Hirdetés
Se hall, se lát, mégis gyilkolászik
A ’70-es és ’80-as évek olyan horror klasszikusai, mint a Péntek 13. vagy a Halloween jelentős hatással voltak a popkultúrára, és a mai napig éreztetik hatásukat. A korabeli hangulat és esztétika emulációja visszatérő motívum, ami hol működik, hol nem. A Yellowcreek Stories - The Cabin Watcher is ezt az irányt választotta: VHS filter, maszkos gyilkos, kisváros és egy író, aki túl akarja élni az éjszakát.
Karakterünk a címadó Yellowcreek kisváros szélére vonul egy faházba, hogy ihletet kapjon és befejezze a regényét. A hangolódás érdekében még elszaladunk a helyi benzinkútra feltankolni pizzát és sört, meg kölcsönözni valami jó kis horrort. Itt tudjuk meg, hogy a helyi elmegyógyintézetből (ki gondolta volna?) megszökött egy nagyon veszélyes ember, ezért mindenki zárkózzon be. Éjszaka meg is látogat egy rendőr, akinek a feje hamar a mikróban köt ki, a sztori pedig brutális fordulatot vesz. Innentől kezdve egyértelmű, hogy ránk is vadászik a gyilkos, a laza elvonulásból pedig élet-halál kérdés lesz.
[+]
Itt kijelentem, hogy egy borzasztó, szörnyű játékról van szó. A nagyjából egyórás élmény első 15 percét vázoltam eddig, ahol a játékmenet lassú sétából és egy gomb lenyomásából áll. Irritáló, hogy a pakoláshoz, kereséshez, illetve bárminemű interakcióhoz szimplán hosszú nyomva tartásra van szükség, semmilyen animáció nélkül. A szinkron hiánya sem segít, és úgy általában se nem félelmetes, se nem izgalmas. Ha épp nem banális feladatokat teljesítünk, akkor bújócskázunk a feltételezhetően súlyosan látás- és halláskárosult mániákussal.
[+]
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
