramm
Gyártó honlapja www.wooting.io
Termék honlapja Wooting HE60+
Garancia 4 év (a LED-ekre 2 év)
Ár kb. 75 000 forint

Wooting 60HE+ tapasztalatok

A Wooting billentyűzeteket a stílszerűen Wootility-nek hívott szoftveren keresztül lehet beállítani, ez minden operációs rendszerre elérhető, de a dedikált Linux, macOS és Windows kliensek mellett a böngészős változat sem hiányzik, ami örömteli részlet. Minden felületén látszik, hogy átgondolt, sebességben, minőségben egyaránt kiváló, egyedül csak az RGB-beállításokkal küzdöttünk egy kicsit, de azért annak a logikájára is rá lehet érezni.


[+]

Maga a klaviatúra négy aktív profilt tud eltárolni, de a programban többet is létrehozhatunk, majd kiválaszthatjuk, hogy mely négy legyen feltöltve. Miindegyikhez rendelhetünk külön RGB fényeket, úgyhogy már a színekből is egyértelműen látszódhat, hogy épp melyik aktív, ráadásul a váltáshoz nem muszáj elindítanunk az alkalmazást, mivel gombnyomással ugrálhatunk közöttük. Ez igencsak hasznos, hiszen mint az összes ilyen billentyűzetnél, itt is érdemes létrehozni külön játékos és gépelős profilokat.

A rapid trigger beállítások hibátlanok, jól látszik, hogy a Wooting találta fel a technológiát, tehát pontosan értik, hogy miről van szó és hogy kell jól konfigurálni. Értelemszerűen gombonként lőhetünk be mindent, a minimális nyomási érzékenység 0,1, a felengedési pedig 0,15 mm, és ezt az eszköz a valóságban is tudja. Van egy alacsony késleltetésű mód, a Tachyon, ami 2-ről 1 ezredmásodpercre csökkenti a késleltetést, és bár valószínűleg nem ad hozzá túl sokat a játékhoz, azért placebónak jó; nem túl lényeges, de használatakor az összetett világítási effekteket nem lehet használni. Van kontroller mód, és egy Xbox kontrollert is tud emulálni az eszköz, plusz adott a DKS, amivel maximum négy funkciót rendelhetünk hozzá egy-egy gombhoz. De összességében nem ezért találtuk a legjobbnak ezt a szoftvert, hanem az olyan magától értetődőnek tűnő apróságok miatt, mint a visszalépés lehetősége, vagy épp a kiválóan működő drag and drop kezelés; kezelhetőség szempontjából egyszerűen jobb és hatékonyabb, mint versenytársai.


[+]

A Wooting jó hírneve nem bizonyult alaptalannak, játék közben messze ezt az eszközt éreztük a leggyorsabbnak és a leginkább reszponzívnak. Teljesen más élmény, mint amit a hagyományos billentyűzetekkel tapasztalhatunk, de a különbség még a többi, általunk próbált mágneses kapcsolós klaviatúrához képest is érzékelhető – az általunk megkérdezett profik legalábbis egyöntetűen ezt mondták. Mindezt nehéz szavakkal leírni: egyszerűen olyan benyomást kelt, mintha jobb kontrollunk lenne a karakterünk fölött.


[+]

A használat amúgy némi gyakorlást igényel, ami mindegyik rapid trigger perifériáról elmondható, de mivel a Wooting megoldása a leghatékonyabb, talán itt kellett leginkább hozzászoknunk az új mozgáshoz. Rendkívül szórakoztató, hogy eleinte egy kicsit részegesnek tűnhet a botladozásunk, de amúgy még ez is segítheti a játékot, hiszen a kiszámíthatatlanság miatt nehezebben találnak el minket. Egy szó, mint száz: játékban a Wooting bizonyított, kiválónak éreztük az HE60+-t.


[+]

A gépelési élmény is kellemes, mert egy rendkívül jól összerakott, minőségi alkatrészekből felépített apparátusról van szó, itt legfeljebb a 60 százalékos kivitel jelenthet korlátot, de a kiváló szoftvernek köszönhetően lehet olyan minőségűre emelni a gépelési élményt, ami könnyed munkavégzést is lehetővé tesz, bár mondjuk egy szakdolgozatot nem erről a klaviatúráról írnánk meg. Persze a cég kínálatában akad 80 százalékos TKL, valamint teljes méretű modell is, ha valaki nem csak játékban gondolkodik.


Keyboard Inspector [+]

Összegzés

Az Endgame Gear KB65HE egy korrekt billentyűzet, ami egy vélhetően szoftveres hiányosságon vérzik el. Mint hardver, valóban szuper: anyaghasználata és összeszerelési minősége hibátlan, letisztult dizájnja megkapó, a játékélmény viszont felemás. Hiába nagyon jók a komponensek, hiába alacsony a válaszidő és hiába jól konfigurálható szinte minden a szoftverben, zavaró, hogy 0,1 mm-nél nagyobb érték esetén elmászik az érzékenység. És az hagyján, hogy zavaró, magas szinten ez valószínűleg kizárja a konzisztens játék lehetőségét is.

Az Endgame Gear KB65HE háttérvilágítása
Az Endgame Gear KB65HE háttérvilágítása [+]

Mivel a gyártó első billentyűzetéről van szó, a megvásárolható kiegészítők kapcsán is merülhetnek fel problémák, jelenleg ugyanis semmit nem lehet hozzá kapni, bár a hivatalos webshop amúgy sem szállít Magyarországra, tehát csak külső forrásokból rendelhetjük be (vagy megvárjuk, hogy előbb-utóbb a hazai boltok kínálatában is megjelenik). Reméljük, hogy a későbbiekben megoldódik a rapid trigger teljes mértékű személyre szabahatósága, addig viszont e-sportolóknak van ennél jobb alternatíva. Pedig amúgy el tudnánk képzelni, hogy valaki ezt választja, hiszen kétségtelenül kiemelkedő minőségű darab, lehetne valódi konkurenciája a Wootingnak még úgy is, hogy annál kicsit lassabb. Amúgy félreértés ne essék: komoly játékra ezt a típust is jobbnak tartjuk, mint bármelyik "hétköznapi" mechanikus billentyűzetet, de a mágneses kapcsolós konkurensek között vannak jobbak.

A Redragon FIZZ K617 a mezőny legolcsóbb tagjaként nagyon kellemes meglepetést okozott. A minősége ugyan elmarad az összes itt szereplő ellenfelétől, de bőven a használható szinten belül van, és bár a weboldal kissé fércmunka, no meg az érzékelés sem a legpontosabb, a legfontosabb feladatát – működik benne a rapid trigger – teljesíti.

A Redragon FIZZ K617 háttérvilágítása
A Redragon FIZZ K617 háttérvilágítása [+]

Az sem szól mellette, hogy csak ANSI kiosztással érhető el, ami sokakat eltántoríthat a vásárlástól. Játszani viszont csakugyan jó, mert bár közel sem hozza az etalon Wooting sebességét, de egy hagyományos mechanikus társával összehasonlítva érezhető a különbség, és sokat profitálhatunk a használatából. Az árazását pedig több mint korrektnek gondoljuk, így összességében tetszett nekünk.

A Keychron Q1 HE anyaghasználatában és összeszerelését tekintve is igen magas minőségi színvonalat képvisel, ráadásul alapból úgy tervezték, hogy könnyedén moddolható legyen. A prémium kategória felsőbb régióiról van szó a mainstream vonalon, ráadásul itt kapjuk a legtöbb extrát is, többek között a vezeték nélküli működés lehetőségét.


A Keychron Q1 HE háttérvilágítása [+]

Abszolút ajánlott vétel azoknak, akik nem csak játékra, hanem munkára is használják a billentyűzetet, hiszen a gépelési érzet és akusztika fantasztikus, plusz a rapid triggerrel sincs gond. A sebessége érzésünk szerint elmarad a Wooting és az Endgame Gear által nyújtottól, de a mezei mechanikus megoldásokhoz képest ég és föld a különbség, amit könnyű észlelni és a játékokban előnyre váltani.

Végül, de nem utolsósorban a Wooting 60HE+ kapcsán úgy érezzük, a márka és a modell körüli felhajtás egyáltalán nem túlzó. A tesztelt termékek közül ennél volt a legjobb a játékélmény, a késleltetési idők tényleg érezhetően alacsonyabbak, mint bármelyik másik versenytársnál, egyedül az Endgame Gear KB65HE tudta megközelíteni, de utol még az sem érte. A rapid trigger is itt a legjobb, a személyre szabhatóság parádés, lerí róla, hogy ezt az eszközt játékosok tervezték játékosoknak.

A Wooting HE60+ háttérvilágítása
A Wooting HE60+ háttérvilágítása [+]

A beszerezhetőség ma már szerencsére nem problémás, a 60 százalékos kivitel viszont nem mindenkinek való, de mivel a cég kínálatában már vannak nagyobb modellek is, így a kompaktságot kerülők is megtalálhatják számításukat. A 60HE+ ajánlott vétel a komoly játékosoknak, az általunk tesztelt modellek közott a legmagasabb szinteken nem érdemes másikat választani.

Egy e-sportoló véleménye

Megkérdeztük hazánk egyik legeredményesebb Valorant játékosát, a jelenleg Franciaországban játszó Soós "Szimpli" Bencét a rapid triggerrel kapcsolatban: "2024 januárjában váltottam a Wooting 60HE-re, mivel láttam, hogy a profi játékosok nem csak tier II-ben, hanem a legmagasabb szinten is elkezdték ezt preferálni. Előtte több márkától is használtam mechanikus kapcsolós billentyűzeteket, és így utólag nagyon örülök, hogy váltottam: nagyon sokat segít a counter strafe-ben, hogy tényleg úgy mozogjak a játékban, ahogy szeretnék. Nincs késleltetés, könnyebbek és hatékonyabbak a sarkok mögüli peekek, ráadásaul a szoftver is kiváló, teljesen személyre tudom szabni az eszközt. Szerintem nehezen tudnék ezután hagyományos mechanikus billentyűzettel versenyezni, összességében úgy gondolom, hogy aki magasabb szinten akar játszani, annak elengedhetetlen a rapid trigger használata."

Akik kíváncsiak Bence legszebb lövéseire, YouTube csatornáján böngészhetnek, illetve ebben a videóban is gyönyörködhetnek.

A cikkünk címében feltett kérdésre válaszolva: nem, a rapid trigger nem csalás, hanem egy új lehetőség a kompetitív FPS játékokban egy új technológiának köszönhetően, amivel valószínűleg nem is kérdés, hogy érdemes-e élni a legmagasabb szinteken. Bár természetesen ott lehet lenni az élmezőnyben egy hagyományos mechanikus billentyűzettel is, az analóg switch-ek olyan előnyt jelentenek, amit vétek lenne nem kihasználni.

A nem professzionális, de jó gamerek is tudnak profitálni a technológiából, a hétköznapi játékosok viszont véleményünk szerint nem ettől fognak magasabb rangokba jutni, úgyhogy ezt várva senki ne vásároljon efféle billentyűzetet. Akik viszont komolyabban veszik a lövöldéket, nyugodtan gondolkodjanak el egy ilyen kiegészítő beszerzésén, az általunk tesztelt modellek között szinte mindenki megtalálhatja a pénztárcájának és igényeinek megfelelő modellt. Viszont itt még nincs vége a történetnek: a nagy gyártók közül már a Corsair, a Razer és a SteelSeries is rendelkezik saját rapid trigger billentyűzettel, és valószínűleg a Logitechnek sem kell sok idő, hogy piacra dobjanak valamit – és az Akkót még nem is említettük.

Keychron Q1 HE billentyűzet
Wooting HE60+ billentyűzet
Redragon FIZZ K617 billentyűzet

Bocha

A Keychon Q1 HE és a Wooting 60HE+ billentyűzeteket a gyártók bocsátották rendelkezésünkre.

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés