Tér és idő hullámai
Maga a játékmenet egyébként igen egyszerű. Általában több helyszín érhető el, mi pedig eldönthetjük, hogy merre indulunk először. Ezek az alfejezetek mind valamelyik csoport és annak kulcsfontosságú karakterei köré szerveződnek, a narratíva pedig átláthatóan és érthetően van felosztva és elosztva. A világ működésének kezdeti megismerése után fokozatosan tárhatunk fel régi titkokat, majd araszolhatunk egy általunk választott megoldás felé. Időnként opcionális terepekre is eljuthatunk extra jutalmakért és lehetőségekért, amik igen szimpla hajós versenyekben vagy csatákban merülnek ki. Javarészt azonban mászkálunk, beszélgetünk, múltbéli víziókat szemlélünk és gyűjtögetünk. Utóbbi a fizetőeszközként funkcionáló törmelékre terjed ki, valamint a már említett, túlélésünkhöz szükséges ozenre. Minden főbb állomás két „életenergiát” vesz el, és egy szippantás a gyógyírből egyet tölt vissza, így fontos, hogy mindig legyen nálunk a szerből, ellenkező esetben elzárhatjuk magunkat bizonyos befejezésektől.
[+]
Ozent találhatunk csak úgy szanaszét, plusz lophatunk, nyerhetünk, cserélhetünk és így tovább. Viszont mindennek meg lehet a következménye, igaz, nem feltétlenül saját magunk számára. Ha felvásároltuk az összes ozent a boltban, utódunknak nem marad, és fizetnie kell az újabb szállítmányért, hogy majd az ő utódjának legyen lehetősége. Lophatunk, de utána gyűlölik majd a fajtánkat. Belekerülhetünk konfliktusokba, ahol ellophatják tőlünk, de ha elődünk jól bánt a helyiekkel, az is lehet, hogy kapunk ajándékba. A Tides of Tomorrow végig a véletlen hullámaihoz való alkalmazkodásról szól, mert nem tudhatjuk, hogy épp merre sodor majd az ár: ez pedig nagyon szórakoztató és élvezetes. Segít elnyomni azt az érzést is, hogy maga a játékmenet, és azon belül is kiemelten az igen primitív lopakodós részek, nem túl stimulálóak.
[+]
Minden cselekedetünk valamelyik személyiségi aspektusunkat erősíti, ami egyrészt hírnevünket építi, másrészt válaszlehetőségeket old fel. Lehetünk önzők, akik csak saját túlélésünkre fókuszálunk; együttérzők, akik az emberiség javát tartja szem előtt; vagy természetvédők, akik a bolygó túlélését támogatják. Bajkeverőként keverhetjük a szmötyit, míg együttműködőként más Hullámjárókat segíthetünk. Minden pályán van például egy csak általunk kinyitható szerkezet, ahol hagyhatunk ozent vagy törmeléket, de akár el is vehetjük onnan – e döntés pedig szintén kihat majd „utódunkra“. Mindig két domináns személyiségjegyünk lehet, és azt is láthatjuk, hogy akit követünk, milyen – és pályák között válthatunk is a követett játékosok között.
[+]
Nagyon megijedni azért nem kell, hogy valaki más döntései miatt extrém rossz helyzetbe kerülünk: tapasztalataim alapján semmi sem helyrehozhatatlan; lehet, hogy nehezebb dolgunk lesz vagy épp taktikusabbnak kell lennünk, de ez ritkán idegesítő. A cselekmény előrehaladtával átláthatjuk a szereplők dinamikáját, és körvonalazódhat majd az is, hogy számunkra mi a prioritás. A történet néhol túlzottan egyszerű, de azért igyekszik becsempészni pár árnyaltabb gondolatot is a narratívába. Az biztos, hogy ezeket a koncepciókat már sokkal összetettebben láttuk más alkotásokban: a természet kizsákmányolása vezet a világvégéhez, az erősek eltiporják a gyengéket, a hit egyszerre lehet motiváció és béklyó is a nehéz időkben, és így tovább. Egyszerűsége ellenére azonban élvezetes és érdekes formában fejti ki, köszönhetően karaktereinek.
[+]
A sztori során ugyanis több figurával is találkozunk, akiknek egyengethetjük az útját. A jópofa humornak, a jól kitalált figuráknak és a szuper szinkronnak köszönhetően (ami sajnos csak a főbb figurákra jellemző, a mellékszereplők nem kaptak ilyen kezelést) érdeklődve figyelhetjük, hogy merre halad a cselekmény. A legjobb pedig, hogy beleavatkozhatunk a hatalmi játszmákba és személyes sztorikba, hogy akár élet és halál urai lehessünk. Sajátos történetvezetésének köszönhetően így érdeklődve figyelhetjük, hogy merre fut ki az egész és milyen mértékben befolyásolhatunk mindent: még úgy is, ha nagyrészt kiszámítható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
