Hirdetés

Panasonic TX-P42ST50E: pazar Pana plazma

Panasonic P42ST50E

Bár a Panasonic idei kínálatában már több az LCD televízió, azért a japán cég életében várhatóan még jó darabig fontos szerepet játszanak majd a plazmatévék. A konszern képviselői többször kijelentették, hogy e modelleket nem kívánják feláldozni az árharc oltárán, ezért 2012-ben már nem is lesznek belépőszintű plazmák, mégis akadnak alacsonyabb és magasabb kategóriás modellek is. Az olvasói igényekhez igazodva egy olcsóbb modellt szerettünk volna kipróbálni, amiben partner volt a vállalat hazai kirendeltsége. Így kaptuk meg egy rövid időre a Viera Smart funkciókkal megtámogatott, 3D tartalmak megjelenítésére is képes, ST50 szériába tartozó, 42 hüvelyk képátlójú televíziót.

Régivágású dizájn

A Panasonicot nem lehet azzal vádolni, hogy fejetlenül, vad ötletrohamok hatására csapong a televíziók formatervezése során, így nem túl meglepő, hogy az ST50 is konzervatív dizájnt kapott. Első pillantásra süt róla, hogy melyik gyártó műhelyéből származik: a megvastagított, lekerekített sarkú káva tipikus Panasonic stílusjegy, régóta megfigyelhető a vállalat tévéin. Szokás szerint ide került a 3D szinkronjelelosztó, a távvezérlő érzékelője, a két hangszóró, a kontroll-lámpák sora és a márkalogó.

Számos idei tévé már ultravékony kerettel büszkélkedhet, azonban ez a modell még a hagyományos vonalba tartozik háromcentis kávájával, ráadásul a készüléket a dél-koreai gyártóknál már megismert, viszonylag vastag, áttetsző műanyagél övezi. Nem igazán értjük, hogy erre mi szükség, ugyanis a matt fekete-szürke színezés önmagában remek lenne, de így kicsit bazári az összhatás. A hagyományos nyak és talp világos fémárnyalatú, ami jól megy a készülékhez. Ötcentis vastagságával nem fog vékonysági rekordokat dönteni, de ez egy plazmától ez váratlan is lenne.

A fémből készült hátlapra kerültek a vezérlőgombok, a szellőzőnyílások, illetve a csatlakozók. Ventilátort nem szereltek bele, a készülékház ennek megfelelően kellemesen át is melegedett a használat során. A három HDMI (egyik ARC támogatású) mellett került rá két USB port, kártyaolvasó és CI slot, továbbá rendelkezik egy-egy AV, Scart, komponens, kompozit, Ethernet és D-Sub csatlakozóval. A beépített DVB-T/C tunereknek köszönhetően digitális sugárzású rádió- és tévéadások vételére is képes a tévé.

Panasonic TX-P42ST50E
Panel G15 Progressive Full HD NeoPlasma
Maximáis felbontáss Full HD (16:9)
Képernyőméret 42 hüvelyk
Maximális kontrasztarány 5 500 000:1
Válaszidő 0,001 ms
Maximális fényerő n. a.
Betekintési szög 178°/178°
24p lejátszás Támogatott
Képprofilok Dinamikus / Játék / Normál / Mozi / True Cinema
Hangprofilok Beszéd / Felhasználó / Zene
Hangszórók 2 x 10 watt + 15 watt mélynyomó
Beépített digitális tunerek DVB-T, DVB-C
Interfész 3 db 1.4 HDMI, 2 db USB 2.0, komponens, kompozit, AV, Scart, analóg és optikai audio, D-Sub, SD kártyaolvasó, Ethernet, CI slot
Extrák 3D, 2D-3D, smart rendszer (Viera Connect), integrált Wi-Fi, médialejátszó, Intelligent Frame Creator interpolációs technológia, virtuális térhangzás, EPG, műsörrögzítés, time-shift, öko mód
Teljesítményfelvétel 134 watt, készenléti üzemmódban 0,1 watt
Méret 1003 x 609 x 50 (talppal 320) mm
Tömeg 17,5 (talppal: 20,5) kg
Gyártó honlapja www.panasonic.hu
Termék honlapja Panasonic TX-P42ST50E
Garancia 2 év
Fogyasztói ár 210 000 forint

Bekapcsolva

Képi hibák?

Mivel idei modellről van szó, az ST50E-be már a 2012-es, tizenötödik generációs Progressive NeoPlasma panel került. Emellett ellátták Infinite Black Pro szűrőrendszerrel, amelynek fő feladata, hogy világosban is élvezhető képminőséget produkáljon, és hogy csökkentse az esetleges tükröződést. Valószínűleg nem csak ez az oka, de tény, hogy ez a modell – a régebbi darabokkal ellentétben – akkor is jól teljesít, ha a szoba nincs besötétítve.

Korábban a plazmák esetében komolyan kellett számolni a ghostinggal, illetve a beégéssel, de a gyártók természetesen sokat dolgoztak azon, hogy ezeket a hibákat kiküszöböljék. A Panasonic még külön eljárásokat is bevetett annak érdekében, hogy végleg száműzze e zavaró jelenségeket a tévéből, konkrétan a pixelcsúsztatást és a fehérmosást. A végeredményt elnézve megállapítható, hogy volt értelme az erőfeszítéseknek! Mivel egy tesztdarabról van szó, értelemszerűen nem hagytuk napokra-hetekre bekapcsolva ugyanazzal a képtartalommal arra várva, hogy vajon beégnek-e a pixelek; azt viszont el lehet mondani, hogy átlagos, normális használat esetén sem szellemképesedéssel, sem beégéssel nem kell számolni. Még akkor sem volt gond, amikor olyan játék ment rajta órákon át, ahol bizonyos képtartalmak állandóak.

És ha már játékok: az input lag normál beállítások esetén (vagyis a különféle képjavító eljárások kikapcsolásával) minimális volt. Késlekedéssel nem nagyon kell számolni, így monitorként vagy konzolgép mellett is bevethető nyugodtan. Korábban szintén az eljárás egyik Achilles-sarkának számított a foszfor lag nevű jelenség, ám ez az utóbbi évek plazmáinál már igen ritkán jelentkezett, itt sem találkoztunk vele. A plazmák esetében a LED háttérvilágítású LCD tévéknél tapasztalható felhősödéstől nem kell tartani, így nem meglepő módon teszttévénken a fényerő eloszlása szinte teljesen homogén volt.

Mitől "alsó" kategóriás?

Összehasonlítva a drágább szériákkal (GT50, VT50) megfigyelhető néhány különbség. Például kisebb teljesítményű processzor került a modellbe, aminek következtében a multitaskingot el lehet felejteni. Emellett az ST50-ből hiányzik a THX mód, néhány képjavító eljárás (pl. az arcretusálás vagy a Pure Image Creation), és tónusonként "csak" 12 288 árnyalat megjelenítésére képes. Ezen kívül a képi beállítások közül a felhasználónak teljesen szabad kezet adó (ifsccc) profil kimaradt a választható opciók közül. Mindezekért cserébe értelemszerűen alacsonyabb az ára. A vállalat plazmakínálatában az idei évtől már csak 3D-kompatibilis tévék találhatóak, így ez a modell is biztosítja a háromdimenziós anyagok megjelenítését.

Képminőség

A Panasonic hosszú ideje a természetes színvilág mellett tör lándzsát, és e jó szokásukon most sem változtattak. Csak remélni lehet, hogy megmaradnak ezen az úton, és a harsány, kissé műanyag hatású tónusokat meghagyják a konkurenciának.

Akadozással egyáltalán nem találkoztunk. Még az olyan kritikus tartalmak esetén, mint a billiárd vagy a tenisz is kiválóan teljesített. Pedig ezek sok LCD tévével kibabrálnak, hiszen a gyorsan mozgó objektumok hajlamosak bedöccenni, illetve olykor még homályos aura is megjelenik körülöttük. Na, ilyesmivel viszont itt egyáltalán nem kell számolni. A logók, illetve a képernyőn átfutó feliratok megjelenítése sem problémás, nem esnek szét, nem folynak össze, nem remegnek kocsonyaként. A bőrszín is természetesen fest a képernyőn, szerencsére a főtt rákként pirosló fejű vagy hullasápadt-zöldessárgás zombiszerű emberek innen hiányoznak.

A ferde vonalakkal sincs gond, nem recések vagy lépcsősek. Az SD tartalmak felskálázása egész jól működik, és bosszantó képhibákba sem lehet belefutni. Ha valaki túlságosan magasra emeli a fényerőt, illetve a képélességet, akkor tapasztalhat némi zajosodást, de még a legsatnyább minőségű tévéadások esetén sem zavaró a végeredmény. Ezen segíthet egyébként a P-NR névre hallgató, képzajcsökkentő képjavító eljárás, amit a legjobb automata fokozaton hagyni, mert az elektronika remekül végzi a munkáját. De nyilván ez a tévé is akkor mutatja meg igazi erejét, ha valamilyen úton-módon sikerül rá nagyfelbontású anyagot varázsolni.

Egy Full HD Blu-ray filmbe ésszerű beállítások mellett nem lehet belekötni, és a HD tévéadások nagy többsége is pazar. A modell támogatja a 24p lejátszást (2:2 pull down) kettő, illetve háromdimenziós filmek esetén is. Túl sok képjavító eljárás nem került bele, közülük is csak az interpolációs technológiát alkalmazó Intelligent Frame Creation az, ami figyelemre méltó. Ez elméletileg automatikusan ellensúlyozza a képkockák sebességét, és megszünteti a szakadozó mozgásokat.

Képarány

A kötelező 16:9 és 4:3 (itt a plazmáknál megszokott módon eredetileg szürkék az oldalsó sávok, de akit ez zavar, az átállíthatja) képarányok mellett kiválasztható a 4:3 és a Valós funkció is. Sőt még három különböző mértékben nagyított profil is bekerült a kínálatba, igaz, ilyenkor egyes részletek lelógnak a képernyőről. Mindenesetre a legjobb választás továbbra is az Automatikus, hiszen az elektronika jól működik, és az esetek túlnyomó többségében sikerül durva torzítás nélkül teljesen kitöltenie a képet.

Kezelés és hangzás

A régebbi Pana tévékből már ismert grafikus kezelőfelülettel látták el a modellt; egy teljesen kiforrott, szinte hibátlan rendszerről van szó. A struktúra felépítése logikus, kellően sekély, így 2-3 lépésből gyakorlatilag minden elérhető. Ráadásul az egyes funkciók, paraméterek szerepéről rövid leírás is olvasható, és olykor még tippeket is kapunk ezek helyes használatához.

A grafikája is remek, a sötétített, átlátszó háttéren jól látszanak a karakterek. A Viera Tools gomb megnyomásával előcsalható az alsó sávban végigfutó gyorsmenü, innen közvetlenül elindíthatóak az egyes médiaállományok, menedzselhetőek a rögzített műsorok és elérhetőek az internetes tartalmak, illetve a csatlakoztatott eszközök.

A távvezérlő meglehetősen masszív darab, fogása kényelmes, azonban nem egy formatervezési műremek. De ez igazából nem is nagyon számít, mert a gombok mérete és kialakítása megfelelő, a dedikált funkciógombok sem hiányoznak. Még a háttérvilágítást sem spórolták le róla, ami sötétben igen jól jön. A modell egyébként támogatja a Viera Link technológiát, azaz vezérelhető a kompatibilis Pana termékek távirányítóival is. Mindent összevetve: a vezérlésre nem lehet panasz, a kezelés még a teljesen laikusok számára sem okozhat problémát.

Hangminőség

Mindössze két előre beállított profil került be a kínálatba, amelyek már nevükben is jelzik, hogy milyen jellegű tartalomhoz szánja őket a gyártó. Aki ezzel nem elégedett, saját ízlése szerint módosíthatja a magas és mély hangok arányát, valamint a balansszal is játszadozhat. A változtatásokat el lehet menteni a Felhasználói fiókba.

Természetesen nem hiányozhat a virtuális térhatású hangzás megteremtésének ígérete, ami jelen esetben a V-Audio Surround névre hallgat. Kár, hogy pont annyira működik, mint az összes, komolyabb hangrendszert nélkülöző tévénél: semennyire. A két darab tízwattos hangszórótól és a beépített mini mélysugárzótól felesleges lenne csodát várni. Aki mozihangzást szeretne otthonra, az nem ússza meg céleszköz beszerzése nélkül. Egyébként a megszólalásra panasz nem lehet, azt leszámítva, hogy a dinamika kissé hiányzik. Idegesítő percegés, zörgés, kattogás nem jelentkezett. És az Auto erősítés funkciót sem spórolták ki, amelynek feladata, hogy módosítsa az aktuális hangszintet, ha az nagyon eltér az előzőleg nézett csatorna vagy bemenet hangerejétől.

3D

Ha Panasonic, plazma és 3D, akkor az csak egyet jelenthet: aktív shutteres képalkotási eljárást. A vállalat továbbra is azon az állásponton van, hogy ezzel a technológiával jobb képminőség érhető el, ezért csak egy olcsóbb LCD szériánál próbálkoznak a passzív polarizált megoldással.

Az ST50-hez nem jár grátisz szemüveg, mi viszont kaptunk a gyártótól kölcsön kettőt a TY-ER3D4ME típusjelzésű darabból. Ez már csak 27 grammot nyom, kényelmesnek is kényelmes, ráadásul még jól is néz ki. USB-n keresztül tölthető az akksija, és Bluetooth kapcsolaton keresztül kommunikál a tévével. Amennyiben a készülék térhatású jelet érzékel, elméletileg automatikusan átvált 3D üzemmódba. A side-by-side mellett a top-and-bottom háromdimenziós szabványt is támogatja.

Másodpercenként a jobb és a bal szembe 100-100 képkockát juttat a szemüveg és a tévé kooperációja. A szellemképesedést ennek köszönhetően szinte teljesen sikerült megszüntetni, egy-két alkalmat leszámítva nem futottunk bele ilyesmibe. Ugyanakkor a képzaj meglepően gyakran jelentkezett, de nem túlságosan látványosan, így annyira nem volt zavaró. Akadozásra még a gyors mozgások esetén sem volt példa, amiért pirospont jár, mert sok 3D-tévének ez a gyenge pontja. 3D módban egyébként automatikusan megnöveli az elektronika a fényerőt, amire szükség is van, hiszen a szemüvegek lencséi továbbra is sötétek.

2D-3D konverzió

Adott a lehetőség a hagyományos kétdimenziós adások térhatásúvá konvertálására, de ennek mértékén, intenzitásán nem lehet változtatni. A végeredmény egyébként nem rossz, szemmel láthatóan sokat fejlődött ez az eljárás az elmúlt két évben. Persze azt is dőreség lenne várni, hogy ugyanazt a szintet hozza, mint egy "rendes" 3D film vagy tévéadás.

Ahogy már megszoktuk, a konverziós 3D bizonyos típusú műsoroknál (animációs alkotások, beszélgetős műsorok, természetfilmek, statikus hátterű sportágak stb.) jó szolgálatot tehet, viszont például pörgős akciófilmeknél, autóversenyeknél, koncertvideóknál stb. nem érdemes erőltetni.

Médialejátszó

A videók, képek és zenék közvetlenül is elindíthatóak a Viera Toolsszal előhívható gyorsmenüből, illetve ugyanerre mód nyílik, ha a bemenetek közül valaki az USB/SD kártya opciót választja. Bizonyos pendrive-okat nem szeret a tévé, a mi jól bevált pendrive-unkat például ignorálta, pedig a kontroll-lámpa szerint a készülék érzékelte, hogy be volt dugva a portba. Miután átmásoltuk a fájlokat egy másikra, azzal már nem volt semmi gond. A kezelés pofonegyszerű, hiszen csak egyféle nézet van. A kis ablakokban videók esetén automatikusan el is indul a kiválasztott fájl, a képeknél egy ikonméretű változat tölti ki azt.

Filmek

A cég sokáig ódzkodott az integrált médialejátszóktól, olyannyira, hogy még tavaly is volt olyan tévéjük, amiből ez a funkció hiányzott. Amiben pedig volt, ott a formátumtámogatással akadtak gondok, ám a cég munkatársai megígérték, hogy ezen idénre mindenképpen javítani fognak.

Gyorsan elő is került tesztpakkunk, hogy kiderüljön, mindebből mi igaz. A jelek szerint tényleg nem a levegőbe beszéltek, ugyanis a videók közül a Killa_sample-t leszámítva az összeset simán vitte. Nem esett atomjaira a kép, és akadozás sem jelentkezett, még annál a TS videónál sem, ami már sok médialejátszóval kibabrált. A színek és a hangok is rendben voltak, egy szó sem érheti a ház elejét! A külső feliratok kezelésére és megjelenítésére is képes, bár a betűk színe és mérete nem módosítható, de ez nem akkora baj, mert a szöveg általában jól olvasható. Menet közben lehet váltogatni a hangsávok között, ki- és bekapcsolható a felirat, illetve a képarány is módosítható.

Zenelejátszó, fotóalbum

Formátumtámogatás terén a fotók esetében már nem ilyen rózsás a helyzet, ugyanis csakis a JPG kiterjesztésű fájlokkal boldogul, például az animgifekről le lehet mondani. A fájllal kapcsolatos adatokat sem sikerült előcsalni, és az EXIF információk (mikor, milyen géppel, milyen beállítások mellett készült stb.) megjelenítését sem teszi lehetővé.

Viszont beállítható, hogy a diavetítés során a képváltást háttérzenével, illetve különféle effektekkel dobja fel, sőt még az is lehetséges, hogy a fotókat egyfajta kollázsként pakolja egymásra. A képeknek lehet keretet adni, valamint fekete-fehér és szépiaszűrő is pakolható rájuk.

A zenelejátszó rész az MP3 számok mellett képes a WMA és a veszteségmentesen tömörített FLAC állományok megszólaltatására is. Bár a kezelőfelület mást sejtet, de az ID3 tagekkel nem boldogult. Egyes tévék már lehetővé teszik, hogy egy okos alkalmazás segítségével a felhasználó leszívjon a netről különféle, az adott számmal vagy zenekarral kapcsolatos információkat, ám ez innen hiányzik. Lejátszási lista sem állítható össze, és a dalok egymásba mixelésére sincs mód.

Extrák

Tévézés, EPG

A csatornakereséssel mindössze másfél perc alatt végzett a tévé, ami igen jó időnek számít. Egy kisteljesítményű szobaantennát használtunk, de ez nem okozott gondot (Budapest belső részén). A kép nem esett szét, az adás nem ment el. Az Info gomb megnyomásával rövid leírás kérhető az éppen futó programról, a Guide-dal pedig az EPG csalható elő.

Az elektronikus tévéújságot akár lenyűgöző grafikájúnak is tarthatná egy simulékony modorú hazudozó, de cserébe igen jól használható. Egyszerre hét különféle adó műsorai láthatóak, emellett mód nyílik arra, hogy szelektáljunk ezek között típus szerint (film, hírek, szórakozás, sport, gyermek, zene, művészet/kultúra, társadalmi/gazdasági, oktatás, életmód). Sőt az is kiválasztható, hogy csak az ingyenes, a fizetős vagy a nagyfelbontású csatornákat jelenítse meg, illetve természetesen létrehozható egy külön Kedvencek fiók is.

Skype

A készülék rendelkezik saját Skype klienssel, viszont a videotelefonáláshoz szükséges egy speciális kamera. Ez sajnos kimaradt a tesztkészülék dobozából, úgyhogy el kell hinnünk bemondásra, hogy működik a videotelefonálás is.

Okostévé

Bár a Panasonic is folyton csiszolgatja saját Smart TV rendszerét, a Viera Connectet, azonban e téren inkább a trendkövetők közé tartoznak. Körülbelül 70 alkalmazás közül lehet választani, amelyek között akadnak fizetős és ingyenes darabok is. Magyar tartalom a Startlap.hu-n kívül nincs, de annyira nem is hiányzik.


Az alkalmazásokat – az LG-től átvett szisztéma szerint – tartalmuk szerint csoportosították (videó, zene, sport, játék, közösségi hálózat, hírek és időjárás, egészség és fitnessz, életmód). Ezek között kétségkívül akadnak jók, így például a YouTube, az Eurosport és az Aupeo kliens. Van olyan is, ami direkt 3D anyagokat kínál (Viera 3D World), illetve meg lehet nézni különféle B-C-D kategóriás filmeket, magazinműsorokat, ajánlókat. Megvannak a kötelező, különféle időjárással kapcsolatos programok, a népszerű fotómegosztó szolgáltatások, illetve lehet Facebookozni és Twitterezni is. A sebességre nem lehet panasz, az appok letöltése és installálása villámgyors, és a kezelőfelület is jól néz ki. Nem hiányzik belőle a böngésző sem, azonban az USB-n keresztül csatlakoztatott egeret és billentyűzetet nem ismerte fel, így ennek kezelése a virtuális billentyűzettel egy rémálom, és a Flash-t sem támogatja.

Time-shift, műsorrögzítés

Lehetőség nyílik a digitális tévéadások rögzítésére, amennyiben az ember egy külső merevlemezt csatlakoztat az egyik USB portra. A felvétel a REC gombbal indítható, de persze van mód az időzítésre is az Elektronikus Programmagazinon keresztül. Ezek az anyagok külön menüpontból indíthatóak el, viszont arra érdemes odafigyelni, hogy csak azon a tévén játszhatóak le újra, amelyiken felvették. Ezek után nem meglepő, hogy a time-shift, azaz a csúsztatott tévénézés is működik, tehát a tévéadás megállítható és visszatekerhető.

Ideális beállítások

Öt előre beprogramozott képprofil közül választhat a felhasználó, amelyek már nevükben is jelzik, milyen tartalmakhoz szánja őket a gyártó. A legjobb hír, hogy a legtöbb tévével ellentétben rossz nincs köztük! A Dinamikus ugyan túl világos, viszont korántsem nézhetetlen, sőt azt is meg lehet kockáztatni, hogy aki a hideg színvilágot preferálja, annak ez lehet a legjobb választás. Játék módban ki van kapcsolva minden képjavító technológia, a Normál, a Mozi és a True Cinema pedig elég közel áll egymáshoz a meleg színhőmérsékletnek köszönhetően.


Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: Dinamikus, Játék, Mozi, Normál, True Cinema. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Itt pedig következzenek az ideális beállítások:

Panasonic TX-P42ST50E
Kontraszt 53
Fényerő 15
Színtelítettség 30
Képélesség HD: 0 SD: 5
Élénk színek Ki
Öko üzemmód Ki
P-NR Ki
Intelligent Frame Creation Ki/Minimum
Gamma 2,2
Fehéregyensúly vörös szint -2
Fehéregyensúly zöld szint -5
Fehéregyensúly kék sziint 11

Értékelés

Az tény, hogy az ST50 nem úgy fest, mint az idei év agyonhype-olt top tévéi. Nincs különlegesen formázott talp, se félcentis káva, se papírvastagú készülékház. De ez a tv a legjobb bizonyíték arra, hogy a külső nem minden, ugyanis bekapcsolt állapotában egyből feledteti a kissé vastag kávákat, és az azt övező, érthetetlen funkciójú, átlátszó keretet.

A kezelés, a menürendszer kiegészítve a Viera Tools gyorsmenüvel és a háttérvilágítással ellátott távvezérlővel remekül működik, és az elektronika sebességére sem lehet panasz. A saját fejlesztésű okostévérendszernél ugyan van profibb is a piacon, az egér- és a klaviatúrakezelés támogatásának hiánya nem az igazi, viszont az elérhető alkalmazások között vannak egészen használható darabok.

A médialejátszó is rendben van, azt leszámítva, hogy csak a JPG képek megjelenítésére képes, valamint, hogy nem lehet lejátszási listát összeállítani. Viszont cserébe az összes fontos videóállománnyal elboldogult, és még a FLAC zeneszámokat is képes megszólaltatni. A földi sugárzású digitális jelek sem állítják megoldhatatlan feladat elé, hisz a satnya antenna ellenére a kép nem esett szét és nem tűnt el. Az EPG nem túl szép, ám cserébe elég jól használható.

Mindez persze semmit sem érne, ha a képminőség rossz lenne, hiszen egy tévé esetén ez a legfontosabb szempont, de erről szó sincs! A korábban a plazmatévéket jellemző tipikus hibák, így a ghosting, a beégés és a foszfor lag sem jelentkezett. Akadozással, durva zajosodással nem találkoztunk, és a természetes színvilág is jó választás volt. 240 000 forintos árával nem tartozik a legolcsóbb darabok közé, de a képminőség annyira jó, hogy csak ajánlani tudjuk mindenkinek.


Panasonic P42ST50E 3D plazma tv

elefant

A Panasonic P42ST50E plazmatévét a Panasonic magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés