Működés

"Nem kompakt. Nem SLR. PEN." - és valóban, az E-P1 már kézbevétel után is zavarba ejtően más, mint amivel eddig találkozhattunk a digitális fényképezőgépek világában. Zavarba ejtő annak, aki a kompaktok világából jön, hogy itt optikát lehet cserélni, nincs vaku, és valamivel nehezebb, s nagyobb a váz, mint az eddig megszokott gépek. Az SLR világából érkezők pedig automatikusan szemükhöz emelik a masinát, s keresik a nézőkét, amit már annyira megszoktak fényképezőgépeikben.
Az E-P1-et meg kell érteni, meg kell szokni, különben csalódást fog okozni. Meg kell érteni, hogy nincs benne kereső, mert az növelné a váz méreteit. Meg kell érteni, hogy nincs beépített vakuja, mert fényébe úgyis belelógna majd a legtöbb optika, s ezen túl növelné a gépecske méreteit. Eddig senki sem tudta maradéktalanul kielégíteni a "valami kicsi, könnyű, szerethető, moduláris, bárhova elvihető" gépre vágyók igényeit, s maradéktalanul valószínűleg az E-P1 sem tudja; mégis eddig ez az a váz, amely az elképzeléshez a legközelebb került.

Az E-P1 rengeteg funkciót és szolgáltatást kínál, igyekeztünk ezek közül a legfontosabbakat és legjellemzőbbeket kiragadni.
Több kérdés merült fel a gép használatát illetően, mint például az LCD láthatósága, az akku működési ideje, a markolat kényelme, az AF sebessége, a manuális fókusz pontossága, kezelhetősége, a vázba épített képstabilizátor hatékonysága, a különböző digitális "művészi" szűrők használhatósága. Kezdjük is bemutatónkat ezekkel a szűrőkkel:

A "szemcsés film" hatás fekete fehér képet generál, amely hozzáadott monokromatikus zajszemcsékkel éri el a régies hatást. A gyári "out of the box" effekt nekünk annyira nem jött be, érdemes lesz az ilyen képeken még majd dolgozni egy kicsit.

A "fénytónust" sötétebb témákra érdemes ráhúzni, miáltal világosabb, és enyhén kontrasztszegényebb képet kapunk.

A "lágy fókusz" álomszerű lágyságot visz a képekre. Portrékhoz, különleges eseményekhez, mint például esküvőkhöz, ballagásokhoz, szalagavatókhoz jó választás.

A "pop art" felerősíti a színeket. Főleg a vörös, zöld és kék tónusok lesznek igazán harsányak. Virágok, művészi kollázsok első számú választása.

A "pin hole", azaz tűlyuk szűrő a múlt század eleji fényképeket idézi. Komoly hangulati hatást lehet előidézni vele. Címszavak: patinás, régimódi, klasszikus, koros.

"Halvány és világos szín" - könnyed, szabadtéri, tavaszi hangulatot varázsol képeinkre. Szerkesztőinknek nyersen nem tetszett, az utómunkát ez a szűrő is meghálálja.

Az Olympus E-P1 beépített képstabilizátorral rendelkezik, így tulajdonképpen az összes régi (OM sorozatból is) és új objektívünk stabilizált lesz. De nem csak azok, hanem az összes új m4/3-os, és más gyártótól származó, konverterrel felhelyezett optika egyaránt. Gondoljunk csak például egy Nikon 85/1.4-re, mennyire csinosan mutatna az E-P1-en.
A gyártó körülbelül 4 FÉ-nyi előnyt ígér a három módban működtethető képstabira. Választhatunk automata, vízszintesen korrigáló, és függőlegesen korrigáló stabilizálás közül.
A fenti kép szabadkézből készült a "kitobjektív" maximális gyújtótávolságán, amely ekvivalens 84 mm. Amint látható, az automata mód hozta a legjobb eredményt, a másik kettőt inkább monopod használatához ajánljuk.

Az AF sebessége erősen függ a váz és az optika firmware-étől, valamint magától az objektív felépítésétől is. Amit mi tapasztaltunk: állóképek készítésénél 1.03 és 1.10 másodperc között állt élesre a rendszer (először a végtelenbe fókuszáltunk, majd a közeli témára irányítva mértük az AF sebességét). Ez az AF rendszer bizonyára nem versenyezhet a csúcs dSLR-ek fókuszsebességével, de általánosságában elmondható, hogy az E-P1 élességállítása van olyan jó és gyors, mint a két-három generációval korábbi belépőszintű tüköraknás vázaké (természetesen azt feltételezve, hogy azokra is az akkori kitobjektívet csavartuk fel).
Ha manuális (MF) élességállításra vágyunk (ami az eseteknek maximum 10%-ban lesz így), akkor az objektív fókuszgyűrűjét megérintve szinte azonnal kinagyítódik az LCD-n látott kép központi része (illetve az a rész, amely a fókuszkeretben van), így tökéletesen éles képet készíthetünk. A dolog valóban jól működik, de csak sok gyakorlás után vállaljunk el F1 fotózást.

Mivel a kis masina nem rendelkezik semmiféle külön keresővel, így létfontosságú, hogy a kijelző képe a legszélsőségesebb fényviszonyok között is jól látható legyen. Az Olympus mérnökei ezért a már bevált, HyperCrystal névre keresztelt LCD-jüket építették az E-P1-be (arról nincs információnk, hogy konkrétan melyik generációját a HC kijelzőnek). Ez ráadásul kapott egy tükröződésgátló bevonatot, amely erős napsütésben fejti ki jótékony hatását. Nos, mivel pont nyár van, és roppant mód tud sütni a nap, így jól meg tudtuk vizsgálni az adott alkatrész működését, s végül arra a következtetésre jutottunk, hogy néha nem árt kezünkkel árnyékolni, ha a finomabb részletekre is kíváncsiak vagyunk. A bevonaton pedig nagyszerűen meglátszik az összes ujjlenyomat, ami klassz zsírréteget képez a kijelzőn. Nehéz lepucolni (már írtuk fentebb egyszer).

Ami azonban még több csúcsgépből is hiányzik, alaptartozéka az E-P1 tudástárának: a kijelző színvilága ugyanis kalibrálható, így nem leszünk kellemetlen meglepetések áldozatai, ha pont csak JPEG-ben fotóztunk (ugye, találkozott már a kedves olvasó is olyan jelenséggel, hogy a lőtt kép szépen nézett ki a kijelzőn, majd otthon a monitoron, vagy a friss nyomaton derült ki, hogy bizony nem ezeket a színeket láttuk, akartuk).

És még egy pár gyöngyszem: nem kell nélkülöznünk az E-P1-en sem a mélységélesség ellenőrzését. A DOF ugyanis rátehető például az "Fn" gombra, így ezt megnyomva láthatjuk a kijelzőn az adott rekeszhez tartozó mélységélesség hatását.
A két vezérlőtárcsa iránya megváltoztatható, így aki más márkákhoz szokott, nem kell szokásait feladnia, illetve átszoknia a kis Olympusra.
Elérhető a többszörös expozíció egy képre, mellyel érdekes hatásokat érhetünk el. Ez a funkció is személyre szabható.
Az LCD rendelkezik éjszakai üzemmóddal is, így a látott kép felerősített fényű lesz (nem az LCD fényereje erősödik fel).
A beépített szintjelző segítségével nem lesz többé szükségünk külön vízszintező libellára, ez a funkció ugyanis teljesen 3D-s, mutatja az előre-hátra, balra-jobbra dőlés mértékét.
Az árnyékkompenzáció segítségével a nehézkes fényviszonyok mellett lőtt képeink sötét, illetve világos részei lesznek láthatóbbak és élvezhetőbbek.

Végül még egy pár mérési adat: első kép elkészültének ideje előre beállított fókusszal (MF állásban): 2.04 mp, AF- szal: 2.84 mp. Két teljes felbontású RAW+JPEG kép közötti idő: 2.46 mp (rögzített AF-szal), illetve 2.80 mp (S- AF).
A gyártó cca. 300-330 exponátot ígér egy akkutöltéssel. Nos, mi most a 373-ik képünknél tartunk úgy, hogy közben vagy tíz filmet is felvettünk (minimum fél perc és maximum két perc időtartammal), és nem keveset bóklásztunk a menüben. A töltöttség jelző bekapcsolás után még teljesen teli szintet mutat, pár kép után leesik utolsó harmadra. Egyelőre még várjuk a végét.

Röviden: Az Olympus E-P1 működését nem lehet egy-két szóban összefoglalni, hiszen igen összetett. A készülék teljesen egyénre szabható, rengeteg olyan beállítási lehetőséget kínál, amit még kategóriákkal magasabb dSLR gépek sem nyújtanak. Működési sebessége a mai leggyorsabb P&S masinákat idézi (illetve a régebbi amatőr dSLR gépekét), de használata azoktól sokkal élvezetesebb. Az AF "lassúságától" nem kell félni, bizonyára lesz ez még sokkal jobb is (fényerős, fix gyútávú obik, firmware frissítések).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!