Endgame Gear KB65HE tapasztalatok
Egy ilyen billentyűzetnél elengedhetetlen a konfigurálás, a KB65HE esetében ezt a nemes egyszerűséggel Endgame Gear névre keresztelt szoftverrel tehetjük meg, amely a gyártó oldaláról tölthető le, és sajnos kizárólag Windows rendszeren fut, nincs belőle macOS változat. A böngészőn keresztüli állítgatás lehetősége hiányzik, de ennek nincs nagy jelentősége a gyakorlatban; az eszköz megjegyzi a beálllításokat, és a belső memóriának köszönhetően a kábel kihúzásával sem felejti el őket, úgyhogy nyugodtan el lehet vinni LAN-ra, amíg nem más használja, nem lesz gond. A firmware-frissítéseket természetesen a szoftveren keresztül lehet letölteni, de célszerű szem előtt tartani, hogy az applikáció verziójától függ, hogy milyen firmware-t telepíthetünk. A honlapról letöltve csak az 1.12-es verziót érjük el, de a gyártó Discord szerveréről leszedhetünk bétás szoftvereket, és ebből adódóan újabb firmware-eket is; mi a 2.26-ossal használtuk a teszt alatt.
Az alkalmazás sok szempontból egy mestermű, teljesen egyértelmű a működése, a billentyűzet könnyen testreszabható vele. Három fő menüpont közül lehet választani, az első a Key Settings, ahol megadhatjuk, hogy az egyes gombok mit csináljanak. Ennél a résznél hiányosság, hogy a program mindenképp az angol kiosztást mutatja, nem a Windows által használt nyelvet, tehát bár minden billentyűt szabadon át lehet konfigurálni, az érintetlen gombok valódi funkcióját nem látjuk, tehát például az é betű helyén pontosvessző lesz. Mondjuk az is igaz, nem nagyon találkoztunk még ennek az ellenkezőjével.
Hirdetés
Extra hozzárendelhető képességek a multimédiás vezérlők (play/pause, számléptetés, hangerőszabályzás, illetve a médialejátszó elindítása), az egérgombok, bár ez a rész nem igazodik magához az egérhez, csak a bal- és jobboldali kattintást, továbbá a görgőkattintást választhatjuk. Persze a makrózás sem hiányzik, és a DKS szintén elérhető: ez a Dynamic Key Stroke rövidítése, ami gyakorlatilag egy automatizálás nélküli makró, melynek segítségével egy billentyűhöz több funkciót is hozzárendelhetünk. Az érzékenységi itt fixen 2 és 3,6 milliméter lehet, illetve összesen négy gombhoz tudunk ilyet kapcsolni.
A második menüpont a Light Effect, összesen tizenkétféle világítási móddal, amelyek közül az egyik a fix egyszínű, ahol a színre RGB-skálán bökhetünk rá, a fényerősséget pedig 10 fokozatból választhatjuk ki. A mozgó effektek is finomhangolhatóak, például a kígyó sebessége négyféle is lehet, de szerintünk a legmenőbb egyértelműen a Magnetic radiation fantázianevű megoldás, ahol a gomb (és környéke) annál erősebben világít, minél jobban lenyomjuk. Ez mutatja a legjobban, hogy Hall-effektusos klaviatúrát nyúzunk.
A lényeg viszont a harmadik, Advanced menüpontban van, itt lehet ugyanis a billentyűk lenyomásának és felengedésének érzékenységét módosítani. Az értékek 1 és 40 között mozognak, ami nyilván a 0,1 és a 4 mm-t jelenti, ám kicsit furcsa, hogy miért nem így írták ki, de szerencsére azért egyértelmű így is. Minden egyes gombnál külön-külön meg lehet adni az értékeket, és ez játékok közben jól jön, hiszen míg a WASD-t érdemes nagyon felengedési érzékenyre rakni, addig a bomba hatástalanítására bindoltnál nem érdemes ezt megtenni, mert lehet, hogy véletlenül abbahagyjuk miatta a folyamatot, ami akár egy meccsbe is kerülhet. A gyári firmware-nél még nem érhető el az alacsony késleltetési mód, a bétásoknál azonban már igen, viszont használatakor nem tapasztaltunk semmilyen különbséget, mindenképp gyors a periféria.
A játékélmény felemás: a switch-ek érzékenysége hibátlan, 0,1 mm-es lenyomási érzékenységnél tényleg a legkisebb gombnyomásra is elkezdtünk mozogni, ugyanekkora felengedésnél pedig megálltunk. Viszont itt fény derült egy hiányosságra, nevezetesen, hogy a lenyomási és felengedési érzékenység az előző aktuáció tükrében változik, tehát ha mondjuk 10-esre lőjük be a lenyomási érzékenységet (ami ugye 1 mm), a felengedési érzékenységet pedig 1-re (azaz 0,1 mm-re), akkor 1 mm-es lenyomásánál megtörténik az akció, a gombot 0,9 mm-re visszaengedve pedig megszakad. Eddig minden rendben, de a következő akcióhoz 1,9 mm-es mélységig kell lenyomnunk a gombot, ugyanis az 1 mm-es lenyomási érzékenység nem ténylegesen azt jelenti, hogy 1 mm mélyen érzékel, hanem hogy ekkora út után történik a jel regisztrálása.
Ez gyors strafe-elés közben kimondottan zavaró volt, konkrétan késésként élhetjük meg a jelenséget, és áthidalni kizárólag úgy lehet, hogy a lenyomási értéket 0,1 mm-re rakjuk, mivel ilyenkor teljesen mindegy, hogy épp milyen magasságban van a billentyű, a legkisebb engedésre is reagálni fog. A kívánatos az lenne, ha az elérhető beállítások mellett arra is lenne lehetőség, hogy konkrét értékeket adjunk meg a lenyomáshoz, tehát például azt, hogy konkrétan 1 mn-nél reagáljon a billentyű. Az általános válaszidőt, illetve input lagot kiválónak éreztük, és ebben segített, hogy a gombokat a konkurensekhez képest könnyű megnyomni – remélhetőleg a rugók nem fognak idővel elfáradni, mert az sokat rontana a működésen, bár nyilván ebben az esetben ki lehet cserélni őket, akár más karakterisztikájúra is. Mindenesetre érzésünk szerint nem ütötte meg a Wooting által meghatározott mércét a késleltetés terén, noha nyilván csak nüanszokról van szó.
A gépelés kellemes, de mivel a gombok csekély ellenállást mutatnak, szövegírásra nem feltétlenül ez a billentyűzet a legjobb választás. Összességében azért megállja a helyét, és ez amúgy is egyéni preferencia kérdése, mindenki mást szeret. Hosszabb gépírás előtt természetesen – csakúgy, mint minden Hall-effektusos klaviatúránál – érdemes változtatni a beállításokon, mert ha 0,1 mm-es érzékenységgel kezdünk el fogalmazást írni, nagyon sok hibát fogunk véteni az angolul "fat finger" néven ismert jelenség miatt. Ez annyit tesz, hogy gépelés közben véletlenül minimálisan hozzáérhetünk a szomszédos gombokhoz is, amelyeket a billentyűzet regisztrálni fog. Szerencsére a szoftverben több profilt is el lehet menteni, az viszont némi kényelmetlenséget jelenthet, hogy a váltáshoz futnia kell az alkalmazásnak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!