Külsőségek

„Jaj, véletlenül a GH3-at küldték tesztre... Hmm, vagy mégsem?” – nagyjából ez villant át szerkesztőnk agyán, amikor a futártól átvette a csomagot, amiben a DMC-GH4 és egy 14-140 mm F3.5-5.6 utazózoom objektív volt. Külsőre ugyanis nagyon hasonlít egymásra a két fényképezőgép, de közelebbről nézve azért felfedezhető számos különbség.

A DMC-GH4-et nem csak típusjelölése árulja el, hanem a kissé másképp kialakított beépített vaku, a kevésbé feltűnő Lumix jel („L”) a frontlapon, illetve a reteszbütykös módválasztó tárcsa, ami ráadásul magasabb is lett.

A finomabb, eldugottabb különbségeket csak kellő odafigyeléssel lehet észrevenni: a hátoldalon például majdnem duplájára nőtt a 3”-os kihajtható és elforgatható kijelző képpontjainak száma, de az elektronikus kereső is új lencserendszert és szemkagylót kapott (a GH3-nál csak akkor kaptunk megfelelő keresőképet, ha teljesen merőlegesen néztünk bele az EVF-be, itt már „lazábbak” lehetünk, a keresőkép szélei nem válnak életlenné, maszatolttá).

Visszatérve a váz tetejére: az említett vakun és módválasztón kívül a „képkészítés módja” forgókapcsoló (bal oldalt) is eltér a régitől, a GH4-é bővült egy funkcióval (time lapse). Bár a GH4-hez egy teljesen újfajta, kifejezetten a videós funkciókat támogató „markolat” is kapható (Interface Unit), a GH3 portrémarkolata (és akkumulátora) is 100%- osan kompatibilis maradt, ami nagyon jó hír azoknak, akik meglévő GH3 készülékük mellé szeretnének egy GH4-et vásárolni. A GH4 alsó része ugyanolyan, mint az elődé, azonban itt az Interface Unit végett egy új csatlakozóval is találkozhatunk.

A tervezők a GH3 remek fogásán is tudtak még javítani, így a GH4 markolatának belső íve peremet kapott, amiben az ujjbegyek jobban meg tudnak kapaszkodni. Szerintünk a különbség a markolási minőségben nem észrevehető. Ami viszont nem tetszett annyira, hogy a GH3 csatlakozói között található mini HDMI-ből micro HDMI-t helyeztek el a GH4-en, jelezve ezzel is a vásárló felé, hogy vegye meg az Interface Unitot is, ha komolyabban óhajt foglalkozni a videózással (azon van rendes HDMI csatlakozó). A GH4-ben immár nem csak Wi-Fi, hanem NFC modullal is találkozhatunk, tehát a vezeték nélküli kommunikáció egy okostelefon/táblagép és a fotómasina közt gördülékenyebb lett.

Szívesen láttunk volna egy második memóriakártya-foglalatot a GH4-ben, hogy munka közben nagyobb biztonságban érezhessük magunkat (fájltükrözés), illetve videózásnál gördülékenyebb legyen a felvételkészítés (anyagilag – és a tevékenykedő Murphy végett – egyáltalán nem mindegy, hogy például 1 db 128 GB-os, vagy 2 db 64 GB-os SDXC kártyát használunk).

Apropó memóriakártya: korábbi cikkünkben kifogásoltuk, hogy a GH3 memóriakártya-foglalatának ajtaja túl könnyen nyílik. No, elégedetten és boldogan jelentjük, hogy a GH4-nél már nem kell félni az óvatlan ajtónyitástól!

A fényképezőgép tetőlemezének kialakítása, kiosztása (is) megegyezik a korábbi modellével, így aki már meglévő GH3 készüléke mellé szeretne egy GH4-et, annak nem lesznek átszokási problémái, akár vakon (azaz szemhez emelve) is kezelheti a gépeket. A GH4 ergonómiájáról nincs sok új írnivaló, tulajdonképpen megegyezik minden a GH3-nál tapasztaltakkal.

Adatlap

Panasonic DMC-GH4
Érzékelő típusa, mérete	LiveMOS 4/3" (17,3 x 13 mm)
Effektív felbontás	16,05 MP
Optika	cserélhető
Bajonettrendszer	m4/3
Pormentesítő rendszer	van, Supersonic Wave Filter
Záridő	1/8000 - 60 mp; 1/16 000 - 1/30 mp filmfelvételnél elektronikus zárral
LCD	érintésérzékeny 3"-os OLED 1 036 000 képpontos felbontással, kihajtható, elforgatható
Elektronikus kereső	2 359 000 képpontos felbontással, 100%-os képfedéssel, 1,34-szeres (ekvivalens 0,67-szeres) nagyítással, +/-4 dioptriaállítási lehetőséggel
Belső memória	nincs
Támogatott memóriakártyák	SD/SDHC/SDXC
AF típusa	kontrasztérzékelő AF rendszer, 49 AF ponttal, AF segédfénnyel
AF módok	arcérzékelés, AF követés, 49 mezős AF, 1 mezős AF, pinpoint AF, érintéses AF, MF segéd
ISO érzékenységtartomány	ISO 200 és ISO 26 600 között 1/3 vagy 1 FÉ lépésenként
Fénymérés módja	TTL nyíltrekeszes fénymérés, 1728 zónás, többszörösen súlyozott, középre súlyozott, szpot
Fehéregyensúly	auto, napfény, felhős, árnyékos, izzó, vaku, egyedi 1, egyedi 2, K-fok (2500-10 000, 100 K-s lépésekben)
Vaku	kulcsszám 17 (ISO 200 mellett), X-szinkronsebesség 1/250 mp
Vakuüzemmódok	automata, auto/vörösszem, felülbíráltan be, felülbíráltan be/vörösszem, lassú szinkron, lassú szinkron/vörösszem, kikapcsolva
Exponálás	egy kép, sorozatfelvétel (12 kép/mp AF-S-szel, 7 kép/mp AFC-vel, 7 kép/mp élőképpel; elektronikus zárral SH: 40 kép/mp, H: 12 kép/mp, M: 7 kép/mp, L: 2 kép/mp); önkioldó (2, 10 mp)
Üzemmódok	P, A, S, M, C1, C2, C3,  intelligens automata, kreatív mód, videofelvétel
Képi hatások	kifejező, retró, régi szép idők, high key, low key, szépia, monokróm, dinamikus monokróm, durva monokróm, selymes monokróm, hatásos művészet, high dynamic, keresztbehívás, játék hatás, játékosan élénk, ezüstös képhatás, miniatűr hatás, lágy fókusz, fantázia, csillagszűrő, szín egy pontban, napsütés
Felbontás	4608x3072, 4608x2592, 3456x3456, 3264x2448, 3264x2176, 2448x2448, 2336x1752, 2356x1560, 1920x1080, 1744x1744, 1824x1368, 1824x1216, 1824x1024, 1712x1712
Nyers (RAW) fájl	van, 12-bites RW2
Videofelvétel	van, AVCHD (MTS)/ Motion JPEG (MP4, MOV) @ 59,94, 50, 24 Hz
Videó minősége	MOV @ 59,94 Hz: [4K] 3840x2160:29.97p, 100Mbps (IPB) (LPCM)/[4K] 3840x2160:23.98p, 100Mbps (IPB) (LPCM)/[Full HD] 1920x1080:59.94p, 200Mbps (ALL-Intra) (LPCM) / 100Mbps (IPB) (LPCM) / 50Mbps (IPB) (LPCM)/[Full HD] 1920x1080:29.97p, 200Mbps (ALL-Intra) (LPCM) / 100Mbps (IPB) (LPCM) / 50Mbps (IPB) (LPCM)/[Full HD] 1920x1080:23.98p, 200Mbps (ALL-Intra) (LPCM) / 100Mbps (IPB) (LPCM) / 50Mbps (IPB) (LPCM) MOV @ 50 Hz: [4K] 3840x2160:25.00p, 100Mbps (IPB) (LPCM)/[Full HD] 1920x1080:50.00p, 200Mbps (ALL- Intra) (LPCM) / 100Mbps (IPB) (LPCM) / 50Mbps (IPB) (LPCM)/[Full HD] 1920x1080:25.00p, 200Mbps (ALL-Intra) (LPCM) / 100Mbps (IPB) (LPCM) / 50Mbps (IPB) (LPCM) MOV @ 24 Hz: [C4K] 4096x2160:24.00p, 100Mbps (IPB) (LPCM)/[4K] 3840x2160:24.00p, 100Mbps (IPB) (LPCM)/[Full HD] 1920x1080:24.00p, 200Mbps (ALL-Intra) (LPCM) / 100Mbps (IPB) (LPCM) / 50Mbps (IPB) (LPCM) MP4 @ 59,94 Hz: [4K] 3840x2160:29.97p, 100Mbps (IPB) (LPCM) / 100Mbps (IPB) (AAC)/[4K] 3840x2160:23.98p, 100Mbps (IPB) (LPCM)/[Full HD] 1920x1080:59.94p, 200Mbps (ALL-Intra) (LPCM) / 100Mbps (IPB) (LPCM) / 50Mbps (IPB) (LPCM)/[Full HD] 1920x1080:29.97p, 200Mbps (ALL-Intra) (LPCM) / 100Mbps (IPB) (LPCM) / 50Mbps (IPB) (LPCM)/[Full HD] 1920x1080:23.98p, 200Mbps (ALL-Intra) (LPCM) / 100Mbps (IPB) (LPCM) / 50Mbps (IPB) (LPCM)/[Full HD] 1920x1080:59.94p, 28Mbps (IPB) (AAC)/[Full HD] 1920x1080:29.97p, 20Mbps (IPB) (AAC)/[HD] 1280x720:29.97p, 10Mbps (IPB) (AAC)/[VGA] 640x480:29.97p, 4Mbps (IPB) (AAC) MP4 @ 50 Hz: [4K] 3840x2160:25.00p, 100Mbps (IPB) (LPCM) / 100Mbps (IPB) (AAC)/[Full HD] 1920x1080:50.00p, 200Mbps (ALL-Intra) (LPCM) / 100Mbps (IPB) (LPCM) / 50Mbps (IPB) (LPCM)/[Full HD] 1920x1080:25.00p, 200Mbps (ALL-Intra) (LPCM) / 100Mbps (IPB) (LPCM) / 50Mbps (IPB) (LPCM)/[Full HD] 1920x1080:50.00p, 28Mbps (IPB) (AAC)/[Full HD] 1920x1080:25.00p, 20Mbps (IPB) (AAC)/[HD] 1280x720:25.00p, 10Mbps (IPB) (AAC)/[VGA] 640x480:25.00p, 4Mbps (IPB) (AAC) MP4 @ 24 Hz: [C4K] 4096x2160:24.00p, 100Mbps (IPB) (LPCM)/[4K] 3840x2160:24.00p, 100Mbps (IPB) (LPCM)/[Full HD] 1920x1080:24.00p, 200Mbps (ALL-Intra) (LPCM) / 100Mbps (IPB) (LPCM) / 50Mbps (IPB) (LPCM) AVCHD @ 59,94 Hz: [Full HD] 1920x1080:59.94p, 28Mbps (IPB) (Dolby) AVCHD @ 50 Hz: [Full HD] 1920x1080:50.00p, 28Mbps (IPB) (Dolby)
Extrák	Wi-Fi, NFC, időjárásálló kivitel, kihajtható és elforgatható kijelző, 4K videó, zár élettartama 200 000 kioldás, élkiemeléses kézifókusz-segéd, gépen belüli RAW feldolgozás, zebracsíkos expozíciósegéd
I/O interfész	USB 2.0, micro HDMI, mikrofonbemenet (3,5 mm jack), fejhallgató-kimenet (3,5 mm jack), PC szinkr.
Áramellátás	Li-ion akku (7,2 V, 1860 mAh) DMW-BLF19E
Méret	132,9 x 93,4 x 83,9 mm
Tömeg	560 g (akkuval és memóriakártyával együtt), 470 gramm üresen
Váz anyaga	magnéziumötvözet, műanyag
Fogyasztói ár	479 900 Ft
Garancia	1+1 év

Menürendszer

A Panasonic DMC-GH4 menürendszere nem csak külalakra, hanem tartalmilag is erősen hasonlít az elődmodellére, persze ennél a masinánál többoldalas bővítést eszközölt a gyártó. Megmaradtak a fő menüpontok a lista bal oldalára rendezve; az egyes funkciókat – összesen öt gyűjtő menüpontban – a jobb oldalon találjuk, ezeket a fényképezés, videofelvétel, egyedi beállítások, általános beállítások, és a képlejátszás, fájlfeldolgozás nevekre keresztelte a gyártó. A menüről készült képek alatt videónkat lehet megtekinteni a teljes rendszerről.

A GH4 sem maradhatott gyorsmenü nélkül – ezt a fotózással szorosan összefüggő paramétereket tartalmazó menüt (gyári beállítások mellett) a „Fn2” gombbal érhetjük el. Ide olyan paraméterek kerültek be, mint a fotóstílus, a mozgóképfelvétel formátuma, a mozgóképfelvétel minősége, az autofókusz, az AF mód, a hisztogram elhelyezése, a fénymérés, az expozíciókompenzáció, az érzékenység, valamint a fehéregyensúly.

Lehetőségünk van arra is, hogy ezt a gyorsmenüt saját igényeinknek megfelelően alakítsuk, ehhez csupán a menüben a megfelelő pontban át kell állítani az „alapértelmezettet” „egyénire”, majd belépve a gyorsmenübe elvégezhető a konfiguráció, íme:

A „DISP.” gomb nyomkodásával egy egyedi oldalra is eljuthatunk, amin az összes, a fotózással és videózással összefüggő paramétert egyszerre tekinthetjük át, és az érintőképernyő segítségével meg is változtathatjuk.

Működés I.

Óriásit téved az, aki azt hiszi, hogy a Panasonic DMC-GH4 „tudástárát” le lehet tudni egy „lásd a DMC-GH3-at” félmondattal, sőt! A GH4, bár elsőre ikertestvérének tűnik a régebbi modellnek, azonban ez csak kívülről (és ott is csak nagyjából) mondható el róla. A motorháztető alatt annyi jelentős és finom módosítást hajtott végre a gyártó, hogy az ember nem is hinné elsőre. Kezdjük a bagatell dolgokkal: eltűntek végre a sémák a módválasztó tárcsáról. Persze megmaradt az „iA”, avagy intelligens automata és a „kreatív vezérlés” mód (képi hatások), de legalább belátták azt a fejlesztők, hogy egy GH kategóriás gépnél már ciki a sémaválasztás.

A következő ilyen apróság az, hogy a képkészítés módjának tárcsáján plusz egy funkcióként a „time lapse” (időeltolásos felvételi) mód is elérhető, így már nem a menüben kell ezt az igen divatos és látványos szolgáltatást levadászni. Ha használni szeretnénk, csak odaforgatjuk a tárcsát, és máris kezdhetjük a korábban megadott paraméterekkel való dolgozást.

Ha már említettük a képhatásokat (szűrőket), akkor térjünk is ki ezekre egy-két mondat erejéig! A GH4-ben fellelhető digitális szűrők nagyjából megegyeznek a G6-ban látottakkal, s természetesen túlnyomó többségüket itt is lehet paraméterezni. Azonban ebben a módban operálva le kell mondanunk az expozíciós értékek manuális beállításáról – itt bizony mindent maga a gép végez.

A GH4 új zárszerkezetet kapott, amelynek hála immár az 1/8000 másodperces záridő is kiválasztható lett. A GH3-nál az 1 FÉ-vel lassabb, 1/4000 mp volt a csúcsérték; a rövidebb expozíciós idő leginkább nyári, verőfényes napsütésben, nagy fényértékű objektívek használata során jöhet jól, ha a kis mélységélesség elérése a cél, illetve olyan esetekben, amikor egy gyors mozgású témát szeretnénk mozgás közben kimerevíteni felvételünkön. A gyorsabb zárhoz nagyobb átmeneti puffert is csatoltak, így a sorozatfelvétel sebessége mellett az egyhuzamban rögzíthető képek száma is megnőtt. Próbára is tettük az adattovábbítási rendszert, a GH4-et a GH3-mal mértük össze, a különbség pedig tetemes volt:

Legjobb minőségű, legnagyobb felbontású JPEG állományok használata esetén, AF-S fókuszmódot használva (arra egy kicsit később még kitérünk, hogy ennek miért van szerepe) a GH3 egy ideig szépen kerepel (6 kép/mp), majd belassul és úgy folytatja a képrögzítést (kb. 3 kép/mp), míg a GH4 12 kép/mp-es sebességgel addig kattog, míg nyomva tartjuk a kioldót. Ha a JPEG mellé a RAW állományok mentését is kérjük, akkor is sokkal gyorsabban és tovább bírja szusszal a GH4 rendszere: míg a GH3 3 mp után kifullad (addig 6 kép/mp a sebessége) és utána már csak kb. 1 kép/mp-cel tudja folytatni a versenyt, addig a GH4 3,5 mp-ig tolja teljes sebességgel a fotókat (12 kép/mp), és utána is kb. 1,2 fps marad a tempója. Ezek alapján a mérnökök körülbelül megduplázták a puffer méretét, és a kártya írási sebességét is jobban kihasználják, mint korábban.

Ha viszont követőfókuszt, azaz AF-C módot választunk sorozatfelvétel mellé, akkor a sebesség a GH3 esetében 4, míg a GH4-nél 7 kép/mp-re csökken (csak JPEG fájlok felvétele mellett). A GH3 a csökkent tempó mellett nem egész 9,5 mp-ig bírja szusszal, utána tovább lassul kb. 1 kép/mp-re, ezzel szemben a GH4-gyel addig lehet fotózni, amíg nyomjuk a kioldót.

Ha továbbra is a követőfókuszt használjuk, de ezúttal nem csak JPEG, hanem RAW fájlokat is mellékelünk, akkor a GH3 átmeneti tárolója nem egész 5 mp után telítődik, a GH4-é pedig valamivel 6 mp után lesz tele. Ha viszont elengedjük a kioldót, a GH4 kijelzőjén sokkal rövidebb ideig látható az „írás” piktogramja (ugyanolyan memóriakártya használata mellett, természetesen). Fenti méréseinket SanDisk Extreme Pro 16 GB-os SDHC memóriakártyákkal végeztük (95 MB/mp adatátviteli sebesség).

Működés II.

Az apróbb fejlesztések közt – már ha lehet így nevezni ezeket – az 1 FÉ-vel tovább tolt érzékenységi tartomány (ISO 25 600 versus ISO 12 800, utóbbi a GH3 standard értékcsúcsa), és a gyorsabb vakuszinkron (1/250 mp vs. 1/160 mp) említhető. De a DMC-GH4 fénymérése is javult: itt a korábbi 144 helyett 1728-ra emelkedett a mérőmezők száma. A Wi-Fi mellé NFC funkciót is kapunk, így sokkal kényelmesebben és gyorsabban létesíthetünk vezeték nélküli kapcsolatot mobil eszközeinkkel, melyekkel a GH4 nem csak adatcserére képes, hanem akár távvezérelhető is. Van monokróm élőnézeti mód, ami a kézi élességállítást könnyíti meg adott esetekben, kapunk középpontjelzést (egy kis + jel jelenik meg a képernyő közepén), és nem utolsósorban teljesen megújult az AF rendszer. A GH3 23 AF mezője helyére 49 lép – a további lehetőségeket videónkban lehet megtekinteni:

A Panasonic DMC-GH4-ben a gyártó új fejlesztésű DFD, azaz „Depth From Defocus” AF rendszere dolgozik, aminek akkor érthetjük meg működését, ha előzőleg felvázoljuk a kontrasztérzékeléses autofókusz működési elvét (idézet „A fotózás alapjai – második rész” című cikkünkből): „Ebben az AF módban nincs szükség kiegészítő hardverre, így legtöbb esetben közvetlenül a fő képérzékelőn történik az élességállítás. Mint neve is jelzi, az AF algoritmus a képen kontrasztkülönbséget fog keresni a kijelölt AF mező alatt, mégpedig úgy, hogy folyamatosan állítja közben az objektív fókuszmotorját. Az AF folyamatnak akkor van vége, ha a legnagyobb kontrasztkülönbséget sikerült megtalálni: ez esetben éles a kép.”. A fókusz működésének leírásában a hangsúly az iteratív módon van, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy lassú – legalábbis a fázisérzékeléses AF-hez képest. A Panasonic azonban már eddig is igen sikeresen gyorsította fényképezőgépeiben ezt az élességállítási módszert, sőt a GH3 esetében már nemigen lehetett oka senkinek panaszra, a GH4-nél még tovább sikerült gyorsítani a rendszeren.

A mérnökök ugyanis közben rájöttek, hogy nem csak az az információ áll rendelkezésükre, hogy a fókuszálás lépéseinél gyengébb vagy erősebb lett a kontraszt, hanem az is, hogy mennyivel. Tehát azt is tudja a rendszer, hogy mennyivel lőtt mellé az objektív élességállításkor. Ehhez arra volt szükség, hogy a váz ismerje az adott lencserendszer háttérelmosását minden egyes gyújtótávolságnál és rekeszállásnál. A programozók így hát feltöltötték a GH4 memóriáját a saját gyártású objektívek paramétereivel (igen, mindegyik optikáéval). Ennek eredményeként – mindegy milyen gyújtótávolságot, rekeszértéket használunk, s milyen messze van a téma – a GH4 tudja, hogy az adott objektív mennyire defókuszált, s azt is, hogy milyen irányban. Ehhez csupán két képet kell megvizsgálnia gyors egymásutánban, melyek között egy parányit mozdít a fókuszon. A műveletnél a háttérelmosás (bokeh) változik, a GH4 pedig így meg tudja állapítani, mennyit kell még mozdítania az élességen, hogy az a végleges, avagy „éles” álláshoz közel kerüljön. A gyors mozdulatsor után még végrehajt a masina egy-két hagyományos kontrasztérzékeléses ciklust, és voilá, megvan az éles képünk.

A szemfülesek persze azt kérdik, hogy ezután majd minden egyes új objektív bejelentése után firmware-t kell majd frissíteni a GH4-en (és a majd azt követő vázakon, melyek szintén ezt az eljárását alkalmazzák)? Nos, nem, ugyanis a gyártó a DFD működéséhez szükséges adatokat majd az új objektívek alapszoftverébe építi be, így a lencserendszer-váz kommunikációja során történik majd meg az adatcsere. Emlékezzünk vissza, hogy a m4/3 a hagyományos 4/3 rendszertől eltérően két plusz kommunikációs pint (tüskét) kapott, melyeket pont az ilyen funkciók képesek kihasználni. Hogy gyártóidegen objektívekkel mi lesz a helyzet, az egyelőre bizonytalan, de vélhetően azok nem lesznek képesek a DFD fókuszrendszerrel együttműködni, hanem marad minden a régiben (értsd: GH3 szint, ami szintén piszok gyors).

A gyakorlatban a DFD AF nagyon jól vizsgázott: egyrészt sötétebb körülmények közepette is gyorsabb, biztosabb volt az AF, mint a GH3-nál, másrészt a témakövetéskor elvesztett élesség is sokkal hamarabb állt vissza. Videózás közben is harapósabb lett a fókusz – persze, tudjuk, hogy a hardcore filmesek soha nem használnak automatikus élességállítást, de sokan mások pedig mégis. Észrevettük, hogy ahol a GH3 nem vagy csak nagyon lassan állt be élesre filmfelvétel közben, ott a GH4 vagy azonnal, vagy másodpercek töredéke alatt meglelte a fogást a témán. Íme egy konkrét példa, ahol a GH3 a vízsugárra csak tíz másodperc után képes élesre állni, míg a GH4 azonnal:

Képminőség

Tulajdonképpen már láttunk mindent, amire a jelenlegi 16 MP felbontású 4/3-os szenzorok képesek; elvileg a Panasonic DMC-GH4-ben egy frissített lapka tevékenykedik, ami még jobb képminőséget ígér, mint a korábbi modelleké. Nos, utána jártunk a dolognak, és nem csalódtunk – ahogy eddig egyik 16 MP-es képérzékelőnél sem. Magyarán: a DMC-GH4 szenzorszinten körülbelül fél FÉ előnyt tud felmutatni a GH3-mal szemben zaj szempontjából. És akkor már el is érkeztünk első pontunkhoz, a stúdióban végzett zajos méréseinkhez. Mint mindig, úgy most is kikapcsoltuk az összes lehetséges zajszűrést (hosszú expozíciós idő alatti szűrés, valamint „-5”-ös érték a „Standard” fotóstílus alatt). Egyrészt a fényképezőgép saját JPEG motorja által kiadott JPEG állományokat, másrészt a nyers fájlokat vizsgáltuk, mennyire zajosodik az elkészített kép a teljes alap érzékenységi tartományban. A RAW fájlok konverzióját az Adobe Photoshop CS6 próbaverziója alatt az Adobe Camera RAW legfrissebb változatával (8.6.0.254) végeztük gyári értékek használata mellett.

A készülék saját JPEG állományait mindig a bal oldalon, míg a RAW konverziókat a jobb oldalon láthatjuk. Tapasztalataink szerint a JPEG állományokból kiindulva egészen ISO 3200-6400-as értékekig szép, jól használható képet kapunk. Mint szinte az összes újabb m4/3-os masinánál, úgy zajról a klasszikus értelemben véve itt sem lehet beszélni, inkább csak a részletek elmosódása, a „vízfestékszerűség” nő, ahogy haladunk a magasabb ISO értékek felé. Az úgynevezett „color bleeding”, azaz a színek összefolyása ISO 12 800-as értéktől fölfelé figyelhető meg; ebből a szempontból leginkább a vörös csatorna érintett. Érdekes volt látni, hogy a GH4 JPEG motorja mennyire szép eredményt ad: a nyers RW2 fájlokból – legalábbis az ACR használatával – nem kaptunk ebből a szempontból jobb képminőséget. Sőt volt, ahol már az ISO 6400-as értéken készített fotó is szemcsésebb, esetenként elmosódottabb volt, mint a gép JPEG felvétele. Ráadásul valamiért alulexponáltnak tűnt az ISO 25 600-on lőtt felvétel konverziója, holott a JPEG megfelelően volt exponálva.

A GH4 dinamikatartománya igen jól kiaknázható, ha RAW fájlokból dolgozunk. Még a +5 FÉ-s túlexponálás sem ejti zavarba (alap érzékenységen, azaz ISO 200-on) a masinát. Fenti két képen a téma árnyékos és világos részein látható az ACR-en belüli csúszkák mozgatásának hatása.

„A Panasonic GH3 színvisszaadása (standard módban) nagyon jó, az automatikus fehéregyensúly természetes fény mellett és neoncsöves megvilágításnál egyaránt pontosan tette a dolgát. A színátmenetek folyamatosak voltak, szemmel nem volt látható lépcsőzetesség.[…]” - ezt írtuk anno a GH3 tesztjében, s most is nagyjából ezeket a mondatokat tudnánk képernyőre vetni. A különbség csupán annyi, hogy a GH4 fénymérő modulja – papíron legalábbis – sokat fejlődött a GH3-éhoz képest, azonban a valós világban nem vettünk észre eget verő különbséget a két GH generáció közt. Jöjjenek hát képmintáink, melyek zömét a mellékelt Panasonic G Vario 14-140 mm f/3.5-5.6 ASPH Power O.I.S., illetve az Olympus M.Zuiko Digital ED 75 mm f/1.8 lencserendszerrel készítettük.

Filmfelvétel

Kétségkívül a videofelvétel a Panasonic DMC-GH4 legizgalmasabb tudásköre, s itt hatalmasat lépett előre a készülék a GH3-hoz képest. Nem csupán a nagyobb felbontás (4K, ugye), hanem az egyéb funkciók és szolgáltatások is sokat fejlődtek, csiszolódtak az elődmodellhez képest. Igazából olyan sok apróság (és kevésbé apróság) változott, hogy kissé zavarban vagyunk, hol is kezdjük. Vágjunk hát bele, kezdjük a felvételi formátumokkal!

A Panasonic DMC-GH4-gyel AVCHD, MP4, MP4 (LPCM, azaz tömörítetlen hanganyaggal) és MOV formátumban vehetjük fel mozgóképeinket. A készülék a legmagasabb, 200 Mbps adatsűrűséget utóbbi két formátum alatt éri el ALL-I, azaz képkockánként kódolt videófolyamban. Ha nem akarunk élni a könny(ebb)en szerkeszthető ALL-I formátummal, akkor 100 Mbps-re csökken a bitsűrűség. Igaz, a fényképezőgép képes 4K felbontásokban (3840x2160 @ 30 fps progresszív, illetve 24 Hz-es rendszerfrekvencia mellett 4096x2160 @ 24 fps progresszív) is rögzíteni, itt (az alacsony képfrissítési frekvencia miatt) azonban csak 100 Mbps az adatsűrűség. Nehéz dolga van annak, akinek választania kell a Full HD 50p és a 4K 25p közül, mert előbbivel sokkal folyamatosabb, „folyékonyabb” képet vehetünk fel, míg utóbbit leméretezve (is) sokkal több és finomabb részlet menthető. Nyilván sokan rávágják most, hogy gyors mozgású témához a Full HD @ 50p, míg mozdulatlan vagy lassú célokra a 4K @ 25p az ideális választás – ez azonban nem mindig ennyire egyszerű.

Érdemes megnézni eredeti felbontásban a két fenti képkockát. Az egyik a 4K-s, a másik a Full HD videóból lett kimentve. A zubogó nem volt épp lassú, mégis szépen látszanak a részletek; ráadásul több, mint a Full HD képkockán.

Természetesen van timecode rögzítés, a HDMI aljzaton tömörítetlen 4:2:2 színkódolású jel megy ki, amit külső rögzítővel lehet felvenni. Az összes fényképezési módban indítható mozgóképfelvétel, de kizárólag a módválasztó tárcsán szereplő, dedikált videó módban kapunk teljes és szabad hozzáférést a paraméterekhez. Itt akár felvétel közben is módosítható a záridő, a rekeszérték; használhatjuk a manuális, az automata vagy épp a követő fókuszt – akár az érintőképernyő segítségével. A használt érzékenységi tartományt magunk korlátozhatjuk ISO 200-6400 között, de ISO 6400 fölé nem enged menni a GH4 (egyébként az érzékenységet is állíthatjuk felvétel közben). A felvett hangot vagy valós időben vagy késleltetve (ahogy a fényképező felvette) monitorozhatjuk a fejhallgató kimenetén. A mikrofon szintjét ezúttal nem egyszerű csíkokban, hanem -12 és +6 dB között állíthatjuk a menüben, de felvétel közben nem módosítható; a szélzajcsökkentés automata, magas, standard, alacsony vagy kikapcsolt állapotú lehet. Ha nagyobb érzékenységre vágyunk, a 3,5 mm-es jack aljzatra külső sztereó mikrofont is köthetünk.

A focus peaking videózás, tehát felvétel közben is működik, a zebracsíkokkal pedig a kiégésre gyanús területeket tarthatjuk szem előtt (ez utóbbiból egyébként kétféle áll rendelkezésre, melyek csak a vonalak dőlésirányában különböznek). Jó dolog a „Videoprioritás kijelzése” funkció, ami annyit tesz, hogy a videózással kapcsolatos adatokat jeleníti meg a kijelzőn (felbontás, frekvencia stb.).

Egy remek újítás a Panasonictól, amivel nem csak nekünk, hanem saját maguknak is megkönnyítették a dolgot: ezúttal csak egyfajta gépet kell gyártaniuk PAL és NTSC régiókra, ugyanis a rendszerfrekvencia a menüből választható. Az 59,94 Hz az NTSC, az 50 Hz a PAL, míg a 24 Hz a Cinema frekvenciája. Minden egyes váltás után ki kell kapcsolni a gépet, hogy az új paraméter aktiválódjon (erre figyelmeztet is a kijelzőn megjelenített üzenet). A Cinema 24 Hz-es beállítás mellett érhető el a gép legnagyobb videós felbontása, a 4096x2160 pixel, ami, ahogyan a neve is jelzi, 24 kép/mp sebességgel fog mozogni.

A GH4 mellé kapható egy érdekes eszköz, az Interface Unit, amit a gyártó kifejezetten videóban utazó felhasználóknak ajánl. Mi magunk is szerettünk volna egy ilyet kézbe venni, de beszerzése egyelőre nem megoldható (az IU tudástárának teljes kiaknázásához amúgy is komoly géppark szükséges, amely mikrofonokból, külső felvevőből és még másból áll). Ezen a professzionális kiegészítőn többféle aljzat található: HDMI, XLR mikrofonbemenetek, timecode bemenet, SDI kimenet. Érdekesség: ha az IU egység kimenetén 4:2:2 @ 10 bit jelet küldünk, akkor a felvétel csakis külső rögzítőre lehetséges, a GH4 memóriakártyájára nem kerül adat.

Készítettünk egy rövid videót, amelyben az általunk használt beállításokat mutatjuk be; látható továbbá pár apró tanács kezdőknek, hogy milyen paramétereket érdemes kiválasztani, hogy zökkenőmentes legyen az első videózás a készülékkel:

Saját próbáink során az alábbiakat tapasztaltuk: a GH4 nagyon jól kézben tartja a jello hatást (még a GH3-nál is jobban), ami a gyors szenzorkiolvasásnak köszönhető (Full HD @ 50 fps). A képminőség pazar (4K és 1920x1080 @ 50p egyaránt), a moiré se nagyon látható a finom mintázatú témákon. A beépített mikrofon kellően érzékeny, de – nyilván – igényesebb felvételekhez elengedhetetlen a külső egység használata. A „művészi szűrők” zömét a mozgóképeken is használhatjuk, ezek akadás- és lassulásmentesen működnek. Lassított és gyorsított felvételek készítésére is van mód, így lassíthatjuk (96 fps), illetve gyorsíthatjuk (akár 2 fps) mozgóképeinket (ilyenkor nincs hangfelvétel, a visszajátszás 25 kép/mp-en történik, de nincs AF-sem, se felvétel előtt, se közben). Íme tesztvideóink: 4K, 4K Jello, Full HD 1, Full HD 2, Full HD 2 fps, Full HD 96 fps, Full HD Jello @ 200 Mbps/25 fps, Full HD Jello @ 200 Mbps/50 fps.

Értékelés

Annak idején azt írtuk a Panasonic DMC-GH3-ról, hogy „fantasztikus fényképezőgép és kamera lett; árkategóriájában a legjobbak között fog szerepelni, s akinek a videózás a legfontosabb tényező, annak nem lesz jobb, a feladatra alkalmasabb opció” – nos, ez mind igaz a GH4-re is; a Panasonic ismét emelte a lécet, amit egyre nehezebben tudnak majd mások meg- vagy átugrani. Az ergonómiához nincs hozzáfűznivalónk, ugyanaz, mint a GH3-é, szinte tökéletes. A képminőség mozgóképek alatt nagyon jó, a hangminőség még a beépített mikrofonnal is kifejezetten jó (nyilván profi munkához komoly külső mikrofonnal fogunk megjelenni, de a „kocavideósnak” a beépített is jó szolgája lehet).

Belekötni úgy igazán semmibe nem tudtunk, hiszen az elődmodell – ha lehet ezt így írni, hiszen párhuzamosan futnak egymás mellett (legalábbis egy ideig biztosan) – összes bosszantó hibáját kijavították a GH4-ben: a memóriakártya ajtaja már nem nyílik ki szinte magától, az elektronikus keresőbe sem kell már a képsíkra pont merőlegesen benézni, hogy normális keresőképet lássunk maszatolás nélkül (új optikát helyeztek a keresőbe, amely a panel képét továbbítja szemünk felé), és pluszként mindkét kijelző (az EVF és a hátoldali egérmozi) felbontását megnövelték, aminek köszönhetően ismét javult a látott kép.

Bár az állóképek minőségén is sikerült még egy kicsit javítani, úgy érezzük, hogy ennek a 16 MP-es szenzornak már elérték a határait a fejlesztők, és szívesen láttunk volna ezen a téren egy komolyabb fejlesztést, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy nagyobb felbontású képérzékelőre lenne szükség, hanem esetleg egy teljesen más felépítésű, más rendszerű szenzorra. Persze a GH5-nek is kell hagyni teret, hiszen a GH sorozatot egyre nehezebb „továbbgondolni” – igen, valóban ennyire jó. Sajnos a készülék tudását és minőségét vaskos ára is jól tükrözi, ami azt jelenti, hogy itthon bő 140 000 forinttal többet kérnek érte, mint a szintén nem olcsó GH3-ért. Ennek ellenére jár neki a „Különösen ajánlott” cím, mert fényképezőgépnek és (főleg) videokamerának nagyon jó.

Termék megnevezése	Panasonic DMC-GH4
Jellemzés	A Panasonic m4/3-os új csúcsgépe, videóra kihegyezve.
Pró	+ Magyar menürendszer, + manuális videofelvétel rengeteg állítási lehetőséggel, + mikrofonbemenet, + ALL-I tömörítési mód mozgóképekhez + programozható gombok és tárcsák tömkelege, + nagyon gyors és flott működés, + HDR funkció, + többszörös expozíció, + erős akku (akár 5-600 képet is kibír egy töltéssel), + kiváló építési minőség, + fejhallgató-kimenet, + kihajtható, elforgatható OLED érintőkijelző, + zsizsikesedéstől mentes EVF, + időjárásálló kivitel, + van PC szinkron aljzat, + kényelmes, mély és vastag markolat, + nagyon jól érzékelhető nyomáspontú kioldó, + 4K videó + gyors és pontos DFD autofókusz rendszer 49 fókuszmezővel, + puffer mérete illik a gép jellegéhez, + 96 fps lassított videó + Focus Peaking, ami videofelvétel alatt is működik, + zebravonalak + NFC, Wi-Fi + monokróm élőkép választható a kézi élességállítás megkönnyítéséhez, + pontos fénymérés (1728 zóna) + 1/8000 mp-es záridő is lehetséges az új zárral + reteszelhető módválasztó tárcsa.
Kontra	- 4K videók alatt csak 24-25-30 fps érhető el, - kisebb m4/3-os objektívek mókásan hatnak rácsavarva (nem jó velük a kiegyensúlyozottság), - továbbra sincs ISO 100, - csak egy memóriakártya-foglalat, - lassú képváltási sebesség az EVF és a kijelző közt, - nincs HD felbontású mozgóképek felvételére lehetőség.
Ergonómia
Képminőség JPEG
Képminőség RAW
Mozgóképek minősége
Mozgóképfunkciók
Ár/érték
Felépítés, anyaghasználat
Ennyire kellene

Panasonic DMC-GH4 fényképezégép

MLaca

A Panasonic DMC-GH4 fényképezőgépet a Panasonic magyar képviseletétől kaptuk kölcsön.