Oculus Rift – második felvonás

Változások az élményben

Mivel a SimHouse jóvoltából próbálhattuk ki a DK2-t, egyből a nagyszerű autószimulátorukba pattantunk, amin a tényleg élethű Live For Speed futott – többek közt ezzel a programmal próbáltuk korábban az előző Riftet. Még az előd ismeretében is óriási meglepetés volt a DK2. Elsősorban a képernyőfelbontás növekedése dobta meg a látványt, a belemerülésnek (immerzió) viszont új szintet adott a precízebb és sokrétűbb fejmozgáskövetés. Óriási érzés volt körülnézni az utasfülkében, amit olyan jól megterveztek, hogy nem csak a szomszédos vagy a hátsó ülések és a műszerfal, hanem testünkre lepillantva a virtuális pilóta overálja is megjelent, kihajolva az ablakon szétnézhettünk, sőt akár a visszapillantó tükör mögé is benézhettünk. Ezek mind a kamerás, infra LED-es mozgáskövetésnek köszönhetőek.


A szemüvegen lévő infra LED-ek fénye szabad szemmel nem látható

Mivel a fejmozgást érezhetően gyorsabban, közvetlenebbül követi a kép változása, így lényegesen kisebb a késleltetés, mint a korábbi verziónál, ennek köszönhetően pedig kevésbé jelentkezik szédülés vagy émelygés, mondhatni jobban összhangban van a szemünk által érzékelt virtuális kép azzal a valósággal, amit egyensúlyi szervünk érzékel. A kényelmesebb felhasználói élmény fontos eleme az elmosódás és a vibráció csökkentése, amit az új, szinte nulla késleltetésű, 75 Hz-en hajott AMOLED kijelzőnek és az újratervezett megjelenítési folyamatnak köszönhetünk. Mindemellett erősen ajánlott pontosan beállítani a szemtávolságot és a bólintási távolságot, így jobban igazodik a készülék a konkrét felhasználó fizikai adottságaihoz.

Korábban – minden bizonnyal a kisebb felbontás miatt – nemigen tűnt fel nekünk, hogy a kép csak középen, egy meglehetősen kis tartományban éles. Ezzel alapvetően nem is lenne baj, hiszen az emberi látás is csak egy szűk, vízszintesen nagyjából 4 fokos tartományban éles, de a Rift esetében ez a szög nekünk kisebbnek tűnt. Persze tudni kell, hogy szemünk még akkor is finom mozgást (pásztázást) végez, amikor úgy gondoljuk, hogy egy kis területre koncentrálunk. Ennek kezelése újabb kihívás elé állítja a virtuális valóság megjelenítőket, de valószínűleg a jövőben valami szemgolyófigyeléssel megoldják majd.


Kicsit módosult a lencserendszer is

Az új, nagyobb felbontású kijelzővel sokkal jobban láttuk a számunkra ismeretlen versenypálya kanyarjait, idejében el tudtuk dönteni, hogy nagyjából milyen tempóban érdemes megérkezni, hogy a megcélzott íven sikerüljön befordulni. Azért a felbontáson lehetne még javítani, mert a Full HD vagy még nagyobb felbontású monitorokon elérhető látványvilág egyelőre messze van, illetve az orrunk előtt lévő kijelzőn szúnyoghálószerűen látszanak a pixelek határai.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés