Külvilág, ergonómia

Idén április eleje környékén, egy bécsi túra során próbálhattuk ki élőben a Panasonic DMC-G6 fényképezőgépét, aminek alapszoftvere akkoriban még nagyon béta fázisban volt, ám ennek ellenére már kellően pozitív benyomást keltett maga a masina. Noha a váz külseje a kissé kopogósabb fajta műanyagból készült, ettől eltekintve igen masszív felépítésű. Ráadásul az érdekes formavilág különösen tetszetőssé és kézbe simulóvá teszi a masinát. Markolata valamivel keskenyebb, mint a GH3 nagytestvéré, de az egész napos városi túra során sem volt kényelmetlen: kellő mélysége és objektívtől való nagy távolsága miatt biztos és kifejezetten kényelmes fogást tesz lehetővé.

A G6 összesen öt fizikai „funkciógombot” kapott, melyek mindegyikéhez szinte teljesen szabadon rendelhetünk szolgáltatást (a gyári kiosztás a nyomógombok fölé, illetve egy helyen alá lett szitázva). A hátoldalról a GH3-hoz képest lemaradt a vezérlőtárcsa, ami a multifunkciós egységet veszi körbe – az egyetlen paraméterező tárcsa hüvelykujjunknál található, ami nyomásra funkciót vált, mint például a GX1-nél. Azonban a váztest tetején egy billenőkapcsoló található, amihez szintén, a választott működési módtól is függően, többféle funkció rendelhető (például programautomatika módban az expozíció-korrekció az előre beprogramozott szolgáltatás). Még mielőtt nagyon előrerohannánk, a gombkiosztás és a funkciók cikkünk egy későbbi pontjában lesznek részletesen bemutatva.

A masina előlapján az AF segédfényt, az objektív reteszét és egy kis ajtó mögött az opcionálisan csatlakoztatható sztereó mikrofon bemenetét találjuk (3,5 mm-es jack aljzat).

Ami a csatlakozókat illet, a G6 vezetékes távkioldónak való konnektora, a HDMI és az USB aljzatok a markolati rész oldalába kerültek (a GH3-nál itt egyébként a memóriakártya csücsül). A gumifedél jól záródik, s bár a G6 nem időjárásálló, ide kosz és nedvesség csak nehezen juthat be.

Amint már említettük, a masina hátoldalán öt Fn gomb található szépen szétszórva – a többi kezelőszerv el- és kiosztása tipikusan „panaszonikos”, tehát aki a G5-ről, vagy a GX1-ről (esetleg más Panasonic tükör nélküli rendszerkompaktról) tér át, annak rövid lesz az átszokási idő. A nyomógombok kicsit „körmösek”, de határozottan és biztosan működnek. A multifunkciós egység kurzorainak viszonylag rövidek a „rugóútjai”, de ennek ellenére sosem fordult elő egy-egy funkció akaratlan előhívása.

Amint a fenti képekből kiderül, a G6 is dönthető/elforgatható, érintésérzékeny kijelzőt kapott, ami számtalan fotós helyzetben tud nagyon praktikus lenni. Az egérmozi verőfényes napsütésben – csakúgy, mint szinte az összes többi LCD – kissé nehézkesen olvasható, de az ilyen esetekre ott van az elektronikus kereső (1,44 millió képpontos felbontású OLED panellal szerelve), aminek szép a képe, és gyorsan reagál még rossz fényviszonyok közepette is. A kijelző-EVF közti képváltást rábízhatjuk az elektronikára (szemérzékelő: kétféle reakcióidő közül választhatunk), vagy az Fn5 gomb nyomkodásával előre beállíthatjuk, hogy csak a kijelzőn, csak az EVF-ben jelenjen-e meg a kép, illetve automatán váltson maga a fotómasina, ha közeledünk a keresőhöz.

Az akkumulátort és a memóriakártyát alulról kell behelyezni a markolati részbe. Ezeket a kiegészítőket egy retesszel ellátott, meglehetősen nagy ajtó választja el a külvilágtól. Ha állványfej-cseretalp van felcsavarva a gép aljára, akkor nem minden esetben lehetséges ennek az ajtónak a nyitása (cseretalp méretétől függ a hozzáférés).

A beépített villanót a G6 esetében mechanikus retesz rögzíti, tehát kikapcsolt állapotban is kiugrasztható (a GH3-nál elektromechanikus a retesz). A vakufej viszonylag magasra nyílik, ezért a vörösszemhatás viszonylag ritka jelenség (persze ez azért függ a használt gyújtótávolságtól is).

A markolattal ellentétes oldalon látható az NFC ikonja, tehát ha NFC-képes okostelefonnal vagy táblagéppel rendelkezünk és azt a G6-tal párosítani szeretnénk, ide kell majd érinteni azt.

A masina tetőlemezén balról jobbra haladva: a beépített hangszóró, a vaku, a sztereó mikrofon, a vakusaru, a módválasztó tárcsa (mellette a bekapcsoló), a filmfelvétel indító gombja, az intelligens automata mód aktiválója, a billenőkapcsoló és a kioldó található. A konfiguráció egyszerű, de nagyszerű, egyedül a filmfelvétel gombja ül egy kissé mélyen, így esetenként körömmel kell elindítani a folyamatot. Végül még pár termékfotó különböző objektívekkel felszerelve és a GH3-mal összehasonlítva:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!