Hirdetés

Öt 24 hüvelykes kijelző

Bevezető

A nemrégiben bemutatott 22 colos kijelzők után növeltük az elvárásokat, és kipróbáltunk néhány 24 hüvelykes monitort. Az idő múlásával szerencsénkre ezek az óriásmegjelenítők is megfizethetővé válnak, igaz, lenne még mit lefaragni az árból, de ha jobban körülnézünk a piacon, akkor kis szerencsével kifoghatunk nagyon jó ajánlatokat is. Bizonyosan vannak olyan olvasók, akik a 24 colos monitorokat már feleslegesen nagynak tartják. Először mi is így gondolkodtunk, az első monitor kicsomagolásakor feltettük magunkban a kérdést: vajon kinek lehet ekkora monitorra szüksége? Biztosíthatunk mindenkit, hogy néhány óra használat után már nem tűnt túl nagynak a monitor, inkább a többi (19-es és 22-es) érződött kicsinek... Nem árt vigyázni, ugyanis nem egy olcsó mulatságról van szó.


Méretarányok [+]

A 24 colos kijelzők felbontása 1920x1200 pixel, tehát 16:10 képarányról van szó, mint a kisebb szélesvásznú monitorok esetében. Igen nagy felbontása egyszerűen tökéletessé teszi videózásra, hiszen már az 1920x1080-as HD filmeket is maradéktalanul meg tudja jeleníteni, de természetesen az óriási képfelület nagyon jól jön a munkában, például képszerkesztés során, és a játékok sem éppen csúnyák ekkora méretben... A méretarányokat szemléltető képünkön látható, hogy a 24 colos panel nagyobb az összes általunk eddig bemutatott kijelzőnél; magasságra éppen akkora, mint a 4:3 képarányú 21 colos, viszont több mint 7 centiméterrel szélesebb annál (nem véletlen, hogy a pixelek száma csak vízszintesen nőtt 1600-ról 1920-ra, függőlegesen maradt 1200 pixel).

Az igen nagy méretű kijelzőhöz – ha mindenképpen natív felbontásban szeretnénk játszani – érdemes egy jobbfajta videokártyát is beszerezni. Tesztjeinkből kiderül, hogy AMD-vonalon mindenképpen az X1900/X1950 szériából kell válogatni, NVIDIA-ból viszont minimum 7900 GTX-et érdemes venni (8800 GTS/GTX ajánlott), ezek a kártyák a monitor árához képest már nem is olyan drágák. De ha tovább szeretnénk fokozni az élvezeteket, akkor érdemes SLI-ben vagy CrossFire-ben gondolkodni, két kártyával már nincs olyan játék, amely az élsimítás bekapcsolása után játszhatatlan lenne. A komoly videokártyákhoz nem árt egy jó processzor (Athlon 64 vagy Core 2 Duo) és legalább 2 GB memória sem, tehát összességében, ha a játék miatt vennénk ekkora kijelzőt, akkor jó mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, ugyanis a monitor mellé fejleszteni kell a számítógépet is.

A következő oldalakon megismerkedhetünk öt monitorral. Ezek közül csak négy kapható egyelőre, az ötödiket a Samsung a 2007-es CeBIT-en mutatta be. Érdekesség, hogy a nemrég bejelentett Samsung 245B-n kívül az összes monitor PVA technológiára épül, azaz Samsung panelra, így a képminőséget illetően nem számítottunk egetverő különbségekre, mégis értek meglepetések. Árban az egyes modellek között igen nagy a differencia, tesztünkből pedig kiderül, hogy ez minek köszönhető.


GretagMacbeth mérőműszer és a LaCie szoftvere [+]

A monitorokat a szokásos módon teszteltük. Először a GretagMacbeth Eye One Display kalibrátorral bemértük a kijelzőt alapállapotban, illetve lemértük a kijelző fényerejét különböző fényerő- és kontrasztbeállítások mellett. A kalibrációval kapcsolatban az idevágó cikket érdemes elolvasni. Ezután a monitort a LaCie Blue Eye Pro programmal kalibráltuk úgy, hogy a végeredmény 6500 kelvines színhőmérséklet, 120 cd/m2-es fényerő és 2,2-es gamma legyen.

Cikkeinkben minden egyes kijelző bemutatóoldalának alján látható egy kis táblázat, amelyből a fényerő, kontraszt és a három alapszín értéke olvasható ki. Ezeket az értékeket (az OSD-ben vagy a monitorhoz mellékelt programmal) beállítva az adott monitoron, majd a mellékelt ICC-profilt betöltve színhelyesre „kalibrálhatjuk” a monitort (a gammát és a színhőmérsékletet alapállapotban kell hagyni minden esetben). Javaslatunk, hogy mielőtt ez megtörténne, írjuk fel a korábbi adatokat, ugyanis a színhelyes beállítás nem egyenlő a szemünk számára legszebb képpel. A gyártók a monitorokat szánt szándékkal rikító színekkel, túl kontrasztos képpel szállítják, mert a szem számára ez a tetszetősebb, azonban ez nem egyezik meg a színhelyes beállítással. Az ICC-profil betöltésére többféle program létezik (pl. Windows Color Control Applet), azonban a legegyszerűbb módszer, ha a Windows asztalon jobbklikk után a Beállítások / speciális / színkezelés fül alatt hozzáadjuk a listához az általunk mellékelt profilt és ezt tesszük alapértelmezetté; a Windows újraindítása után már ez töltődik be.

A kalibráció után a GretagMacbeth Eye One Match programmal is bemértük a kalibrált végeredményt, majd a kijelzőt felosztottuk 9 részre (3x3-as mátrixban), és ugyanezzel a programmal lemértük a megjelenítő egyes pontjain a fényerőt. Mindezek után a már színhelyesre kalibrált monitort megvizsgáltuk több szubjektív módszerrel, elsődlegesen a Flatpanels.dk oldaláról letölthető programokkal a gradienseket, színátmeneteket és utánhúzást vizsgáltuk. A 24 colosok esetében az inputlag néven ismert jelenséget is megvizsgáltuk (az LCD panelek minimális késéssel jelenítik meg a videokártya által továbbított jelet, erről úgy bizonyosodhatunk meg, hogy egy CRT monitor mellé téve teszteljük az LCD-t). Ezután jöttek a „rutintesztek”, a homogenitás (háttérvilágítás egyenletessége), bevilágítás vizsgálata, a fekete, a fehér és a barna kép megjelenítése (lásd tesztoldalak), majd a filmnézés (minőség és az utánhúzás) és a játékok (utánhúzás).

A filmnézéssel kapcsolatban el kell mondanunk, hogy az LCD monitorok sajnos rendelkeznek egyfajta hibás megjelenítéssel, amit más tesztoldalak csak „twinkling” effektus néven emlegetnek, és gyakorlatilag az összes LCD monitor (de főként az MVA/PVA és IPS panelesek) negatívumaként hozzák fel. Valóban, a rosszabb minőségű filmeket közelről (kb. 1 méterről) szemlélve látszik, hogy a kijelzőn a film egyes részletei, főleg tömörítési hibák villognak (CRT-n nézve semmi ilyesmi nem történik). Az LCD technológia sok sebből vérzik, és ezeken (színhűség, megjelenített színek viszonylag kis száma, szűkebb betekintési szögek, alacsony kontrasztarány) csak hosszú évek alatt képesek a gyártók javítani valamicskét, ezért ezt a filmekben látható villódzást mi nem szoktuk felhozni negatívumként, hiszen az összes monitoron látható jelenségről van szó. De létezik. A problémára minimális gyógyír a videokártyák meghajtóprogramjaiba beépített zajszűrő, amivel ez némileg csökkenthető, de el nem tüntethető.

Acer AL2416W


Acer AL2416W [+]

Első 24-esünk az Acer AL2416W, mely a teszt legolcsóbb PVA-s modellje is egyben. Az AL2416W a „Value Line”, azaz költséghatékony sorozat második legnagyobb méretű képviselője, igen magas kontrasztaránnyal, nagyon magas fényerővel, tág betekintési szögekkel, és elfogadható, 16 ms-os tipikus válaszidővel kelleti magát. Ezért 160–170 000 forintos árat kérnek, ami tekintve a monitor méretét és a vetélytársak árait, igen kedvezőnek mondható. Hol van mégis a kutya elásva? Az AL2416W egyrészt ergonómiailag nem túl fejlett, másrészt nem rendelkezik digitális jelbemenettel, főleg ennek köszönheti alacsony árát. A monitort egy igen méretes dobozban kaptuk kézhez, melynek egyik oldalán, egy matricán a monitor főbb tulajdonságai is láthatóak. A kontrasztaránnyal kapcsolatban annyit kell tudni, hogy a monitorban található (Samsung) panel specifikációja 1000:1-hez kontrasztarányt említ, ráadásul a 800:1 és 1000:1-es értékek az Acer különböző oldalain is váltogatják egymást. A monitor mellé kaptunk egy CD-t, két leírást, egy garanciafüzetet, egy analóg kábelt és két tápkábelt (egy EU és egy USA szabványút).

 

Monitor típusaAcer AL2416W
TechnológiaPVA
A panel gyártója / típusaSamsung LTM240M1
Válaszidő16 ms tipikus, 6 ms g2g
Felbontás1920x1200 (pixelméret: 0,270 mm)
Kontrasztarány1000:1
Fényerő500 cd/m2
Vízszintes betekintési szög178 fok (10:1)
Függőleges betekintési szög178 fok (10:1)
Színek száma16,7 millió
A panel mérete24 hüvelyk
CsatlakozókD-Sub
Teljesítményfelvételmaximum 110 watt
Bruttó fogyasztói ár160–170 000 forint
Gyártó honlapja
Termék honlapja
Acer
Acer AL2416W

Az AL2416W-ben egy PVA panel található, és mint később látni fogjuk, ugyanez a panel van a Dell 2407WFP-ben is, ráadásul ennek az LTM240M1 típusjelzésűnek egy nagyon hasonló, továbbfejlesztett változata bújik meg a Fujitsu Siemensben és a Samsung 244T-ben is, tehát nagyon hasonló képi karakterisztikával rendelkező kijelzőket veszünk szemügyre. A fentebb már felsorolt paraméterek mellett érdemes még megemlíteni a monitor fogyasztását, amely a gyártó szerint maximálisan 110 watt. Szó, ami szó, miután bemelegedett a kijelző, már érezni lehetett, hogy meleg van a közelében, már-már CRT-s érzésünk támadt.


Szemből és hátulról [+]

Az Acer AL2416W árának köszönhetően (vagy éppen fordítva) nagyon egyszerű felépítésű, és az esztétikumról is lehetne vitatkozni. A káva szemből mattszürke lett, a jobb felső sarokban látható a típusjelzés, míg középen, a panel alatt az Acer márkajelzés. A logó alatt találhatóak a kezelőszervek, majd a nem túl magas paneltartó állvány a fekete talpban végződik, melyen szintén egy nagy Acer logó látható. A hátoldal mattfekete, műanyag borítású, itt is felfedezhető egy Acer logó, a panel szellőzése megoldott. Az itt kacskaringozó kábelek számára a gyártó nem dolgozott ki semmilyen elvezetőnyílást, hurkot vagy hasonlót.


Oldalról és a talp [+]

A káva igencsak vastag, szerencsére a CRT-s időket azért még nem idézi fel. A panel előre 5, hátra 20 fokkal dönthető. Az egyszerű paneltartó állvány miatt a magasság állítására nincs lehetőség, ezen felül a panelt elfordítani vagy elforgatni sem lehet. A talp szerintünk kicsit könnyű lett, bár a nagyon kis dönthetőségi szögek miatt nincs is ennél nehezebbre szükség.


Csatlakozók [+]

Az AL2416W csatlakozókban nem bővelkedik, a tápbemeneten és az analóg jelbemeneten kívül nincs is itt semmi más. Tekintve, hogy nincs audiobemenet, a monitoron nincs hangszóró sem.


Kezelőszervek [+]

A kezelőgombok jó helyre kerültek, és funkciójuk is minden körülmények között könnyen leolvasható. Ugyanakkor a kezelés kicsit furcsa, ugyanis a gombok lenyomása kicsit nehézkes, a bekapcsológomb pedig enyhén lötyög, de ez legyen a legnagyobb problémánk. Az Auto gomb funkciójáról kicsit később szólunk.


OSD [+]

A külső bemutatása után következzen a monitor tesztelése. Az OSD könnyen bejárható, egyszerűen kezelhető. Felépítése szokás szerint kielégít minden igényt, szerencsére ezen a téren egyik gyártó sem szokott bakikat elkövetni. A különböző opciók beállítása nagyon finom lépésekben lehetséges, ez tökéletesnek nevezhető. PIP/POP és hasonló menüket ne keressünk, a monitoron az analógon kívül nincs más jelbemenet. A szokásos OSD-n kívül egy előre beállított profilbetöltő menü is előhívható, ezzel az egyéni, internetes, filmnéző, képnézegető és játékos használathoz – az Acer szerint – legmegfelelőbb beállítások érhetők el egy gombnyomással.


CD [+]

A monitorhoz adott CD-n túl sok mindent nem találtunk, például külön ICC-profilt vagy drivert egyáltalán nem, ellenben a monitor üzembe helyezését segítő leírást rengeteg nyelven igen.


Tesztelés közben [+]

Az AL2416W gyári állapotban a színhűséget tekintve elég rossz állapotban volt. A színhőmérséklet messze volt a 6500 K-tól, a kék és a vörös igen nagy mértékben eltért az elvárttól, a fényerőről pedig jobb nem is beszélni, 294 cd/m2 már kellemetlenül nagy a szemnek. Az OSD-ben beállítható User/Warm/Cool profilokat külön-külön is bemértük, és úgy vettük észre, hogy ezek a színhűségen szinte alig változtatnak valamit, inkább a színhőmérséklet (a Cool beállításnál a kék erősödött nagyon meg) és a fényerő változott. A User és a Warm beállítás szinte alig különbözött egymástól.


[+]

Kalibrálás után 120 cd/m2 fehéren mért fényerő mellett 0,2 cd/m2-t mértünk a feketén, ami átlagosnak tekinthető. 50% és 100%-os kontraszt mellett minimális fényerővel 22 cd/m2-t mértünk, ami azt jelenti, hogy a kontraszt állításával a fényerő egy fikarcnyit sem változott. 100%-os fényerő mellett 457 cd/m2-t mértünk a fehéren és 0,6 cd/m2-t a feketén, ami 762:1-hez kontrasztarányt feltételez, ez inkább a 800:1-es gyári adatokhoz van közelebb. A 0,6 cd/m2-es feketén mért fényerő nagyon magasnak tűnik, ennek ellenére a teszt szereplői közül az Acer AL2416W feketéje nem volt világosabb a riválisokénál.

Úgy vettük észre, hogy DVI-s monitorokhoz szokott szemmel alapbeállítás mellett látható egy kis zavaró életlenség, ami a Focusszal kalibrálható, de nekünk nem sikerült tökéletesen beállítani a monitort. CRT-hez szokott szemnek valószínűleg még ez is nagyon éles lenne, tehát aggodalomra semmi ok. A kezelőszerveknél található Auto gombbal (ez a funkció az OSD-ben is elérhető) a monitor önmagának állítja be a képélességet. Felbontásváltáskor kicsit zavaró, hogy a monitor mindig újraállítja a képernyő pozícióját, de ettől eltekintve az Acer AL2416W-vel nagyon elégedettek voltunk. Ez volt az egyetlen típus, mellyel a gradiensek tökéletesek voltak, még minimális sávosodást sem vettünk észre. Negatívum még, hogy a panel oldalról szerintünk a szokásosnál kicsit jobban tükröződött, ez egyeseknek zavaró lehet, szemből viszont nem találtuk problémásnak.

 

Acer AL2416WfényerőkontrasztvöröszöldkékICC profil
120 cd/6500 K/2,2 gamma27521009791>katt<

Dell UltraSharp 2407WFP


Dell UltraSharp 2407WFP [+]

Tesztünk második alanya a Dell UltraSharp 2407WFP, amely tekinthető az igen nagy sikerű 2405FPW utódjának is. A 2407WFP felújított dizájnnal és az elődtől eltérő belsővel érkezik. A megújult monitorok közül (2007FP, 2007WFP, 2407WFP) a legnagyobb modell nagy port kavart a szakmában, ugyanis kiderült róla, hogy gyárilag hibás, sávosodási problémákkal küszködik (hasonlóan a 2007WFP-hez). Azóta sok idő eltelt, kijött jó pár verzió a monitorból (A00, A00+, A01–A04-ig), melyek mind különböztek picit az elődtől, a Dell megpróbálta a felhasználók visszajelzései alapján javítani a hibákat, több-kevesebb sikerrel. Most a legújabbat, az A04-es revíziót ismerhetjük meg, mely elvileg már nem sávosodik. Ráadásul a Dell az új verziót felruházta azzal a képességgel, hogy elfogadja az 1080i felbontást 1:1-hez képaránnyal a komponens bemenetről, melynek a minőségén is javítottak (ezt nem tudtuk kipróbálni, de állítólag az 1080i-s forrás továbbra is homályos az 1080p-s forráshoz képest). Ezenkívül az XBox 360 VGA-kimenetéről és a PlayStation 3 HDMI-kimenetéről érkező képet 1:1 arányban, 1080p módban tudja megjeleníteni, ellentétben az A03-as revízióval.

 

Monitor típusaDell UltraSharp 2407WFP
TechnológiaSuper PVA
A panel gyártója / típusaSamsung LTM240M1 vagy AUO ???
Válaszidő16 ms tipikus, 6 ms g2g
Felbontás1920x1200 (pixelméret: 0,270 mm)
Kontrasztarány1000:1
Fényerő450 cd/m2
Vízszintes betekintési szög178 fok (10:1)
Függőleges betekintési szög178 fok (10:1)
Színek száma16,7 millió
A panel mérete24 hüvelyk
CsatlakozókD-Sub, DVI-D (HDCP), audio, komponens, kompozit, S-Video, USB, kártyaolvasó
Teljesítményfelvételmaximum 110 watt
Bruttó fogyasztói ár190–200 000 forint
Gyártó honlapja
Termék honlapja
Dell
Dell UltraSharp 2407WFP

A Dell 2407WFP elbírálását megnehezíti, hogy egyes pletykák szerint az általunk tesztelt A04-es verzióban már nem Samsung, hanem AUO panel található. A végeredményt tekintve elképzelhető, hogy a pletyka igaz, ugyanis a panel feketéje nagyon elüt a többi monitorétól. Ettől függetlenül a specifikációk terén a monitor komoly hasonlóságokat mutat az előzőleg már megismert Acer AL2416W-vel, bár a gyártók ritkán frissítik a monitorba épített panelek megújulása esetén a gyári paramétereket, tehát a 2407WFP adatai még a korábbi verziókra érvényesek. A kijelzőt egy szép nagy barna dobozban kaptuk kézhez, a monitor mellett egy leírást, egy CD-t, analóg, digitális jelkábelt, illetve egy-egy táp- és USB-kábelt találtunk. A Dell 2407WFP kb. 30–35 000 forinttal drágább az Acer AL2416W-nél, ezért cserébe kapunk sokféle jelbemenetet, HDCP-kompatibilitást, kártyaolvasót, és nem elhanyagolható szempont, hogy külsőre is kicsit más.


Szemből és elfordítva [+]

A monitor a 2405FPW-hez képest külsőleg és belsőleg is megújult. A káva és a talpszerkezet amolyan high-tech formát vett fel. Az egész szerkezet nagyon tetszetős, bár egyeseknek túl rideg. A keret szemből fekete, alján egy Dell logó található, a láb szürke lett, ez a színpáros manapság elsöprő fölényben van a monitorok piacán. A talpban egy forgószerkezet található, ennek köszönhetően a panel elforgatható mindkét irányba 45 fokkal.


Oldalról és portré módban [+]

A kijelző előre 4, hátra 21 fokkal dönthető, a panel magassága pedig 19 cm-es intervallumon belül állítható. Az aktuális magasságot egy gombbal rögzíthetjük, ráadásul a monitor a portré üzemmódot is támogatja.


Hátulról és a talp [+]

A panel hátoldala szürke lett, fekete oldalelemekkel vegyítve, kialakítása szerintünk példás, hiszen a dizájnon felül nagyon jól is szellőznek a belső alkatrészek. A talp egy L alakú támaszték, a monitor stabilan áll minden pozícióban.


Csatlakozók [+]

A Dell 2407WFP hátoldalán a szokásos csatlakozókon kívül találunk egy-egy S-Video és RCA bemenetet, illetve megtaláljuk a komponens bemeneteket is (ez a 2007WFP-ről még hiányzik). A DVI bemenet HDCP-kompatibilis. Balról a második helyen a Dell Soundbar elnevezésű külső hangszóróegység számára fenntartott konnektor látható, ugyanis a 2407WFP-ben nincs beépített hangszóró. A hátoldalon látható USB portokon kívül további USB portokat és kártyaolvasót találunk a monitor oldalában.


Kezelőszervek [+]

A kijelző alján, a szélen a kezelőszerveket találjuk, ezek a mai divatnak megfelelően működés közben világítanak, a power gomb bekapcsolt állapotban zöld, stand-by állapotban pedig sárga. A gombok kényelmesen kezelhetőek, nyomogathatóak. A gombsortól balra található egy számsor (1-től 5-ig), ezek közül mindig csak egy vagy kettő világít, attól függően, hogy mely bemenetekre van csatlakoztatva külső egység (1: D-Sub, 2: DVI-D, 3: S-Video, 4: kompozit, 5: komponens).


OSD [+]

A 2407WFP OSD-je nagyszerűen felépített, ezen a téren (is) kilóg az átlagmonitorok sorából. Az OSD a képernyő alján jelenik meg egészen hosszan (pozíciója beállítható), és ahogy haladunk balról jobbra, úgy nyílik fel mindig egy adott beállítás opciómenüje. Szokás szerint a Dell is felkínál előre definiált profilokat, ezeket Desktop, Multimedia és Gaming névvel illeti, és a fényerőt, kontrasztot, illetve a színek telítettségét állítgatják. Érdekesség, hogy az A04-es Dell 2407WFP esetében is látható sávosodás, de csak akkor, ha nem a Desktop módot használjuk. További kiemelnivaló, hogy a kontraszt csak analóg módban állítható, digitális csatlakozóra kötve a monitor fel sem kínál ilyen opciót. Ez elsőre rosszul hangzik, azonban már a 2007WFP-nél is láthattuk, hogy ezzel nincs semmi gond. A szokásos menüpontokon felül kijelölhető a PIP vagy PBP (splitscreen) forrása, és ha már használjuk ezek valamelyikét, akkor beállíthatjuk a másodlagos jel megjelenített méretét, illetve pozícióját is. Érdekességként szabályozhatjuk az OSD átláthatóságát is.


Képarány beállítása és a POP [+]

Beállítható a képarány is (4:3 vagy wide), így ha olyan játékkal játszunk, mely nem támogat wide felbontást, a két szélen egy fekete sávot fogunk látni. Ezen felül a POP (Picture outside Picture) is bekapcsolható.


Tesztelés közben [+]

A 2407WFP-hez kapott CD-n találtunk egy felhasználói útmutatót, egy beállítási útmutatót, meghajtóprogramot Windows XP-hez és Vistához (!), valamint videokártya-meghajtókat NVIDIA (66.93), illetve ATI (4.12) kártyákhoz, ezek nem éppen a legfrissebbek, de értékeljük az igyekezetet is. A monitor gyári állapotban egy fokkal jobb volt, mint az Acer AL2416W, ez el is várható a magasabb ár miatt. A színhőmérséklet mind a három gyári beállítással 6500 kelvin környékén alakult, viszont a gamma és a fényerő nagyon félresikerült. Amin meglepődtünk, hogy Desktop módban volt a legalacsonyabb a deltaE értéke, a Multimedia és Gaming beállítások pedig teljesen eltérőek voltak, tehát itt komoly színcsatorna-állítgatások folynak a háttérben, ergo nem csak „alibi” menüpontokról van szó. Egyetlen probléma, hogy a monitor szerintünk csak Desktop módban használható, ugyanis a másik két módban sávosodást tapasztaltunk, ami nem tesz jót a szemünknek (és a lelkünknek).


[+]

Kalibrálás után 120 cd/m2 mellett 0,3 cd/m2-es fényerőt mértünk a feketén, ami magasnak számít a 0,2-es átlaghoz képest. 50% kontraszt mellett (analógon) 184 cd/m2-t mértünk minimális fényerőnél, és 237 cd/m2-t 100% kontraszt mellett – nem éppen szemkímélő értékek. A maximális fényerő a Dell 2407WFP esetében nem kevesebb, mint 565 cd/m2 volt, emellé 0,7 cd/m2-es fekete párosult, ami 807:1-hez kontrasztaránynak felel meg, ez kicsit jobb, mint az Acer AL2416W esetében.

 

Dell UltraSharp 2407WFPfényerőkontrasztvöröszöldkékICC profil
120 cd/6500 K/2,2 gamma18automatikus1009898>katt<

Fujitsu Siemens P24-1W


Fujitsu Siemens P24-1W [+]

A Fujitsu Siemens P24-1W tesztünk harmadik, egyben legdrágább alanya. Minek tulajdonítható ez? A P24-1W a Fujitsu Siemens professzionális célokra szánt monitorsorozatának legnagyobb tagja, a kisebbeket (P19-2 és P20-2) már leteszteltük, és mit is mondhatnánk? Mindkettő kitűnően vizsgázott. Persze már a kisebb modellekre is jellemző volt, hogy a gyártó a minőségért cserébe komoly árat kért. A monitort egy meglehetősen egyszerű dobozban kaptuk meg. A csomagban találtunk két felhasználói kézikönyvet, egy garanciafüzetet, két CD-t, egy takarólemezt, amely a hátsó csatlakozók eltakarására szolgál, valamint egy-egy analóg, digitális kábelt, egy tápkábelt, egy USB-kábelt és egy audiokábelt. Mindebből már ki lehet találni, hogy a P24-1W rendelkezik beépített hangszórókkal és USB-csatlakozókkal is.

 

Monitor típusaFujitsu Siemens P24-1W
TechnológiaSuper PVA
A panel gyártója / típusaSamsung LTM240M2
Válaszidő13 ms tipikus, 6 ms g2g
Felbontás1920x1200 (pixelméret: 0,270 mm)
Kontrasztarány1000:1
Fényerő500 cd/m2
Vízszintes betekintési szög178 fok (10:1)
Függőleges betekintési szög178 fok (10:1)
Színek száma16,7 millió
A panel mérete24 hüvelyk
CsatlakozókD-Sub, DVI-D (HDCP), audio, komponens, kompozit, S-Video, USB
Teljesítményfelvételmaximum 100 watt
Bruttó fogyasztói ár225–235 000 forint
Gyártó honlapja
Termék honlapja
Fujitsu Siemens
Fujitsu Siemens P24-1W

A monitor a korábban már megismert Samsung panel újabb kiadására épül, mely – mi úgy vettük észre – a válaszidőt leszámítva szinte semmivel sem jobb az elődnél, a 16 ms-os tipikus válaszidő 13 ms-ra csökkent, a fogyasztást pedig 110-ről 100 wattra redukálták. A P24-1W is igen komoly felszereltséggel bír, ami a jelbemeneteket illeti, hiszen az analóg és digitális csatlakozókon kívül rendelkezik S-Video, RCA és komponens bemenetekkel, plusz kétcsatornás hangbemenettel, bár ez, ismerve a monitorba épített hangszórókat, nem ér túl sokat. USB portok is vannak, de kártyaolvasót vagy FireWire portot nem találtunk.


Szemből és hátulról [+]

A P24-1W külsőre nagyon hasonlít a kistesókra, sőt, alaposabb vizsgálatok után kijelenthető, hogy kialakítása a méretet és a szélesvásznú panel okozta szélességkülönbséget leszámítva meg is egyezik azokkal. A káva nagyon egyszerű, a gyártó nem akart semmi hivalkodóval vagy formabontóval előrukkolni, hanem az egyszerűre és elegánsra szavazott. A káva világosszürke, anyaga matt műanyag, közepén, alul található a márkajelzés, ezalatt pedig sötétebb szürke színnel elválasztva a hangszórók, melyek közé beágyazták a kezelőgombokat. A paneltartó kar tipikus, a korábbi Fujitsu Siemens monitoroknál már megszokott két elemből épül fel, az alsó elemben egy lyukat alakítottak ki, melyben elvezethetők a kábelek. A hátoldal világosszürke maradt, csak egy kis körítés fekete, a szellőzés kellőképpen megoldott.


Oldalról és a talp [+]

A P24-1W a Samsung monitoroknál megismert „Dual Hinge”-szerű megoldással rendelkezik, azaz a paneltartó egy csuklónak köszönhetően fel-le hajtogatható, maximálisan 11 cm lehet a kijelző és az asztal között. A panel előre mindössze 4 fokkal dönthető, hátra viszont egészen 90 fokig, igaz, ezt a pózt ritkán használjuk (35 fokig nem dől fel a monitor). A talp ovális alakú lett, igazodva a szélesvásznú kijelző arányaihoz, alja úgy lett kialakítva, hogy a monitor oldalirányba elfordítható legyen. Ezt segíti négy negyedköríves gumitalp is, melyek valamennyire tapadnak az asztallaphoz.


Csatlakozók [+]

Csatlakozókban ezúttal sem szenvedünk hiányt, a Dell 2407WFP-hez hasonlóan a P24-1W is jól fel lett szerelve. Balról jobbra haladva találunk egy bekapcsológombot, egy tápcsatlakozót, egy digitális (HDCP-támogatású) és analóg jelbemenetet, felül komponens bemeneteket (Pr, Pb, Y), alul három RCA bemenetet (kompozit video, hang bal/jobb), egy S-Video bemenetet, audiobemenetet, továbbá három USB-portot.


Kezelőszervek [+]

A képernyő alatt találjuk meg a kezelőszerveket, melyek jól elkülönülnek a háttértől, a gombok nem lötyögnek, a nyomkodásra jól reagálnak, ráadásul a feliratokat is könnyű leolvasni. A power LED bekapcsolt állapotban kéken, stand-by állapotban sárgán világít. A kisebb modellektől eltérően a P24-1W-n találunk egy PIP gombot is, amely a Picture in Picture gyors elérése miatt került ide.


OSD [+]

Az OSD könnyen kezelhető, többnyelvű, kezelése gyorsan megtanulható, nem bonyolult, viszont a menüpontok kiválasztásakor az OSD kicsit lassan reagál. Az összes monitornál szokásos menüpontokon felül nem találkoztunk semmi különlegességgel, talán a Black level (fekete szintje), a Sharpness (képélesség) és az Advanced menüpont alatt a Color Enhance érdemel említést, mellyel különböző színprofilokat választhatunk ki (Office, Photo, Video, Game).


PIP (Picture In Picture) menü [+]


POP (Picture Outside Picture) menü [+]

A PIP nagyon jól „finomhangolható”, beállítható a jelforrás, a méret, a pozíció, a jelforrás felcserélhető (ilyenkor a PIP-képernyőbe kerül az elsődleges jelforrás, és a képernyő többi részén a másodlagos kép jelenik meg), illetve beállítható a fényerő, kontraszt stb. A POP-pal ugyanez a helyzet, ugyanígy szabályozható.


CD [+]

A Samsung mellett a Fujitsu Siemensről mondható még el, hogy a mellékelt CD nem felesleges korong. A lemezen találtunk drivert, kalibrálóprogramot, felhasználói leírást és más programokat is (Adobe Reader, WinZIP és LCD Test). A Fujitsu Siemens saját szoftvere DisplayView névre hallgat, ez leginkább az LG-féle Forte Managerre hajaz, akár magyarul is használható, és igényesnek tűnik.


Működés közben [+]

A monitor gyári beállításokkal Office módban színhelyesség terén egészen közel áll az elvárthoz (1,9-es átlag deltaE). A Fujitsu Siemens P24-1W-n beállítható profilok elég komoly mértékben megbolygatták a „színháztartást” és a színhőmérsékletet, illetve a gammát és a fényerőt is nagy mértékében állítgatták. A gamma sajnos egyszer sem volt 2,2, a színhőmérséklet is csak az Office módban volt közel a 6500 kelvinhez (6408), a fényerő szokás szerint nagyon magas volt, 315 és 415 cd/m2 közé állította a monitor. Összességében elmondható, hogy Office módban a monitor nem rossz, a kék kicsit erős, és a fényerőt is vissza kell venni, így egy normális, közel színhelyes, szemkímélő beállítást kapunk eredményül.


[+]

Kalibráció után 120 cd/m2-re állítva a monitor 0,2 cd/m2-es feketét produkált, ami átlagosnak mondható. 0% fényerő mellett az 50%-os kontraszt 105, a 100%-os kontraszt 124 cd/m2-et hozott, ami végre egy elviselhető értéknek tekinthető ellentétben az előzőleg megismert monitorokkal. A P24-1W-n maximálisan 403 cd/m2-t mértünk, emellé 0,4 cd/m2-es feketén mért fényerő párosult, ami közel 1000:1-hez kontrasztaránynak felel meg, hiába, a profi Fujitsu Siemens monitorokban eddig még nem csalódtunk. Sajnos a gradiensek terén nem volt makulátlan a P24-1W, ugyanis egy kis sávosodást véltünk felfedezni, ezen a téren az Acer lepipált mindenkit. Hogy a hangszóróról is essen szó: monitorhangszóróhoz képest ez egész jól szólt, alkalmasnak tűnt filmnézésre is, persze a térhatásokat felejtsük el, munkahelyre, professzionális képszerkesztők, grafikusok, modellezők számára beválhat, ha zenére jobban megy a munka.

 

Fujitsu Siemens P24-1WfényerőkontrasztvöröszöldkékICC profil
120 cd/6500 K/2,2 gamma101001009994>katt<


A Fujitsu Siemens P24-1W színei összehasonlítva az elvárttal
kalibrálás előtt (Office mód) és kalibrálás után (mozgassuk az egeret a kép fölé)

Samsung SyncMaster 244T


Samsung SyncMaster 244T [+]

Elérkeztünk az egyik leginkább kedvelt gyártóhoz, a koreai Samsungtól először a SyncMaster 244T-t vettük jobban szemügyre. A 244T sokak szeme előtt „ultimate” monitorként lebeg, ugyanis külsőre és belsőre is nagyon jól sikerült. Az elvárásokat fokozza, hogy a Samsung a 24 colos panelek „atyja”, saját monitorának illik jól teljesítenie. A szóban forgó típust két színben lehet megvásárolni, létezik szürkében és feketében egyaránt; igaz, Magyarországra sajnos nagyon ritka, hogy fekete Samsung monitor keveredne.

 

Monitor típusaSamsung SyncMaster 244T
TechnológiaSuper PVA
A panel gyártója / típusaSamsung LTM240M2
Válaszidő8 ms g2g
Felbontás1920x1200 (pixelméret: 0,270 mm)
Kontrasztarány1000:1
Fényerő500 cd/m2
Vízszintes betekintési szög178 fok (10:1)
Függőleges betekintési szög178 fok (10:1)
Színek száma16,7 millió
A panel mérete24 hüvelyk
CsatlakozókD-Sub, DVI-D (HDCP), komponens, kompozit, S-Video, USB
Teljesítményfelvételmaximum 100 watt
Bruttó fogyasztói ár210–220 000 forint
Gyártó honlapja
Termék honlapja
Samsung
Samsung SyncMaster 244T

A Samsung 244T-ben elvileg ugyanaz a panel található, amelyet a Fujitsu Siemens P24-1W-nél már megismertünk. Igaz, a Samsung valamilyen okból kifolyólag a válaszidőt kicsit nagyobb értékben határozta meg, mint a Fujitsu Siemens, konkrétan ez esetben 8 ms-os g2g-ről van szó. Az összes többi paraméter megegyezik, a 1000:1-es kontrasztarány az igen magas fényerővel, a tág betekintési szögekkel, és a 100 wattos fogyasztással. A Samsung SyncMaster 244T egy picit olcsóbb a P24-1W-nél, viszont drágább a Dell UltraSharp 2407WFP-nél, márpedig alapos indokra van szükség ahhoz, hogy az igen jól szereplő 2407WFP-nél is drágább legyen egy monitor. Lássuk, hogy mit kapunk a pénzünkért.


Szemből [+]

A monitort egy a felsőkategóriás Samsung LCD-kre jellemző dobozban kaptuk; mellékeltek hozzá egy felhasználói leírást, egy garanciapapírt, egy CD-t, illetve pár kábelt. Analóg, digitális, USB, tápkábel és meglepetésre egy háromágú komponens kábel lapult a dobozban, utóbbi nem olcsó mulatság. A monitor felépítése kicsit szolidabb, mint a Dell 2407WFP-é, a 244T konzervatívabb formavilágú. A szürke káva igencsak vékony, talán ennek köszönhető, hogy a kijelző elsőre nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában. Szokás szerint a bal felső sarokban találjuk a típusjelzést, középen, a panel alatt pedig a Samsung logót. Az állványt, illetve a talpat úgy alakították ki, hogy a panelt kb. 45 fokban (a függőleges állványrésszel együtt) jobbra-balra el lehessen fordítani (hasonlóan a Dell 2407WFP-hez).


Oldalról és a pivot mód [+]

A 244T támogatja a pivot üzemmódot is, a kijelző akármilyen pózba fordítható, és a panel is dönthető: előre 5, hátra 15 fokig állítható, ami talán kicsit szűkebb az elvárhatónál. A kijelző magassága is változtatható, ezt úgy oldották meg, hogy az állványban egy sínt alakítottak ki, és ebben csúszkál a panel le-fel (kb. 15 cm-es határon belül).


Hátulról és a talp [+]

A hátoldal is szépre sikerült, a panel szellőzik, és a látvány sem utolsó. A 244T külsejét szemlélve az egyetlen kifogásunk a talpat, illetve annak formáját érinti: egyszerűen ormótlan. A funkcionalitást tekintve nincs vele problémánk, mert nem dől el a monitor, és nem is csúszkál, de el kell ismerni, hogy a Dell 2407WFP ezen a téren szebbre sikerült. A 244T esetében egy üreges, téglalap alakúra formált (fémmel bélelt) műanyag a talp, alján néhány csúszásgátló kis tappanccsal.


Csatlakozók [+]

A Samsung 244T csatlakozókból nem szenved hiányt. Balról jobbra haladva kapunk egy HDCP-kompatibilis DVI-D bemenetet, egy analóg bemenetet, egy-egy kompozit és S-Video bemenetet, komponens bemeneteket, egy áramtalanító kapcsolót, illetve a tápcsatlakozót. A monitor oldalában USB portok vannak.


Kezelőszervek [+]

A kezelőszervek a panel alján találhatók, a gombok kezelése jó, lenyomásuk nem problémás, nem tapasztaltunk kattogást, lötyögést vagy hasonló jelenséget. Az OSD a Menu gombbal érhető el, a fel-le nyilakkal lehet navigálni, míg almenükbe lépésre a Source gomb szolgál. Ugyanez igaz a Samsung MagicTune-ra, a kezelőgombokkal is beállítható a program. Az Auto gomb a képernyő pozíciójának igazítására szolgál, ha analóg porton át hajtjuk meg a monitort. Az utolsó gomb a PIP, azaz Picture in Picture bekapcsolására szolgál.


OSD [+]

Az OSD különbözik az olcsóbb Samsung monitoroknál látottaktól, és a prémium kategóriás Samsung kijelzőkre jellemző opciókat találjuk meg benne, gyakorlatilag a legjelentéktelenebb dolgokat is lehetőségünk nyílik beállítani. Érdekesség a menürendszer áttetszőségének szabályozhatósága, a bemeneti jelek forrásának kiválasztása, a MagicBright, mellyel különböző, előre beállított színprofilokat alkalmazhatunk (Entertain, Internet, Text, Custom). Negatívumként kell megemlítenünk, hogy az OSD pozíciója nem állítható be. A színtónust hét előre definiált profilból tölthetjük be, külön menedzselhető a gamma is, és a szokásos három alapszín helyett hat szín telítettségét és árnyalatát állíthatjuk be (vörös, zöld, kék, cián, bíborvörös, citromsárga), ezek viszont nincsenek hatással a színhőmérsékletre. A PIP itt is jól konfigurálható, lehetőségünk nyílik beállítani a forrást, a méretét (kicsi, nagyobb, félképernyőnyi akár) és a pozícióját (melyik sarok). Viszont nincs lehetőség a források megcserélésére és a képminőség beállítására, ahogy azt a Dell 2407WFP-nél és Fujitsu Siemens P24-1W-nél láthattuk.


A MagicTune és a Natural Color [+]

A színhőmérséklet beállítására csak a a Natural Color nevezetű programmal nyílik lehetőségünk, itt azonnal profilba is menthetjük a nekünk tetsző beállítást. A MagicTune a már jól ismert (és nem éppen népszerű) Samsung kalibrálóprogram, mellyel mindent elvégezhetünk Windows alól is, így nincs szükség a gombok nyomogatására.


Működés közben [+]

A Samsung 244T alapállapotban nem kápráztatott el minket; annak ellenére, hogy a Fujitsuval egyező panelre építkeznek, a színhűség igen komoly eltérést mutatott, méghozzá a Fujitsu javára. Valljuk be, ez kicsit furcsa, hiszen azt hinné az ember, hogy egy Samsung panelt a Samsung tud a legjobban beállítani. A színhőmérsékletre még ráfogható, hogy megfelelő (6600 kelvin), de a gamma és a fényerő sem volt éppen a legjobban beállítva. A színhelyességet tekintve a négy preset (Custom, Entertain, Internet, Text) alig tért el egymástól, mindegyiken 6–6,3-as deltaE értéket mértünk, és a grafikonok is nagyon hasonlóan alakultak. A gamma szintén nem sokat változott, 1,8 és 1,9 között alakult, ezzel szemben a fényerő igen széles spektrumon belül mozgott, Internet beállítással éppen 122 cd/m2-t kaptunk, míg Text módban 87 cd/m2-t, de Custom módban 351, Entertain módban pedig 450 cd/m2-t mértünk. Custom módban a kék és a fényerő csökkentésével igen jelentős mértékben javítható a színhűség.


[+]

Kalibrálás után 120 cd/m2-es fényerő mellett 0,2 cd/m2-t mértünk a feketén, ami szokásosnak nevezhető. Minimális fényerő és 50%-os kontraszt mellett 48, 100%-os kontraszt mellett pedig 60 cd/m2-es fényerőt mértünk, ez sajnos alacsony. A 244T maximálisan 504 cd/m2-es fényerőt bocsátott ki, emellé a feketén 0,5 cd/m2-t mértünk, ami kb. 1000:1-es kontrasztaránynak felel meg, ez a specifikációkhoz közel áll. A Samsung 244T-vel a színeket illetően elégedettek voltunk, bár minimális sávosodást tapasztaltunk a gradiensekben.

 

Samsung SyncMaster 244TfényerőkontrasztvöröszöldkékICC profil
120 cd/6500 K/2,2 gamma2071alapalapalap>katt<

Samsung SyncMaster 245B


Samsung SyncMaster 245B [+]

Az utolsó bemutatásra váró tesztalanyunk szintén a Samsungtól származik, és az eddigi szereplőket figyelembe véve egy kakukktojással van dolgunk, hiszen egyedüliként TN+film panelra épül. A Samsung SyncMaster 245B-t az idei CeBIT-en mutatták be, nem titkoltan egy olyan monitort szerettek volna piacra dobni, amely egyrészt megtöri a 24 colosok körében tapasztalható egyhangúságot, másrészt elfogadható áron olyan minőséget mutat fel, amely az átlagfelhasználók számára megfelelő (tehát nem profi munkára készült). Erre pedig a TN+film panelek nagy része elegendő. Lássuk, hogy mindebből mi valósult meg. A 245B-t a gyártó egy olyan dobozba csomagolta, amilyet az olcsóbb Samsung monitorok esetében szoktunk látni. A gyártó a monitor mellé ad egy leírást, egy garanciapapírt, egy tápkábelt, egy-egy analóg és digitális kábelt, valamint egy háromágú komponens kábelt, ami kicsit furcsa, ugyanis a 245B-n nincsen komponens bemenet.

Monitor típusaSamsung SyncMaster 245B
TechnológiaTN+film
A panel gyártója / típusaSamsung LTM240CT01
Válaszidő5 ms g2g
Felbontás1920x1200 (pixelméret: 0,270 mm)
Kontrasztarány1000:1 (3000:1 dinamikus kontraszt)
Fényerő400 cd/m2
Vízszintes betekintési szög160 fok (10:1)
Függőleges betekintési szög160 fok (10:1)
Színek száma16,7 millió
A panel mérete24 hüvelyk
CsatlakozókD-Sub, DVI-D (HDCP), opcionális audio
Teljesítményfelvételmaximum 100 watt
Bruttó fogyasztói árkb. 160 000 forint
Gyártó honlapja
Termék honlapja
Samsung
Samsung SyncMaster 245B

A Samsung 245B nem keverendő össze a szintén a CeBIT-en bemutatott 245T-vel, amely a 244T kicsit átalakított változata (215TW-t követő design és talán plusz dinamikus kontraszt). A 245B TN+film panelre épül, egyelőre egyedüliként az egész piacon. A 245B a paramétereket látva a laikusok számára nagyon vonzó, hiszen 5 ms-os g2g válaszidővel és 1000:1-hez kontrasztaránnyal rendelkezik, ráadásul a panelt kicsit felturbózták, ugyanis támogatja a dinamikus kontraszt funkciót, melynek révén akár 3000:1-hez kontrasztarányt is el tud érni – legalábbis a Samsung ezt állítja. A fényerő 400 cd/m2, ami alacsonyabb az összes korábban bemutatott monitorénál, ez elvileg azt is jelentheti, hogy a 245B feketéje mélyebb. A betekintési szögek sajnos csak 160 fokosak minden irányból, ez pedig egyértelműen TN+film jellegzetesség. A panel maximum 100 wattot fogyaszt, a monitor pedig kb. 160 000 forintba fog kerülni. Jó kérdés, hogy itthon kapható lesz-e a fekete verzió, mi nemmel tippelnénk, ugyanis Magyarországra a Samsung sajnos nem szállít fekete monitorokat.


Szemből és hátulról [+]

A Samsung SyncMaster 245B külsőre teljesen megegyezik a korábban már bemutatott 215TW-vel, a dizájn elnyerte tetszésünket, hiszen nem hivalkodó, egyszerű, mégis jól mutat (főleg feketében). Az egész monitor fekete. A káva itt is nagyon vékony, a típusjelés a bal felső sarokba került, a panel alatt, középen pedig a Samsung logó látható. A kijelző jobb szélén, alul találjuk a kezelőgombokat. A talp a korábban már megismert, kerek, fémmel nehezített műanyag, a kávához hasonlóan szintén fekete (a szürke verziónál valószínűleg csak a talp felső, azaz látható felülete lesz fekete, minden más szürke). A magasságállítást elősegítő szerkezet a 215TW-nél látottal egyező, nem változtattak rajta semmit, ugyanis annak ellenére, hogy a panel nagyobb lett, tömege még csökkent is (a 21 colos wide panel 3300 gramm, a 24 colos viszont már 3200 gramm), nem hiába, fejlődik az ipar.


Oldalról és a talp [+]

A panel előre és hátra is dönthető (-5 és 20 fok), illetve a magasságállítás is megoldott kb. 10 cm-es mozgástartományon belül. A felépítést tekintve a 245B kicsit butább a 215TW-nél, ugyanis a pivot üzemmódot nem támogatja. A hátoldal úgy fest, mintha bordázott lenne, de a panel csak néhány kis résen keresztül szellőzik (ami nem előny egy 100 wattot fogyasztó kijelzőnél). A talpon egy gyűrű található, ennek köszönhetően a monitor mindkét irányba elforgatható.


Csatlakozók [+]

A 245B egy költséghatékony monitor, ezért csatlakozók terén nem szolgál túl sok mindennel. Az áramtalanító kapcsoló mellett találjuk a tápcsatlakozót, ezenkívül rendelkezik egy HDCP-kompatibilis digitális bemenettel, egy analóg jelbemenettel, és egy külső hangszóró tápcsatlakozójával, tehát okkal feltételezhetjük, hogy a 245B-hez is meg lehet külön vásárolni egy gyári Samsung hangszórót, olyat, amilyet a 225BW-nél már láthattunk.


Kezelőszervek [+]

Kezelőgombok terén a 245B kicsit le van maradva a 215TW-től, ugyanis a 245B nem támogatja a PIP (Picture in Picture) módot, így az ennek a bekapcsolására szolgáló gombbal nem is szolgál. A kezelőszervek szokás szerint jók, a lenyomásra rendesen reagálnak, nem lötyögnek. A Menu gombbal hívjuk elő az OSD-t, a fel-le nyilakkal lehet navigálni, a visszanyíllal lehet menüt választani, az Auto gomb szolgál analóg csatlakozás esetén a képernyő automatikus pozicionálására; a bekapcsológomb üzem közben kéken világít.


OSD [+]

Az OSD a hagyományos Samsung elemekre épül, a menürendszerben a szokásos és szükséges opciókat találjuk. Érdemes megemlíteni, hogy a 245B nem kevesebb, mint hét előre eltárolt profillal rendelkezik, melyeket néhány gombnyomással könnyedén el lehet érni. Ezek a custom, game, internet, movie, text, sport és dynamic contrast (azaz egyéni beállítás, játék, internet, film, szöveg, sport és dinamikus kontraszt) névre hallgatnak.


Működés közben [+]

Vettük a fáradtságot, és ezeken egyenként bemértük a kijelzőt a kalibrátorral, ugyanis kíváncsiak voltunk rá, hogy a Samsung csak alibiből készítette-e ezt a sok beállítást, vagy van is valami értelmük. A színhelyesség és a fényerő mértéke csak text és internet módban volt elfogadható (deltaE < 3, illetve fényerő < 130 cd/m2) viszont a színhőmérséklet csak movie módban közelítette meg a 6500 kelvines értéket, a gamma pedig mindegyik esetben túl magas volt. A mi kritériumaink szerint tehát csak a text és az internet mód volt megfelelőnek nevezhető, általánosságban elmondható, hogy a profilok többségénél a kék csatorna túl erős volt, ennek következtében a szürke különböző árnyalatai is komoly eltérést mutattak az elvárttól. A kalibrációs alapértékekhez képest a dinamikus kontraszt beállítás tért el leginkább, ez jellemző volt a korábban bemutatott Samsung 226BW-re is. Nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen a dinamikus kontraszt lényegében nem csinál mást, mint hogy a fényerőt a képernyőn megjelenő elemekhez igazítva változtatja. Emellett ki tudja, lehet, hogy a színcsatornákkal is variál valamit, hogy a szem számára tetszetősebb legyen a látvány. Erre még visszatérünk.


[+]

A Samsung 245B kalibrálás után 120 cd/m2-es fényerő mellett 0,2 cd/m2-es feketét mutatott fel, ami a PVA paneles monitorokkal megegyező eredmény, átlagosnak tekinthető. Minimális fényerő (0%) és 50% kontraszt mellett 20, 100% kontraszt mellett pedig 44 cd/m2-t mértünk, ami szintén nagyon alacsony, ez lehet jó is, mert a kontraszt emelésével a fényerő csak alig nőtt, de lehet rossz is, mert a CCFL fénycsöveknek nem tesz jót, ha állandóan maximális kihasználtságon működnek, ami az élettartam rovására megy. A 245B-n maximálisan 385 cd/m2-es fényerőt mértünk, ehhez párosult a 0,4 cd/m2-es fekete, ami 962:1 kontrasztaránynak felel meg, ez szép eredmény egy TN+film paneles kijelzőtől. Kicsit meg is lepődtünk, hiszen a korábban bemutatott 24 colosak közül csak a Fujitsu Siemens P24-1W volt képes ilyen alacsony értéket elérni.

Térjünk kicsit vissza a mindennapi használathoz, ugyanis a 245B nem volt túl meggyőző több területen sem. Először is a gradiensekben egyhe sávosodást vettünk észre, amit nem lehetett eltüntetni sehogyan sem. Emellett (az összes TN+film paneles monitorra jellemző) szűkebb betekintési szögek és a nagyon nagy panelméret miatt bizony problémásnak találtuk a 245B-t a mindennapi használat során, ugyanis mint tudjuk, a TN+film panelek sajátossága, hogy középről a szélek felé haladva a megjelenített kép egyre inkább eltér az optimálistól. A 245B esetében a panel felső régióiban sötétedés látható, ezért kénytelenek vagyunk a panelt pont szemmagasságba állítani, és a kijelzőt kicsit előredönteni, mintha picit fentről néznénk a monitort, másképpen ugyanis nem kerülhető el a felső régiókban a sötétedés. A 245B utánhúzás tekintetében is csalódást okozott, ugyanis a sötétebb árnyalatoknál/feketénél a PVA paneles monitoroknál is nagyobb, szokatlanul nagy utánhúzást produkált, ezt nem is tudjuk mire vélni.

A dinamikus kontraszt működési elvét már ismerjük, ebből sejthető, hogy mi történik filmnézés közben. A tárgyilagosság kedvéért készítettünk egy videót (11,2 MB), amivel talán sikerül szemléltetnünk a jelenséget: érdemes a kijelzőn a film alatt és felett látható fekete sávot figyelni (segítségképpen: látható, ahogy filmnézés közben villog a kijelző).

Samsung SyncMaster 245BfényerőkontrasztvöröszöldkékICC profil
120 cd/6500 K/2,2 gamma3080504028>katt<

Színhelyesség

Először a monitorok képminőségével kapcsolatos teszteket végeztük el. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye One Display 2 kalibrátorral és a LaCie Blue Eye Pro nevezetű szoftverével végeztük. A kalibrációs program azt vizsgálja, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a deltaE, mely egy olyan numerikus érték, mely meghatározza két különböző szín távolságát egy színrendszeren (sRGB) belül. Minél kisebb egy adott szín deltaE értéke, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb. Általános szabály a LaCie programja esetében, hogy ha a deltaE nagyobb, mint 3, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárt színtől, vagyis szemmel is jól látható a különbség. Ha a deltaE kisebb, mint 2, akkor a LaCie programja sikeresnek véli a kalibrációt, ugyanis a különbség olyan minimális, hogy az szabad szemmel már nem látható. És ha a deltaE kisebb, mint 1, akkor a színhűség tökéletesnek mondható.


Acer AL2416W – kalibrálás előtt és után


Dell 2407WFP – kalibrálás előtt és után


Fujitsu Siemens P24-1W – kalibrálás előtt és után


Samsung SyncMaster 244T – kalibrálás előtt és után


Samsung SyncMaster 245B – kalibrálás előtt és után

 

Monitor típusa deltaE94 átlag előtte deltaE94 maximum előtte deltaE94 átlag utána deltaE94 maximum utána
Acer AL2416W 4,2 9,7 0,5 1,2
Dell 2407WFP 3,3 6,4 0,5 1,1
Fujitsu Siemens P24-1W 1,9 3,8 0,4 1,1
Samsung SyncMaster 244T 6,1 14,1 0,4 0,7
Samsung SyncMaster 245B 3,2 10,4 0,7 1,8

A vizsgált monitorok közül alapállapotban csak a Fujitsu Siemens P24-1W színhűsége volt elfogadható, ugyanis átlagos 1,9 deltaE értékével a program szerint sikeres kalibrációnak megfelelő értéket mértünk. A Dell 2407WFP és a Samsung 245B (két teljesen eltérő panellel) megközelítette a 3-as deltaE értéket, de elérniük nem sikerült, ráadásul a Samsung esetében a maximális deltaE 10,4 volt, ami katasztrofálisnak tekinthető, tehát összegezve csak a P24-1W-ről mondható el, hogy gyári állapotban színhelyes. A kalibráció után az összes monitort sikerült 1-es átlagos deltaE érték alá szorítani, érdekes, hogy a négy PVA paneles típus (bár a Dell meglehet, hogy AUO P-MVA) szinte ugyanúgy teljesített; a panelgyártó által készített Samsung 244T picit jobban vizsgázott mindenkinél. Kalibrálva a Samsung 245B is jól szerepelt a LaCie Blue Eye Pro szerint.


Acer AL2416W / Dell 2407WFP / Fujitsu Siemens P24-1W / Samsung 244T / Samsung 245B [+]

Az Eye One Match kalibrációs szoftver kalibrálás után egy másik módszerrel ábrázolja a monitorok színhűségét. Az ábrákon az látható, hogy a videokártyából jövő RGB színkódok milyen mértékben egyeznek meg a monitoron megjelenő színekkel. A megegyező színek mindig a szürke egy árnyalataként jelennek meg. Minél jobban megegyeznek a videokártya és a monitor szürkeárnyalatai, annál jobb a színhűség, vagyis a három alapszínt jelképező vonalnak minél inkább egymásra kell feküdnie. A GretagMacBeth szoftverével sem változott jelentősen a felállás, mindenesetre ezzel a programmal mindig ki tudjuk szűrni a legjobb monitorokat. Az Acer és a Samsung 245B az előző programban jól szerepelt, itt viszont elvérzett. A maradék három monitor nagyon hasonlóan teljesített, szinte tökéletesnek nevezhető színreprodukciójuk.

Fekete, fényerő, betekintési szögek, utánhúzás, inputlag


Acer AL2416W / Dell 2407WFP / Fujitsu Siemens P24-1W / Samsung 244T / Samsung 245B [+]

Ezek után következett a fekete tesztelése. Nem tettünk mást, mint hogy a monitorokat sötétben (ahogy a filmeket is szokás nézni) lefényképeztük, miközben egy teljesen fekete hátteret jelenítettünk meg rajtuk. A monitorok bemérése során kapott fekete értéke itt mérvadó szokott lenni, de ez a szám nem képes kifejezni a panel egyenletességét. Összességében elmondható, hogy az Acer AL2416W és a Samsung 244T itt nagyon jól szerepelt, szerintünk ez a két monitor volt a leghomogénabb. A Fujitsu Siemens P24-1W szinte olyan jó volt, mint a Samsung 244T, de a két alsó sarokban láttunk egy kis foltot. A Samsung 245B TN+film paneles létére igen mély feketével rendelkezik, viszont a panel egyenletességén még lenne mit javítani, a felső régióban, és alul is felfedezhető egy igen komoly világos terület és a panel középső részén is látni egy kis világosodást. A legnagyobbat a Dell 2407WFP-ben csalódtunk, ugyanis a fekete már nappali fényviszonyok mellett is láthatóan világosabb volt, mint a többi monitornál, ezt pedig tetézte, hogy mind a négy sarokból látszott egy kis fénycsóva. Ezért nem tudjuk teljesen kizárni, hogy az A04-es verzió AUO panelra épül, mert ez a jelenség inkább az AUO panelekre jellemző (bár láttunk már a Samsungtól ellenpéldát), az Acer, Fujitsu Siemens és a Samsung 244T sem volt ezeken a helyeken foltos (legalábbis nem ennyire).


Acer AL2416W / Dell 2407WFP / Fujitsu Siemens P24-1W / Samsung 244T / Samsung 245B [+]

A továbbiakban a panelek láthatóságát vizsgáltuk. Ehhez egy rendkívül egyszerű módszert választottunk, a monitorokon megjelenítettünk egy egyszínű képet (eredetileg barna), majd azt néztük, hogy a fejünk mozgatásával az egyes monitorokon hogyan változik a megjelenített szín. Ideális esetben, ha pontosan középről nézünk egy képernyőt, akkor a szélek felé haladva sem tapasztalunk színváltozást. A képeket pontosan középre állított fényképezőgéppel készítettük. Itt is találkoztunk pár meglepő eredménnyel. Korábbi tesztjeinkben a PVA/MVA panelek jól szerepeltek a tág betekintési szögeknek köszönhetően. Most viszont extrém nagy paneleket vizsgáltunk, ezeknél pedig úgy tűnik, a minőség ezen a téren kicsit romlott. Ami rögtön szemet szúrt nekünk, hogy a Fujitsu Siemens P24-1W volt itt a leghomogénabb, bár a panel közepétől a szélek felé egy minimális világosodás látható, ez a mindennapi használat során észrevehetetlen. A Samsung SyncMaster 244T-t soroltuk a dobogó második fokára, ezzel a monitorral szintén felfedezhető volt a szélek felé egy kis világosodás. Ez az első teszt, amelyben az Acer úgymond elvérzett, a bal szél láthatóan sötétebb volt a panel többi részétől. Érdekesség, de a Dell 2407WFP esetében pont fordítva láttuk, ezúttal a panel jobb széle volt kicsit sötétebb, főleg a jobb alsó régióról mondható ez el. A Samsung 245B egyedüliként épül TN+film panelra, ez itt is szépen megmutatkozott, szokás szerint a panel lentről felfelé sötétedett, a problémát a monitor bemutatása során bővebben is kifejtettük, hogy ez már-már a használhatóság rovására ment.


Acer AL2416W / Dell 2407WFP / Fujitsu Siemens P24-1W / Samsung 244T / Samsung 245B [+]

A „barnatesztben” látott eredmények miatt eddigi bemutatóink során először alkalmaztuk a fényerő bemérését a panelek kilenc különböző pontján. Ezzel arra szerettünk volna fényt deríteni, hogy a fényerő (fehéren mérve) hogyan alakul a panel különböző pontjain. A monitortesztekben a minimális, maximális stb. fényerő mértékét mindig a képernyő közepén szoktuk meghatározni (tehát a mérés során oda tesszük a kalibrátort), viszont a 24 colos panelek már olyan nagyok, hogy már szabad szemmel is jelentős eltérések láthatóak a panel egyes részei között (vagyis kissé foltosak), ezt pedig így mérhetjük ki a legegyszerűbben, ráadásul objektíven. Összegezve, ez a teszt a barnateszt folytatásának tekinthető. Lássuk, hogy mire jutottunk. A barnatesztben a Fujitsu Siemens P24-1W-t láttuk a leghomogénebbnek, utána következett a Samsung 244T. Lám-lám, a fényerőt bemérve úgy tűnik, hogy a P24-1W mégsem akkora sztár, hiszen mint látható, a panel bal és jobb szélén a bemért fényerő a középponthoz képest ellentétes előjelű, azaz míg a bal szélen 94%-ot mértünk, addig a jobb szélen 106%-ot, azaz a jobb szélen nagyobb volt a fényerő. Ezzel ellentétben a Samsung 244T nagyon példásan viselkedett, hiszen esetében a bal és a jobb oldal szinte szimmetrikus értékeket adott (bár az ideális az lenne, ha a középponthoz képest egyáltalán nem lenne eltérés). Az Acer és a Dell esetében a fényerőmérés igazolta a barnateszt eredményét (az Acer a bal oldalon sötétebb, a Dell viszont a jobb oldalon), míg a Samsung 245B-nél felemás eredményt kaptunk, ugyanis a fényerőmérés szerint a panel felső régióiban nagyobb a fényerő, ennek ellenére itt látszik sötétebbnek, ezt viszont inkább a TN+film technológia (a folyadékkristályok abból a pozícióból nézve elhelyezkedésüknél fogva nem engedik át a fényt) sajátosságának tudhatjuk be.


Acer AL2416W [+]


Dell 2407WFP [+]


Fujitsu Siemens P24-1W [+]


Samsung SyncMaster 244T [+]


Samsung SyncMaster 245B [+]

Ezek után a monitorok betekintési szögeit ellenőriztük. Tudni kell, hogy az egyes paneltípusok (TN, MVA/PVA, IPS) ebből a szempontból eltérő jellemzőkkel bírnak a technológiából kifolyólag. A legrosszabb ebből a szempontból a TN+film panel, mely vízszintesen és függőlegesen sem rendelkezik baráti értékekkel, ez főleg akkor érhető tetten, amikor a monitort szemből nézve már a panel szélén sem olyan a szín, mint kellene (lásd feljebb a „barnatesztet” a 245B-nél). A négy PVA paneles monitor hozta a papírformát, oldalról, lentről vagy fentről nézve sem volt vészes a kontrasztarány csökkenése. A TN+film paneles Samsung 245B esetében csak a szélső nézet elfogadható, bár már ez is komoly színtorzulásokkal jár együtt. Fentről nézve nagyon nagy a kontrasztarány csökkenése, míg lentről szemlélve a panel egyszerűen besötétül.

Az utánhúzást játékokkal (FEAR, Quake 3 és 4, TDU, NFSC, stb.) és filmekkel egyaránt vizsgáltuk. Úgy vettük észre, hogy játékra és filmnézésre a Samsung 245B-t kivéve az összes monitor tökéletes. A Samsung 245B is jó ezekre a célokra, de annak ellenére, hogy TN+film paneles monitorról van szó, nagyobb utánhúzást vettünk észre, mint a PVA paneles konkurenseknél, amit nem igazán értettünk. Hogy ezt képekkel is illusztráljuk, a PixPerAn nevezetű programot vetettük be, melyet ezúttal a szokásostól eltérő módon használtunk fel. Korábbi tesztjeinkben egy szemmel megállapított utánhúzásképkockát készítettünk, és így hasonlítottuk össze a monitorokat. A módszer jól működött egészen addig, amíg az egyes kijelzőknek elég hosszú volt a válaszideje, vagyis volt utánhúzása. Viszont ez a módszer 2–8 ms-os monitorok összehasonlítására már korlátozottan alkalmas, hiszen ezeket a szem gyakorlatilag ugyanolyannak látja. Ezért ezúttal azt csináltuk, hogy a PixPerAn jobbról balra száguldozó kisautóját felvettük kamerával (másodpercenként 15 képkocka), majd a felvételből kiválogattuk a legjobb (legkisebb utánhúzású) és a legrosszabb (legnagyobb utánhúzású) képkockákat. Ezzel, ha nem is precíz, de mindenképpen összemérhető módon ábrázolható az egyes monitorok utánhúzása, hiszen ha a kamerával mindig ugyanolyan beállítással vesszük fel a kiskocsit, akkor a felvételek összehasonlíthatóvá válnak. Lássuk a gyakorlatot. A bal oldalon látható a legjobb eset, a jobb oldalon pedig a legrosszabb.


Acer AL2416W – PVA 6 ms


Dell 2407WFP – Super PVA 6 ms


Fujitsu Siemens P24-1W – Super PVA 6 ms


Samsung SyncMaster 244T – Super PVA 8 ms


Samsung SyncMaster 245B – TN+film 5 ms

A Dell 2407WFP ugyanúgy szerepelt, mint a Samsung 244T. Mindkettőnél két teljes alakos kocsit rajzolt ki a monitor, és a legrosszabb esetben is csak egy fél harmadik kocsi szerepel a képen, overshootot nem láttunk. A Fujitsu Siemens P24-1W picit jobb volt, ugyanis a legjobb esetben egy teljes és egy fél kiskocsi volt látható, míg a legrosszabb esetben két teljes kocsi és egy overshoot „árnyék” volt látható. Az Acer AL2416W a P24-1W-vel megegyező eredményt ért el, egy picit látszott az overshoot, de utánhúzást már nem láttunk, ez a monitor játékra tökéletesnek tűnik. A Samsung 245B a PixPerAn tesztben nagyjából olyan jól szerepelt, mint a Samsung 244T, de ismét meg kell említenünk, hogy a sötétebb árnyalatoknál, a fekete részeken láthatóan nagyobb volt az utánhúzása, mint a többi monitornak (talán egy hibás mintapéldányt kaptunk volna, amelyben nem működött az RTA?).


Az inputlag mérése [+]

A válaszidő tesztelését követően úgy döntöttünk, hogy ezúttal foglalkozunk az inputlag kérdésével is. Mi is az inputlag? A nevéből is kitalálható, hogy a bemeneti adatok (input) késéséről (lag) lehet szó. Néhány szemfüles felhasználó észrevette, hogy az LCD monitoron később jelenik meg a tartalom, mint a CRT monitoron, tehát az LCD monitor késik (ez látható a fenti képen is). Egyesek szerint ez nagyon zavaró jelenség, gondoljunk csak arra, amikor játék közben a hang hamarabb érkezik meg, mint hogy a képernyőn látnánk a hozzá kapcsolódó eseményt, vagy az ellenség már lát bennünket, mikor mi még nem őt, és hasonló dolgok fordulhatnak elő. Tehát az inputlag két okra vezethető vissza: egyrészt a válaszidő ludas érte, hiszen amikor arról beszélünk, hogy a monitor válaszideje 16 ms, az annyit jelent, hogy a kijelzőn 16 ms-mal később jelenik meg a tartalom. De ennél nagyobb késést okoznak egyes elektronikai komponensek, illetve azok minőségétől függ, hogy mekkora késésről beszélhetünk.

Az inputlag tesztelése nagyon egyszerű, a videokártyára az LCD monitor mellé rá kell kötni egy CRT monitort, majd egy program/játék elindítása után azonnal láthatóvá válik az LCD monitor késése. Ahhoz, hogy a késés mértékét számszerűsítsük, egy számlálót érdemes használni (mi a Flatpanels.dk inputlag tesztjét használtuk), majd nagyon rövid záridővel fényképezve lekaphatjuk a késés mértékét (a CRT mindig előbb jár, tehát a CRT-ről leolvasható stopperóra idejéből kivonjuk az LCD-monitoron látható időt). Mi is ezt tettük, monitoronként készítettünk 20–30 képet, és ezeket értékelve elkészítettük a grafikont. Amint látható, a két azonos panelra épülő monitor, a Samsung 244T és a Fujitsu Siemens P24-1W-nél volt a legnagyobb a késés, átlagosan 31–32 ms-ot mértünk, a legnagyobb érték pedig elérte a 63 ms-ot is. A Dell 2407WFP-ről egyre inkább bebizonyosodik, hogy más panellal készült, de hogy más elektronikával, az biztos, ugyanis a maximális érték esetében jóval alacsonyabb, 46 ms volt. A TN+film paneles monitorok mindig gyorsabbak, így a Samsung 245B alacsony értékei evidensek. Az Acer AL2416W jó szereplése kicsit meglepő, hiszen PVA paneles monitorról van szó.

Most pedig matekozzunk kicsit: ha a monitor frissítése 60 Hz, tehát másodpercenként 60 frame jelenik meg, akkor egy képkockára 1000/60=16,67 ms jut. Amikor tehát azt látjuk, hogy a Samsung 244T átlagosan 32 ms-ot késik, az annyit jelent, hogy körülbelül átlagosan 2 képkockányi a késleltetés – kételkedünk benne, hogy ez bárkinek is feltűnne használat közben (gondoljunk az interlaced megjelenítőkre, az emberi szemnek ott sem tűnik fel a "turpisság").

Értékelés

A most megvizsgált monitorok méretbeli azonosságuktól függetlenül eltérő árkategóriákat képviselnek, az olcsóbb, 160 000 forintos Acer AL2416W-től egészen a legdrágább, 235 000 forintos Fujitsu Siemens P24-1W-ig. Az első négy bemutatott monitor karakterisztikája nagyon hasonló, ennek ellenére felfedeztünk kisebb-nagyobb különbségeket típus és típus között, ezért úgy gondoljuk, hogy nem volt hiábavaló a tesztelés.

Az Acer AL2416W, tesztünk második legolcsóbb típusa külsőre nem egy szépség, és ergonómiailag sem csúcs, hiszen nincs se magasságállítás, se elforgatási lehetőség, és a portré módot sem támogatja. Ráadásul egyetlen szem analóg jelbemenetet kínál fel, azaz a monitor nem is HDCP-kompatibilis. Szerencsére a külső mögött egy jól teljesítő belső lapul, az AL2416W a színhelyességben tisztességesen helytállt, a panel egyenletessége sem volt annyira rossz, a betekintési szögekkel sem volt probléma, és az utánhúzás (illetve inputlag) tesztben is az elsők között végzett. Összességében az Acer AL2416W egy jó monitor, de nagyon lerontja az összképet, hogy nem HDCP-kompatibilis, így pedig hosszú távra nem tudjuk ajánlani (de tetszett, főleg az ára miatt). Az Acer pixelhiba esetén akkor cseréli a monitort, ha az adott LCD-kijelzőn egymillió képjelenként négy hibás képjelnél több mutatkozik, illetve ha a kijelzőpanelt kilenc egyenlő négyszögletes területre osztva, a kijelző középső részén legfeljebb egyetlen hibás képpont található. Viszont lehetőség van a pixelhiba-garancia megváltására is, vagyis bizonyos összeg ellenében pixelhiba esetén adott időn belül azonnal cserélik a monitort. Mindig tájékozódjunk a pixelhiba-garancia feltételeiről!

A Dell UltraSharp 2407WFP-vel szemben igencsak magasak voltak az elvárásaink, ugyanis az interneten szinte mindenki csak dicséri ezt a monitort (kivéve azok, akik egy korai verziót vettek, és szembesültek a sávosodással). A monitor külsőre szerintünk nagyon meggyőző, ha nem a legjobb, kivetnivalót nem találtunk rajta. A szép külsőhöz ráadásul komoly funkcionalitás társul, hiszen a csatlakozók terén a 2407WFP tesztünk győztese. Manapság már fontos, hogy egy monitor HDCP-kompatibilis, a 2407WFP ezen felül rendelkezik háromféle videobemenettel (S-Video, kompozit, komponens) plusz USB portokkal és kártyaolvasóval, ami a mai kényelmes világban nem éppen hátrány. A 2407WFP belsejében, bár sok pozitív tulajdonsága van, kicsit csalódtunk – ez betudható a túlzott elvárásoknak. A monitor színhűsége gyárilag elfogadható, kalibrálva tökéletes. Az utánhúzás és inputlag tesztben is jól szerepelt a 2407WFP, viszont a fekete- és barnatesztben, azaz a panel egyenletességét vizsgáló tesztekben elvérzett, ráadásul a fekete sem elég mély, láthatóan magasabb a többi versenyzőnél. Mindezt összegezve és az árat figyelembe véve úgy látjuk, hogy a Dell 2407WFP egy megvételre ajánlható monitor, de a kisebb hibák miatt nem különösen ajánlott. Mindenesetre ha a leendő tulajdonos nem törődik a háttérvilágítás egyenletességével, akkor nagyon elégedett lesz vele. Professzionális munkára így nem merjük ajánlani. A Dell monitorokra 3 év garanciát ad a gyártó.

A Fujitsu Siemens P24-1W tesztünk legdrágább tagja, ennek és a kisebb testvérek esetében tapasztaltaknak megfelelően óriási elvárásaink voltak. A monitor külsőre elnyerte tetszésünket, viszont hiányoltuk a portré üzemmódot, ami egy ilyen árú kijelzőtől már elvárható lenne. Csatlakozókban a P24-1W sem szenved hiányt, de a Dell 2407WFP-nél azért egész picit szegényesebb a felhozatal: a HDCP támogatott, ezen felül komponens, S-Video, kompozit és audiobemenetek, illetve USB portok várják a csatlakozást, de kártyaolvasót nem találtunk. Belsőleg a P24-1W tesztünk győztese, hiszen a színhűség tesztben már gyári állapotban is nagyon jó eredményt ért el, a fényerő egyenletességét vizsgáló tesztekben is elsőséget szerzett, a betekintési szög tekintetében szintén nagyon jól szerepelt, és az utánhúzásban az Acer AL2416W-vel karöltve, ha picivel is, de nyert. Az inputlagot tekintve a P24-1W nem volt túl meggyőző, de ezzel kapcsolatban már kifejtettük véleményünket. Mindezen felül a Fujitsu Siemens a Business és Premium családhoz tartozó monitorokra (B és P sorozat) 3 éves pixelhiba-mentességet vállal, azaz már egyetlen pixelhiba esetén kicserélik a monitort. Összegezve a P24-1W-vel tapasztaltakat, tesztünk győztesét van szerencsénk bejelenteni, egyetlen komoly problémánk vele a magas ár, emiatt (és apró hiányosságok miatt) csak ajánlott pecsétet tudunk neki adni. Mi P24-1W-t vennénk, ha a pénz nem számítana (és a portré mód lenne nélkülözhetetlen), például grafikai alkalmazásokhoz.

A Samsung 244T-ről már sokat hallottunk, így volt némi sejtésünk a tudásáról. A magas ár ellenére (a Fujitsu Siemens P24-1W-nél olcsóbb, de a Dell 2407WFP-nél drágább) vegyesek a benyomásaink. Külsőleg a 244T jó lett, igaz, a talp nem különösebben tetszett nekünk, de a kijelző kialakítása szép, és ergonómiailag sincs miért szégyenkeznie, magasságállítás, forgathatóság, pivot mód mind szerepel az étlapon. A csatlakozók terén a 244T szinte ugyanolyan jó, mint a P24-1W, csak az RCA audiobemenetek hiányoznak, ugyanis a 244T nem szolgál hangszóróval. A két rivális a belsőben is nagyon hasonló, márpedig a drágábbik márkánál már bizonyított ez a panel, így a 244T jó szereplése is borítékolható volt, bár többet vártunk volna tőle, hiszen ha a Fujitsu képes volt úgy beállítani a monitort, hogy a dobozból kivéve szinte színhelyesnek mondható, akkor a Samsung miért nem ezt teszi? Kalibrálva persze már sokkal jobb a végeredmény, de kalibrátorra nem mindenkinek futja (azt persze el tudjuk képzelni, hogy egy ilyen árkategóriájú monitor mellé a tulajdonos vesz egy kalibrátort, már amennyiben olyan a munkája, ami megköveteli a színhűséget). A panel fényerejének egyenletességét vizsgáló tesztben a 244T a Fujitsu Siemens mögött a második lett, és ugyanez mondható el az utánhúzásról is, viszont a betekintési szögeket tekintve hozzávetőleg ugyanolyan eredményt értek el. Mindezek mellé jó tudni, hogy a Samsung monitorokra 3 év garanciát vállal a gyártó, ráadásul 3 napon belül kicserélik akár egy szubpixelhiba esetén is. A vásárlástól számított 72 óra után az ISO 13406-2 szabvány lép életbe. Összegezve a Samsung 244T egy jó monitor, éppen annyival gyengébb a P24-1W-nél (nincs hangszóró, kicsit gyengébb eredmények), amennyivel olcsóbb nála, ezért megérdemli az ajánlott minősítést.

A Samsung SyncMaster 245B váratlanul toppant be a szerkesztőségbe; először azt hittük, hogy a 245T-t tesztelhetjük majd, de végül a 245B-t kaptuk. Mit is mondhatnánk? A teszt (elvileg) legolcsóbb monitoráról van szó, egy TN+film paneles jószágról. A 245B külsőleg nekünk nagyon tetszett, a 215TW-nél megismert dizájn és felépítés remek, és ergonómiailag is kielégítő monitorról van szó, noha a pivot módot nem támogatja – ezért az árért ez még elfogadható. Csatlakozások terén nincs túl sok mondanivaló, a 245B rendelkezik egy HDCP-kompatibilis digitális bemenettel, de tévébemenetet nem találunk rajta, se mást, csak egy opcionálisan (külön) megvehető hangszóró tápcsatlakozóját. Panelje nem szerepelt túl fényesen, bár támogatja a dinamikus kontraszt funkciót, ez szerintünk nem túl hasznos újítás, ezen felül viszont a monitor az összes TN+film panelre jellemző betegségekben szenved, ami a nagy mérettel párosítva egyes esetekben már a használhatóság, élvezhetőség határát súrolta. Belátjuk, a 245B főleg játékra és filmnézésre készült, és ezekre kompromisszumokkal megfelel. Viszont mi ebben a méretkategóriában, ilyen nagyságrendű kiadásnál már nem döntenénk TN-film paneles monitor vásárlása mellett, ezért inkább még gyűjtenénk egy kis pénzt, és beruháznánk például egy Dell 2407WFP-be, amely ár/szolgáltatások terén nagyon jól szerepelt. Ugyanakkor izgatottan várjuk a Samsung 245T-t, amely a 245B külsejével és a 244T belsejével valószínűleg egy ideálisnak tűnő monitornak várható.

Ne feledjük el, hogy egy 24 colos monitort játékra venni nem túl okos ötlet, ugyanis ehhez a számítógép jónéhány komponensét is illene megfelelő szintűre fejleszteni, ami szintén nem két fillér. Egyébként azon is érdemes elgondolkodni, hogy ezek a monitorok még annyira drágák (valószínűleg azért, mert még nem lettek a piacon bejáratva), hogy árukból simán megvehető két 22 colos wide kijelző, ezeket összekapcsolva jóval nagyobb képfelületet kapunk.

Dell UltraSharp 2407WFP
Fujitsu Siemens P24-1W
Samsung SyncMaster 244T
Acer AL2416W

fLeSs

Az Acer AL2416W-t, a Dell 2407WFP-t, a Fujitsu Siemens P24-1W-t és a Samsung 244T-t a HRP Hungary Kft.-től, a Samsung 245P-t pedig a Samsung Magyarországtól kaptuk tesztelésre.

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés