Plasztik gyönyör
Mindennek pedig szuper hangulatot kölcsönöz a kiváló grafika és színvilág. A gyilkos műanyag a maga módján lenyűgöző színekbe öltözteti a világot, ellentmondásos módon teremtve új, gyönyörű látképeket. Az óceánban úszkáló mocsok egyszerre szép vizuálisan, miközben tudjuk, hogy mit művel a világgal. A korallhegyekbe vájt barlangok és a magasba tornyosuló képződmények grandiózus látványt eredményeznek, és tényleg bámulatos néha baktatni a világban, ami egyszerre létezik a múltban és a jövőben is. A karakterek nem túl komplexek, de jól tükrözik szerepköreiket és hovatartozásukat, nem beszélve a plasztémia áldozatairól, akik mintha arcfestésként, hegtetkóként és ékszerként viselnék magukon elszíneződő vénáikat és megkeményedő testrészeiket.
[+]
Mindennek pedig szuper hangulatot kölcsönöz a kiváló grafika és színvilág. A gyilkos műanyag a maga módján lenyűgöző színekbe öltözteti a világot, ellentmondásos módon teremtve új, gyönyörű látképeket. Az óceánban úszkáló mocsok egyszerre szép vizuálisan, miközben tudjuk, hogy mit művel a világgal. A korallhegyekbe vájt barlangok és a magasba tornyosuló képződmények grandiózus látványt eredményeznek, és tényleg bámulatos néha baktatni a világban, ami egyszerre létezik a múltban és a jövőben is. A karakterek nem túl komplexek, de jól tükrözik szerepköreiket és hovatartozásukat, nem beszélve a plasztémia áldozatairól, akik mintha arcfestésként, hegtetkóként és ékszerként viselnék magukon elszíneződő vénáikat és megkeményedő testrészeiket.
[+]
Többedik végigjátszásra azért egyértelművé válik, hogy annyira azért nem tud szerteágazni a történet, mint azt elsőre szeretné velünk elhitetni a játék: illúzióját viszont tökéletesen megteremti. Jópofa látni, hogy más játékosok milyen döntéseket hoznak meg, és érdekes elgondolkozni arról, hogy mit árul el rólunk saját viselkedésünk és reakciónk mások cselekedeteire. Egyfajta empátiagyakorlat játékba oltva. Kétszer mindenképp érdemes végigvinni, hogy lássunk alternatívákat és merjünk kicsit rosszcsontkodni (vagy jófiúskodni, ha nem úgy kezdtük), főleg azért, mert második nekifutásra már jobban ismerjük a mechanikáit is. Ha túl sok réteget nem is lehet róla lehámozni, aszimmetrikus multiplayer jellege miatt a narratív kalandok kedvelőinek csakis ajánlani tudom.
[+]
Valahogy azonban hosszúnak éreztem. Pontosabban: az újrajátszhatósági fókusz mellett éreztem azt, hogy nem kínál elég változatosságot ahhoz, hogy érdemes legyen újra és újra nekimenni. Én is csak a teszt, valamint saját maximalizmusom miatt estem neki újra és újra, de a sokadik már rutinszerű végigszaladás volt. A Tides of Tomorrow arra viszont tökéletes, hogy tudjuk, a koncepció sikeresen levizsgázott: lehet így is mesélni történetet, és rengeteg lehetőség rejlik abban, hogy nem csak látjuk, mások hogy döntöttek, hanem meg is tapasztaljuk ezek következményeit. Learathatjuk mások babérjait vagy megihatjuk az ő tetteik levét. És ha csak egy picit is elgondolkodunk másnap, hogy mi majd miként hagyjuk magunk után a dolgokat (akár a játékban, akár a valós világban), hát már megérte.
A Tides of Tomorrow PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó THQ Nordic biztosította.
Georgiadisz Leonidas
Összefoglalás
A Tides of Tomorrow egy egyjátékos, sztori fókuszú móka sok párbeszéddel és minimális interakcióval, aminek sajátossága, hogy az előtted érkező játékosok nyomdokait követed, és az ő tetteinek következményeihez igazodsz folyton. Ha bírod a sztoris játékokat, egyedi ízvilágot ad.
A Tides of Tomorrow pozitívumai:
- Szuper koncepció az aszimmetrikus multiplayer egy egyjátékos élményben;
- remek hangulat és képi világ;
- érdekes karakterek és jó témák.
A Tides of Tomorrow hiányosságai:
- stílusához képest túl hosszú;
- korlátozott és repetitív játékmenet;
- jóval többet ki lehetett volna hozni az ötletből.
