Hirdetés

2017. november 18., szombat

Útvonal

Tesztek » Digicam rovat

Olympus M.Zuiko Digital 17 mm F1.8, az utcafotósok álma

Végre kapható az egyik legérdekesebb gyújtótávolságú, m4/3 rendszerhez való objektív.

Hirdetés

Képminőség

A képminőséget alapvetően szubjektív és objektív módon lehet megítélni. Míg előbbi ízlés és igény kérdése, utóbbira tesztábrákkal és különböző tesztelési eljárásokkal lehet fényt deríteni. Számunkra az ekvivalens 35 mm körüli érték a legkedvesebb gyútáv; szerkesztőnk úgy véli, ez az érték áll legközelebb stílusához, a környezetének felfogásához, észleléséhez. A 35 milliméter még éppen elég széles ahhoz, hogy egy adott téma környezete is elférjen a kompozícióban, de torzítása már nem olyan mértékű, mint egy 28 vagy 24 milliméteres lencserendszernek. Persze sokan vannak, akik meg az 50 milliméterrel kapott látómezőt részesítik előnyben – kinek ez, kinek az a kedvence. Az objektivitáshoz visszatérve: első körben azt szerettük volna kideríteni, hogy a 17 mm-es M.Zuiko mennyire érzékeny a becsillanásokra, és mekkora mértékű színi hibákat produkál, már ha egyáltalán... Íme:

Az Adobe Camera RAW által hívott nyers fájlokon látható, hogy F1.8-on bizony ott vannak azok a kromatikus hibák, melyek azonban F2.8-re rekeszelve teljesen eltűnnek. Ez kissé gyanús volt, s lelkileg már felkészültünk a sokkal rosszabb eredményre a Raw Therapee-ban. Szerencsére kellemes meglepetés fogadott minket:

Szinte ugyanakkora mértékű volt RT alatt is a lilás szellemélek jelenléte, mint ACR-ben; talán egy pixelnyivel vastagabbak voltak a hibák, de F2.8-on már itt is kitisztult a kép. Következzen hát a becsillanások vizsgálata! Ehhez segítségül hívtunk egy erős LED-del szerelt zseblámpát, aminek fényét először teljesen szemből, majd enyhe szögben fotóztuk végig rekeszprioritásos módban F1.8 és F22 között.

A becsillanások nagyon minimális mértékűek voltak; az Olympus ZERO (Zuiko Extra-low Reflection Optical) tükröződésgátló bevonata és az objektív belső felépítése valóban hatékony védelmet jelent a zavaró fényhatások ellen. A felbontóképesség előtt még az optikai torzítások és a vignettálás mértékét vettük nagyító alá:


[+]

Az Adobe Camera RAW komoly mértékben javítja a hordótorzítást, de még így is látható a jelenség, hát még a Raw Therapee-val hívott fájlokon! A végtermék JPEG képeken látszik, hogy az ACR le is vág valamennyit a sarkokból, hogy a radikális széleken található részleteken ne legyen akkora a minőségromlás. A látott hordótorzítás mértéke meglepő ezen a gyújtótávolságon.

A peremsötétedés nem szokatlan jelenség a nagyobb látószögű optikáknál (sőt, a fényerős normál, illetve kistele lencserendszereknél sem), így hát az M.Zuiko 17 mm F1.8 esetében is látható volt a vignettálás, amely azonban F4-es rekeszérték mellett teljesen megszűnt. A nyersképek feldolgozására szolgáló szoftverekkel pár kattintással javítható a jelenség – mi azonban még szeretjük is, hangulatot ad a fotóknak.

Az objektív képminőségét úgy vizsgáltuk, hogy stabil háromlábra szereltük a fényképezőgépet, majd két másodperces időzítő és manuális élességállítás alkalmazásával exponáltunk (a fényképező kijelzőjén az élőképet maximális nagyítással használtuk fókuszsegédnek). Mint az összes többi lépésnél, úgy itt is kizárólag RAW-ban fényképeztünk, a fájlokat pedig az ACR gyárilag beállított értékeivel hívtunk elő (plusz élességállítás és kontrasztemelés nélkül).

Azt tapasztaltuk, hogy az M.Zuiko már teljesen nyitott rekesz mellett is borotvaéles a kép közepénél. Hogy azonban a teljes képfelületen elérhessük a maximális élességet, F2.8-ra kellett lerekeszelni a lencserendszert. A diffrakció romboló hatásának első jelei F11 mellett jelentkeztek, de F16 és F22 rekeszértékeken volt határozottan látható a homályosodás.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Gyártók, szolgáltatók

Hirdetés

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.