Olympus E-PL1 - a kistesó

Működés

A gyártó leginkább a kompakt és az ultrakompakt fényképezőgépekről továbblépni akaró felhasználókat célozta meg az E-PL1-gyel. Egyrészt adnia kellett olyan funkciókat, olyan képminőséget, amely vásárlásra ösztönzi a felhasználókat, másrészt el kellett vennie az újonctól, hogy ne sodorja veszélybe a prémiumkategóriás E-P1/2 gépek piacát. Összegyűjtöttük a pro és kontra pontokat, melyek az E-PL1-ért, illetve az E-P1/2-ért szólnak:

Hirdetés

Miben gyengébb az E-PL1?

  • Maximum ISO 3200,
  • 1/2000 mp a legrövidebb záridő,
  • 1/160 mp vakuszinkron (1/180 mp E-P1/2),
  • gyengébb teljesítményű képstabilizátor (3 FÉ vs 4 FÉ),
  • nincsenek paraméterező tárcsák,
  • nincs orientációs érzékelő,
  • nincs virtuális horizont,
  • monoaurális mikrofon,
  • dedikált ISO és WB gomb hiánya,
  • hiányzik az AE/AF gomb,
  • nincs lehetőség vezeték nélküli távkioldásra.

Miben jobb az E-PL1?

  • Van beépített vakuja,
  • opcionálisan csatlakoztatható hozzá EVF,
  • maximum 14-szeres nagyítás manuális fókuszáláskor,
  • dedikált filmfelvételi gomb,
  • gyengébb aluláteresztő AA szűrő,
  • olcsóbb, mint az E-P1/2.

A hiányosságok közül a paraméterező tárcsák hiánya, a minimum 1/2000 mp záridő és a gyengébb képstabilizátor a legfájóbb. Ugyan meg lehet szokni a gombokkal való rekesz- és záridőállítást, sokkal gyorsabb lenne a közvetlen állíthatóság legalább egy tárcsával. Az 1/2000 mp-es záridő ugyan nem sűrűn fog akadályt jelenteni fotózás közben, de egy verőfényes nyári napon karcolhatjuk ennek az értéknek a határát (éljen az ND szűrő!). Az egy FÉ-vel gyengébbnek mondott képstabilizátor valóban kevésbé hatékony, ez az alábbi képen is látszik:

A stabilizátornak három módja van: automatikus, vízszintes és függőleges. Általában szabadkézből fotózva az automatikus módot ajánlatos használni, ez szokta a legjobb eredményt szolgáltatni, ám érdekes módon tesztünk során a vízszintes beállítással tudtunk bemozdulástól mentes képet lőni.

A beépített sztereó mikrofon hiánya csak a megszállott filmőrülteknek hiányozhat, de köszönhetően a bővítőaljzatnak (amihez az EVF is csatlakozik) a későbbiek során külső sztereó mikrofonnal orvosolhatjuk a problémát. A lassabb vakuszinkron idő, a dedikált AE/AF, ISO és WB gombok nemléte ugyan kellemetlen, de azért ezek nem elviselhetetlen hiányosságok. Az E-P1/2-ben megszerettük a virtuális horizontot, de bizony e nélkül is lehet teljes életet élni. A vezeték nélküli távkioldás néha jól jönne, cserébe ott az időzítő, az ISO 3200 pedig untig elég.

A hiányosságokat ellensúlyozza némileg, hogy az E-PL1 rendelkezik több olyan tulajdonsággal, amivel a két nagytesó nem, így például egyik elődnek sincs beépített vakuja. A hetes kulcsszámú kis villanó ugyan nem egy stúdióba való fényforrás, azonban gyakran jöhet jól derítési feladatokhoz, vagy ha minden kötél szakad, hát fővilágosítónak. Szerencsére nem a váz előlapjába lett belezsugorítva, hanem egy külön felnyíló egységet képez, így kis kézügyességgel alternatív módon is használható.

A 14-szeres nagyítás manuális fókuszáláskor igen jól jön, azonban továbbra is hiába minden erőlködés, sötétben így is borzasztóan nehéz a megfelelő élességet beállítani (pl. asztrofotózásnál). Az E-PL1 AF rendszere valamivel lassabbnak tűnt, mint az E-P1-é, és gyakrabban is hibázott. A dedikált filmfelvételi gomb előnyeit nagyon nem fogjuk ecsetelni, elég egyértelmű. A gyengébb low-pass AA szűrő a képi részleteknek tesz jót, már a kitobival is tisztességes teljesítményt kapunk.

Szolgáltatások:

  • Live Guide: iAuto módban elérhető segédlet, amely élőkép mellett mutatja be interaktív módon az egyes beállítások hatását fotóinkra. Külön tartalmaz egy "Felvételi tippek" szekciót, ahol fényképezési ötleteket kapunk gyermekfotókhoz, állatfotókhoz, virágfotókhoz, ételfotókhoz, valamint a képkomponáláshoz.
  • Művészi szűrők: Pop Art, lágy fókusz, szemcsés film, pin hole, dioráma, finom szépia. Nagyszerűen használható képi hatásokat érhetünk el ezekkel a szűrőkkel, melyek közül kedvencünk a dioráma volt. A Pop Art a színeket erőteljesen kihangsúlyozza, a lágy fókusz álomvilághoz hasonló, "ábrándozós" képeket eredményez, a szemcsés film a magas érzékenységű FF filmek világát idézi, a pin hole olyan hatást kelt, mintha egy lyukon keresztül fotóznánk, a dioráma a tilt-shift objektívek hatását szimulálja, a finom szépia pedig már nevével elárulta magát.
  • Filmfelvétel közben készíthetünk állóképet is a kioldóval, ha azt előtte engedélyeztük a menüben.
  • Paraméterezhető hisztogram: magunk mondhatjuk meg a gépnek, hogy a csúcsfények és az árnyékok milyen értékektől minősüljenek kritikusnak.
  • Supersonic Wave Filter: az Olympus méltán híres pormentesítő rendszere, amely az érzékelőn megragadt porszemcséket pillanatok alatt eltávolítja (ultrahangos szenzormozgatással lerázza magáról az érzékelő a koszt).
  • Többszörös expozíció: két képet egymásra exponálhatunk.
  • Árnyékkompenzáció: segítségével "előcsalogathatjuk" a felvétel sötétebb részein megbúvó részleteket.

Az E-PL1 működési sebessége hasonló elődeiéhez, egyedül az AF pontossága és sebessége marad el minimálisan az E-P1/2 gépekétől. A két paraméterező tárcsa hiánya érezhető, de aki eleve ezt a felhasználói felületet szokja meg, az nem fog hisztérikus rohamot kapni egy egésznapos fotózás után sem.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés