Képminőség
Gépvázat és optikát mindig is tudott építeni az Olympus, de valahogy a szenzorokkal általában le voltak maradva a versenytársakhoz képest. És pont ez az a részlet, amin az OM-D E-M5 megjelenése óta hatalmas pálfordulásnak lehettünk szemtanúi. Mint kiderült, a hirtelen bekövetkezett, meglepő mértékű pozitív változásért nem a véletlen felel, hanem a Sony, akivel pár hónapja „(érdek)házasságot” kötött a japán gyártó.
Hirdetés
Bár a részletek számunkra nem ismertek, de valószínű, hogy az Olympus az optikák tervezése és gyártása során felhalmozott tapasztalatának megosztásáért a Sony-tól legfrissebb és legjobb képérzékelőit kapja cserébe. Így hát egyre több olyan fotómasina jelenik meg az Olympus fémjelzésével (az említett E-M5, az E-PL5, az E-PM2), amiben a jelenleg méltán piacvezető minőségű lapkák dolgoznak. Ezen háttérinformációk birtokában tehát jogosan várhatjuk el azt az XZ-2-től, hogy nagyon jó képminőséggel kényeztesse a fotóst. Lássuk, mit produkál az Olympus csúcskompaktja!
Szerencsénkre pont még a teszt kezdete előtt megérkezett az Adobe Camera RAW nyersképfeldolgozó beépülő szoftvermodul, így az XZ-2-nek nemcsak tömörített JPEG, hanem nyers fájljait is megnézhettük. Az „orfokat” (.ORF, Olympus RAW File) az Adobe Photoshop CS6 (v13.0.1) próbaváltozatával és az említett ACR 7.3.0.58 – egyelőre béta – változatával nyitottuk meg. A fényképezőgépen belüli összes lehetséges zajszűrést kikapcsoltuk. A látottak alapján az XZ-2-ben is dolgozó TruePic VI jelfeldolgozó processzor nagyon jó munkát végez, a JPEG és a RAW képek között minimális minőségbeli különbség látható. A csúcskompakt gép egészen ISO 1600-ig (bezárólag) nagyon szépen teljesít, az ISO 3200-as érzékenység is bevállalható, de efölött már komolyabb kompromisszumkészségre van szüksége a fotósnak.
A zajszintek után az optika teljesítőképességére próbáltunk fényt deríteni. Itt konkrétan a geometriai torzításokra, a színhibákra és a becsillanásokra voltunk kíváncsiak, hogy vajon mennyire hajlamos ezekre az I.Zuiko optika.
Teljesen nyitott rekesz mellett ekvivalens 28 milliméteren jól látható a CA, ami viszont 1-1,5 blendét lerekeszelve már elcsitul. Az optika telés végén nem találkoztunk színhibákkal. A becsillanások is az objektív nagylátós végén a legerősebbek, de csak radikális helyzetekben lehet előidézni a jelenséget.
A torzításokat csak az automatikusan korrigáló ACR segítségével, valamint a gép saját JPEG fájljain tudtuk megtekinteni, ugyanis a Raw Therapee legutóbbi változata még nem képes megnyitni az XZ-2 ORF állományait. Ennek tükrében – egyelőre – nem tudunk egyértelmű véleményt adni az optika valós torzításairól. Ami biztosan kijelenthető, hogy a nyers és a JPEG állományok között nem volt látható különbség; míg nagylátón észlelhető, de nem radikális a hordózás, addig telén semmiféle párnatorzítás nem látható.
A fényképező színvilágára az „Olympusos színek” jellemzőek, ami leginkább a telt, utánozhatatlan kékekben és a korrekt bőrtónusokban nyilvánul meg leginkább és legszembeszökőbben. Íme, képmintáink:
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!