Képminőség
Az Olympus XZ-10 képminőségét egyelőre csak a tömörített JPEG állományok alapján tudtuk megvizsgálni, mivel a készülék RAW fájljait még nem támogatja az immár ipari szabványnak tekinthető Adobe Camera RAW beépülő alkalmazás. Kíváncsiak voltunk az optika teljesítményére (geometriai torzítás, becsillanásra való hajlam, központosság stb.), az új CMOS szenzor zajszintjére, de a színvilágra és az általános „képminőség-érzetre”, amit csak valós használat során tapasztalhattunk meg. Első körben az optika tulajdonságait próbáltuk leleplezni:
Az i.Zuiko ekvivalens 26-130 mm közti gyújtótávolsági tartománnyal rendelkezik (tehát ötszörös átfogású), és valószínűleg korrigálja apróbb hibáit az elektronika. A lencserendszer nagylátó végén látható, de nem ijesztő a hordótorzítás, míg a tele állásban nem volt párnatorzítás tapasztalható.
Becsillanásokkal csak radikális esetekben kell számolni, mint például a lenti példánál látható használat során, ahol a tűző Nap is benne van a kompozícióban. Egyébként a „lens-flare” hatása kellemes, és átgondolt képkomponálásnál még érdekes hangulatot is kölcsönözhet a felvételnek.
A zoomobjektívek zömét – főleg a kompakt fényképezőgépek esetében – valamilyen mértékben elmozdítja a lencsetagokat mozgató motor. Ez az elmozdulás általában a kezdő és a végpont környékén látható, ahol a motor „berántja” és lefékezi a rendszert. Ez a mozgás az XZ-10-nél is észlelhető, mértéke átlagosnak mondható.
A peremsötétedés, avagy vinyettálás ekvivalens 26 milliméteres gyújtótávolságnál F3.2-ig észlelhető, utána teljesen eltűnik. A lencserendszer tele állásában (ekvivalens 130 milliméternél) egy picivel később, F3.5-4 környékén szűnik meg teljesen a sarkok sötétedése.
A zajszint elemzésére szolgáló tesztképek készítése előtt az összes lehetséges szűrést kikapcsoltuk a fényképezőgépen belül. A lent látható ábrákból arra lehet következtetni, hogy körülbelül ISO 1600-ig tűrhető keretek közt marad a képminőség romlása (ISO 800 és ISO 1600 nagyon hasonló mértékű zajosodást mutat, viszont a magasabb értéknél színes foltosodás is tapasztalható), ISO 3200 még elfogadható, de ISO 6400 már erős kompromisszumot jelent. A képalkotó algoritmus furcsa élesítéssel (keresztbe fekvő „pálcikákat” eredményezve) igyekszik elkerülni a részletek elmosását, ami ISO 3200 és ISO 6400 mellett már zavaró. Érdekes lesz majd látni, hogy mit lehet a RAW fájlokból kihozni.
A valós világban készült képminták azt mutatják, hogy az XZ-10 képminősége jó, színvilága „tipikusan olympusos”. A fotókon a finomabb részletek is szépen kijönnek, ami nem utolsósorban az i.Zuiko optikának is köszönhető. Kíváncsian várjuk a nyers fájlok támogatottságát, mert bizonyára azokból majd még többet is ki lehet hozni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
