Külvilág, ergonómia
Már hónapokkal a Panasonic DMC-GX7 hivatalos bemutatója előtt megindult a találgatás, hogy vajon miért késik ennyit a DMC-GX1 utódja, és milyen újdonságokat fog majd belecsomagolni a gyártó. Az új szolgáltatásokról és funkciókról szóló álmodozás mellett rengetegen adtak hangot a formatervet illető kívánságaiknak. A legtöbben a régi, 4/3-os DMC-L1 fotómasina vonalait szerették volna viszontlátni – a GX7 láttán pedig úgy tűnik, a Panasonic meghallgatta a rajongókat. Első pillantásra legalábbis van hasonlóság az L1 és a GX7 között.
A GX7 megőrizte a GX1 elődmodell vonalvezetését, azonban a nagyobb, hangsúlyosabb markolat és a valamelyest jobbra eltolt objektívfoglalat mégis egy teljesen más gép látszatát nyújtja elölről szemlélve. A bajonett eltolására a nagyobb markolati rész miatt volt szükség, hogy a fotós keze (pontosabban ujjai) kényelmesebben elférjen(ek), több hely legyen a fogantyú és az objektív között. A markolat elülső részében látható az AF segédfényének ablakocskája – ezen az apró részleten kívül más nem is nagyon található a frontlemezen. Azaz de, az objektív reteszének kioldója.
A hátoldalon egy érintésérzékeny, 3”-os kijelző található, ami lefelé kb. 30°-ban és felfelé kb. 90°-ban dönthető. A komoly mozgatómechanika hosszú élettartamot ígér, de azért jobban örültünk volna vagy egy fixen rögzített, vagy egy kihajtható és elforgatható LCD-nek (mint a G6, illetve GH3 vázakon). A rögzített egérmozinak azért lett volna értelme, mert egyrészt állványra szerelve amúgy is nehézkes, sőt, nagyobb cseretalpak esetén szinte lehetetlen a panelt megdönteni (a kijelző éle ugyanis felfekszik a cseretalpra), másrészt mert a fantasztikus felbontású elektronikus kereső maga is 90°-ban felhajtható. A mozgatható kijelzőnek így tehát csak akkor van igazán értelme, ha fejünk fölé tartjuk a masinát és úgy fotózunk.
Visszatérve az elektronikus keresőhöz: amikor a GX7 még csak pletykaszinten létezett, illetve előkerültek róla az első szabadalmi bejegyzések, akkor még senki sem hitte el azt, hogy a beépített EVF dönthető lesz. Ez a megoldás ugyanis – legjobb tudomásunk szerint – teljesen egyedülálló, sem a Panasonic, sem más gyártó nem alkalmazott eddig ilyet. A kereső egyébként 2,76 millió képpontos felbontással rendelkezik, képfedése körülbelül 100%-os, nagyítása pedig 1,39-szeres, ami 35 milliméteres rendszerre fordítva kb. 0,7-szerest jelent. A szemüvegesek is örülhetnek, hiszen -4/+3 közt lehet beállítani a dioptriaértéket. A kereső képe gyors gépmozgatásnál sem esik szét, nem találkoztunk a „szivárvány effektussal” sem (svenkeléskor látszanak az RGB színekre bontott képélek). Sötétben kissé belassul a képfrissítés (az EVF jelerősítéssel világítja ki a keresőképet) és némi zaj is látszódik, de ehhez már olyan rossz fényviszonyok kellenek, hogy ilyenkor optikai keresőn keresztül szinte semmit sem lehetne látni a témából.
Még a hátoldalnál maradva látható, hogy a GX7-re összesen négy fizikai, szabadon programozható funkciógombot helyeztek el. Amúgy a nyomógombok minősége jó, méretük pont jó lett. Szubjektív érzetre a GX1 gombjai gyengébb minőséget képviselnek. A hátoldalon látható vezérlőtárcsa nyomógombként is funkcionál, akárcsak a GX1-nél. A kezelőszervek kellemesen kézre esnek, de a markolatot fogó kéznek kissé zavaró a nyakpánt rögzítő fémfüle.
A gyártó határozottan húzza meg a válaszvonalat a G/GH és a GX sorozat között, mert hiába tud a GX7 is teljesen manuális videót rögzíteni (erről majd kicsit később), nincs se külső mikrofonnak, se fejhallgatónak csatlakozó kialakítva. A váz bal oldalán, egy gumifedél mögött csupán a szokásos USB, HDMI és vezetékes távkioldó aljzatokat találjuk.
A beépített villanó a retesz elhúzására pattan fel (azaz a „legautomatább” módban sem fog magától felnyílni) és ujjal lefogható pozícióban is megállítható, tehát a plafonra is deríthetünk vele.
A vaskos markolatba egy viszonylag szerény teljesítményű akkumulátor került, amivel körülbelül 300 képet és félórányi videót tudtunk elkészíteni rengeteg menüzéssel együttesen. A CIPA standard tesztje szerint egy töltéssel körülbelül 350 fénykép készíthető, amely érték reálisnak tűnik próbánk után.
Amint a markolat gumiján látható ikon is mutatja, itt található az NFC chip, tehát ide kell érintenünk a szintén NFC egységgel megáldott okostelefont (vagy táblagépet), ha gyorsan és fájdalommentesen szeretnénk a két eszközt összepárosítani.
A Panasonic DMC-GX7 két, a tükörreflexes gépekhez hasonló elrendezésű vezérlőtárcsával rendelkezik, így manuális módban közvetlen és gyors hozzáférésünk van az expozíciós értékekhez. Érdekesség az elülső tárcsa elhelyezése, amely a kioldó körül foglalja el helyét. Felülnézetből a következő részegységeket láthatjuk a masinán balról jobbra haladva: dönthető elektronikus kereső, vakusaru, beépített vaku, a filmfelvétel dedikált gombja, kioldó és elülső tárcsa, módválasztó és a bekapcsoló kar.
Tetszetős, neoretrós külsejével magára vonzza a figyelmet a Panasonic DMC-GX7, ráadásul a szemrevaló megjelenéshez jó ergonómia és kellemes kezelhetőség is társul. A váz a kisebb, fix gyújtótávolságú objektívekkel, de a nagyobb zoomobjektívekkel is kiegyensúlyozottan viselkedik a fotós kezében. A szemléltetés végett összeállítottunk pár összehasonlító képet a régi GX1-gyel:
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
