Képminőség I.
Az Olympus M.Zuiko 12-50 mm F3.5-6.3 EZ ED MSC képminőségének vizsgálatakor arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire torzít (nagylátó és tele), mennyire érzékeny az ellenfényekre (becsillanás, flare), milyen a felbontóképessége és mekkora a peremsötétedés mértéke. A háttérelmosásra külön nem tértünk ki, ennek sok értelme nem is nagyon lenne ilyen szűk rekeszes optikánál. Sajnos pont a tél legzordabb és legsötétebb napjait fogtuk ki, így a képminták kissé unalmasak, de a lényeget bárki leszűrheti belőlük így is.
Mivel az Olympus vázak automatikusan javítják – főleg a geometriai – torzításokat, ezért nyers képeket is készítettünk a JPEG állományok mellé. Ezeket a Raw Therapee 4.0 64-bites változatával nyitottuk meg, és alapértékes beállításokkal mentettük el tömörített állományként. Mint kiderült, az M.Zuiko 12-50 gyújtótávolsági tartományának mindkét végén torzít, nem is kicsit.
Ebből a fotós azonban semmit nem vesz észre, ha az ORF (Olympus RAW File) fájlokat „szokványosabb” szoftverekkel nyitja meg (mint például az Adobe Photoshop), amelyek szintén automatikusan, beavatkozást nem igényelve elvégzik a javításokat. A minőségromlás szinte észrevehetetlen marad.
A színi hibákat szépen kivédi a lencserendszer, de a becsillanásokkal a gyútáv mindkét végén számolni kell, ha nem vigyázunk, és extrém erős vagy hegyes szögben beeső fénnyel dolgozunk.
A peremsötétedés igazából csak 12 mm-en jelentkezik észlelhető mértékben, de F4.0 fölött láthatatlanná válik. Ehhez a vizsgálódáshoz is a Raw Therapee szolgáltatásait vettük igénybe, és RAW fájlokkal dolgoztunk, nehogy az E-P3 „belekontárkodjon” a dolgunkba.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
