Mit tud az Olympus 75 mm-ese?
Az Olympus M.Zuiko ED 75 mm F1.8 MSC-t a Panasonic DMC-GX1 m4/3 fényképezőgéppel teszteltük. A tesztképek elkészítése során kizárólag RAW állományba fotóztunk, melyek előhívásához az Adobe Photoshop CS5 próbaverzióját (v12.0.4) használtuk az ACR 6.7.0.339-es verziójával, valamint a Raw Therapee 4.0.9.50 64-bites kiadását. Első körben a színi hibák jelentkezésére voltunk kíváncsiak:
Mesterséges környezetben, a legradikálisabb helyzet elé állítottuk az Olympus optikáját, ahol kiderült, hogy egészen F4-ig jól látható színi hibák produkálhatók. Majd a későbbikben látni fogjuk, hogy a valós használat közben ez a jelenség nem lesz ilyen nyilvánvalóan jelen, de kis rosszakarattal bizony, előidézhető a kontrasztosabb témáknál.
A becsillanások jól kordában vannak tartva, s bár ezeket is csak nagyon extrém körülmények közt lehet előcsalogatni, de azért jelen vannak oldal-ellenfényes fotózáskor (napellenző nélkül nézve). Persze, itt is olyan helyzet elé állítottuk az objektívet, ami ritkán fordul elő fotózáskor. Való világból merített példánk a képmintáknál lesz majd látható.
A geometriai torzítás ellenőrzéséhez a Photoshopon kívül a Raw Therapee-t is igénybe vettük, mivel az Adobe szoftvere mindig korrigál valamelyest. A fenti animáción azonban látszik, hogy jelen esetben igen alacsony az eltérés a korrigált és a nyers között; a 75 milliméteres Olympus minimális párnatorzítással rendelkezik.
Szinte mindegyik fényerős optikánál mérhető, látható némi vignettálás, avagy peremsötétedés. Ez nincs másképp az Olympus M.Zuiko esetében sem, ahol egészen F2.8-ig (bezárólag) észrevehető a szerencsére könnyen javítható sötétedés a kép sarkai irányában. F4-en és ettől szűkebb rekeszen viszont nem találkoztunk a jelenséggel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!