Képminőség
Mivel az Olympus Stylus Tough TG-3 a régebbi modellekhez hasonlóan kizárólag JPEG formátumban menti a szenzorról érkező adatfolyamot, ezért csak az eleve tömörített állományok alapján tudtuk megvizsgálni a fényképezőgép képminőségét. Szokásos ISO ábráinkat most is a natív érzékenységi tartományban fotóztuk a lehetős legjobb („fine”) képminőséget használva. A képek elkészítésénél a bemozdulások elkerülése végett stabil állványt és a fotómasina időzítőjét vetettük be. Íme:
Ugyanazt tapasztaltuk ennél a készüléknél is, mint a többi, hasonló szenzorméretű kompaktnál: a régi, klasszikus értelemben vett zsizsikesedéssel (zajjal) már nemigen találkozni, ugyanis a szűrő algoritmusa elkeni a pixeleket. Ennek eredményeként, bár megszabadulunk a színzajtól, de a finomabb részletektől is. Mivel a gyártó a lehető legapróbb képérzékelőt tette a TG-3-ba, ezért már majdhogynem alapérzékenységen, azaz ISO 100-on is látható a kikapcsolhatatlan zajszűrés hatása. Ha kevésbé akarunk kritikusak lenni, akkor ISO 400-800 mondható még elfogadható érzékenységnek. Még szerencse, hogy az Olympus mérnökei nem követték a divatot és nem tették elérhetővé az ISO 6400-nál magasabb értékeket, hiszen már ennek (mármint az ISO 6400-nak) sincs sok használati értéke. Legjobban a vonalas ábrán és a hímzést ábrázoló képen látható a jelenség, amiről írtunk.
A lent látható, valós világból származó képmintákon látszik, hogy az optika inkább a közeli/makró felvételeknél ragyog, a telefotós képessége annyira nem győzött meg minket, a gyújtótávolság távoli végén ugyanis láthatóan csökken a lencserendszer felbontóképessége, kissé vízfestéshatású a kép. A korábban már tárgyalt mikroszkóp módban viszont igen jól teljesít az objektív.
Fotózás során nem találkoztunk színhibákkal, és a becsillanásokat is elég jól elkerülte az optika. A TG-3 színvilága átlagos, ne várjuk el tőle az Olympus legendásan szép, szemrevaló színeit, amit m4/3-os gépei tudnak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
