Sok processzormagot tessék, olcsóért...

Athlon II-esek, immár három és négy maggal [+]

Ha a processzorok piacán a csúcskategóriát nézzük, a kisebbik CPU-gyártó továbbra sem tud labdába rúgni, mert a Core i7-esek túl magasra tették a lécet. Ez azonban szemmel láthatóan nem zavarja különösebben az AMD-t, hiszen egymás után jelenti be alsóbb szegmensekbe szánt modelljeit. Ebből következően a belépőszinten és a középkategóriában óriási harc folyik a piaci részesedés megszerzéséért. A lassan eltünedező Core 2-esek emberükre találtak a Phenom II személyében, nem beszélve az Athlon II X2-ről, ami még kapósabbnak tűnik, hiszen ár/teljesítmény mutatójával kitűnik a tömegből. Nagy kár, hogy az AMD-nek csak ennyire lassan sikerült felvennie a lépést az Intellel, mert ha nem lennének lemaradásban, akkor a csúcskategóriás CPU-k szegmensében is több választási lehetőségünk lenne.

Ettől függetlenül nem kell félteni a zöldeket, mert megvannak a maguk eszközei az ellenfél – ha nem is sakkban tartására, de – idegesítésére. A kétmagos Athlon II X2 után ugyanis bemutatták tesztünk főszereplőit, a négy, illetve hárommagos Athlon II X4-et és X3-at, melyek a 100 dollár alatti árkategóriában, azaz 25 000 forint alatt kelnek versenyre az Intel megoldásaival. Illetve kelnének, ugyanis nem létezik négymagos Core 2 vagy i7 ilyen olcsón, legalábbis egyelőre. A taktika szerintünk felemás eredménnyel kecsegtet. Tény, hogy ezek az olcsóbb processzorok teszik ki az eladások túlnyomó többségét, ami a piaci részesedés növelésének szempontjából mindenképpen jó, viszont alacsony áruk következtében nem lehet belőlük túl sok profitot bezsebelni, márpedig az AMD-nek is (mint úgy általában minden cégnek) pénzre van szüksége az életben maradáshoz.

Rátérve a tesztalanyokra, az Athlon II X3/X4 valójában semmilyen újdonsággal nem szolgál azok számára, akik tisztában vannak a Phenom II architektúrájával, erősségeivel, gyengeségeivel. Az új processzorok ugyanazon a K10.5-ösön alapulnak, amely a Phenom II-ben és az Athlon II X2-ben is megtalálható. Mégis, ez egy teljesen új lapka, amiből valami hiányzik, és ez nem más, mint a harmadszintű gyorsítótár. Az eltérések sora ennyivel le is zárul. Az új négymagos chip Propus néven fut (a hárommagos variáns a Rana kódnevet kapta), 45 nm-es csíkszélességen gyártják, magonként 512 kB másodszintű gyorsítótárral rendelkezik, és ugyanazokat a kiterjesztéseket, illetve SIMD utasításkészleteket támogatja, amelyeket a Phenom II-ben is megtalálunk (lásd a táblázatot). Az Athlon II X3/X4 „elődeihez” hasonlóan az AM2+-os, illetve AM3-as alaplapokkal kompatibilis, és a DDR2-es és DDR3-as memóriákat is fogadni tudja, tehát egy újabb igen kedvezőnek tűnő fejlesztési lehetőséggel lettünk gazdagabbak (az Athlon II X2 után). Ez az a terület, amihez az AMD nagyon ért (bár mondhatnánk azt is, hogy a kényszer szülte ezt a felhasználóbarát üzletpolitikát). A Propus ereje a méretében rejlik, ugyanis az L3 cache nélküli lapka 35%-kal kisebb, mint a Deneb (kevesebb mint feleannyi tranzisztorból épül fel), tehát költséghatékonyság tekintetében mindenképpen előrébb jár.

Balra a Propus, jobbra a Regor (az L2 cache pirossal bekeretezve)

A Propusszal kapcsolatban egy érdekességet érdemes megemlíteni. Amint erről már szót ejtettünk, ez a lapka magonként 512 kB másodszintű gyorsítótárral rendelkezik, amiből egyértelműen következik, hogy az Athlon II X2 egy teljesen különálló fejlesztésre épül, hiszen abban magonként 1 MB L2 cache található fizikailag. A régebbi és az új processzor két eltérő lapkára épül, a kétmagos Athlon II X2-ben a Regor kódnevű chip taláható. Sajnos az elnevezések terén immár még nagyobb a kavarodás, mint eddig volt, de az AMD térfelén még mindig valamivel jobb a helyzet, mint odaát, az Intelnél. A márkajelzés (Athlon II vagy Phenom II) után található utótag (X2, X3, X4) egyértelműen utal a processzormagok számára, ami nagy segítség. Innentől kezdve az átlagfelhasználónak már csak azt kell kiderítenie, hogy a különböző X2-esek, X3-asok és X4-esek miben különböznek egymástól. Már ha érdekli őt ez egyáltalán, mert könnyen lehet, hogy egyszerűen csak az olcsóbbat fogja megvenni...

Athlon II X4 620 és Athlon II X3 425 [+]

Egy X3-as és egy X4-es modellt vizsgáltunk meg a termékpalettából. Az Athlon II X4 620 a legalacsonyabb órajelű asztali, normál fogyasztású verzió, 2,6 GHz-en ketyeg és 95 wattos TDP értékkel látták el. Ennél egyelőre csak egy magasabb órajelű típus létezik, a 2,8 GHz-es 630, illetve elvileg már elérhetők a 2,2 és 2,3 GHz-es, alacsony fogyasztású, 45 wattot fogyasztó X4-esek is 600e, illetve 605e jelöléssel. Az X3-asból is a lassabbik asztali változatot teszteltük le, az Athlon II X3 425 2,7 GHz-es órajelen jár és szintúgy 95 wattos TDP értékkel rendelkezik. A gyorsabbik X3-as a 435-ös, órajele 2,9 GHz, míg az alacsony fogyasztású 400e/405e 2,2, illetve 2,3 GHz-en 45 wattot fogyaszt. Az új processzorok külsőre olyanok, mint a Phenomok, érdemes megemlíteni, hogy míg a tesztelt X4-es 2009. 31. hetében készült, addig az X3-as későbbi kiadás, 2009. 39. hetében gördült le a gyártószalagról. Ez csak azért lehet érdekes, mert az utóbbi a fogyasztási adatok mérése során furcsán viselkedett, de erről majd később bővebben.

A dobozokban található gyári processzorhűtők teljesen átlagosak, alumíniumból készültek, nem találunk beléjük építve hőcsöveket, sem rézbetétet, tényleg csak arra jók, hogy alapórajelen vagy minimális tuning mellett ne süljön meg a processzor. A ventilátor PWM-es, azaz szabályozható fordulatszámú, ami mindenképpen dicséretes, bár manapság ez már az elvárható minimum.

A CPU-Z-vel a processzorok steppingjét szerettük volna ellenőrizni, de a program nem volt képes felismerni azt, végül az AMD weboldaláról kiderült, hogy egyelőre csak egyetlen stepping, a C2-es létezik. Az X3-as gyárilag 1,25 V, az X4 viszont 1,325 volt feszültséget kap, talán az X3-asban már valamiféle optimalizált chip található (ezt gyártották később), ami alacsonyabb feszültségen is stabilan működőképes. Ezek a processzorok gyárilag szorzózártak, tehát nem Black Edition-ök, ezért amikor a túlhajtásról van szó, az „FSB” emelésére kell támaszkodnunk.

A kavarodás elkerülése végett készítettünk egy táblázatot a K10.5-alapú AMD processzorok összegzésére.

Látva ezeket az adatokat talán másképpen alakult volna a történelem, ha az AMD az első K10-es helyett – amiben találunk harmadszintű gyorsítótárat – egy olyan verziót dob piacra, amelyikben nincs L3 cache (mint a jelenlegi Propus). Nyilván a tervezési/gyártási folyamatok ebben meggátolták őket, de egy ilyen forgatókönyv esetén valószínűleg nem késtek volna az új CPU-k bejelentésével, nem kellett volna gyártási problémákkal küszködni (jóval kisebb lett volna a chip), nem történt volna meg TLB-hiba miatt kitört „botrány”, és egy nagy adag idegeskedéstől mentette volna meg önmagát a cég, nem beszélve a presztízsről. Bárhogy is volt, az már elmúlt.

Mire számíthatunk egy harmadszintű gyorsítótár nélküli Phenomtól? Nos, ami azt illeti, a sebesség növekedését biztosan nem várhatjuk... De nem számítunk drasztikus romlásra sem. Asztali felhasználást feltételezve a harmadszintű gyorsítótár elvétele nem valószínű, hogy komolyabb gondokat okozna, egy-két memória-sávszélességtől függő alkalmazásban nyilván lassabb lesz, mint az eredeti Phenom, de itt nem szerverekről van szó, tehát ezen programok száma elenyésző, és egyébként sem munkára szánták ezeket a CPU-kat. Ha 25 000 forintért kapunk 90%-nyi Phenomot, az a mi szemünkben már minimum megfontolandó.

Konfig és fogyasztás

Tesztkonfigurációk:

Tesztprogramok

• Szintetikus tesztprogramok
  • FRAPS 2.9.2
• Konvertálás-kódolás
  • TMPEGEnc XP v4.4 + DivX 6.8
  • Windows Media Encoder 9 + Advanced Profile
  • x264 rev. 711 és 1145
  • iTunes v7.5
• Tömörítés, fotó- és videofeldolgozás
  • 7-Zip v4.57
  • WinRAR v3.71
  • Adobe Photoshop CS3
  • Adobe Premier CS3
  • Sony Vegas 7.0
• Renderelés
  • POV-Ray v3.7 beta23
  • Cinebench 10
  • 3ds max 2008
  • Lightwave 9.3
  • Maya 2008
• Játékok
  • Crysis
  • Race Driver GRID
  • Unreal Tournament 3
  • Lost Planet: Extreme Condition
  • World in Conflict
• További tesztek
  • ABBYY FineReader v9
  • Apache v2.2.6
  • Reaper v2.019
  • Sun Java 6.3 + JATMARK
  • Fritz benchmark

Az ellenfelek kiválasztása során alapvetően az Athlon II X2/Phenom II X2-es cikkben szereplő gárdára esett a választásunk, mert ebben az összeállításban a középkategóriás processzorok kaptak szerepet. Ezt a listát azonban megtoldottuk néhány korábban tesztelt processzortípussal. A grafikonokra felkerült az általunk tesztelt leglassabb négymagos, második generációs Phenom II X4 920 is, csak a miheztartás végett, hogy lássuk a harmadszintű gyorsítótár hiányának negatív hatásait. Ezenkívül a legolcsóbb Core 2 Quadot, a Q8200-at is látni szerettük volna, hogy miképpen viszonyul az AMD négymagosaihoz, ez 2,33 GHz-es órajelével és 2 x 2 MB másodszintű gyorsítótárával még mindig drágább, mint az Athlon II X4, tehát alapvetően ennek figyelembevételével kell majd értékelnünk a helyzetét. Az összes teszt kikapcsolt C1E/ EIST/ C'n'Q mellett futott le, csak a fogyasztásméréseknél vettük igénybe ezeket a szolgáltatásokat.

Korábbi CPU-tesztjeinket olvasva a fogyasztási értékek láttán több olvasónkban is felmerült a kérdés, hogy az AMD processzorai miért esznek többet a kelleténél. Úgy döntöttünk, hogy ezúttal utánajárunk a kérdésnek, és a fogyasztási adatokat két alaplappal fogjuk kimérni, először a korábban is alkalmazott Asus M4A79T Deluxe-szal, majd a Gigabyte MA790XT-UD4P-vel. Utóbbival csak a most bemutatásra kerülő processzorokat és további két típust tudtunk lemérni, ezek voltak elérhető közelségben. Az üresjárati értékeket látva összességében nincs sorrendbeli különbség az AMD CPU-i között. Ahogy az várható volt, a három és négymagos Athlon II-esek többet fogyasztanak a kétmagos Athlonnál és Phenomnál, és jóval többet, mint az Intel ebben az árkategóriában található processzorai. Két érdekességet lehet észrevenni. Egyrészt az L3 cache elhagyása az üresjárati értékeket csak alig befolyásolja, az Athlon II X4 majdnem annyit fogyaszt, mint a Phenom II X4. Másrészt, és erre nincs magyarázatunk, az Athlon II X3 többet eszik, mint a négymagos X4, pedig alacsonyabb feszültségen működik. Nem valószínű, hogy a 100 MHz-cel magasabb órajel lenne a ludas, talán ez az X3-as egy gyengébben sikerült, leselejtezett Deneb köré épül, aminek a fogyasztásával gondok voltak.

Végül is – látva a Gigabyte alaplappal elért eredményeket – úgy tűnik, hogy tényleg az Asus volt a ludas, ugyanis az MA790XT-UD4P-vel 5-20 wattnyi különbségeket mértünk ki, és ezek még csak az üresjárati értékek, de az Intel processzorai még így is jobbak ezen a téren.

Terhelve azért már látszik, hogy a harmadszintű gyorsítótár hiánya legalább a fogyasztásra jótékony hatást gyakorol, az Athlon II X4 terheléstől függően 14-29 wattal kevesebbet eszik, mint a Phenom II X4. Az X3-as ezúttal is magasabb értékeket mutatott, egyedül a teljes terheléses tesztben egyenlítődött ki az állás, már ami az Asus alaplapos méréseket illeti. A Gigabyte alaplappal ezúttal is alacsonyabb értékeket mértünk, és az eltérés egyáltalán nem nevezhető kevésnek, 15-20 watt, pedig csak az alaplapot cseréltük ki a CPU-k alatt. Furcsaságból itt sincs hiány, ugyanis az Athlon II X2-vel ugyanannyit mértünk mindkét alaplapban. Mindenesetre jól látszik, hogy az alaplap is számít, ha a fogyasztásról van szó, de összességében továbbra is csak azt lehet mondani, hogy energiafelhasználásban az Intel a nyerő; a 45 nm-en készülő Core 2-esek nagyon jól sikerültek ebből a szempontból.

Tömörítés, videokódolás

Asztali felhasználást feltételezve talán a tömörítés az egyetlen olyan alkalmazásterület, ahol a memória-sávszélesség vagy annak hiánya szépen kimutatható. A harmadszintű cache nélküli Athlon II X4 jóval lassabb volt, mint a Phenom II X4, és ugyanez mondható el az X3-asok viszonyáról is. Ettől függetlenül megszorongatták a Core 2 Quadot, ami szép eredmény.

A különböző konvertálóprogramokban elért eredmény nagyban függ attól, hogy ismerik-e az egyes SIMD utasításkészleteket. A TMPGEnc és a DivX 6.8 már támogatja az SSE4.1-et, de az SSE4.2-t még nem (igaz, ez nem tartalmaz olyan utasításokat, amelyeknek a konvertálásban hasznát vehetnénk). DivX 6.8-ban az Intel processzorok az MPSADBW és PHMINPOSUW utasításoknak köszönhetően ilyen gyorsak, az AMD SSE4a-ja ezeket nem támogatja. Az első résztesztben elért eredmények minimális előnyt mutatnak a teljes értékű Phenomok javára, a második résztesztben ennél valamivel nagyobb, 10% körüli a az Athlonok lemaradása, de ez nem csak a gyorsítótár hiányának tudható be, hiszen a Phenomok magasabb órajelen járnak. Itt a Q8200 jól szerepelt, az AMD processzorai közül csak a gyorsabbak tudták utolérni.

A következő három, konvertálásra használt program még nem támogatja az SSE4-et (pontosabban az x264 korábban használt verziója nem, az újabbik viszont igen), ellenben az iTunes-on kívül mindkét alkalmazás képes akár négy szálon is számolni. WME9 alatt is gyorsabb volt a Phenom, de az X4-es elverte a Q8200-at. Az X3 viszont igencsak lemaradt, már ami a helyezést illeti, időeredményben viszont nagyon közel áll a Phenom II X3 720-hoz. Az x264-es kódolásban sincs probléma az új processzorokkal, jól látszik, hogy itt az órajel volt inkább a perdöntő, ugyanis az X3-asok eredményei között nagyon kicsi a különbség (ahogy órajelben is). iTunes alatt alacsonyabb órajelük miatt, és mert AMD processzorokról van szó, csak a mezőny második felére volt erejük, de összességében nem vesztünk túl sokat velük, a Q8200 sem volt sokkal gyorsabb.

3D-s tervezés, renderelés

A különböző animációszerkesztő és renderelő programokban az Athlon II-esek jól szerepeltek, nyilván lassabbak, mint magasabb órajelű, L3 cache-sel ellátott megfelelőik, de mindenhol a dobogó közelében végeztek. A gyorsítótár megléte/nem léte itt nem számít sokat, mert renderelés közben alapvetően adatfolyamok folyamatos feldolgozásáról van szó, a cache-ekre nem hárul túl nagy feladat, inkább a számolás gyorsasága, ami számít. Az Intel Q8200-asa minden esetben az első háromban volt, de úgy igazán csak Lightwave és Maya alatt tudott elhúzni.

Fotó- és videofeldolgozás, további programok

Az Adobe szerkesztői az Intel processzorait szeretik jobban, és ez meg is látszik: Photoshopban a Q8200 mellett még a kétmagos E7300 is komoly ellenfélnek bizonyult, ugyanis a különböző lefuttatott scriptek közül jó néhány mindössze egy vagy két magot terhel le. A Premier Pro renderelése képes már négy szálon is működni, ezért ebben az esetben a három, illetve négymagos Athlonok már komolyabb eredményeket érnek el. Ez a megállapítás igaz a Sony Vegas renderjére is, itt már nagyon minimálisak a különbségek az élboly szereplői között.

További néhány kevésbé szokványos vagy kisebb körben alkalmazott programot vetettünk be a processzorok közti különbségek kimérésére. Ezek közül a JATMARK java benchmarkot leszámítva az összes képes akár 8 szálon is dolgozni, és a Finereader, de főleg az Apache benchmarkja a memóriát is komolyan leterheli, amit jól tükröznek az eredmények. Finereader alatt 8-10% volt a Phenomok előnye, ami nem túl sok az Apache alatt kimért 20-25%-hoz képest. A Reaper renderje és a Fritz benchmark inkább a számolásokon alapul, így ezekben inkább az órajelek dominálnak, amikor azonos architektúráról van szó.

Játékok

A játékok világa az az alkalmazásterület, ahol inkább a videokártya dominál a processzorral szemben. A játékok a magas órajelet és a nagyméretű, klasszikus, gyors gyorsítótárat (gondolunk itt az Intel-féle L2 cache-re) részesítik előnyben. A cache hiánya processzorlimites beállítások mellett érezteti hatását, az Athlonok igencsak lemaradtak a Phenomoktól. Vegyeslimit esetében (UT3, WiC 1280x1024) már kisebb a különbség, és tiszta VGA-limittel eltűnik minden differencia. A játéktesztekben azért jól látszik, hogy a négy processzormagnak jól jön az a gyorsítótár, tehát nem véletlenül „applikálta” a magba az AMD.

Tuning és konklúzió

A két processzor tuningban igen hasonlóan viselkedett, gyakorlatilag a Denebbel és a Regorral közel megegyező potenciál rejtőzik bennük. Alapfeszültségen 3400 MHz-ig jutottunk mindkét modellel, ami nem rossz, 26-30%-os órajelemelés ingyen, ki tiltakozna ellene? Ezen az órajelen a rézbetétes Phenom II X4 955-ös gyári hűtőjével az asztalra kirakott tesztrendszer kb. 25 fokos szobahőmérséklet mellett 50-55 fokig melegedett, a ventilátor pedig 3700-3800 rpm-re gyorsult fel. Később az X4-esnek 1,5 V-ot, az X3-asnak pedig 1,45 V-ot adtunk, ennyi volt az alapbeállítás szerinti maximum az Asus alaplap BIOS-ában. Megemelt feszültség mellett mindkét processzorból 3640 MHz-et sikerült kihajtanunk különböző szorzók mellett, ezért van különbség az északi híd órajelében. A 35-40%-os tuning hatására a tesztek vegyes mértékben gyorsultak. A számolásra támaszkodó konvertálás/render gyorsulása közel volt az órajel százalékos megemeléséhez, a WinRAR benchmark viszont semmit sem észlelt ebből (talán azért, mert a memória órajelét visszavettük), és a játékok sem annyit, mint azt gondolnánk, hiszen ott a VGA is limitáló tényező. Megemelt feszültség mellett a processzorok terhelve már 60-65 fokig melegedtek, miközben a ventilátor 4200-4400-at pörgött, tehát egyértelmű, hogy nem Atom processzorokról van szó.

Zárszó

A két új Athlon II-es azt nyújtja, amit vártunk, végül is kicsit lassabbak, mint a Phenom II, de nagyon úgy tűnik, hogy megérik az árukat. Kiváló továbbfejlesztési alternatívát nyújtanak, csakúgy, mint az Athlon II X2. Az X4 620-as a Core 2 Quad Q8200 teljesítményét hozza annál olcsóbban, míg az X3 425 kicsit lassabb, mint a Phenom II X3 720, de a lemaradása nem vészes. Ha az árakat nézzük, akkor azt kell, hogy mondjuk, 6-7000 forintot megér egy Athlon mag.

Ugyanakkor felmerül bennünk egy-két kérdés ezekkel a processzorokkal kapcsolatban. A teljesítménytesztekből kiderült, hogy ezek a 3-4 magos CPU-k jól teljesítenek a több szálon dolgozni képes programokban, viszont a gyorsítótár hiánya és alacsony órajelük miatt a vártnál gyengébbek a játékokban. Ha ezeket a processzorokat az átlagfelhasználóknak szánják, akik inkább játszanak, mintsem renderelnek, akkor mi az egésznek az értelme? Ha viszont nem játszik, akkor a Word futtatásához, a film lejátszásához vagy a böngészőhöz minek 3-4 mag? Röviden és tömören, furcsának találjuk ezt az üzletpolitikát: érthető, hogy az AMD szeretne magának minél nagyobb szeletet a processzorbizniszből, de ez talán kicsit erőltetettnek tűnik. Könnyen lehet, hogy egy felhasználókra rákényszerített átállásról van szó, az egy- és kétmagos processzorok el fognak tűnni, és az olcsó három- és négymagosok fogják felváltani őket. Ugyanez történt évekkel ezelőtt is, amikor megjelentek a kétmagos Athlonok: az Athlon X2 gyors volt multitaskban, viszont az egymagos Athlon egy szálon (főleg játékokban) gyorsabb volt a magasabb órajele miatt. A helyzet most annyiban más, hogy a harmadik-negyedik mag már nem egy olyan dolog, amit az átlagfelhasználó megérez, ha lecseréli a kétmagos CPU-t; egy magról kettőre váltani felüdülés, érezhető a változás, de az előbbire ez már nem igaz. Szerintünk kicsit koncepciótlan az Athlon X3/X4 megjelenése, olcsó sokmagos processzorokról van szó, átlagfelhasználóknak szánva, akik úgysem fogják kihasználni azokat (viszont elmondhatják magukról, hogy négymagos processzoruk van).

Mindettől függetlenül – alacsony áruknak köszönhetően – az új processzorok jó vételnek tűnnek, de játékhoz inkább egy Phenom II-est (akár X3-at) választanánk.

AMD Athlon II X3/X4

fLeSs