Adatátvitel, teljesítmény, mérések

A powerline hálózat kiépítése a gyakorlatban egyszerű. Egy konnektornál az egyik végponttal – Ethernet csatlakozóját kihasználva – rávezetjük az adatokat az elektromos hálózatra, amit aztán bármelyik konnektornál egy másik adapterrel le tudunk venni, akár másik fázison lévő konnektorban is! A legcélszerűbb egyből otthoni routerünknél felmenni az elektromos hálózatra, a végpontot pedig a hálózatra csatlakoztatni kívánt készülék közelében elhelyezni. Kettőnél több gép esetén (mivel jelenlegi tesztalanyunk két Ethernettel rendelkezik) az is járható út, hogy a végpontra egy switch-et vagy AP-t illesztünk, így több gép egyszerre osztozhat a rendelkezésre álló sávszélen. Célszerű figyelni arra, hogy a kismegszakítók és másik fázisra továbbítás (ha van) csökkenthetik a powerline átviteli képességeit, valamint a hálózaton lévő fogyasztók is negatív hatással lehetnek a sebességre.

A Fritz! 1220E készletét egy negyven éve épült, kb. 60 négyzetméter alapterületű társasházi lakás négy éve teljes körűen felújított, aktuális szabványoknak és előírásoknak minden szempontból megfelelő villamoshálózatán teszteltük, Gigabit Ethernet vezérlővel ellátott notebookok segítségével. A powerline hálózat nem kapcsolódott routerhez, és működő helyi hálózatunktól is teljesen függetlenítettük a tesztkörnyezetet, azaz a tesztgépeknek (klienseknek) manuálisan adtunk IP címet.

Szoftveres oldalon viszont változtattunk, ezúttal Windows 10 operációs rendszereket és az iperf3-at használtuk mérésre. A két gép közül az egyiket fixen leraktuk (ábrán piros), a másikat hordoztuk a különböző végpontok között (ábrán zöld), a kapott eredményeket pedig feljegyeztük. Az ábrán a kapcsolótábla helyét a narancssárga X jelöli. Az első mérésnél (1<->1) két szomszédos konnektorban mértünk, a többinél külön kismegszakítón lévőkben.

Kattintással a táblázat nagyítható! (A táblázat megjelenítését egyes adblockerek gátolhatják.)

Nos, ami a puszta sávszélesség-méréseket illeti, az AVM terméke illeszkedik a sorba, azaz nagy átlagban jobb teljesítményt nyújt, mint a Broadcom chipes Zyxel PLA5236, és többnyire elmarad a szintén QCA7500-ra épülő PLA5405-től, mely egyébként szintén a Zyxel gyártmánya.

A Fritz adaptere azon kevesek közé tartozik, amellyel lehet monitorozni valamelyest a végpontok állapotát, ezt azonban nem belső felületen érhetjük el, hanem egy külön programot feltelepítve, ami néhány alapbeállításon túl a firmware frissítésére is használható. Ezenfelül az SNR, azaz jel-zaj viszony térképet is le tudjuk kérni.

Jel/zaj viszony az 1<->1, 1<->2, 1<->3 mérési pontok között [+]

Jel/zaj viszony az 1<->4, 1<->5, 1<->6 mérési pontok között [+]

A fenti képekből kiválóan látható, hogy a távolság és a kötések számának növelésével az adapterek által használt, 2-68 MHz-es frekvenciatartományban hogy alakul a jel/zaj viszony az egyes érpárokon, mely magyarázatul szolgál a mért/kapott sávszélesség-értékekre is. De van itt más is! Zavaró eszközt vettettünk be a 4-es ponton (a konyhában), amit egy kenyérpirító testesített meg. Lássuk, miként alakultak az eredmények akkor, ha nem használtuk a szűrős aljzatot, és akkor, amikor ezen keresztül üzemelt a háztartási masina.

Jel/zaj viszont a 4. ponton zavaró eszközzel / zavaró eszközzel az integrált szűrős aljzatban [+]

Szűrés nélkül a pirító bekapcsolásakor "beesik" a sávszélesség

Amennyiben nem használjuk a zavarszűrős aljzatot, hanem az adapter mellett található konnektorról üzemeltettük a pirítót, akkor a 30 Mbps-os sávszélesség-csökkenést regisztráltunk a táblázatban szereplő adatokhoz képest, míg a zavarszűrős aljzat használata során nem tapasztaltunk esést.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!