Panasonic DMC-GH4: videózás mindenek felett

Hirdetés

Képminőség

Tulajdonképpen már láttunk mindent, amire a jelenlegi 16 MP felbontású 4/3-os szenzorok képesek; elvileg a Panasonic DMC-GH4-ben egy frissített lapka tevékenykedik, ami még jobb képminőséget ígér, mint a korábbi modelleké. Nos, utána jártunk a dolognak, és nem csalódtunk – ahogy eddig egyik 16 MP-es képérzékelőnél sem. Magyarán: a DMC-GH4 szenzorszinten körülbelül fél FÉ előnyt tud felmutatni a GH3-mal szemben zaj szempontjából. És akkor már el is érkeztünk első pontunkhoz, a stúdióban végzett zajos méréseinkhez. Mint mindig, úgy most is kikapcsoltuk az összes lehetséges zajszűrést (hosszú expozíciós idő alatti szűrés, valamint „-5”-ös érték a „Standard” fotóstílus alatt). Egyrészt a fényképezőgép saját JPEG motorja által kiadott JPEG állományokat, másrészt a nyers fájlokat vizsgáltuk, mennyire zajosodik az elkészített kép a teljes alap érzékenységi tartományban. A RAW fájlok konverzióját az Adobe Photoshop CS6 próbaverziója alatt az Adobe Camera RAW legfrissebb változatával (8.6.0.254) végeztük gyári értékek használata mellett.

A készülék saját JPEG állományait mindig a bal oldalon, míg a RAW konverziókat a jobb oldalon láthatjuk. Tapasztalataink szerint a JPEG állományokból kiindulva egészen ISO 3200-6400-as értékekig szép, jól használható képet kapunk. Mint szinte az összes újabb m4/3-os masinánál, úgy zajról a klasszikus értelemben véve itt sem lehet beszélni, inkább csak a részletek elmosódása, a „vízfestékszerűség” nő, ahogy haladunk a magasabb ISO értékek felé. Az úgynevezett „color bleeding”, azaz a színek összefolyása ISO 12 800-as értéktől fölfelé figyelhető meg; ebből a szempontból leginkább a vörös csatorna érintett. Érdekes volt látni, hogy a GH4 JPEG motorja mennyire szép eredményt ad: a nyers RW2 fájlokból – legalábbis az ACR használatával – nem kaptunk ebből a szempontból jobb képminőséget. Sőt volt, ahol már az ISO 6400-as értéken készített fotó is szemcsésebb, esetenként elmosódottabb volt, mint a gép JPEG felvétele. Ráadásul valamiért alulexponáltnak tűnt az ISO 25 600-on lőtt felvétel konverziója, holott a JPEG megfelelően volt exponálva.

A GH4 dinamikatartománya igen jól kiaknázható, ha RAW fájlokból dolgozunk. Még a +5 FÉ-s túlexponálás sem ejti zavarba (alap érzékenységen, azaz ISO 200-on) a masinát. Fenti két képen a téma árnyékos és világos részein látható az ACR-en belüli csúszkák mozgatásának hatása.

„A Panasonic GH3 színvisszaadása (standard módban) nagyon jó, az automatikus fehéregyensúly természetes fény mellett és neoncsöves megvilágításnál egyaránt pontosan tette a dolgát. A színátmenetek folyamatosak voltak, szemmel nem volt látható lépcsőzetesség.[…]” - ezt írtuk anno a GH3 tesztjében, s most is nagyjából ezeket a mondatokat tudnánk képernyőre vetni. A különbség csupán annyi, hogy a GH4 fénymérő modulja – papíron legalábbis – sokat fejlődött a GH3-éhoz képest, azonban a valós világban nem vettünk észre eget verő különbséget a két GH generáció közt. Jöjjenek hát képmintáink, melyek zömét a mellékelt Panasonic G Vario 14-140 mm f/3.5-5.6 ASPH Power O.I.S., illetve az Olympus M.Zuiko Digital ED 75 mm f/1.8 lencserendszerrel készítettük.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés