Médialejátszó 3D támogatással

Idén végre az összes Panasonic tévébe került már integrált médialejátszó, azaz ez a szolgáltatás innen sem hiányzik. Mivel a képeket, dalokat és videókat nem képes egyszerre kezelni a rendszer, ezért előzetesen ki kell választani, hogy filmnézésre, képnézegetésre vagy zenehallgatásra használnánk. A kezelés egyszerű: a fájlok és mappák között a nyilakkal lehet ugrálni. Ezekből egyszerre 18 darabnak jut hely a képernyőn, amivel nincs gond, azzal viszont igen, hogy nevük nem fér ki, hanem csak az első öt betű látható.

Fotók és zenék

Csupán a JPG kiterjesztésű képek megjelenítésére nyílik mód, ami ma már édeskevés. Ráadásul ezekről semmilyen információ nem kérhető le, még a nevüket sem sikerült a kijelzőre varázsolni, nemhogy a fájlokba kódolt EXIF adatokat. A diavetítés funkció elindítható, ennek beállításai (szóljon-e aláfestőzene a képváltás alatt, milyen sebességgel kövessék egymást a képek, valamilyen effekt színesítse-e ezt a folyamatot, illetve legyen-e keret a fotók körül) bármikor módosíthatóak. Ez meglehetősen felhasználóbarát megoldás, az már viszont kevésbé, hogy nem lehet lejátszási listát összeállítani a fájlokból. Tehát aki ilyesmiben gondolkodik, annak előtte ezt számítógépen kell elvégeznie.

A zeneszámok esetén sajna ugyanez a helyzet, viszont itt legalább a formátumtámogatásra nem lehet panasz. Az elmaradhatatlan MP3 mellett ugyanis a WMA, sőt a veszteségmentesen tömörített, ezáltal igen jó minőséget biztosító FLAC állományok lejátszása is megoldott. Az ID3 tagek kezelésére elméletileg képes, viszont a gyakorlatban akadtak problémák, hiszen egy-két dal vagy album nevének megjelenítésekor egyszerűen sztrájkba lépett. A lejátszófelület szép, de semmi extrát nem kínál, azaz nem érhetőek el innen a hangbeállítások, és a számok egybecsúsztatása sem lehetséges.

Filmek

Sajnos a videó szekció sem hibátlan, és némiképp meglepést okozva elsősorban a kezeléssel akadtak problémák. Például egészen nevetséges módon a távvezérlőn elhelyezett funkciógombok (play, pause stb.) egyáltalán nem működnek itt. Ezután joggal merül fel a kérdés, hogy ezek egyáltalán akkor minek is kerültek rá az eszközre? A kurzorral előhívható virtuális kezelőfelület helyettesítheti ezt, kár, hogy itt az elektronika kissé lassan reagál a távirányító gombjainak megnyomására. Ennél is nagyobb baj, hogy semmilyen úton-módon nem nyílik rá lehetőség, hogy pontosan megadjuk, honnan is szeretnénk indítani a lejátszást. Más modelleknél ez pedig a virtuális csúszka vagy a számok segítségével akár századmásodperce beállítható. Az pedig már csak hab a tortán, hogy sokszor hiába az Info gomb nyomkodása, az „USB” feliraton kívül semmilyen más információt nem árult el a fájlról.

Rendben, a kissé nehézkes kezelés és a hiányosságok kerültek a mérleg egyik serpenyőjébe, viszont a másik oldalon pedig ott van a formátumtámogatás és úgy általában a képminőség, amibe egyszerűen nem lehet belekötni! Minden egyes videót tökéletesen színhelyesen, akadozás nélkül játszott le, és a hangok is rendben voltak. Ebben a tekintetben egyértelműen a piacvezetők közé tartozik ez a médialejátszó. A tesztcsomag bevetése után pedig az is kiderült, hogy az egyébként is problémás Killa_sample-ön kívül az összes fájllal elboldogult. A termékkommunikációban erről sok szó esett, de attól még ráküldtünk a netről letöltött különféle demo 3D anyagokat (Half SBS, MKV és MPG kiterjesztés, Side-by-side és Top-and-bottom formátum). Ezeket azonnal felismerte, és automatikusan térhatásúvá alakította. A külső feliratok kezelésére képes, viszont a karakterek kicsik, és méretük sem módosítható, így nem mindig látszanak jól.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!