Külvilág és ergonómia
Az Olympus még június végén jelentette be egy meglehetősen nagy sajtórendezvény keretei közt az E-P3-at, az E-PL3-at és legújabb mini sorozatának első képviselőjét, az E-PM1-et. Az E-P3 már a bejelentést követően viszonylag hamar eljutott hozzánk egy kiadós tesztre, de jelen cikkünk főszereplőjére majdnem négy hónapot kellett várni. Most viszont végre közelebbről is szemügyre vehettük ezt a kis masinát.
Az Olympus E-PM1 (azaz PEN Mini, az első) szinte ugyanazt a tudást kínálja kisebb csomagban, mint nagyobb testvérei, hiszen ugyanaz a JPEG-motor, ugyanaz a szenzor dolgozik benne, mint az E-P3-ban. Nyilvánvaló, hogy el kellett hagyni bizonyos tulajdonságokat, külső vezérlőket, kezelőszerveket, hogy ne legyen konkurenciája a drágább modelleknek, ugyanakkor használata „könnyebb” (inkább úgy fogalmaznánk, hogy automatizáltabb) lehessen. Az E-PM1-nek nincs érintésérzékeny OLED kijelzője (E-P3), nem is dönthető (E-PL3); nincs rajta három funkció gomb, sem két vezérlőtárcsa és belsőleg sem tud annyit (pl. kevesebb művészi szűrők), mint a többi PEN modell.
Az E-PM1 formavilága valahol az E-PL3 és az Olympus csúcskompaktjának, az XZ-1-nek az ötvözete. Méreteit tekintve pedig még utóbbinál is kisebb: 109,5 x 63,7 x 34 mm áll szemben 110,6 x 64,8 x 42,3 mm-rel, tehát az E-PM1 alacsonyabb, rövidebb és karcsúbb is, mint egy csúcskompakt masina! Összehasonlításul a Canon Ixus 230HS ultrakompaktot vettük, ami kategóriáját figyelembe véve sem sokkal marad el az Olympustól méretek tekintetében:
Persze a helyzet változik, ha objektívet és vakut csatlakoztatunk az Olympushoz; így már nem tűnik annyira zsebre vágható fényképezőgépnek (kabátzsebben viszont még így is simán elfér):
Egy cserélhető objektíves fényképezőgép mindig is nagyobb lesz, mint egy kompakt masina, hiszen utóbbi kikapcsolt állapotban akár teljes mértékben „magába tudja szippantani” optikáját, míg egy MILC erre nem képes. Utóbbinak ráadásul szenzormérete is csupán töredéke a m4/3 érzékelőnek, így jóval kisebb lencserendszert lehet hozzájuk tervezni. A „palacsinta” felépítésű, fix gyújtótávolságú objektívekkel sokat spórolhatunk (mármint méretben), úgy viszont elvesztjük azt a rugalmasságot, amit egy zoomobjektív kínál. A „minden jó” ötvözése még a Nikonnak sem sikerült legújabb Egyes sorozatával, pedig ott a kis méret az elsődleges szempontok közt szerepelt a tervezőasztalon.
Az E-PM1-nek nincs markolata, ráadásul előlapjának anyaga fokozza a kéz izzadását. Továbbá azt tapasztaltuk, hogy a vázat tartó kezet (főleg a középső ujjat) zavarja a nyakpánt felfogatója, kezünkkel állandóan „fickándozunk”, próbálunk mindig úgy helyezkedni, hogy a kis fém alkatrészek ne nyomják ujjunkat. Ezeket a negatívumokat igen jól ellensúlyozza a hátlapon kialakított, gumírozott pad, aminek hüvelykujjunk jól neki tud támaszkodni, s ezáltal megvalósul a gép biztos fogása.
A váz maga is kellően vastag, nincs olyan érzése a fotósnak, mintha csak egy kartonlapot fogna kezében. A már említett hátlapon egy info, egy képvisszajátszás és egy menü gombot találunk, továbbá a már más Olympus PEN-eknél is megszokott, multifunkciós nyomógomb-tárcsa együttest. Felül, a hüvelykujj hegyénél lett elhelyezve a filmfelvételt indító gomb, ami könnyen elérhető, nem kell nyújtózkodni érte.
A fényképezőgép rendelkezik egy mini HDMI és egy USB 2.0 aljzattal, melyeket a gyártó a váztest jobb oldalára helyezett. Porvédőként egy egyszerű kis kipattintható műanyagfedél szolgál, ennél a többi PEN modell igényesebb megoldást kínál.
A váz alján a szokásos képet látjuk: akku és memóriakártya helye, fémből készült állványmenet, ami nem az optikai középvonal alatt van.
A váztest tetejét hangszóró, sztereó mikrofon, vakusaru, kioldó és bekapcsoló gomb teszi teljessé. Mivel az E-PM1 nem rendelkezik beépített vakuval, ezért a gyártó egy külön kis egységet mellékel a csomagban.
Az Olympus E-PM1 jó felépítésű kis fényképező, nyomógombjai jól vannak elrendezve, nyomáspontjuk megfelelő. A váz fogása sem lenne rossz, ha a nyakpánt rögzítőpecke nem nyomná a fotós kezét, vagy az előlap nem lenne ennyire izzasztó hatású.
Adatlap
| Olympus E-PM1 | |
| |
|
| Érzékelő típusa, mérete | LiveMOS 4/3" (17,3 x 13 mm) |
|---|---|
| Effektív felbontás | 12,3 MP |
| Optika | cserélhető |
| Bajonettrendszer | m4/3 |
| Optika kezdő fényereje (W-T) | optikától függ |
| Képstabilizátor | van |
| Képstabilizátor jellege | szenzormozgatásos (Supersonic Wave Drive) |
| Képstabilizátor hatásfoka | kb. 3 EV |
| Pormentesítő rendszer | van, Supersonic Wave Filter |
| Záridő | 1/4000 - 60 mp (Bulb max. 30 perc) |
| LCD | 3"-os TFT 460 000 képpont felbontással, 16:9 oldalaránnyal |
| Belső memória | nincs |
| Támogatott memóriakártyák | SD/SDHC/SDXC |
| AF típusa | kontrasztérzékelő AF rendszer, 35 AF ponttal, AF segédfénnyel |
| AF módok | manuális élességállítás, egyszeri AF, folyamatos AF, egyszeri AF + MF, követő AF |
| AF élességállítási tartománya | optikafüggő |
| ISO érzékenységtartomány | ISO 200 és ISO 12800 között 1/3 vagy 1 FÉ lépésenként |
| Fénymérés módja | TTL nyíltrekeszes fénymérés, 324 mérőmező, ESP fénymérés, szpot fénymérés, középre súlyozott fénymérés, csúcsfény, árnyék |
| Fehéregyensúly | auto, volfrámvilágítás, fénycsővilágítás 1, napfény, vaku, felhős idő, árnyék, egyedi (2000-14 000 K között), meleg színek megtartása |
| Vaku | kulcsszám 10 (ISO 200 mellett), X-szinkronsebesség 1/160 mp (1/4000 mp Szuper FP módban) |
| Vakuüzemmódok | automata, manuális, manuális (Full, 1/4, 1/16, 1/64), vörösszemhatás-csökkentés, lassú expozícióra szinkronizált villantás vörösszemhatás-csökkentéssel, lassú expozícióra szinkronizált villantás, lassú expozíció második redőnyre szinkronizált villantással, derítő villantás, vakutiltás |
| Exponálás | egy kép, sorozatfelvétel (4,1 kép/mp, illetve 5,5 kép/mp kikapcsolt képstabilizátorral), önkioldó |
| Üzemmódok | P, A, S, M, iAuto, art, scn, filmfelvétel |
| Scene üzemmódok | portré, e-portré, tájkép, tájkép + portré, makró, sport, éjszakai felvétel, éjszakai felvétel + portré, gyermekek, világos tónus, sötét tónus, digitális képstabilizáció, makró természetfotó, gyertyafény, naplemente, dokumentum, panoráma, tűzijáték, vízpart és hó, halszem konverter, makró konverter, 3D |
| Felbontás | 4032x3042 tömörítetlen / 14 MB; 4032x3042 finom (tömörítés: 1/4) / 5,7 MB; 4032x3042 normál (tömörítés: 1/8) / 2,7 MB; 2560x1920 normál (tömörítés: 1/8) / 1,1 MB; 1024x768 normál (tömörítés: 1/8) / 0,3 MB |
| Nyers (RAW) fájl | van, ORF |
| Effektek | popművészet, lágy fókusz, szemcsés film, pinhole, dioráma, drámai tónus |
| Videofelvétel | van, AVCHD / AVI Motion JPEG |
| Videó minősége | Full HD 1920x1080 (16:9) 60i, 17 Mbps (AVCHD); Full HD 1920x1080 (16:9) 60i, 13 Mbps; HD 1280x720 (16:9) 60p, 17 Mbps; HD 1280x720 (16:9) 60p, 13 Mbps; HD 1280x720 (16:9) / 30 kép/mp (AVI Motion JPEG); 640x480 / 30 kép/mp (AVI Motion JPEG) |
| Videó maximális hossza | 29 perc (HD) (AVCHD); 22 perc (20 Mbps); 14 perc (SD) / 7 perc (HD) |
| Extrák | EVF opcionálisan csatlakoztatható, sztereó mikrofon |
| I/O interfész | USB 2.0, HDMI |
| Áramellátás | Li-ion akku |
| Méret | 109,5 x 63,7 x 34,0 mm |
| Tömeg | 265 g (akkuval és memóriakártyával együtt) |
| Váz anyaga | fém és műanyag |
| Fogyasztói ár | 155 000 Ft a 14-42 mm-es kitoptikával |
| Garancia | 2 év (3 év, ha az Olympus mintaboltban vásároljuk meg) |
Menürendszer
Amikor megláttuk az Olympus E-PM1 menürendszerének főablakát, az volt az első gondolatunk, hogy „jé, teljesen új rendszert pakolt bele minijébe az Oly?” Lett volna realitása a dolognak, hiszen az E-P3-é igen összetett és rengeteg állítható funkcióval találja szembe magát a fotós, ugyanakkor a PEN minit elvileg kezdő fotósoknak, a kompaktok világából érkezőknek szánja szülőatyja. Amint azonban elkezdtünk lépegetni a menüben, kiderült, hogy erről szó sincs. Valóban csak a főablak változott, a többi alegység maradt a régi (komplexitásban dettó). A PEN gépek menüjét már többször, több cikkben kiveséztük, ezért most ettől eltekintünk, s csak a főbb pontokat vázoljuk.
Ha előzőleg nem kapcsoltuk ki ezt a funkciót, akkor a menüben bóklászva, ha megállunk egy-egy pont fölött, kapunk egy kétsoros segédletet az érintett pontról. Elsőre ez nagy segítség lehet, de egy idő után, ha már megszoktuk és otthonosan mozgunk a rendszerben, már akár idegesítő is lehet a hatása – persze ez egyéni vérmérséklettől függ.
Az Olympus E-PM1 természetesen rendelkezik gyorsmenüvel is. Itt a képalkotást érintő legfontosabb paramétereket tudjuk átállítani, ha szükséges: ISO, fókuszrendszer, fénymérés, vaku beállításai, expozíciós korrekció stb.
A főképernyőn a már megszokott adatok jelennek meg, mint a fényképező működési módja, az ISO érték, a záridő, a rekeszérték, a képstabilizátor módja (ha be van kapcsolva), a kép felbontása és minősége (pl. F+RAW), a mozgókép felbontása és minősége, a még felvehető film hossza, a még rögzíthető képek száma, a képi stílus és hasonlók.
Aki már látott Olympus dSLR-t vagy PEN fényképezőgépet, és használta annak menüjét, az nem fog elveszni a PEN miniében sem. Természetesen ez a gép is beszéli a nyelvünket, így nem lesz szüksége senkinek sem szótárakra. Kezdők csak a használati utasítással a kezükben merészkedjenek a részletes beállítási lehetőségek közé!
Működés
Szemben az E-P3 érintésérzékeny OLED kijelzőjével vagy az E-PL3 dönthető TFT-jével a PEN mini nem kínál semmi különlegeset ezen a téren. Szerencsére a gyártóban volt annyi jóindulat, hogy nem az első (és második) PEN generációból vette át költségcsökkentő módon az alacsony felbontású és már igen koros panelt, hanem egy újabb, 460 000 képpontosat adományozott a legkisebb PEN-nek. Lehetett volna itt is dönthető a kijelző, de akkor valamivel vaskosabb lenne a váz is, ami teljesen ellentmondott volna a mérnökök céljainak. Cserébe viszont itt gyorsabb a sorozatfelvétel, mint a csúcsmodellnél – pedig ezt igazán semmi sem indokolja, hiszen belsőleg ugyanaz a két gép.
A következő sorokban írhatnánk azt, hogy „működés: lásd E-P3”, de pechünkre nem ennyire egyszerű a dolgunk, mert már a képminőségnél is észrevettünk apróbb eltéréseket (lásd majd következő pont), tehát abból indulhattunk ki, hogy valószínűleg a funkciók, szolgáltatások és az általános működés is más lesz. Nyilván nem adhatja a gyártó kedvezőbb áron ugyanazt a tudást, mint a nagyobb modellekben... Kapásból kevesebb például a művészi szűrők száma: a PEN miniben csak hatot találunk.
A Pop Art, a Lágy Fókusz, a Szemcsés Film, a Pin Hole, a Dioráma és a Drámai Színek között kapásból találunk több érdekeset, így nem volt annyira fájdalmas búcsút inteni az E-P3 többletétől, de a Szépia kihagyását sosem bocsátjuk meg a gyártónak.
Természetesen az E-PM1 sem maradhatott beépített képstabilizátor nélkül: a szenzormozgatásos elven működő, bemozdulásgátló rendszer ráadásul nem lett butítva, hozza ugyanazt a 2-2,5 FÉ-s teljesítményt, amit a legdrágább PEN. Összesen négyféle állása van az IS-nek: kikapcsolva, automatikus (vízszintes és függőleges mozgás), horizontális és vertikális érzékelés. Szerintünk elegendő lett volna csak a „be/ki” opció, úgyis mindig az automatikus hozta a legjobb eredményt, még svenkelés közben is.
Az automatikus élességállítás ugyanúgy kontrasztérzékelő-elvű, mint az összes többi PEN masinánál; 35 fókuszmező érhető el (automatikusan vagy manuálisan választható), egyszeri AF, folyamatos AF és követő AF mellett rendelkezésünkre áll az automatikus AF manuális rásegítéses kiegészítéssel (kioldót félig lenyomjuk, nyomva tartjuk, majd az objektív élességállító gyűrűjét igény szerint elforgatjuk, végül exponálunk). A PEN mininek van AF segédfénye, ami jól is jön gyengén megvilágított témáknál, mert mintha ennél a gépnél valamivel lassabb és pontatlanabb (többet keresi az élességet) lenne az élességállítás, mint az E-P3-nál. Kézi élességállításkor kérhetjük a segédet, ami 5x, 7x, 10x, illetve 14-szeres nagyítást kínál a téma megfelelő fókuszálásához.
Nem maradt ki szerencsére a többszörös expozíció készítésének lehetősége, a vezeték nélküli vakuvezérlés vagy a többféle képméretarány sem. Ha pont ahhoz van kedvünk, készíthetünk expozíciósorozatot (például 2, 3 vagy 5 kép +/- 1/3, 2/3, 1 FÉ lépésekben), vagy ISO sorozatot (5 kép 1/3, 1/2 vagy 1 FÉ lépésekben). Ha szükségünk van némi „plusz dinamikára”, segítségül hívhatjuk az árnyékkompenzációt, ami a bebukott és a kiégett képi részeket próbálja csökkenteni.
Megmaradt a sémák közt az örökzöld sláger, az e-portré, ami még mindig, ennyi idő és számtalan új gép megjelenése után is képes lenyűgözni bőrsimító hatásával. Teszi ezt anélkül, hogy a releváns részleteket elmosná vagy túlzóan „műanyag” hatásúvá tenné a fotót. Mivel a cikk írója gyorsabban öregszik, mint amilyen hatékonyan a PEN mini varázsol, ezért még a nyár eleji E-P3 e-portrét vettük kölcsön – a hatásfok maradt, csak az alany lett idősebb azóta..
Az Olympus E-PM1 általános működési sebessége meggyőző, sosem kell várni a gépre használat közben. Bekapcsolás után körülbelül 1 mp kell neki, mire elkészülhet az első fotó; ez az érték minimálisan „rosszabb”, mint az E-P3-nál. Két teljes felbontású, RAW+finom JPEG közt 0,6-0,65 mp a kényszerpihenő, ami hajszálra pontosan ugyanannyi, mint a csúcs PEN-nél.
Végül még pár észrevétel, amit használat közben feljegyeztünk, mert az E-PM1 működése némileg eltér a többi testvérmodellétől. Alaphelyzetben a paraméterező tárcsa elforgatásával (a megfelelő működési módokban) az expozíció-korrekciót állíthatjuk. Ez nagyon kényelmes és gyors módja ennek a feladatnak. Nem kell előbb megnyomni egy gombot, majd tárcsázni, hanem egyből megtörténik a paraméterezés. Manuális módban a tárcsa a záridőt állítja; a rekeszértékhez csak úgy férünk hozzá, ha a kurzort felfelé nyomjuk. Ilyenkor vagy a tárcsával, vagy a jobbra-balra kurzorokkal változtathatjuk meg az aktuális értéket. Szokatlan volt számunkra, hogy a képek nézegetése közben a tárcsa forgatásával lehet lépkedni a fotók közt, a jobbra-balra kurzorokkal a nagyítás indul el. A kincset érő képminták (soha vissza nem térő pillanat, különleges fények stb.) fényképezőgépen történő nézegetése közben nem egyszer lehetett hallani szerkesztőink bosszankodó és fájdalmas felkiáltását, mikor egy gombnyomással visszavonhatatlanul töröltek egy-egy fotót: nagyítás után ugyanis nem az „ok” gombbal lehet eredeti (teljes kijelzős) méretre visszaváltani. Az „ok” a törlésért felel. Ehhez persze rossz szokásunk is hozzájárult, mert előzőleg a menüben engedélyeztük a gyorstörlést. A készülék ilyenkor nem kér jóváhagyást, hanem azonnal elvégzi a piszkos munkát.
Az E-PM1-nek nincs beépített vakuja, ezért a gyártó egy különálló kis villanót csomagol a gép mellé. Ezt a vakusaruba csúsztatva, majd felnyitva tudjuk aktiválni. Ha nincs szükség a fényére, csak csukjuk le, nem kell sem a menüben letiltani, sem lehúzni a gépről. Fénye a szokásos körülményekhez bőven elegendő, így például ellenfényben témát lehet vele közelről deríteni.
Aki korábban már használt más PEN modelleket, az készüljön fel némi átszokásra, mert vannak funkciók, amik itt másképpen működnek, illetve nem egy nyomógomb végez más feladatot a megszokottnál. Az E-PM1 gyors működésű, az AF rendszere talán egy picivel lassabb és bizonytalanabb, mint az E-P3-é. Ha korábban csúcskompaktunk volt, akkor valószínűleg felüdülés lesz majd ezt a masinát használni.
Képminőség
Mivel az Olympus E-PM1 is ahhoz a gépcsaládhoz tartozik (és ráadásul ugyanaz a szenzor és JPEG-motor található benne), mint a korábban már tesztelt E-P3, ezért túl sok képminőségbeli különbségre nem számítottunk, s nagyjából igazunk is lett. Próbánk során az összes lehetséges zajszűrést kikapcsoltuk gépen belül, így az nem szólhatott bele a végeredménybe. Az E-PM1 ISO értéktartománya szintén 200 és 12 800 között mozog, ezért első körben megnéztük, van-e zajszint téren eltérés a többi, harmadik generációs PEN modellhez képest.
A PEN minit ugyanolyan kitobjektívvel (de persze, nem ugyanazzal) teszteltük, mint korábban az E-P3-at, azaz a 14-42 mm F3.5-F5.6 II MSC R M.Zuikoval, ami meglehetősen jó képminőségű ebben a kategóriában. A mininél azt vettük észre, hogy a képe nem olyan részletgazdag, mint a nagytestvéré, pedig ugyanolyan körülmények közt, ugyanolyan távolságról és gyújtótávval végeztük vizsgálatainkat. A tesztábrákat többször, manuális és automatikus élességállítással egyaránt, állványról, 2 mp-es önkioldóval fotóztuk, de az eredmény mindig ugyanaz lett. Ezen túlmenően az E-PM1 körülbelül fél FÉ-vel gyengébben teljesített, azaz a képe zajosabb volt valamivel, mint a nagy PEN-é. További zajos képek:
Véleményünk szerint ISO 1600-ig jó, ISO 3200-ig pedig elfogadható marad a fotók minősége, azonban a két magasabb értéket – főleg az ISO 12 800-at – csak akkor érdemes használni, ha nincs más megoldás és mindenképp kell a fotó. Itt mellékeltünk pár eredeti felbontású JPEG és RAW képet, hogy a kísérletező kedvűek maguk is kipróbálhassák a RAW konverterek nyújtotta lehetőségeket.
Az E-PM1 színvilága nagyon szép, a szaturáció élethű. A nyers fájlokkal igen sokat kísérleteztünk, de gyakorlatilag nem tudtunk jobb, szebb JPEG képeket nyerni belőlük, mint ami eleve kijött a fényképezőgépből. A RAW feldolgozásnak ennél a készüléknél akkor van értelme, ha magunk szeretnénk egy-egy képre egyedileg kihegyezett és „szabott” zajszűrést, esetleg művészkednénk a színekkel, az expozíciós értékekkel vagy a fehéregyensúllyal. Valóban alkalmas kezdőknek az E-PM1, hiszen gyárilag szép és pontos JPEG-eket készít. Végül pár képminta (zárul az idény, valószínűleg jövő tavasz előtt már nem lesz több virágos kép..):
Filmfelvétel és értékelés
Az Olympus E-PM1 filmfelvételi képessége szinte megegyezik az E-P3-éval: „Az Olympus E-PM1 immár Full HD felbontásban is képes a mozgóképfelvételre. A hangfelvétel sztereó, a hang minősége jó, bár a beépített mikrofon olyan érzékeny, hogy az összes matatás belehallatszik a felvételbe. Videózás közben folyamatos is lehet az élességállítás, sőt a képstabilizátor is használható. A művészi szűrők mellett használható mind a négy „nagy” felvételi mód (P, A, S, M), tehát akár teljes mértékben uralhatjuk az expozíciós értékeket. A készülék AVCHD vagy MPEG-4 formátumba tömörít, a legnagyobb bitsűrűség 20 Mbps lehet.” (idézet Olympus E-P3 cikkünkből). De van egy lényeges különbség: hiába választjuk példának okáért a teljesen manuális módot a videofelvételhez, az expozíciós értékeket csak a rögzítés előtt tudjuk módosítani, tehát felvétel közben hiába tekergetjük a tárcsát. Tesztvideó.
Értékelés
Az Olympus E-PM1 értékelésénél könnyű is a dolgunk, meg nem is (nehéz megfelelni Mátyás király elvárásainak..). Könnyű, mert semmi olyat nem nyújt, amit már ne láttunk volna korábbi PEN modellekben (főleg E-P3, ugye): ugyanaz a képminőség, ugyanazok a funkciók és ugyanaz a dizájnvonal köszön vissza. Nehéz, mert mégiscsak illene valami újat írni róla – valami olyasmit, ami „megrengeti” a vásárlójelöltek, a fotósok lelkét. De sajnos nem tudunk. Pofás a formája, meglepően kényelmes vele dolgozni, fotózgatni, nagyon gyors és fennakadásmentes a működése. Mára azonban az „ősrégi” szenzor kevés ahhoz, hogy akár csak megközelítőleg is annyira lázba hozzon minket, mint anno az E-P1. Mindezek ellenére kezdőknek, csúcskompaktról továbblépni óhajtóknak nagyszerű választás lehet az E-PM1.
| Termék megnevezése | Olympus E-PM1 |
|---|---|
| Jellemzés | Az Olympus legkisebb m4/3-os csúcsgépe. |
| Pró | + Igényes, minőségi felépítés, + jó JPEG motor, + tetszetős design, + gyors AF rendszer. |
| Kontra | - Brutálisan bonyolult menürendszer, - zajszint magasabb, mint a konkurens gépeknél, - semmi újat nem nyújt a korábbi PEN modellekhez képest, - régi szenzor, lassan agyontuningolva, - visszafogott filmfelvétel. |
| Ergonómia |  |
| Képminőség | |
| Mozgóképek minősége | |
| Ár/érték | |
| Felépítés, anyaghasználat | |
| Ennyire kellene | |
MLaca
Az Olympus E-PM1 fényképezőgépet az Olympus Hungary Kft.-től kaptuk tesztelésre.
