Képminőség 2.
A Panasonic DMC-LX5 is képes a JPEG képek mellett a RAW állományok rögzítésére, így a későbbiekben kedvünk szerint javíthatunk képeinken, vagy éppen művészkedhetünk velük. Mivel a gépből kijövő JPEG-ek nem minden esetben nyerték el tetszésünket, kíváncsiak lettünk, hogy mit és mennyire lehet javítani, illetve lehet-e egyáltalán utólag „csodát tenni”. Íme pár példa:
A nyers fájlokon csak minimális változtatásokat eszközöltünk, például a képélesítést 40%-ra, a luminancia zajszűrést 20-30%-ra tettük. Az első képen sokkal tisztább, kevésbé mosott homogén felületeket láthatunk a módosításoknak köszönhetően. A piros rózsa is kevésbé bántó a szemnek, ha nem a gépen belüli JPEG motorra bízzuk a képalkotást. Végül a bogyós képen is sokkal természetesebb, filmszerűbb a kép szemcsézettsége. A kísérletező kedvűek hasonlóan apró beállításokkal sokat javíthatnak képeiken - megéri az utómunkára időt szakítani!
Elődjéhez hasonlóan, az LX5 is -2/+2 szintű zajszűrést tesz lehetővé az egyes film stílusokon belül (a stílusokat a főmenüben szerkeszthetjük, a gyorsmenüből csak kiválasztani lehet ezeket). Zajos képeinket a Standard stílussal, 0 zajszűrési szinttel készítettük. Próbálgatásaink során a 0 szint tűnt ideálisnak általános fotózási célokra. Ha nagyon finom részletekkel teletűzdelt témát szeretnénk megörökíteni, akkor érdemes a zajszűrést alacsonyabb szintekre vinni. Ugyanígy emelhetjük akár +2-re is a szűrés mértékét, ha nem részletgazdag, amit fotózunk, de szeretnénk minél kevesebb zajt. Aki persze RAW-ban fotózik (és miért ne tenné, ha már adott a dolog), az sokkal finomabb és hatékonyabb szűrést tud utólagosan berhelni.
Érdekes, hogy az ISO 400 és ISO 800 érzékenység mellett készített fotók fehéregyensúlya a vöröses felé tolódik el, s ez a megvilágítástól (és annak jellegétől is) teljesen függetlenül történt. Színzajjal egyáltalán nem találkozni, egyedül a sárga foltosodás lehet zavaró, amely ISO 800-on és fölötte jelentkezik a képeken. A finom részletek ISO 800-on kezdenek elmosódni, de még ISO 3200 is használható marad végszükség esetére:
Az LX3-hoz hasonlóan az LX5 fénymérése is igen pontosnak bizonyult, de a fehéregyensúly ennél a készüléknél sem volt mindig százas. A beépített vaku színsemleges megvilágítást adott, témáink nem kaptak se vöröses, se más színű beütést használatától.
Láthatóan javult az LX5 képminősége elődjéhez képest, de ha igazán jó képeket akarunk, akkor (most is) erősen ajánlott a RAW formátum használata. A Leica optika most is brillírozik, de torzításairól egyelőre nem tudunk nyilatkozni, mivel a Raw Therapee még nem támogatja az LX5 fájljait. Mindenesetre tetszett, amit láttunk, de a Samsung EX1 és a Canon G11 (és a lassan érkező G12, no meg majd talán a Nikon P7000) mellett már nem lesz olyan könnyű dolga a Panasonic-nak, mint legutóbb.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
