Panasonic DMC-GH4: videózás mindenek felett

Filmfelvétel

Kétségkívül a videofelvétel a Panasonic DMC-GH4 legizgalmasabb tudásköre, s itt hatalmasat lépett előre a készülék a GH3-hoz képest. Nem csupán a nagyobb felbontás (4K, ugye), hanem az egyéb funkciók és szolgáltatások is sokat fejlődtek, csiszolódtak az elődmodellhez képest. Igazából olyan sok apróság (és kevésbé apróság) változott, hogy kissé zavarban vagyunk, hol is kezdjük. Vágjunk hát bele, kezdjük a felvételi formátumokkal!

A Panasonic DMC-GH4-gyel AVCHD, MP4, MP4 (LPCM, azaz tömörítetlen hanganyaggal) és MOV formátumban vehetjük fel mozgóképeinket. A készülék a legmagasabb, 200 Mbps adatsűrűséget utóbbi két formátum alatt éri el ALL-I, azaz képkockánként kódolt videófolyamban. Ha nem akarunk élni a könny(ebb)en szerkeszthető ALL-I formátummal, akkor 100 Mbps-re csökken a bitsűrűség. Igaz, a fényképezőgép képes 4K felbontásokban (3840x2160 @ 30 fps progresszív, illetve 24 Hz-es rendszerfrekvencia mellett 4096x2160 @ 24 fps progresszív) is rögzíteni, itt (az alacsony képfrissítési frekvencia miatt) azonban csak 100 Mbps az adatsűrűség. Nehéz dolga van annak, akinek választania kell a Full HD 50p és a 4K 25p közül, mert előbbivel sokkal folyamatosabb, „folyékonyabb” képet vehetünk fel, míg utóbbit leméretezve (is) sokkal több és finomabb részlet menthető. Nyilván sokan rávágják most, hogy gyors mozgású témához a Full HD @ 50p, míg mozdulatlan vagy lassú célokra a 4K @ 25p az ideális választás – ez azonban nem mindig ennyire egyszerű.

Érdemes megnézni eredeti felbontásban a két fenti képkockát. Az egyik a 4K-s, a másik a Full HD videóból lett kimentve. A zubogó nem volt épp lassú, mégis szépen látszanak a részletek; ráadásul több, mint a Full HD képkockán.

Hirdetés

Természetesen van timecode rögzítés, a HDMI aljzaton tömörítetlen 4:2:2 színkódolású jel megy ki, amit külső rögzítővel lehet felvenni. Az összes fényképezési módban indítható mozgóképfelvétel, de kizárólag a módválasztó tárcsán szereplő, dedikált videó módban kapunk teljes és szabad hozzáférést a paraméterekhez. Itt akár felvétel közben is módosítható a záridő, a rekeszérték; használhatjuk a manuális, az automata vagy épp a követő fókuszt – akár az érintőképernyő segítségével. A használt érzékenységi tartományt magunk korlátozhatjuk ISO 200-6400 között, de ISO 6400 fölé nem enged menni a GH4 (egyébként az érzékenységet is állíthatjuk felvétel közben). A felvett hangot vagy valós időben vagy késleltetve (ahogy a fényképező felvette) monitorozhatjuk a fejhallgató kimenetén. A mikrofon szintjét ezúttal nem egyszerű csíkokban, hanem -12 és +6 dB között állíthatjuk a menüben, de felvétel közben nem módosítható; a szélzajcsökkentés automata, magas, standard, alacsony vagy kikapcsolt állapotú lehet. Ha nagyobb érzékenységre vágyunk, a 3,5 mm-es jack aljzatra külső sztereó mikrofont is köthetünk.

A focus peaking videózás, tehát felvétel közben is működik, a zebracsíkokkal pedig a kiégésre gyanús területeket tarthatjuk szem előtt (ez utóbbiból egyébként kétféle áll rendelkezésre, melyek csak a vonalak dőlésirányában különböznek). Jó dolog a „Videoprioritás kijelzése” funkció, ami annyit tesz, hogy a videózással kapcsolatos adatokat jeleníti meg a kijelzőn (felbontás, frekvencia stb.).

Egy remek újítás a Panasonictól, amivel nem csak nekünk, hanem saját maguknak is megkönnyítették a dolgot: ezúttal csak egyfajta gépet kell gyártaniuk PAL és NTSC régiókra, ugyanis a rendszerfrekvencia a menüből választható. Az 59,94 Hz az NTSC, az 50 Hz a PAL, míg a 24 Hz a Cinema frekvenciája. Minden egyes váltás után ki kell kapcsolni a gépet, hogy az új paraméter aktiválódjon (erre figyelmeztet is a kijelzőn megjelenített üzenet). A Cinema 24 Hz-es beállítás mellett érhető el a gép legnagyobb videós felbontása, a 4096x2160 pixel, ami, ahogyan a neve is jelzi, 24 kép/mp sebességgel fog mozogni.

A GH4 mellé kapható egy érdekes eszköz, az Interface Unit, amit a gyártó kifejezetten videóban utazó felhasználóknak ajánl. Mi magunk is szerettünk volna egy ilyet kézbe venni, de beszerzése egyelőre nem megoldható (az IU tudástárának teljes kiaknázásához amúgy is komoly géppark szükséges, amely mikrofonokból, külső felvevőből és még másból áll). Ezen a professzionális kiegészítőn többféle aljzat található: HDMI, XLR mikrofonbemenetek, timecode bemenet, SDI kimenet. Érdekesség: ha az IU egység kimenetén 4:2:2 @ 10 bit jelet küldünk, akkor a felvétel csakis külső rögzítőre lehetséges, a GH4 memóriakártyájára nem kerül adat.

Készítettünk egy rövid videót, amelyben az általunk használt beállításokat mutatjuk be; látható továbbá pár apró tanács kezdőknek, hogy milyen paramétereket érdemes kiválasztani, hogy zökkenőmentes legyen az első videózás a készülékkel:

Saját próbáink során az alábbiakat tapasztaltuk: a GH4 nagyon jól kézben tartja a jello hatást (még a GH3-nál is jobban), ami a gyors szenzorkiolvasásnak köszönhető (Full HD @ 50 fps). A képminőség pazar (4K és 1920x1080 @ 50p egyaránt), a moiré se nagyon látható a finom mintázatú témákon. A beépített mikrofon kellően érzékeny, de – nyilván – igényesebb felvételekhez elengedhetetlen a külső egység használata. A „művészi szűrők” zömét a mozgóképeken is használhatjuk, ezek akadás- és lassulásmentesen működnek. Lassított és gyorsított felvételek készítésére is van mód, így lassíthatjuk (96 fps), illetve gyorsíthatjuk (akár 2 fps) mozgóképeinket (ilyenkor nincs hangfelvétel, a visszajátszás 25 kép/mp-en történik, de nincs AF-sem, se felvétel előtt, se közben). Íme tesztvideóink: 4K, 4K Jello, Full HD 1, Full HD 2, Full HD 2 fps, Full HD 96 fps, Full HD Jello @ 200 Mbps/25 fps, Full HD Jello @ 200 Mbps/50 fps.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés