Panasonic DMC-GH4: videózás mindenek felett

Működés I.

Óriásit téved az, aki azt hiszi, hogy a Panasonic DMC-GH4 „tudástárát” le lehet tudni egy „lásd a DMC-GH3-at” félmondattal, sőt! A GH4, bár elsőre ikertestvérének tűnik a régebbi modellnek, azonban ez csak kívülről (és ott is csak nagyjából) mondható el róla. A motorháztető alatt annyi jelentős és finom módosítást hajtott végre a gyártó, hogy az ember nem is hinné elsőre. Kezdjük a bagatell dolgokkal: eltűntek végre a sémák a módválasztó tárcsáról. Persze megmaradt az „iA”, avagy intelligens automata és a „kreatív vezérlés” mód (képi hatások), de legalább belátták azt a fejlesztők, hogy egy GH kategóriás gépnél már ciki a sémaválasztás.

A következő ilyen apróság az, hogy a képkészítés módjának tárcsáján plusz egy funkcióként a „time lapse” (időeltolásos felvételi) mód is elérhető, így már nem a menüben kell ezt az igen divatos és látványos szolgáltatást levadászni. Ha használni szeretnénk, csak odaforgatjuk a tárcsát, és máris kezdhetjük a korábban megadott paraméterekkel való dolgozást.

Hirdetés

Ha már említettük a képhatásokat (szűrőket), akkor térjünk is ki ezekre egy-két mondat erejéig! A GH4-ben fellelhető digitális szűrők nagyjából megegyeznek a G6-ban látottakkal, s természetesen túlnyomó többségüket itt is lehet paraméterezni. Azonban ebben a módban operálva le kell mondanunk az expozíciós értékek manuális beállításáról – itt bizony mindent maga a gép végez.

A GH4 új zárszerkezetet kapott, amelynek hála immár az 1/8000 másodperces záridő is kiválasztható lett. A GH3-nál az 1 FÉ-vel lassabb, 1/4000 mp volt a csúcsérték; a rövidebb expozíciós idő leginkább nyári, verőfényes napsütésben, nagy fényértékű objektívek használata során jöhet jól, ha a kis mélységélesség elérése a cél, illetve olyan esetekben, amikor egy gyors mozgású témát szeretnénk mozgás közben kimerevíteni felvételünkön. A gyorsabb zárhoz nagyobb átmeneti puffert is csatoltak, így a sorozatfelvétel sebessége mellett az egyhuzamban rögzíthető képek száma is megnőtt. Próbára is tettük az adattovábbítási rendszert, a GH4-et a GH3-mal mértük össze, a különbség pedig tetemes volt:

Legjobb minőségű, legnagyobb felbontású JPEG állományok használata esetén, AF-S fókuszmódot használva (arra egy kicsit később még kitérünk, hogy ennek miért van szerepe) a GH3 egy ideig szépen kerepel (6 kép/mp), majd belassul és úgy folytatja a képrögzítést (kb. 3 kép/mp), míg a GH4 12 kép/mp-es sebességgel addig kattog, míg nyomva tartjuk a kioldót. Ha a JPEG mellé a RAW állományok mentését is kérjük, akkor is sokkal gyorsabban és tovább bírja szusszal a GH4 rendszere: míg a GH3 3 mp után kifullad (addig 6 kép/mp a sebessége) és utána már csak kb. 1 kép/mp-cel tudja folytatni a versenyt, addig a GH4 3,5 mp-ig tolja teljes sebességgel a fotókat (12 kép/mp), és utána is kb. 1,2 fps marad a tempója. Ezek alapján a mérnökök körülbelül megduplázták a puffer méretét, és a kártya írási sebességét is jobban kihasználják, mint korábban.

Ha viszont követőfókuszt, azaz AF-C módot választunk sorozatfelvétel mellé, akkor a sebesség a GH3 esetében 4, míg a GH4-nél 7 kép/mp-re csökken (csak JPEG fájlok felvétele mellett). A GH3 a csökkent tempó mellett nem egész 9,5 mp-ig bírja szusszal, utána tovább lassul kb. 1 kép/mp-re, ezzel szemben a GH4-gyel addig lehet fotózni, amíg nyomjuk a kioldót.

Ha továbbra is a követőfókuszt használjuk, de ezúttal nem csak JPEG, hanem RAW fájlokat is mellékelünk, akkor a GH3 átmeneti tárolója nem egész 5 mp után telítődik, a GH4-é pedig valamivel 6 mp után lesz tele. Ha viszont elengedjük a kioldót, a GH4 kijelzőjén sokkal rövidebb ideig látható az „írás” piktogramja (ugyanolyan memóriakártya használata mellett, természetesen). Fenti méréseinket SanDisk Extreme Pro 16 GB-os SDHC memóriakártyákkal végeztük (95 MB/mp adatátviteli sebesség).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés