Coolink NPH1 - bevezető és specifikációk

Bevezető

Korábbi cikkünkben tettünk egy megállapítást: szomorú tény, de a P4-et is hűteni kell. Ez a magasröptű kijelentés ugyan már lassan fél éves, ám azóta sem vesztette érvényét, sőt, az Intelnek "hála" idén már alapfeszültségen és alapórajelen több, mint 100 Wattot zabáló procival is találkozhatunk az üzletekben (Prescott, avagy Pentium 4E), tehát most már tényleg nem mindegy, hogy mivel és hogyan oldjuk meg az igencsak forrófejű lapkák hűtését.

Nem is olyan régen öt Socket A-s processzorhűtőt mutattunk be (Egzotikus athlonos hűtők tesztje), melyek közül nem kis meglepetésre a Coolink üdvöskéje, az NPH2 győzött, és mindezt a konkurenseknél alacsonyabb fordulatszámon, tehát halkabban érte el. Mi lehetett az új hűtési technológia titka, amit eddig kevés más gyártó ismert fel? Hamarosan meglátjuk, hiszen az AMD Athlon XP-s hűtő után itt a nagytesó, a Coolink NPH1, amely már a Socket 478-as foglalatba illeszkedő Intel Pentium 4-es processzorokhoz készült.

Coolink NPH1

A Coolink NPH1 az NPH2-től mindössze nagyobb térfogatában és a lefogatás módjában különbözik, ami nem is túl meglepő, hiszen két különböző platformhoz szánt hűtésről van szó. A terméket - hasonlóan az NPH2-höz - egy egyszerű kartondobozban kaptuk, melybe egy felszerelési útmutatót és egy kis szilikonpasztát helyezett a gyártó. A ventilátor alapból nincs felcsavarozva a hűtőbordára, ugyanis tetszés szerint annak mindkét oldalára feltehetjük. Persze ez a nagyvonalúság a gyártó részéről inkább logikus, mint praktikus lépés, ugyanis a borda nagysága miatt a nagy chipsethűtővel rendelkező alaplapokra csak az ellentétes oldalra fér fel a ventilátor.

Az NPH1-en egy 7x7 cm-es ventilátor segíti a légáramlást, amire szükség is van a rengeteg felmelegedő alumíniumlap között.

Az NPH1 tömegét pontosan ugyan nem mértük le, de kb. azonos lehet a Zalman CNPS7000A-Alcu-val, amely a gyári specifikációk szerint 445 gramm. Annak ellenére, hogy ez már manapság nem számít túlsúlyos hűtésnek, a Coolink a biztonságot helyezte előtérbe, és az alaplaphoz csak csavarozással rögzíthetjük az NPH1-et. A hűtő mellé jár egy fém panel, amit célszerű (és egyben szükségszerű is) az alaplapi NYÁK túloldalára rögzíteni (a hűtő felfogató csavarjaival), így elkerülhető a NYÁK felesleges "hajlongása".

A szerelést még könnyűnek is mondanánk, ha a négy csavart nem csak egy nagyon hosszú és vékony nyelű csavarhúzóval érhetnénk el. (a hűtő fedeléről készült képen látható a négy nyílás, ahol a csavarhúzónak be kell férnie) A szerelhetőség tehát nem túlságosan nyerte el tetszésünket, bár igaz ami igaz, az emberek többsége nem cseréli naponta a CPU-ját, márpedig ezt a procedúrát cserénként csak egyszer kell eljátszani -- processzortesztelőknek ezért nem ajánlott a hűtő..

Az alaplapba beszerelve hátulról/szemből/oldalról

Ahogy az NPH2 esetében már leírtuk, úgy az NPH1 esetében is meg kell említenünk a nagydarab "hűtőtest" hátrányait: vétel előtt mindenképpen ellenőrizzük, a táp vagy más alkatrész nincs-e útban! Nézőpont kérdése, de probléma lehet még, hogy azokon az alaplapokon, ahol az északi híd kicsit közelebb esik a processzorfoglalathoz, ráadásul nagy rajta a hűtőborda, a hűtés ventilátora csak a táp felőli oldalon fér el, így a meleg levegőt nem a táp felé, hanem a táp felől, a chipset és a videokártya irányába fújja. Azokon az alaplapokon, amelyeken a processzorfoglalat el van forgatva 90 fokkal, a hűtés irányát mi választhatjuk meg (a memóriák felől a hátlap felé, vagy a hátlap felől a memóriák felé), ekkor persze értelemszerűen nincs hűtve a chipset, és a meleg levegő nem közvetlenül a táp felé távozik.

A hűtés technikája az NPH2-nél már bemutatott heatpipe-os rendszerű: a hűtőborda közepén látható rézrúd - ami végső soron egy rézcső - a processzor melegét rendkívül gyorsan átveszi, majd azt a benne található folyadék hathatós segítségével (a heatpipe csövecskéin keresztül) a processzortól legtávolabb eső pontig, a cső végéig juttatja. A nagyon jól kivitelezett illesztéseknek hála, "tőle" mindezt az alumíniumlapocskák veszik át. Ezután következik a ventilátor, ami kellőképp megszellőzteti a lamellákat. Ennyi a titok, semmi furfang, semmi spanyol viasz. A hűtő oldaláról készült képen látható, hogy a Coolink igyekezett kordában tartani a levegő útját, és a borda széleit lezárta.

A hűtés talpában csak homályosan láthatjuk magunkat, tehát nem a legjobban polírozott, ráadásul keresztirányba mintha fésülve lett volna: ezen van még mit javítani. Ugyanakkor látható, hogy a processzorral ténylegesen csak a rézcső alja érintkezik, nincs szó semmilyen alumíniumba-ágyazásról, vagy rézbetétezésről.

Az NPH1-en található 7x7 cm-es ventilátor a gyári adatok szerint 3000-es fordulatszám mellett 29 dB zajt csap: mi egy méterre vonatkoztatva 29 dB-t mértünk, tehát az érték korrekt. Annyit még érdemes megjegyezni, hogy annak ellenére, hogy az NPH1 és az NPH2 ventilátora ugyanolyan, az NPH1-en található inkább 3000-et pörög, míg az NPH2-esé 3100-at (ez persze mérési hiba is lehetne az eltérő alaplapok miatt, de a zajszintmérés erre rácáfol, ha visszaemlékszünk az NPH2-es 30,7 dB-jére).

A kihívók és zajszintek

Mivel az NPH1 nem a Coolink olcsó hűtési megoldásait képviseli, ezért igyekeztünk hasonló árú, illetve elméletben hasonló teljesítményű hűtésekkel összevetni. Mielőtt az ellenfeleket kiválasztottuk, felelevenítettük az Elit P4-es hűtők tesztje című írásunkat, és megállapodtunk abban, hogy a Zalman CNPS7000A-Alcu és a Thermaltake Spark 7 hűtése biztosan komoly kihívóként tetszeleg majd a Coolink ellenében.

A csomagolásból éppencsak kivett elkorrodált hűtőborda by Thermaltake

A fentiek mellett úgy véljük, hogy egy P4-es tesztbe bele kell kerülnie egy gyári P4-es hűtőnek is, annak ellenére, hogy ahány dobozos P4-es proci, annyiféle gyári P4-es hűtő -- mi kiválasztottunk egy olyat, ami egy 2,6 GHz-eshez jár. A még jobb összevethetőség érdekében pedig az Egzotikus athlonos hűtők tesztje című írásunkban már bemutatott Gigabyte GH-PCU21-VG hűtést is kipróbáltuk, elvégre az P4-re is rátehető.

Tehát mivel a Zalman és a Thermaltake coolere már egy korábbi tesztünkben szerepeltek, átjárhatóságot - összehasonlíthatóságot - biztosítunk a korábbi és mostani tesztünk között. Először is, lássuk a zajszinteket!

Zajszintek

A méréseket egy nagyon egyszerű zajszintmérő eszközzel végeztük el: minden hűtő esetében a ventilátor középpontjától pontosan 16 mm-es távolságra vizsgáltuk a zajszintet, majd ebből az értékből számoltunk vissza, és kaptuk meg az aktuális ventilátor 1 méterre vonatkoztatott zajszintjét.

Ne felejtsük el, hogy a grafikonban szereplő értékek esetében 10 dB-es zajszintkülönbség kétszeres hangérzetet eredményez, tehát ha a grafikon szerint az egyik hűtő 10 dB-lel hangosabb a másiknál, az azt jelenti, hogy kétszer hangosabbnak halljuk!

Az eredmények nem hoztak különösebb meglepetést, a Zalman alacsony fordulatszámon jelenleg az egyik leghalkabb hűtő a piacon, emiatt is nő annyira népszerűsége. A Thermaltake SPARK 7-es esetében a 22,3 dB-es érték némileg megtévesztő, ugyanis ahogyan azt a Volcano 9 esetében már tapasztaltuk, alacsony fordulatszámon a SPARK 7-es is hangosan zörgő motorhangot ad ki, ami a számítógépházat rezonáltatja, és így még hangosabbnak hat ez a zaj, mint valójában. A Gigabyte hűtése alacsony fordulatszámon tényleg nagyon halk, nincs semmilyen kerregő hangja, tehát a halk hűtésre ácsingozók számára ideális választás lehet -- a kérdés már csak a hűtési teljesítmény. A fordulatszámszabályzós ventilátorok közül magas fordulatszámon a Gigabyte és a Thermaltake fülsiketítő hangot bocsát ki, míg a Zalman még így is elviselhető, persze esetében a magas fordulatszám mindössze 2500 rpm-et jelent. A Coolink NPH1 egy picit hangosabb a gyári Intel hűtésnél, és mint tudjuk, egy 2,6 GHz-es processzor mellé adott gyári ventilátor még nem igazán hangos. A Coolink hűtése zárt házban már picit hallható.

Hőmérsékletek

Következzenek a tesztek. A tesztkonfiguráció a következő volt:

Tesztkonfiguráció:

• Processzor: Intel Pentium 4 3,2E GHz (szorzólockmentes Prescott)
• Alaplap: Abit IC7 BIOS rev. 21
• Videokártya: GexCube ATI Radeon 9800 Pro
• Memória: 2 x 256 MB PC3500 Corsair XMS CMX256A-3500C2 - CL 2-2-2-5
• Merevlemez: Seagate Barracuda ATA IV 60 GB

OS és szoftverek:

• Windows XP Professional Service Pack 1
• DirectX 9.0b SE
• Intel Chipset Installation Utility 5.1.1.1002
• Speedfan 4.11
• Windows Media Encoder 9

A processzort első körben – hála a szorzólock-mentességének – 14 x 200 MHz-en, 1,3625 voltos magfeszültséggel járattuk, így 90 W-os hőt idéztünk elő -- Prescott magos Pentium 4-ről van szó. Második körben a procit kicsit "megrángattuk", a hűtők egy 16 x 200 MHz-en 1,4875 V magfeszültség mellett 123 W-ot fűtő processzort voltak kénytelenek elviselni. Ez megfelel egy 1,6 V-os feszültség mellett 4 GHz-en zakatoló Northwoodnak, tehát gyengébb hűtésekkel ne próbálkozzunk meg hasonló Wattokat "előállítani". A tesztelést egy asztalon végeztük el, az alkatrészeket nem szereltük házba. A grafikonokon minden esetben a DeltaT, azaz a processzor maghőmérséklete és a környezeti hőmérséklet különbsége szerepel (a tesztelés ideje alatt 19-22 fokos volt a hőmérséklet a szobában).

A processzor beizzításáért a Windows Media Encoder 9 a felelős, mellyel egy szép nagy MPG fájt konvertáltunk át a WMV formátumra. Lássuk hát a grafikonokat!

Az első meglepetéshullám már itt elért minket: a Coolink hűtője veri a Zalmant és a Thermaltake-et is, méghozzá ez utóbbiakat maximális fordulatszámra feltekerve! A Thermaltake ugyanakkor alacsony fordulatszámon már terhelés nélkül is épp hogy megbirkózik az Intel processzorral. Ugyanez extra terhelés mellett:

A DeltaT értékek láttán nem kell elszörnyülködni, lesz ez még rosszabb is... A Coolink ismét csak veri a Zalmant, amit a Gigabyte is beelőz, viszont teszi ezt többszörös hangerővel. A Thermaltake hűtése csalódást okozott már magas fordulatszámon is, míg a gyári Intel hűtésen kicsit elcsodálkoztunk, hogy még elbírja ezt a processzort is, hiszen egy 2,6 GHz-es P4 (amihez le lett gyártva) kb. 69 W-ot disszipál. Jöjjön a tuning:

Ahogy az várható volt, a lassan forgó hűtések (és az Intel is) kihullottak, ezt a processzort már nem voltak képesek elég hűvösen tartani, az alaplap lekapcsolta a gépet. A többiek ismét tartják formájukat, a Coolink megintcsak az élen végez, mögötte a Gigabyte, majd a Zalman maximális és minimális fordulaton. A Thermaltake nem bizonyul sokkal jobbnak, mint a Zalman alacsony fordulatszámon.

Tuningolva már kicsit másképpen fest a sorrend. Az élen nem változott a helyzet, a Coolink hűtése jópár fokot ráver az összes többi hűtőre, amelyek nála sokkal hangosabbak (4800 és 6000 rpm!). Ezt a hatalmas hőmennyiséget már a Zalman is megérzi, a rendkívül hangos hűtők ugyan jobban lehűtik a processzort, de a különbségek nem markánsak.

Egy kis ráadás és a konklúzió

Mielőtt kiértékelnénk a látottakat, szóljunk még egy-két szót a hűtésről! Mivel a hűtőt úgy kaptuk meg tesztelésre, hogy állítólag elbír egy Celeront passzívan is, ezért természetesen utánanéztünk, hogy ez igaz-e. Egy 2,4 GHz-es Celeront kezdtünk el nyúzni a Windows Media Encoderrel, és meglepődve tapasztaltuk, hogy a processzor hőmérséklete 87 foknál megállt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezzel a processzorhűtővel teljesen és megszorítások nélkül passzívan hűthetünk egy átlagos, Celeronos irodai gépet, hanem azt, hogy némi házszellőzés esetén jó esélyünk van erre. Persze a passzív hűtést is sokan máshogy értelmezik, vannak, akik szerint a passzív hűtés esetén a házban egy ventilátor sem mozog, de ez manapság már csak illúzió, meglátásunk szerint a passzív hűtésű Sapphire ATI Radeon 9800 Pro sem egy egészséges megoldás, azért elkel abba a házba egy kis szellőzés, akkor viszont már nem nevezhető teljesen passzívnak. Mi annyit tudunk garantálni, hogy egy jól szellőző házban - amiben a táp is besegít - nagy az esélye annak, hogy egy 2,4 GHz alatti Northwood magos Celeron processzort ez a hűtő passzívan elbírjon.

Most ítélkezzünk!

A Coolink NPH1 a tesztelés során nagyon szép eredményeket ért el, hiszen minden tesztben verte a sláger Zalman hűtést, és a nagyságrendekkel hangosabb Gigabyte és Thermaltake hűtőket is. Mivel tudjuk, hogy a Zalman CNPS7000A-Alcu a Cu-hoz képest 2-3 fokkal gyengébben hűt, így meg merjük kockáztatni azt a kijelentést, hogy a Coolink hűtése felér egy Zalman Cu-val, de jobb áron, hiszen amíg a Coolink kb. 8200 Ft, addig a Zalman CNPS7000A-Cu ~12000 Ft. A trónfosztás szófordulatot még nem merjük megkockáztatni, ehhez tesztelnünk kell a Zalman "abszolút rezes" változatát is -- de a hűtők árainak láttán annyit biztosra vehetünk, hogy a Coolink remek vétel, a Zalman CNPS7000A-Alcu-t veri árban és hűtőteljesítményben is (viszont a Zalmant használhatjuk Athlon XP és Athlon 64-es alaplapokon is).

Mivel minden jóban van valami rossz, látnunk kell a negatívumokat is: az NPH1-et csak az alaplap kiszerelésével tudjuk felszerelni, ráadásul ez a művelet egy vékony vagy hosszú csavarhúzó hiányában egyenesen lehetetlenség. Probléma még a termék mérete is, amit jól példáznak az alaplapra felszerelt hűtőről készült képeink. Továbbá kicsit csalódás, hogy a hűtőhöz nem jár fordulatszámszabályzó, ugyanis a megállapítás, amit az NPH2 esetében már kifejtettünk, az NPH1 esetében is áll: egy lassabban, kb. 2000 rpm-en forgó ventilátorral tényleg hangtalan és még kellőképpen hatásos hűtést vásárolhatnánk -- ha lenne fordulatszámszabályzó. Így viszont marad a 3000-es fordulatszám, ami ugyan abszolút elviselhető, de nem hangtalan. Esetleg el tudnánk képzelni a bordából egy olyan verziót is, amire rá lehet csavarozni egy 8x8-as vagy 9x9-es ventilátort is, így a felhasználó nagyobb mozgásteret kapna, és egy nagyobb méretű, ellenben lassabb ventilátorral mégjobb eredményeket érhetne el.

Értékelés: erősen ajánlott

fLeSs

A Coolink hűtők forgalmazója a Kelly-Tech. Gigabyte hűtőinket a CO-Run, míg a Zalman hűtőket a Pixel és a Komel biztosította.